1. A felperes a Választottbíróságon 2002. augusztus 14-én iktatott keresetlevelében előadta, hogy az alperessel szerződést kötött vámügynöki tevékenység ellátására. Ennek keretében köteles volt az alperes által behozott és kivitt áruk vámkezeléséhez szükséges okmányokat kitölteni, az elkészített vámdokumentumokat ellenőrizni, saját rendszerében rögzíteni és az adatokat a vámhivatalnak átadni. E tevékenységéért a felperest havonként meghatározott díj illeti meg. Az alperes azonban a 2001. november és 2002. március hónap közötti időszakra járó megbízási díjat felszólítás ellenére nem fizette ki. A felperes ezért az alperest 500 000 Ft megbízási díj és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes válasziratában előadta, hogy a vámhivatal őt 2001. december 11. napján kelt határozatával 2 300 000 Ft vámigazgatási bírsággal sújtotta, mert az EUR 1. szállítási bizonyítványokat a felperes 23 esetben hibásan töltötte ki olyan nyilatkozattal, hogy az áruk előállításához az Európai Unióhoz nem tartozó államokból származó anyagot nem használt fel, holott ezeknek az áruknak a gyártásához az Európai Unión kívüli államokból behozott, az elszámolt vámkedvezményt nem élvező anyagokat is felhasznált. Emiatt a határozat megalapozott volt, az ellen jogorvoslattal nem élt és a bírságot megfizette. Mindezekre tekintettel a keresetben követelt összeg erejéig beszámítási kifogást támasztott, és egyben viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben a felperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján 1 800 000 Ft kártérítés, valamint késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
A felperes ellenkérelmében mind a beszámítási kifogás, mind a viszontkereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a vámügynökként végzett tevékenysége során a nyomtatványokat az alperes adatszolgáltatása alapján töltötte ki, ezért a felelősség is az alperest terheli. Állításainak igazolására a felperes tanúbizonyítást indítványozott.
2. A Választottbíróság által tartott tárgyaláson az alperes beszámítási kifogását visszavonta, egyidejűleg viszontkeresetét 2 300 000 Ft-ra emelte fel. A Választottbíróság végzésben felhívta az alperest annak bizonyítására, hogy az okmányok szakszerű kiállításához szükséges dokumentációt szolgáltatta ugyan, a felperes azonban ennek ellenére a nyilatkozatokat az abban foglalt adatoktól eltérően töltötte ki, ami miatt a vámhatóság a bírságot kiszabta. Az alperes megküldte a vámbírság kiszabásának alapjául szolgáló dokumentációt, megismételve azt az állítását, hogy a kitöltéshez szükséges okmányok a felperes rendelkezésére álltak. A felperes ezzel kapcsolatban olyan észrevételt tett, hogy az alperes nem adott számára olyan információt, amelyből kitűnnék, hogy az export áru honnan származó anyagot tartalmaz. Az EUR 1. szállítási bizonyítványokat a felperes nem is írhatta alá, csak az exportáló alperes.
A bizonyítványok kitöltéséhez az alperes rendelkezésre bocsátotta ugyan az import kereskedelmi számlákat, de ezekből a felperes nem tudhatta, hogy az alapanyagok honnan érkeztek és az adott export küldeményeihez az alperes milyen származású anyagot használt fel.
A Választottbíróság újabb végzésével a feleket nyilatkozattételre hívta fel arra nézve, hogy az alperes részéről nyújtott adatszolgáltatásokon túlmenően a felperes honnan értesült arról, milyen származásúak az egyes számlákon feltüntetett alapanyagok. A felperes, mint szakcég, nyilatkozzék arról, a szerződés megkötése alkalmával az alperes figyelmét felhívta-e arra, hogy az adatszolgáltatáshoz az alperes nyilatkozatára van szükség arról, milyen eredetű alapanyagot használt fel. Válaszolnia kellett továbbá a felperesnek arra is, hogy felhívta-e az alperes figyelmét arra, milyen adatszolgáltatást igényel az okmányok szakszerű kitöltése, és ha igen, ennek az alperes eleget tett-e.
A felperes előkészítő iratában megerősítette, az importszámlákból nem volt megállapítható az, hogy az anyagokat az alperes mikor, milyen összetételben, mely exportküldeményeihez használta fel. Az EUR 1. szállítási bizonyítvány önmagában nem vámokmány, hanem csak azt kísérő, származást igazoló bizonylat, amit a vámügynök nem is írhat alá. Az erre rávezetendő adatok tartalmi meghatározásához többféle nyilvántartást (különösen anyag-felhasználási kimutatást) kell vezetni. Az anyag-felhasználási kimutatást az alperes közvetlenül számolta el a vámhivatallal, a felperes azt nem is látta. Az alperes mindig visszakapta az EUR 1. szállítási bizonyítvány "exportőr példányát", amit látva soha nem kifogásolta, hogy arra hibás szöveget vezetett volna be a felperes.
Az alperes előkészítő iratában előadta, hogy az általa küldött értesítésekben a korábbi import vámeljárás határozat számai szerepeltek, és azokból nyilvánvaló volt, hogy milyen import anyagot dolgozott fel. A felperes egyébként nem adott tájékoztatást annak következményeiről, hogy az Európai Unión kívüli államból származó termékek felhasználása esetében mi a követendő eljárás. Állításainak helyességére nézve tanúbizonyítást indítványozott.
A felperes az alperesi periratra vonatkozó újabb észrevételeiben hangsúlyozta, hogy a valótlan adatszolgáltatás az alperestől ered, és így ennek következményeit is neki kell viselnie. Az alperesnek módja lett volna önrevíziós pótlék befizetése mellett a bírság kiszabását megelőzően helyesbítésre, látva az okmányokra rávezetett téves adatokat. Az alperes tehát kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget.
3. A Választottbíróság újabb tárgyalásán tanúként hallgatta meg az alperes ügyvezetőjét, aki ismertette, hogy kizárólag egy külföldi partnerrel dolgozik, ettől érkeznek be a készáruhoz szükséges alapanyagok. A külföldi megrendelő számlájából ezek származási helye pontosan megállapítható. A számlákat magyar nyelvre fordítva kapta meg a felperes, az EUR 1. szállítási bizonyítványokat pedig kitöltetlenül, de az alperes részéről aláírva és lepecsételve. Ezek kitöltéséhez a felperes a számlákból megfelelő információkat kapott. Az alperes a felperes tevékenységét nem ellenőrizte, mert nem ért a vámügyintézéshez, ezért bízott meg ezzel szakcéget. Az anyagfelhasználásról készített ugyan nyilvántartást, de ezt csak a vámhivatalnak küldte meg. A felperes előzetes tájékoztatásának hiányában csak akkor tudta meg, hogy a felhasznált anyagok származási helye közti különbségnek milyen következményei lehetnek, amikor a vámbírságot kiszabták.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
