Czifra János borsodi jogász (volt ügyész, most ügyvéd) helyzeti előnyével versenyeznem reménytelen. Neki rajparancsnoka volt Szabó Imre őrvezető, professzor, nekem "csupán" szakasztársam a negyedik században. Ők Borsodból jöttek a kalocsai laktanyába és a szegedi jogi karra, én csak innen a Homokhátról. Ők mindketten a civilisztika, a "joggyakorlás" mesterei. Engem már akkor is kórosan lekötött a megreformálhatatlan rendszer és egyes zugainak a reformja.
Évfolyamunkon a volt katonák adták meg a jogász élet alaphangját. Olyannyira, hogy az egyik, a "seregélet"-ből kimaradt évfolyamtársunk a kártyázás, a kocsmázás, az éjszakai tanulások idején felszedett katonatörténeteket magáévá tette, és ezt a hölgyek körében, mint álobsitos hasznosította...
Szabó Imrére egy zászlóalj testnevelési órán figyeltem föl. Bemutatott egy csodálatos tornagyakorlatot (mert ebben is a legjobb volt, nem csupán a horgászatban, vagy épp a polgári jogban). A nyújtón bámulatos testmozgások után forgott körbe-körbe, röppent, váltakozó fogásokkal. Végül egy könnyed szárnyalás után, egyenes derékkal talpra érkezett és szerényen biccentve megállt. Azután helyére ballagott, közénk a sorba... Később is sokszor mutatott kiemelkedő teljesítményeket, de mindig övéi között maradt.
Isten éltesse sokáig Imre barátunkat!
Géczi József úgyis, mint régi barát, úgyis, mint politológus, és úgyis, mint a rendszerváltás idején politikába sodródott volt reformkörös, öt ciklusban parlamenti képviselő, a Politológiai Tanszék c. egyetemi docense ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző c. egyetemi docens, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Politológiai Tanszék.
Visszaugrás
