Ahhoz, hogy egy jogalkotó megfelelően fel tudjon lépni a családon belüli erőszak megelőzése és szabályozása érdekében, elengedhetetlen társadalomtudományi, ezen belül is szociológiai szempontból megvizsgálni a bántalmazás jelenségét. A tanulmányomban azt a megállapítást vizsgálom, mely szerint a bántalmazás leginkább alacsony társadalmi/gazdasági státuszú családokban fordul elő. Ezt követően a bántalmazóvá váláshoz kapcsolódó egyéb függőségek, személyiségzavarok kutatását helyeztem előtérbe. A családon belüli erőszak összefüggéseinek, előfordulásának megfelelő mélységű feltárásához másodinterjú elemzését választottam. Ez a módszer tudja legmélyebben bemutatni a családon belüli erőszak valódiságát, tekintettel arra, hogy az áldozat személyisége és annak működése áll a fókuszban.
Domestic violence is undoubtedly a serious social problem. In order for the legislator to be able to take appropriate action to prevent and regulate domestic violence, it is essential to examine abuse from a social science perspective. First, I would like to explore the possible reasons for the finding that abuse occurs in families with low social/ economic status. After that, I focused on certain types of addictions and personality disorders related to becoming abusive. I have chosen the method of second interview analysis to explore the implications of domestic violence in depth. This method is the deepest way to present the origins of domestic violence, given that the focus is the victim’s personality. After presenting the positions of the literature, I would like to refute or confirm the claims made as my hypothesis by analysing the interviews.
Tárgyszavak: családon belüli erőszak, büntető törvénykönyv, interjú, szociológiai háttér
A családon belüli erőszaknak és a megelőzésének hazai kutatása egyre nagyobb jelentőséget nyer. Ennek egyik oka a nemzetközi szinten megjelenő elvárás különösen az ENSZ, az Európai Unió és az Európa Tanács részéről. Nemzetközileg már több évtizede felismerést nyert a családon belüli erőszak súlyossága, amelynek megelőzése érdekében számos nemzetközi dokumentum is elfogadásra került.[1] Ezen dokumentumok zsinórmértékként szolgálnak a nemzeti jogalkotás számára.[2] Magyarországon az első konkrét fellépést a családon belüli erőszak megelőzése és kezelése érdekében az Országgyűlés által elfogadott 45/2003. (IV. 16.) számú határozat jelentette, melynek célja egy hatékony nemzeti stratégia kialakítása volt.[3] A határozat alapján a Kormány a következő évben benyújtotta a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló T/9837. számú törvényjavaslatot.[4] A törvényjavaslat tárgyalása során a részletes vitáig jutott el, majd a Kormány átdolgozásra visszakérte. Ezt követően a Kormány benyújtotta a T/10890. számú törvényjavaslatot, mellyel a jogalkotó a családon belüli erőszak intézményét büntetőjogi szempontból kívánta szabályozni. A jogintézmény nem tudta elérni a hozzá fűzött reményeket, hiszen a törvény nem volt alkalmas a családon belüli erőszak mint rendkívül bonyolult jelenség kezelésére. Társadalmi szinten több egyesület[5] fellépett egy hatékony szabályozás kialakítása érdekében, ami jelenleg megvalósult a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) a kapcsolati erőszak[6] bűncselekmény szabályozásával, valamint a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Hketv.) létrehozásával, azonban a joggyakorlat alapján megállapítható, hogy számos terület esetében hiányzik a teljeskörű jogszabályi rendezés.[7] A családon belüli erőszak továbbra is egy hatékony - mind jogalkotói és a jogalkalmazói oldal részéről - fellépést elváró jogterület, mely megkívánja a jelenség legmélyebb vizsgálatát, ahhoz, hogy megfelelő jogi szabályozás születhessen. Véleményem szerint nem elegendő jogalkotói és jogalkalmazói oldalról vizsgálni a jogintézményt, hanem az áldozatok és a bántalmazók szociológiai szempontból történő vizsgálatára is hangsúlyt kell fektetni egy hatékony rendelkezés megalkotása céljából.
A családon belüli, valamint a hozzátartozók közötti erőszak jelensége rendkívül összetett. Alapjának tekint-
- 225/226 -
hető az erőszakos cselekmény és hogy a bántalmazó és az áldozat jól ismerik egymást.[8] A családon belüli erőszakot a felek közötti kapcsolat teszi különbözővé a többi bűnténytől. Az áldozatok számára komoly érzelmi, mentális akadály jelent annak a feldolgozása, hogy az a személy, akivel egykor kölcsönösen elkötelezték egymást és közös életüket tervezték, illetve aki az otthon biztonságát, a szülői gondviselést jelentette, egy pillanat alatt halálossá válhat számára, vagy a saját életének a kioltásával fenyegetve folyamatos rettegésben tartja.
A bántalmazás ciklikusan ismétlődik, majd egyre súlyosabbá válik. Kezdetben szóbeli bántalmazással az áldozat önértékelésének, önbizalmának folyamatos leépítésén, fizikai abúzuson keresztül halálos bűncselekmény elkövetése is megvalósulhat. Ezek alapján az erőszaknak az esetek többségében azonos a dinamikája. Amennyiben a felek között az erőszak valamelyik formája már előfordult, akkor számítani lehet arra, hogy a továbbiakban is nagy valószínűséggel folytatódni fog. Fontos hangsúlyozni a bántalmazottak irányába, hogy a családon belüli erőszakra utaló jelekre felfigyelve, a felek mihamarabb megoldást találjanak a konfliktus kezelésére, még mielőtt súlyosabb helyzet alakulna ki közöttük.[9] Az agresszió fogalmából kiindulva lehet a legjobban megragadni a családon belüli erőszak kritériumait. Ranschburg Jenő szerint "Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, melynek indítéka, hogy nyílt vagy szimbolikus formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon."[10] Az agresszió megvalósulhat fizikai bántalmazás, kényszer, érzelmi ütlegelés, szándékosan előidézett, rendszeresen ismétlődő, tartós lelki gyötrelem okozása formájában, amely hozzájárul az egyén lelkének elpusztításához is.[11] Nagyfokú látencia jellemzi, tekintettel arra, hogy minden esetben egy családi viszonyról, "zárt ajtók mögötti" erőszakos cselekményekről van szó.
Tanulmányom főhipotéziseként vizsgálom azon megállapítást, mely a szerint a családon belüli erőszak legtöbbször alacsonyan iskolázott, alacsony gazdasági/társadalmi státuszú családokban fordul elő. A személyiségzavarral - különösen a nárcisztikus és borderline személyiségzavarral - küzdők gyakrabban válnak családon belüli agresszorrá. Valamint szeretném alátámasztani mindazon állítást, hogy az erőszak elfordulásának valószínűségét növeli a szerencsejáték-, alkoholfüggéség és a kábítószer használata.
Tanulmányom célja, hogy a megismert élettörténetek alapján választ kapjak a fentebb ismertetett állításokra, ezen túlmenően is minél teljesebb körben szeretném bemutatni a családon belüli erőszak jelenségét. Tanulmányozom az interjúalanyokat ért gyermekkori, illetve felnőttkori családon belüli erőszak természetét, kitérek a bántalmazás lehetséges formáira, azok ismétlődő jellegére. Vizsgálom a család vagyoni/anyagi helyzetét, mindazt a háttérben húzódó frusztrációt, mely a bántalmazás kialakulásához vezetett. Válaszokat keresek arra, hogy az interjúalanyok által előadott bántalmazás során ki volt a bántalmazó és a felek milyen viszonyban álltak egymással; a bántalmazó fél állt-e valamilyen alkohol vagy kábítószer befolyása alatt, és amennyiben igen, ez mennyire befolyásolta bántalmazót a bántalmazás kialakulásában, felerősödésében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
