A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a korábbi társasági jogi szabályozáshoz képest a tagnak (részvényesnek) a gazdasági társasággal szemben fennálló felelősségi szabályrendszerében három alapvető változtatást hozott. Az egyik legfontosabb újítás az, hogy míg korábbi társasági jogunk felelősségi alakzatként szabályozta a tag (részvényes) felelősségét a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) felülértékeléséért, addig a Ptk. már nem felelősségi jogi megközelítést alkalmaz, hanem a tag (részvényes) objektív pénzszolgáltatási kötelezettségét írja elő a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) felülértékeléséért. A Ptk. abban nem változtatott, hogy a felülértékelt apportot elfogadó tagot (részvényest) továbbra is felróhatóságon alapuló felelősség terheli a gazdasági társasággal szemben. Ebben a tanulmányomban a társasági jog által jogellenes magatartásnak minősített felülértékelés új, illetőleg módosított szabályozását mutatom be; egyrészt az apportot szolgáltató tagot terhelő objektív pénzszolgáltatási kötelezettségre, másrészt az apportot elfogadó tagot terhelő felelősségre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket ismertetem és elemzem.
A törvény főszabálya az, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékét az apportot szolgáltató tag (részvényes) maga állapítja meg és az összes tag (részvényes) fogadja el, vagy utasítja vissza azt. Ha a tag (részvényes) több apporttárgyat szolgáltat a gazdasági társaság részére, akkor a tag (részvényes) az egyes apporttárgyakat külön-külön köteles értékelni, és az összes tag (részvényes) az egyes apporttárgyakat külön-külön jogosult elfogadni vagy visszautasítani. A tag (részvényes) csak és kizárólag abban az esetben szolgáltathat nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a gazdasági társaság részére, ha az általa felajánlott konkrét apporttárgyat az összes tag (részvényes) elfogadja. A gazdasági társaság alapításánál a törvény az egyik tag által szolgáltatott apporttárgy elfogadását vagy visszautasítását nem szabályozza, arról a gazdasági társaság legfőbb szerve alakszerű határoza-
- 13/14 -
tot nem hoz, hiszen az alapítás során felajánlott apporttárgy elfogadásakor, illetve visszautasításakor a gazdasági társaság szervei nem léteznek, nem működnek, így a legfőbb szerv sem működik, következésképpen nem hozhat érvényes határozatot ebben a kérdésben sem.
Álláspontom szerint az alapítás során a tagok (részvényesek) egyhangúlag dönthetnek az apporttárgy elfogadása, illetve visszautasítása kérdésében. A gazdasági társaság működése során már működik a gazdasági társaság legfőbb szerve, s ezen ok miatt a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik az apporttárgy elfogadása, illetve visszautasítása tárgyában hozandó határozat, amelynek elfogadásához egyszerű szótöbbség szükséges. Az apport elfogadása, illetve visszautasítása tárgyában hozandó határozat (döntés) meghozatalánál nem szavazhat az a tag (részvényes), aki az apporttárgyat szolgáltatni kívánja, ugyanis a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés b) pontja alapján a határozat meghozatalakor nem szavazhat az, akivel a határozat szerint szerződést kell kötni. E szabálynak az a magyarázata, hogy a nagy szavazati aránnyal rendelkező tag (részvényes) saját szavazatával ne fogadtathasson el olyan apporttárgyat, amelyet a többi tag (részvényes) nem kívánna elfogadni. E szabálynak tehát kisebbségvédelmi rendeltetése is van.
A törvény az apport felülértékelésére vonatkozó többletszabályokat kizárólag a részvénytársaság vonatkozásában ír elő, mégpedig azt, hogy a részvényes, illetve a részvénytársaság köteles könyvvizsgálót vagy az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező szakértőt igénybe venni, és köteles a könyvvizsgáló (szakértő) jelentését az alapszabályhoz mellékelni, és benyújtani a cégbíróságra. A többi társasági forma vonatkozásában a Ptk. nem követeli meg azt, hogy a társaság, illetve a tag szakértőt vegyen igénybe a szolgáltatásra kerülő nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) értékelése tárgyában. Meglátásom szerint a jogalkotó a szabályozás eltérésének határvonalát nem megfelelő helyen húzta meg, ugyanis azt nem a részvénytársaság és a többi társasági forma között, hanem egyfelől a nyilvánosan működő részvénytársaság, másfelől a zártkörűen működő részvénytársaság és a többi társasági forma között kellett volna meghúzni. Ennek magyarázata az, hogy társasági jogunkban egyedül a nyilvánosan működő részvénytársaság az a társasági forma, amely nagy létszámú, egymást nem ismerő személyekből áll, míg az összes többi társasági forma viszonylag kevés tagból áll, akik egymást többé-kevésbé ismerik, e társaságok személyegyesítő, illetve zárt jellegűek. A személyegyesítő, illetve zárt jellegű társaságok tagjai között egyfajta bizalmi többlet áll fenn a nyilvánosan működő részvénytársaságok egymást nem ismerő részvényeseihez képest. E miatt a tagok rendszerint jobban megbízhatnak a másik tag által szolgáltatott nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás valós értékelésében (különösen így van a "családi vállalkozásként" működtetett társaságok esetén).
Mindazonáltal a Ptk. diszpozitív szabályozására figyelemmel nincsenek elzárva e társasági formák sem attól a lehetőségtől, hogy saját létesítő okiratukban kötelezően előírják a könyvvizsgáló, illetve más szakértő igénybevételét a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelése tárgyában. A Ptk. a 2006-os Gt.-hez képest - helyesen - annyi változtatást hajtott végre e körben, hogy megszüntette azt a kötelező előírást a korlátolt felelősségű társaság esetében, hogy vagy a tagnak magának kellett az értékelési szempontok meghatározásával értékelnie a nem pénzbeli hozzájárulást, és erről írásbeli nyilatkozatot adni a társaság részére, vagy könyvvizsgálót, illetve más szakértőt kellett igénybe venni az értékeléshez.
Álláspontom szerint azonban a törvény szükségtelenül írja elő a zártkörűen működő részvénytársaságok vonatkozásában azt, hogy kötelezően igénybe kell venni könyvvizsgálót, vagy más szakértőt a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelése céljából. Megjegyzendő e körben, hogy a tőkevédelmi irányelv (jelenleg ez a 2012/30/EK irányelv, korábban a 2. számú társasági irányelv) is csak a nyilvános társaságok tekintetében követeli meg a szakértő igénybevételét a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelése tárgyában, a magyar társasági jog szerint ilyennek pedig csak a nyilvánosan működő részvénytársaság minősül. A közösségi jogalkotó a tőkevédelmi irányelvben tehát a nyilvánosan működő társaság/zártkörűen működő társaság szempontja alapján húzta meg a határvonalat.
A részvénytársaság tekintetében a Ptk. 3:251. § (1) értelmében nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatása esetén az alapszabályhoz mellékelni kell könyvvizsgáló vagy az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező szakértő jelentését, amely tartalmazza a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás leírását, értékét, értékelését, az alkalmazott értékelési módszer ismertetését és azt, hogy az értékelést érintő új befolyásoló körülmény nem merült fel. A könyvvizsgálónak vagy szakértőnek a jelentésben nyilatkoznia kell arról, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke egyensúlyban van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével. A Ptk. 3:251. § (2) bekezdés alapján nincs szükség könyvvizsgálói vagy szakértői jelentésre, ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást nyújtó részvényes a szolgáltatás időpontjához képest három hónapnál nem régebbi, könyvvizsgáló által ellenőrzött beszámolóval rendelkezik, amely a hozzájárulás tárgyát képező vagyontárgy értékét tartalmazza, vagy ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás olyan vagyontárgyakból áll, amelyeknek tőzsdén jegyzett ára van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
