A 2016-os Pp. változatlanul a perorvoslat fogalmát használja a törvényben szabályozott jogorvoslati formákra. A perrendtartás koncepciójáról szóló rendelkezés leszögezte, hogy a perorvoslatok átfogó módosítását a jelenlegi rendszer nem igényli, az nem időszerű. Ennek megfelelően változatlanul a rendes perorvoslati forma a fellebbezés, amely biztosítja az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése által deklarált jogorvoslathoz való jogot.
A fellebbviteli rendszer lehet egyfokú vagy kétfokú, attól függően, hogy az elsőfokú bíróság határozatát hányszor lehet rendes perorvoslattal megtámadni. Fellebbviteli rendszerünk változatlanul egyfokú marad, a járásbíróság határozata elleni fellebbezést a törvényszék, a törvényszék határozata elleni fellebbezést az ítélőtábla bírálja el, mindemellett fellebbviteli rendszerünk megőrzi reformatórius jellegét is.
Eltérően az elsőfokú eljárástól a fellebbezési eljárás nem oszlik perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra.
A perrendi szabályok azonosak a törvényszék másodfokú és az ítélőtáblák előtti fellebbezési eljárásokban. A járásbírósági eljárásban hozott ítélet elleni fellebbezésre a törvény két külön szabályt határoz meg; ha a fél jogi képviselő nélkül jár el, fellebbezését jegyzőkönyvbe mondhatja, valamint mellőzhető fellebbezésében a fellebbezés alapjául szolgáló jogszabálysértés feltüntetése során a jogszabályhelyre hivatkozás.
A fellebbviteli eljárásban a feleknek jogi képviselővel kell eljárniuk, kivéve, ha a törvény eltérően nem rendelkezik. Az előkészítés döntően írásbeli.
A jogalkotót a fellebbezési eljárás új szabályainak megalkotásánál a jogorvoslati jog biztosítása mellett az a cél vezette, hogy megakadályozza az eljárás elhúzódását, vagyis arra törekedett, hogy a jogviták másodfokon is a tisztességes eljárás szabályainak betartásával, észszerű határidőn belül fejeződjenek be. Nézzük meg a fellebbviteli szabályok új
- 5/6 -
rendelkezéseit annak tükrében, hogy megvalósíthatják-e a jogalkotó által meghatározott célokat.
A fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása (2016-os Pp. 376. §)
A 2016-os Pp. úgy rendelkezik, hogy az ítélet elleni fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül történik. Az 1952 óta érvényesülő főszabály, nevezetesen, hogy a bíróság ítélet elleni fellebbezés esetén tárgyalást tűz ki, és ott hozza meg érdemi határozatát, megfordul. Aligha tagadható, hogy sok esetben a másodfokú bírósági tárgyalások formálisak, az elsőfokú eljárás bizonyos iratainak ismertetésével, illetve a felek szóbeli nyilatkozatának megtételével, amely legtöbbször az írásban már előterjesztett kérelmek fenntartására irányul.
Az ellenzők a közvetlenség elve sérelmére hivatkoznak, amely azért súlytalan, hiszen az új rendelkezések szerint bármelyik fél kérelmére a bíróság tárgyalást tart, úgyszintén tárgyalást tart a bíróság akkor is, ha bizonyítást foganatosít, valamint ha ő maga indokoltnak tartja a tárgyalás megtartását.
A jelenleg mérlegelhető döntés helyett kötelező lesz a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása - még az esetben is, ha a fél tárgyalás tartását kéri - ha a kötelező hatályon kívül helyezési ok áll fenn, ha a fellebbezés a per főtárgyát nem érinti, illetőleg, ha az ítélet indokolása ellen irányul.
Tehát a kötelező jogi képviseletre tekintettel, szélesebb körben van lehetőség az ítélet elleni fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálására, hisz az előkészítés döntően az írásbeliségre épül. Elkerülhetők a formális tárgyalások, rövidülhet a másodfokú eljárás időtartama, ugyanakkor nem sérül a közvetlenség elve sem, mert kérelemre kötelező lesz tárgyalást tartani.
Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozó új szabályozás [2016-os Pp. 381. §, 380. § c) pont]
A 2014 nyarán megszületett 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény felhívta a jogalkalmazók figyelmét arra, hogy a Pp. 252. § (2) bekezdésében szabályozott lényeges eljárási szabálysértés miatt akkor kerülhet sor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, ha az elsőfokú eljárás szabályait oly mértékben sértették meg, hogy mindez a per érdemi eldöntésére kihatott, és orvoslása a másodfokú bírósági eljárásban nem lehetséges.
Ezt a megállapítást megelőzte a Kúria Polgári Kollégiuma a perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatára felállított joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatát tartalmazó összefoglaló elkészülte. Ennek nem titkolt célja volt a hatályon kívül helyezések számának visszaszorítása, átgondoltabb alkalmazása, hogy valójában ott történjék meg az eljárás megismétlésének elrendelése, ahol ez ténylegesen indokolt. Az eljárás megismétlése ugyanis a leggyakoribb pertartamnövelő tényező.
Az új perrendtartás 381. §-a lényegét tekintve beépítette a Kúria iránymutatásában megfogalmazott elveket, azaz eljárási szabálysértés miatt akkor kerülhet sor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, ha "az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges vagy nem észszerű."
- 6/7 -
Mindez a szabályozás törvényi szintre emeli a bírói gyakorlat irányába megfogalmazott elvi jelentőségű szabályokat, amely elősegítheti az eljárások gyors lezárását, azaz elkerülhető az indokolatlan hatályon kívül helyezéssel a pertartam megnövekedése.
A jelenlegi perrendtartás 252. § (1) bekezdése két abszolút hatályon kívül helyezési okot fogalmaz meg, melynek fennállása esetén kötelező az ítélet hatályon kívül helyezése (az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva vagy az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt) A gyakorlati előfordulásuk ritka.
A 2016-os Pp. az eljárási szabálysértés miatti kötelező hatályon kívül helyezés okait kibővíti [380. § c) pont]. Amennyiben az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hibában szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan, kötelező lesz a hatályon kívül helyezés.
Ez utóbbi tényállással szemben megfogalmazott jogalkalmazói kritika, hogy indokolatlan egy új abszolút hatályon kívül helyezési ok megfogalmazása, hisz a 2016-os Pp. 381. §-a erre az esetre is megfelelő szabályozást nyújt.
A gyakorlatnak kell majd kimunkálni, hogy mit értünk a kötelező hatályon kívül helyezés okaként megfogalmazott "ítélet formai hiányosságán".
A jelenlegi Pp. 252. § (3) bekezdése relatív hatályon kívül helyezési okként szabályozza, amikor a bizonyítás nagy terjedelme vagy teljes megismétlése miatt szükséges az elsőfokú ítéletnek a hatályon kívül helyezése.
Már a Kúria említett kollégiumi véleménye hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróságok hatályon kívül helyezés körében folytatott gyakorlatában irány- és szemléletváltoztatásra van szükség, azaz több bizonyítás felvállalása és lefolytatása indokolt a másodfokú bíróság részéről.
A 2016-os Pp. elhagyja ezt a hatályon kívül helyezési okot. Önmagában az a körülmény, hogy a bizonyítás nagy terjedelmű, nem indokolja a hatályon kívül helyezést. Mit tehet tehát a másodfokú bíróság, ha azzal szembesül, hogy a tényállás nincs felderítve, így a bíróság döntése megalapozatlan.
Abban az esetben, ha a tényállás azért felderítetlen, mert eljárási szabálysértés történt, úgy a 381. §-ban írt feltételek fennállása esetén sor kerülhet az ítélet hatályon kívül helyezésére. Az esetben, ha tényállás ugyan nincs felderítve, azonban az elsőfokú bíróság a feleket megfelelően tájékoztatta a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, majd lefolytatta az indítványok alapján a bizonyítási eljárást, úgy a bizonyítatlanság jogkövetkezményét a fél terhére le kell vonnia, tehát érdemben kell határozni a tényállás felderítetlensége esetén is. Mindemellett a másodfokú bíróság saját anyagi pervezetése eredményeként bizonyíthat, tényállást állapíthat meg és érdemi döntést hozhat.
A Pp. 252. § (3) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezési ok elhagyása, a Pp. 252. § (2) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezési ok feltételeinek - irányadó gyakorlattal egyező - meghatározása fokozott felelősségvállalásra készteti a másodfokú bíróságot. Több bizonyítás felvállalásával, az orvosolható hibák kiküszöbölésével törekednie kell a jogvita érdemi eldöntésére, s csupán végső eszköz a hatályon kívül helyezés.
- 7/8 -
Az anyagi pervezetés [2016-os Pp. 369. § (4), 370. § (4), 384. §]
A jogalkalmazók körében a leghevesebb vitát az anyagi pervezetés szabályai váltották ki. Tény, hogy a másodfokú bíróságot is terheli az anyagi pervezetés, amely valóban megváltozott szerepet szán a másodfokú bíróságnak.
A jogalkalmazók félelme, hogy megnövekedhet a hatályon kívül helyezések száma, ha ugyanis a másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésével, úgy sor kerülhet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az eljárás megismétlésére, amely jelentős pertartam növekedést eredményez, és nem szolgálja a peres felek érdekét sem.
Mindemellett általános vélemény, hogy a másodfokú eljárás jellegének megváltoztatása azt eredményezi, hogy a felek két egymást követő "elsőfokú" eljárással számolhatnak, mindez a fellebbezéshez való jog sérelmét eredményezi.
A nemkívánatos hatályon kívül helyezés elkerülése érdekében a törvény leszögezi, hogy önmagában nem hatályon kívül helyezési ok, ha a másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésével, ilyen okból a felek sem kérhetnek hatályon kívül helyezést.
Ha ugyanis az alkalmazott anyagi jog tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja eltér az elsőfokú bíróságétól, vagyis úgy ítéli meg, hogy az anyagi pervezetése nem volt megfelelő, úgy elsődleges kötelezettsége, hogy ezt a felek tudomására hozza, és a rendelkezési elvnek megfelelően ezt kizárólag a fellebbező fél kérelmére veheti figyelembe. Nyilván, ilyen kérelmet a fellebbező fél elő fog terjeszteni, így ezt követően a másodfokú bíróságnak el kell végezni a saját jogi álláspontjának megfelelő anyagi jogi pervezetést. A miniszteri indokolás szerint a bíróságnak nincs anyagi jogi kioktatási kötelezettsége, azonban a felek tudomására kell hozni, hogy jogértelmezése eltér az elsőfokú bíróságétól vagy eltér a felektől, és lehetővé kell tenni azt, hogy adott esetben a fél bizonyítási indítványt terjeszthessen elő, és ennek eredményeként a másodfokú bíróság széles körben bizonyítást foganatosítson.
Látható tehát, hogy a törvény az anyagi pervezetés hiányossága esetén érdemi korrekcióra törekszik, éspedig úgy, hogy a másodfokú bíróság saját anyagi pervezetése mellett a felek nyilatkozatának megfelelő bizonyítás lefolytatása után érdemben határoz. Ha a fél nem teszi meg a megkívánt nyilatkozatokat, úgy a bizonyítási teher szabályai alapján vonja le a másodfokú bíróság a bizonyítatlanság jogkövetkezményét, és ekkor is érdemben határoz.
Másodfokon az anyagi pervezetés előírása a másodfokú eljárás jelentős elhúzódását eredményezheti, azonban érdemben korrigálhatja az elsőfokú bíróság nem megfelelő döntését. Abban az esetben, ha a másodfokú bíróság jogi álláspontjának eltérő volta miatt a tényállás felderítetlen, s ez okból a hatályon kívül helyezés mellett dönt, szintén jelentős pertartam növekedést eredményez, hiszen az eljárást meg kell ismételni. A gyakorlat néhány éven belül választ ad arra a kérdésre, hogy a másodfokú bíróságtól megkövetelt teljesen új szerepvállalás megfelelően szolgálta-e a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását.
- 8/9 -
A fellebbezés tartalma (2016-os Pp. 371. §)
A törvény a fellebbezés tartalmát illetően szigorúbb szabályokat határoz meg. Már maga a koncepció is leszögezte, hogy a professzionális eljárási rendben a fellebbezés tartalmi kellékeit szigorúbban kell meghatározni.
Egyik lényegi változás, hogy az anyagi vagy eljárási jogszabálysértés mellett meg kell jelölni az adott jogszabályhelyre való hivatkozást.
A másik lényeges változás, hogy a hatályon kívül helyezés önálló fellebbezési kérelemként is előterjeszthető (abszolút hatályon kívül helyezési okra és lényeges eljárási szabálysértésre hivatkozva).
Rendezi a jogalkotó azt a kérdést is, ha a fellebbezés kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésére irányul, úgy csatlakozó fellebbezésben az ítélet megváltoztatását nem lehet kérni.
Kereset, ellenkérelem-változtatás, utólagos bizonyítás (2016-os Pp. 370. §)
A törvény ugyan főszabályként leszögezi, hogy másodfokon kizárt a kereset, ellenkérelem-változtatás, utólagos bizonyítás. Lényeges változás - e szabállyal ellentétben -, hogy a keresetváltoztatás és új bizonyítás lehetőségét nyitja meg a másodfokú bíróság anyagi pervezetése, így a másodfokú eljárásban a fél korlátlanul élhet a keresetváltoztatás és az új bizonyítási indítvány előterjesztésének lehetőségével.
Hasonlóképpen a fellebbező fél a fellebbezésben akkor élhet keresetváltoztatással, illetőleg ajánlhat fel utólagos bizonyítást, ha az elsőfokú bíróság a felekkel előzetesen nem közölte az ítéletben a hivatalból figyelembe vett tényt vagy a felektől eltérő jogszabály értelmezését, illetve a kérelemtől jogszabály alapján való eltérési szándékát, következésképpen nem megfelelően gyakorolta az anyagi pervezetését.
Ezekben az esetekben a keresetváltoztatás korlátlan megengedése, új bizonyítékok előterjesztésének lehetősége megnövelheti az eljárás időtartamát, és azzal az eredménnyel jár, hogy a másodfokú bíróság kvázi elsőfokú szerepet kap, azaz a megváltoztatott kereset alapján elsőbíróként hozza meg döntését.
Ugyanakkor a keresetváltoztatás és utólagos bizonyítás ilyen okból való megengedése mellett hangsúlyosabb szerepet kap a másodfokú bíróság reformatórius jogköre, érdemben tudja korrigálni az elsőfokú bírói döntés hibáit a hatályon kívül helyezés helyett, mindemellett növelheti az ügyfél elégedettséget, hiszen az eljárás megismétlése várhatóan hosszabb pertartamot eredményezhetne.
Beszámítás előterjesztése (2016-os Pp. 374. §)
A törvény a hatályos szabályoktól részben eltérően rendezi a beszámítás előterjesztésének lehetőségét. A másodfokú eljárásban a beszámítási kifogást akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri vagy ha az más perben hozott jogerős ítéleten alapul.
- 9/10 -
A 2016-os Pp. a perújítást változatlanul a jogerős ítélet, illetve az ítélet hatályával bíró jogerős határozatok elleni rendkívüli perorvoslatként szabályozza.
A perújítási eljárás során a bíróság speciális rendelkezések hiányában az alapperre irányadó szabályok szerint jár el, tehát vagy a törvényszéki vagy a járásbírósági szabályok, illetve a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetén a fizetési meghagyással összefüggő szabályok szerint köteles eljárni.
A törvény a perújítás jogintézményét fenntartva néhány új rendelkezést tartalmaz, amely alapvetően a perújítás dogmatikai jellegén nem változtat.
A perújítási okok eddigi rendszerét fenntartja, azonban a Pp. 393. § c) pont új perújítási okot szabályoz
Abban az esetben, ha peres felet a bírósági eljárás során vagy a bíróság döntése révén alapjogi sérelem érte, és ennek tényét az EJEB döntésében megállapította, úgy a fél erre a jogerős ítéletre alapítottan perújítással élhet. Ennek feltétele a jogsértés azonossága, valamint, hogy az EJEB-től elégtételt nem kapott, vagy a sérelem kártalanítással nem orvosolható.
A perújítás klasszikus értelemben a jogerős határozat ténybeli alapon történő megtámadását lehetővé tevő perorvoslatként definiálható, ezt a klasszikus dogmatikai elvet áttöri az új perújítási okként szabályozott EJEB jogerős ítéletre hivatkozás, hisz mindez az alapperben elkövetett jogsértés orvoslását célozza.
A perújítási kérelem benyújtásának határideje változatlan, 6 hónap, melyet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, illetőleg a tudomásszerzéstől kell számítani, míg a perújítási kérelem előterjesztésének lehetőségét lezárja az objektív határidő, amely a jogerőre emelkedéstől számított 5 esztendő. Ez alól egyetlen kivételt fogalmaz meg a törvény 395. § (4) bekezdése, ugyanis az EJEB ítéletére alapított perújítási kérelmet az uniós bíróság ítéletének átvételéről számított 60 napon belül lehet előterjeszteni.
A jelenlegi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott perújítás - el nem bírált tény, bizonyíték, jogerős bírói vagy más hatósági határozat - előterjesztésének előfeltételeit a törvény újra fogalmazta (2016-os Pp. 394. § (1) bekezdés)
A jelenlegi szabályozás szerint a fentiekre hivatkozással a fél akkor élhet perújítással, ha a kérelmében felhozott tényt, bizonyítékot, stb., a korábbi eljárás során önhibáján kívül nem érvényesítette. Az önhiba a perújítás megengedhetőségét kizárja.
A bírói gyakorlatban az önhiba megítélésénél bizonytalanság mutatkozott. Szigorú értelmezés mellett a jogerős fizetési meghagyás ellen előterjesztett perújítás sok esetben azért került elutasításra, mert az ellentmondás hiányát önmagában perújítást kizáró önhibaként kezelte a gyakorlat. A törvény e szigorúság feloldására törekszik, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy önhibán kívüliséget megalapozhat minden olyan személyes,
- 10/11 -
de objektív alapon nyugvó körülmény (betegség, tartós távollét), amely igazolási kérelem előterjesztése esetén a mulasztás kimentését eredményezhetné.
A fél tehát igazolhatja, hogy "önhibáján kívül nem volt abban a helyzetben, hogy a perújítás alapjául szolgáló tényt, bizonyítékot, határozatot a megelőző eljárás során érvényesíthesse, így különösen, hogy az ellentmondást fellebbezés keretében előadhassa".
A hatályos szabályozás szerint a bíróság a perújítási kérelem megengedhetőségéről kizárólag tárgyalás eredményeként határozat (két esetben nem tart tárgyalást, nevezetesen, ha a fél az objektív perújítási határidőt elmulasztja, avagy hiánypótlási kötelezettségét nem teljesíti). Akkor is tárgyalást kell tartani a perújítási kérelem megengedhetőségéről, ha az nyilvánvalóan alaptalan. A bírói gyakorlat által megfogalmazott régi igényt teljesíti a 2016-os Pp. 401. §-a, amely újításként lehetővé teszi, hogy a bíróság a perújítás megengedhetőségéről tárgyaláson kívül határozzon, ha úgy ítéli meg, hogy a perújítási perfelvételi tárgyalás szükségtelen.
A perújítási eljárás során is érvényesül az osztott perszerkezet (az eljárás elkülönül perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra).
A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás szabályait a 2016-os Pp. 398. §-a rendezi. A perújítás lefolytatására az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amelyik ellentmondás esetén a perré alakult eljárás lefolytatására jogosult lenne. Amennyiben pedig a bíróság a perújítási tárgyalás eredményeként a jogerős fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte és új határozatot hozott, úgy a jogerőt követően a határozatot köteles megküldeni az eljárt közjegyzőnek.
A törvény a felülvizsgálat intézményét változatlanul rendkívüli perorvoslatként szabályozza.
A kodifikációt előkészítő koncepció vitája során felvetődött a felülvizsgálati hatáskör megosztása a Kúria és az ítélőtáblák között (az ítélőtáblák jogerős határozatait a Kúria, a törvényszékek jogerős határozatait a táblák bírálnák felül). Ez a megoldás ellentétes volt a magyar perjogi hagyományokkal, de nem lett volna szerencsés megoldás a jogegység biztosítása szempontjából sem. Így a törvény változatlanul a Kúria hatáskörébe utalja a felülvizsgálatot.
A jogbiztonság megköveteli, hogy egy ponton a jogviták véglegesen, többé nem vitatható módon befejeződjenek, melyhez adott esetben fontosabb érdek fűződik, mint az anyagi igazság kiderítéséhez, a döntésnek jogszabálynak való megfeleléséhez. A jogbiztonság elvének biztosítására szolgál a jogerő intézménye, amely csak szűk körben, valóban indokolt esetben, kivételesen törhető át. A rendkívüli jogorvoslat előterjesztésének lehetőségét korlátozni kell, amely történhet értékhatár meghatározásával, a felülvizsgá-
- 11/12 -
latból kizárt ügyek, helyzetek meghatározásával, illetőleg a felülvizsgálat megengedhetőségi feltételhez kötésével.
A 2016-os Pp. általánosságban biztosítja a felülvizsgálati kérelem előterjesztéséhez való jogot az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással (406. §).
Ugyanakkor szűkíti a felülvizsgálat lehetőségét a felülvizsgálatból objektív alapon kizárt határozatok meghatározásával [407. § (1) és (2) bekezdése)]. Megjegyzem, szerkezetileg a jogalkotó az egyes különleges eljárások szabályainál helyezi el, ha az adott eljárás esetén a felülvizsgálat kizárt.
Vagyonjogi perben a törvény a felülvizsgálat lehetőségét értékhatárhoz köti, amely a jelenlegi 3 000 000 forinttól eltérően - hosszas vita után - 5 000 000 forintban nyert meghatározást. Mindemellett kizárt a felülvizsgálat vagyonjogi perekben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogi indokkal, azonos jogszabályi rendelkezésre hivatkozással hagyta helyben (új szabály).
A Kúria ítélkező feladatát meghaladóan köteles ellátni az Alaptörvényben deklarált jogegységesítő funkcióját. A joggyakorlat továbbfejlesztését és egységesítését hatékonyan úgy tudja ellátni, ha a legmagasabb bírói fórum elé konkrét ügyek kerülnek, ezekből azonban szelektálhat, kiválaszthatja azokat az ügyeket, amelyeknek jellege, súlya, olyan megítélésű, amely elősegíti alkotmányos feladatának teljesítését.
A 2016-os Pp. ennek érdekében bevezeti az engedélyhez kötött felülvizsgálatot (409. §).
Ez közelebbről azt jelenti, hogy az értékhatár alatti vagyonjogi perekben, továbbá azokban a vagyonjogi perekben, ahol az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogi indokkal, azonos jogszabályhelyre utalással hagyta helyben, a Kúria kivételes esetben engedélyezheti a felülvizsgálatot.
A jogalkotó pontosan meghatározta azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a Kúria engedélyezheti, hogy a felülvizsgálattal egyébként nem támadható határozatok jogereje feloldható legyen. (Joggyakorlat egységének, továbbfejlesztésének biztosítása, a felvetett jogkérdés különleges súlya, a közzétett ítélkezési gyakorlattól eltérő döntés miatt indokolt az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata, avagy azt előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége indokolja.)
Részletesen szabályozza az engedélyezési eljárás lefolytatását, a kérelem tartalmát, melyet a felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg kell az elsőfokú bíróságnál előterjeszteni az ítélet közlésétől számított 45 napon belül. Amennyiben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem érdemi elbírálásra alkalmas, úgy 3 tagú tanácsban dönt a Kúria az engedély megadásáról vagy megtagadásáról. Az engedély és a felülvizsgálati kérelemről való döntés időben elkülönül, mert az ellenérdekű fél csupán az engedélyt követően kapcsolódik be az eljárásba, és nyílik lehetősége felülvizsgálati ellenkérelem, csatlakozó felülvizsgálat előterjesztésére.
A felülvizsgálati kérelem tartalmára, felterjesztésére, elbírálására, a határozatokra vonatkozóan lényeges változást a törvény nem tartalmaz.
A gyakorlatban nem kizárt, hogy az arra jogosult a felülvizsgálati kérelem előterjesztésével egyidejűleg alkotmányjogi panaszt is előterjeszt, arra hivatkozással, hogy az ügyében alaptörvény-ellenes bírói döntés született, illetőleg alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása vezetett az Alaptörvényben biztosított joga sérelméhez.
- 12/13 -
A 2016-os Pp. 418. §-a új rendelkezésként megfogalmazza, hogy ilyen esetben a Kúria haladéktalanul értesíti az Alkotmánybíróságot a felülvizsgálati eljárásról. Ennek pedig alapvető feltétele, hogy a Kúria maga is tudomást szerezzen az alkotmányjogi panasz előterjesztéséről, ezért a törvény az elsőfokú bíróság számára értesítési kötelezettséget fogalmaz meg, nevezetesen, ha az alkotmányjogi panaszban támadott határozat ellen felülvizsgálati eljárás is indult, úgy az elsőfokon eljárt bíróság az alkotmányjogi panasz előterjesztéséről a Kúriát haladéktalanul értesíteni köteles [425. § (2) bekezdése]
Összességében tehát a rendkívüli perorvoslatok körében lényeges változás nincs. A kérelmek tartalmi követelményei szigorodnak, feszesebb eljárási rend érvényesül, hangsúlyosabb szerepet kap a Kúria jogegységesítő tevékenysége. Néhány új rendelkezés alapjaiban nem változtatja meg a perorvoslatok lényegét. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző elnökhelyettes, Miskolci Törvényszék.
Visszaugrás
