A világ állandóan változik - hallhatjuk nap, mint nap a reklámokban. Nos, elmondhatjuk, hogy e változások alól a családjog sem kivétel. Az alábbiakban egy olyan területtel foglalkozunk röviden, amely sokáig úgyszólván öröknek tűnhetett, mégpedig a névviseléssel. A kérdés látszólag pusztán adminisztratívszabályozási jellegű, amennyiben azonban kicsit is a dolgok felszíne alá hatolunk, kitűnik, hogy a névviselés nagyon is nagy jelentőségű, szimbolikus, a nemek egyenjogúsága szempontjából fajsúlyos kérdés.
A régi szólás szerint mindenkinek a saját neve a legkedvesebb muzsika. A név valamennyiünk életében központi szerepet játszik, szinte úgy kapcsolódik hozzánk, mint az arcunk. Míg azonban vonásainkat csak költséges és sokszor nem veszélytelen beavatkozások árán változtathatjuk meg, a névviselés terén a házasságkötés ingyenes módosítási lehetőséget kínál. Történelmi hagyományokon alapuló szokások szerint Magyarországon egészen mostanáig mindig csak a nő vehette fel a férje nevét. E téren történtek ugyan kisebb változtatások a szabályozásban, az utóbbi évtizedekre azonban kikristályosodott, hogy amennyiben a nők fel kívánják venni férjük nevét, választhatnak, hogy férjük teljes nevét viselik-e a ,-né' toldattal, amihez igény szerint hozzákapcsolhatják saját nevüket, a férj családi nevéhez 'né' toldattal hozzákapcsolják a saját teljes nevüket, vagy férjük családi nevéhez kapcsolják hozzá a saját utónevüket. Ekként tehát az alábbi lehetőségek állnak mondjuk egy Kovács Mária nevű nő rendelkezésére, amennyiben felségül megy egy Szabó István nevű férfihoz:
- Kovács Mária
- Szabó Istvánné
- Szabó Istvánné Kovács Mária
- Szabóné Kovács Mária
- Szabó Mária
Ez a megoldás olyannyira gyökeret vert a közgondolkodásban, hogy mindenki magától értetődőnek fogadta el: a névváltoztatás lehetőségét a Családjogi törvény a nők számára tartja fenn. A már említett történelmi hagyományok szerepét ott találjuk ezzel kapcsolatban, hogy a nő a családokban az elmúlt évszázadok során tradicionálisan alávetettebb szerepet játszott. A patriarchális család fogalmával nemigen lett volna összeegyeztethető, hogy a nő akár csak megtartsa saját házasság előtti családnevét, nemhogy a férje vegye azt fel. Sokáig nem alakult ez másként Európa többi országában sem, az olyasfajta esetek, amilyen Fréderic Joliot-é volt, aki felesége - persze akkorra már híres - családi nevét kötőjellel a saját családi nevéhez biggyesztette (és ekként Fréderic Joliot-Curie néven vált világhírűvé) ritka kivételnek számítottak. A női-férfi egyenjogúságért folytatott évszázados küzdelem ellenére is csak az utóbbi időben vált egyes európai államokban lehetővé a férjek számára is feleségük családi nevének viselése (lásd például 1991 óta a német Polgári Törvénykönyv 1355. cikkét, a belga szokásjogot vagy az igen liberális görög szabályozást).
Az igazi áttörést mégis az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy némileg váratlan ítélete hozta meg. A Burghartz ügyben egy svájci férfi sérelmezte, hogy a svájci jog nem teszi számára lehetővé, hogy családi nevét felesége családi nevével összekötve viselje, miközben ugyanezt fordított esetben a felesége oldaláról semmi sem akadályozná. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ügyben csekély szótöbbséggel bár, de elmarasztalta Svájcot. A Bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy "a nemek egyenjogúsága napjainkban az Európa Tanács tagállamainak egyik fő célja, ami azt jelenti, hogy rendkívül nyomós indokok szükségesek ahhoz, hogy egy tisztán csak a nemek szerinti különbségtételen alapuló eltérő bánásmód elfogadhatónak legyen tekinthető az Egyezmény szempontjából". A Bíróság nem fogadta el Svájc azon védekezését sem, hogy a szabályozás sérelmezett módja a család egységének védelmében szükséges, sem azt, hogy az államigazgatási úton történő névváltoztatás lehetősége elvben nyitva áll a kérelmező előtt. Álláspontjuk szerint a svájci hatóságok diszkriminatív eljárása nélkülözte az ésszerű, objektív indokokat, ekként az Emberi Jogok Európai Egyezményének a családi élet védelméről szóló 8. cikkével összefüggésben megsértették az Egyezménynek a diszkrimináció tilalmát kimondó 14. cikkét. (vö. Burghartz v. Switzerland judgment of 22 February 1994, Series A no. 280-B).
Alig néhány évvel később, 2001-ben a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához is érkezett egy olyan indítvány, amely a Családjogi törvénynek a fentebb vázolt svájci szabályozásra kísértetiesen emlékeztető 26. cikkét támadta. Az indítványozó sérelmezte a nemek közötti diszkriminációt, amely kizárja, hogy a férj a házasságkötést követően bármilyen formában is felvegye felesége családi nevét. Az Alkotmánybíróság az ügyet egyesítette más, korábbi, a névviseléssel kapcsolatos jogszabályokat más oldalról támadó indítványokhoz, és 2001. december 3-án kelt 1150/B/1991. számú határozatával megállapította, hogy "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 26. §-ában nem tette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse felesége családi nevét". Egyúttal felhívta az Országgyűlést, hogy "szabályozási feladatának 2002. december 15-ig tegyen eleget". A határozat hivatkozott egyebek mellett a névjognak az emberi jogok fogalmi körébe tartozására, a férfi-női egyenjogúság sérelmére, továbbá Magyarország kötelezettségére a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával kapcsolatban, és ezen belül konkrétan a Burghartz ítéletre is. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság által előírt jogszabály-alkotási kötelezettségének határidőben, 2002. november 15-én eleget téve elfogadta a 2002. évi XLIV. törvényt, amely a házasságkötést követő névviselés szabályait jelentősen átalakítja. A jogszabály - a Csjt. 25-26. §-ait módosítva - 2004. január 1-jén lép majd hatályba. Tekintsük át a változtatások lényegét!
Ami első látásra szembeszökő, az az, hogy a fenti időponttól már nem csak a nők vehetik fel férjük nevét valamelyik fentebb ismertetett módon, hanem a férfiak is hozzákapcsolhatják utónevüket feleségük családi nevéhez, sőt, megtehetik azt is, hogy családi neveiket kötőjellel összekapcsolják, és ehhez illesztik saját utónevüket. Vagyis a fenti példánál maradva Kovács Mária és Szabó István házassága esetén a már ismertetett változatokon felül lehetőség lesz olyan névválasztásra is, amelynek eredményeképpen a férj
- Kovács István, illetve
- Szabó-Kovács István vagy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
