A magyar gyermekek gyermekjogi ismereteiről sajnálatosan keveset tudunk. Hiányoznak a hazai empirikus kutatások és a reprezentatív felmérések, a regionális/nemzetközi összehasonlítások pedig (leginkább az alacsony elemszám miatt) csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy a magyar helyzetről valós képet adjanak.
Ezzel együtt is a helyzet bemutatását az Eurobarometer 2008 áprilisában közzétett adataival kell kezdeni, ami a legfrissebb empirikus adatbázis ezen a területen. Eszerint[1] a magyar gyermekek ismerik Európában legkevésbé a jogaikat. A megkérdezett gyerekeknek csupán 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tudják mik azok a gyermekjogok - ami az EU27 67 százalékos átlagához képest is jelentős elmaradást mutat. Ezt az adatot tovább árnyalja ugyanennek a felmérésnek az a része, amiben a kutatók arra voltak kíváncsiak, kérnének-e a gyerekek segítséget, ha úgy érzik, hogy megsértették a jogaikat. Itt a magyar gyerekeknek csupán 18 százaléka válaszolt igennel. Az adatok tanúsága szerint a magyar gyerekek számára a legnagyobb problémát ebben a segítségkérésben az eljárás várható hossza (59%), és komplikáltsága (60%) jelenti. S tegyük hozzá, ebben teljesen igazuk is van.
A magyar helyzet jobb megértéséhez az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány által 2012-ben végzett vizsgálat és a "Gyermekszemmel a Gyermekjogi Egyezmény" UNICEF jelentés adhat még támpontot. 2012-ben Magyarország harmadik alkalommal készítette el a Gyermekjogi egyezmény végrehajtásáról, a gyermekjogok magyarországi érvényesüléséről szóló jelentését. Ezt a beszámolót a kormányzat mellett egy civil szervezetekből álló koalíció is elkészíti, és a Gyermekjogi Bizottság a két jelentést együttesen értékeli. Az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány a civil koalíció részeként készítette el 2012-ben speciális jelentését, 2800 gyermek részvételével. Ez a "Gyermekszemmel a Gyermekjogi Egyezmény", mely elsőként vonja be a gyermekeket a jelentéstételi mechanizmusba.
Az UNICEF projektjében 2700, 18 éven aluli gyermek töltött ki egy gyermekjogi kérdőívet, míg 100 gyermek rajzot, prezentációt, plakátot, videofilmet készített arról milyen gyermekjogokat ismer, és melyek szerinte a legfontosabbak. Bár a gyermekek projektben való részvétele esetleges volt, ezért annak eredményei nem tekinthetőek reprezentatívnak, mégis a magas részvételi szám miatt nagy jelentőségűnek és informatívnak tekinthető, s jól jelzi a hazai tendenciákat is.
A projekt keretében a gyermekjogokkal való foglalkozás minden esetben a jogok megismerésével kezdődött - hiszen a gyermekek az iskolákban nem találkoznak a gyerekjogokkal, a Gyermekjogi Egyezmény szövegével. Vannak persze olyan elkötelezett felnőttek (pedagógusok, szülők, civil segítők), akik a tanrend részévé teszik a gyerekjogokat, de ez sajnos nem tekinthető általánosnak. Sok esetben azt lehet tapasztalni, hogy a felnőttek veszélyt látnak a gyermekjogokban, és nem lehetőséget. Ami azért is sajnálatos, mert valójában a gyermekjogok megismerése/megismertetése remek lehetőség arra, hogy a gyermekek a saját élethelyzeteiken és jogaikon keresztül tanulják meg korlátaikat és saját, illetve mások jogainak pozitív megélését.
A gyermekjogi csoportfoglalkozások másik fontos tanulsága az volt, hogy a résztvevő gyerekek nem úgy gondoltak a gyermekjogokra, mint ami az ő életükben is jelen van/jelen lehet. Többségük számára a gyerekjog elvont fogalom maradt, mert a mindennapok tapasztalatai nem erősítettek rá, hogy ők ténylegesen rendelkeznek ezekkel a jogosultságokkal. Az UNICEF vizsgálat szerint a magyar gyermekek számára az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz, valamint a játékhoz, szabadidőhöz való jog a legfontosabb.
Az oktatáshoz való jog vagy az egészségügyi ellátás joga azért is szerepelt olyan sokszor, mert ezek azok, amelyeket a gyerekek ténylegesen megélhetnek. Ugyan miért tartaná fontos jognak a "tájékoztatáshoz való jogot", vagy a "bántalmazástól való védelem jogát", esetleg a "gyermek legfőbb érdekének érvényesülését" egy gyerek, ha soha korábban nem élte még meg, hogy mit is jelentenek valójában ezek a jogok? Mit jelent úgy informálva, tájékoztatva lenni, hogy azt valóban meg is értse? Mit jelent azt tapasztalni, hogy az őt érintő döntésekben kikérik és figyelembe veszik a vélemé-
18/19
nyét? Mit jelent a testi fenyítés tilalma, ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szülei megüthetik őt? Ha a valóság (a tapasztalatok), és az írott jog között szakadék van, a gyerek (miként a felnőtt is), nem az írott szabályban fog hinni, hanem a mindennapi realitásban.
Az UNICEF projekt tanulságai szerint a csoportfoglalkozásokon a gyerekek nagy figyelemmel és érdeklődéssel vettek részt a jogaikkal foglalkozó játékokon, beszélgetéseken. Nyitottak és befogadóak voltak, azonban sokszor nehézséget okozott számukra, hogy elvonatkoztassanak a játék-szituációtól, és saját élethelyzetükre alkalmazzák a megismert gyerekjogokat. Nehézséget okozott az is, hogy találjanak olyan képet, történetet, eseményt, amivel meg tudják jeleníteni ezeket a jogokat. A rajzok sokszor megismételték azokat az ábrákat, képeket, amiket a gyermekjogi játékok során a felnőtt segítők mutattak a gyerekeknek. A gyermekek asszociációit, képzettársításait sok esetben akadályozta (mint ahogy már korábban is jeleztem) a saját élmények hiánya.
A személyes foglalkozások mellett kérdőíveket is töltöttek ki a gyerekek. Az UNICEF önkéntesek több gyermekrendezvényen is kint voltak, így a "Gyermekszigeten", a "Nagy sportág választón", a "Siketek és Nagyothallók Országos Rendezvényén", és több kisebb családi programon is.
Összesen 2700 gyermek válaszolt a kérdéseinkre, amelyek részben a gyerekek ismereteire, részben pedig attitűdjeikre, meggyőződéseikre, véleményeikre kérdeztek rá.
A tapasztalatok szerint a válaszadók 90 százaléka tudta, hogy 18 éves korig számít valaki gyereknek (lásd: 1. sz. ábra), és azzal is tisztában volt a gyermekek 85 százaléka, hogy léteznek a gyermekjogok. Abban már nagyobb bizonytalanság volt, hogy a jogok hol és hogyan ismerhetőek meg. Itt a gyerekek harmada nem tudott a Gyermekjogi Egyezmény létezéséről, és jelölt meg rossz választ.
1. sz. ábra: Hány éves kor alatt számít valaki gyereknek? (N = 2563)
A gyermekjogokkal kapcsolatos attitűdök, vélemények területén a legnagyobb arányú bizonytalanság a testi fenyítés területén volt tapasztalható. Míg az iskolai élet, a tanulás és a különélő szülővel való kapcsolattartás joga területén a gyerekek közel 85 százaléka adott helyes választ, addig a testi fenyítésnél a gyerekek harmada gondolta úgy, hogy a szülőknek joguk van megverni, megütni őket. (Lásd: 2. sz. ábra)
2. sz. ábra: Szabad-e testi fenyítést alkalmazni a gyerekekkel szemben (N = 2729)
Ezek az arányszámok a fogyatékossággal élő gyermekek körében jelentős eltérést mutattak. Sokkal magasabb volt az ismerethiányból eredő rossz válaszok aránya. A fogyatékossággal élő gyermekek közel
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
