A véleménynyilvánítás szabadsága, a véleményszabadság körül a rendszerváltást követően kialakult alkotmánybírósági gyakorlat az értelmezett alkotmányos rendelkezésen messze túlmutatóan járult hozzá az új magyar demokrácia stabilitásához, illetve töltötte meg értéktartalommal a többszörös kompromisszumok miatt meglehetősen minimalistára sikeredett rendszerváltó alkotmányt.
Az alkotmánybírósági esetjog gazdagsága összefügg a véleményszabadság jellegével. Ez a jog - az emberi méltóság jogából közvetlenül levezethetően - egyszerre ad alapot az egyén számára az önkifejeződésre és a közösségi viszonyok alakítására. A klasszikusnak tekinthető, első nagy véleményszabadság határozat, a 30/1992. (V. 26.) AB határozat így fogalmazott: »a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen "anyajoga" többféle szabadságjognak, az ún. "kommunikációs" alapjogoknak.« A testület egyúttal kibontotta a kommunikációs jogok társadalmi szerepét is: "Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele." A véleményszabadság alkotmánybírósági esetjoga a kezdetektől fogva kisugárzott más alapjogokra, alkotmányos intézményekre is. Jó példa erre az először éppen a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban kibontott általános alapjogvédelmi teszt, amely aztán a későbbi Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében is - ha nem is a maga teljességében - visszaköszönt. A véleményszabadság, mint alapjog jellege és társadalmi szerepe együttesen ad tehát magyarázatot arra, miért ez a "legkonfliktusosabb" alapjog, miért a véleményszabadság körül alakult ki a leggazdagabb alkotmánybírósági esetjog az elmúlt évtizedekben.
A 2010-es országgyűlési választások, majd a 2011-es alkotmányozás után azonban nem csak a véleményszabadságot biztosító alkotmányos alapszövegben történtek változások, hanem jelentősen átrendeződtek az Alkotmánybíróság hatáskörei is. Az Alaptörvény és az új alkotmánybírósági törvény, a 2011. évi CLI. tv. (Abtv.) egyaránt 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az új keretek hatálybalépése óta eltelt annyi idő, hogy a magyar demokrácia minőségéről itthon és Európában folytatott viták tükrében nagyító alá vegyük: a megváltozott közjogi környezetben hogyan alakult a véleményszabadság alkotmánybírósági esetjoga. Különösen fontos ez a vizsgálat azért is, mert az alkotmánybírósági esetjog egyszersmind a véleményszabadság egyik alkotmányos biztosítéka.
A vizsgálat a szűken vett véleményszabadságon kívül kiterjed a sajtószabadságra is. A 30/1992. (V. 26.) AB határozat a véleménynyilvánítás jogába "beletartozónak" nevezte a sajtószabadságot. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat a szólás- és sajtószabadság esetében együttesen tesz említést a kettős igazolásról: azaz az érintett jogok az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságúak. A sajtó ugyanis - ahogyan a 7/2014. (III. 7.) AB határozat érvelése szól - mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze. A 28/2014. (IX. 29.) AB határozat a sajtót a szólásszabadság intézményének nevezi. A 19/2014. (V. 30.) AB határozat a sajtószabadságot mint a véleménynyilvánítási szabadság egyik különálló tényállását nevesíti. Ennek a döntésnek az indokolása a sajtószabadságot úgy definiálta, mint a vélemények terjesztésének, a véleményeknek a közönséghez, a nyilvánossághoz eljuttatásának szabadsága. Nem tárgya azonban a vizsgálatnak az állam intézményvédelmi kötelezettségéből [37/1992. (VI. 10.) AB határozat] eredő médiaszabályozással (ideértve a közszolgálati média szabályozását is), valamint a tágabb értelemben vett kommunikációs jogokkal, így a gyülekezési és információszabadsággal összefüggő alkotmánybírósági gyakorlat. Továbbá azok az alkotmánybírósági döntések sem, ahol a testület kifejezetten a véleményszabadság egyes, a korábbi Alkotmányban, illetve az Alaptörvényben nevesített speciális válfajait (így például a vallási meggyőződés kinyilvánításának szabadságát, művészi kifejezés szabadságát) vette górcső alá.
- 34/35 -
Az Alkotmány 61. §-ának 2010. július 6. napjáig hatályos szövege a következő rendelkezést tartalmazta:
"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát."
Cser-Palkovics András és Rogán Antal kormánypárti képviselők 2010. június 11-én T/359. számon alkotmány-módosítást terjesztettek elő. Az alkotmány-módosítás alapvetően a közszolgálati média-felügyelet átalakításának kívánt megágyazni, de átfogalmazta a vélemény- és sajtószabadság húsz esztendős alkotmányos alapjait is. A 2010. július 6-án kihirdetett alkotmány-módosítás után a 61. § vonatkozó passzusai így szóltak:
"(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét.
(3) A demokratikus közvélemény kialakítása érdekében mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz a közügyek tekintetében."
A T/359. javaslat eredeti szövege a véleménynyilvánítás szabadságát teljes egészében a szólásszabadság formulával kívánta felcserélni. Az indokolás[1] úgy fogalmazott, hogy a szóhasználattal a "magyar történelmi hagyományokhoz" tér vissza, de a jog tartalmán és az alkotmánybírósági gyakorlatban meghatározott korlátozási lehetőségein nem kíván változtatni.
A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény IX. cikke ehhez képest gyakorlatilag visszatért a korábbi megfogalmazáshoz:
(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit."
Az Alaptörvény IX. cikkén először a Negyedik Alaptörvény-módosítás változtatott. Ekkor az alkotmányozó többség a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátjaként rögzítette az emberi méltóságot, továbbá megteremtette a lehetőséget a "közösségek" - egészen pontosan: "a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek" - méltóságát sértő véleményekkel szembeni polgári jogi fellépésre. Tekintettel arra, hogy Sólyom László akkori köztársasági elnök indítványára a 96/2008. (VII. 3.) AB határozat a korabeli Alkotmány tartalmilag azonos rendelkezéseibe ütközőnek talált egy ilyen típusú Ptk.-kiegészítési kísérletet, így a IX. cikk 2013. március 25-én kihirdetett módosítása valójában egy felül-alkotmányozás. Az Ötödik Alaptörvény-módosítás - mely 2013. szeptember 26-án került kihirdetésre - a politikai reklámok kampányidőszakban, médiaszolgáltatásban történő közzétételét szabályozza. Az Alaptörvény IX. cikke jelenleg hatályos, idevágó szövege a következő:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
