2002. december 29.-én 13 órakor K. Zoltán bogádi lakos távbeszélőn bejelentést tett a Pécsi Rendőrkapitányság ügyeletére, hogy kutya sétáltatás közben a Bogádi és Nagykozári út kereszteződésétől kb. 100 méterre egy női holttestet vett észre a füves, gazos részen. A rögvest kiküldött járőr a helyszínen megállapította, hogy a bejelentés valós. A kb. 20 év körüli nő bűncselekmény áldozata lett.
A halaszthatatlan nyomozási cselekményként lefolytatott szemlén észlelték a detektívek, hogy a sértettet alulról teljesen lemeztelenítették, miközben a fölső ruházatát rajta hagyták. Az alsó ruházat darabjait, farmer nadrágját, cipőit, kabátját a test közelében eldobálva találták meg. Egy orvosi fecskendőt is felleltek, amelyen vérgyanús szennyeződést láttak. Az elhalt nyakán zsinegelésre utaló vérbeszűrtségi nyomot regisztráltak. A fejének hátsó jobb részén pedig egy feltehetően lövéstől származó lyuk tátongott. Az orvos szakértők értékelése szerint a halál kb. 12-24 órája állhatott be.
A szemle utáni boncoláson az orvosok a koponya jobb oldali falcsonti tájékán találtak egy kerek, 11 mm átmérőjű anyaghiányos bemeneti nyílást. A bemeneti nyílás egy csatornában folytatódott, mely - álló testhelyzetet, egyenes fejtartást feltételezve - jobbról-hátulról, balról-előre és kissé lefelé mutatott. A csatorna hosszát 80 mm-nek mérték. Ilyen hosszúságban, kb. 12-15 mm-es sávban az agyállomány roncsolódását is észlelték. Emellett az arcon kisebb kiterjedésű hámhúzódásokat figyeltek meg. A bal oldali csípőtájékon két kisebb szederjes hámhúzódást, a nyakon elöl félköríves zsinegelési barázdát detektáltak. A sértett halálának okát agyállományi roncsolódásban jelölték meg, amely erőszakos módon jött létre. A gyors orvosi segítség sem menthette volna meg.
Kimondták, hogy a sértett nyakát megzsinegelték egy 5-7 mm átmérőjű kötélszerű tárggyal, melynek következtében a nyelvcsont mindkét nagyszarva eltört. Ez a sérülés még életében keletkezett. Azt is állították - valószínűséggel -, hogy egy speciális eszközzel, mégpedig disznóölővel lőtték fejbe.
A további vizsgálatok érdekében a boncolók vér-haj-fanszőrzet mintákat rögzítettek.
A helyszínen az elhalt személyazonosságát nem lehetett azonnal megál-
- 85/86 -
lapítani, mivel ruházatából személyi igazolványa vagy egyéb okirata nem került elő. Csakúgy nem, mint a mobiltelefonja vagy egyetlen forintja. A szemle és az elsődleges nyílt nyomozási adatgyűjtés alapján azonban rövid időn belül kiderítették, hogy az áldozat a 21 éves, hajadon F. Irén, aki egy baranyai faluból származott. Prostituáltként dolgozott a 6-os főút mellett a Budai vám (a város keleti kivezető útja) környékén.
Az intenzív erőkkel beindított adatgyűjtés során feltérképezték személyi, családi, "munkahelyi" kapcsolatait. Mindenekelőtt kihallgatták a futtatóját. A középkorú férfi elmondta, hogy a "munkavállalója" készpénzt keveset tarthatott magánál, mert "bűnmegelőzési okból" igyekezett naponta többször is átvenni a fuvarok díjait. Mobiltelefonja volt a hölgynek, de annak sorsáról nem tud. Számát és a készülék típusát megadta a kihallgatóknak. Nem tudott érdemi adatot szolgáltatni arról, hogy december 28-án vagy 29-én ki lehetett szolgáltatást igénybe vevő. Számára is furcsa volt, hogy nem veszi fel a telefonhívását 29-én. Kereste is a 6-os út környékén, masírozott kocsijával, de nem lelte fel.
A helyszín közelében korábban videokamerát nem helyeztek ki, érdemi elektronikus adathoz nem jutott a hatóság. Csakúgy nem a mobilszám híváslistájának elemzéséből és a hívók ellenőrzéséből sem. Az utolsó kuncsaft, ha egyáltalán ő volt a tettes, feltehetően az utcán ismerkedett meg az áldozatával, nem telefonozott vele.
Szerény családi kapcsolataiból sem bukkant fel érdemi adat.
A modus operandi nyilvántartásból olyan személy nem jutott a nyomozók látókörébe, aki hasonló bűncselekményt követett volna el korábban. A sértettel ellenségesen viselkedő személyt, bosszúállót, ilyen motivációjú személyt sem tárt fel a széleskörű adatkutakodás.
A legerősebb verziónak az bizonyult, hogy az alkalmi szexuális partnere, az út mentén őt leszólító, autós személy lehetett a tettese. Nem lehetett kizárni motivációként a sértett pénzének, telefonjának elvételét sem az "ingyen fuvar" mellett. A hipotézishez azonban nem jöttek az adatok, a nyomozási szálak nem melegedtek. Nem csak a helyszín, hanem a nyomozás is kihűlt. Közel két hónappal az elkövetés után holtpontra jutott.
És ekkor jött a legnagyobb rendőr, a véletlen. Ami mögött sokszor a szerencse is meghúzódik, no meg a "kriminalisztikai banánhéj". Amin a tettes megcsúszik.
2003. február 24-én az áldozat mobiltelefon készüléke jelt adott. Felébredt 57 napos Csipkerózsika álmából. Azt ugyanis kezdettől fogva figyeltették. Nem csak a chipes SIM kártya adhat szignált, hanem maga a készülék is. Könnyen lehet, hogy ezt az elkövető sem tudta. Óvatlanságában átpasszolta a készüléket egy ismerősének, T. Sándornak, akitől a felderítők le is foglalták. Mindjárt kibökte, hogy régi ismerősétől, L. Mihálytól kapta egy 4.000 forintos adósság törlesztése fejében.
- 86/87 -
A kérdőre vont L. Mihály kezdetben egy fiktív becenevet dobott be a nyomozóknak. Miután ellenőrizték ezt és kiderült a trükkje, bevallotta, hogy ő adta át a mobiltelefont T. Sándornak. SIM kártya nélkül, csak magát a készüléket.
Innentől az események felgyorsultak, a nyom és az ügy melegedni kezdett, visszatért a siker reménye.
Házkutatást tartottak a 28. évét taposó, alkalmi kőműves munkákból élő, szakmunkásképzőt végzett, egyszer katonai szolgálat alóli kibúvás miatt próbára bocsátott L. Mihály pécsi, keleti városrészes otthonában. A szülei családi házában lakott nyugdíjas édesapjával és a még dolgozó édesanyjával. No meg a madonna arcú feleségével és pólyás kisfiával. Azok nem örültek az egyenruhások megjelenésének, de tűrték. A spájzból mindjárt előkerült egy disznóölő pisztoly, 6,4 cm-es hosszúságú, 11 mm-es szélességű tüskével. Az apa elmondta, hogy ezt használják disznóvágáshoz. Január elején akcióztak vele legutóbb, egy 120 kilós malac bánta.
A bűnüldözők magukkal vitték L. Mihály összes ruháját, lábbelijét és az öreg családi autót. De legfőképpen Mihályt. Aki már az első kérdésre bevallotta, hogy 2002. december 28. napján találkozott a sértettel. 19 óra körüli sötétségben indult el otthonából az apja erősen lestrapált Toyota Corolla személygépkocsijával. A Renault Nyitrai szalon közelében az út szélén sétálgatva látta meg a későbbi áldozatot. Leszólította és megegyezett vele, hogy 3.000 forintért komplett szexuális szolgáltatást kap. A pénzt előre kérte a hölgy, és ezt át is adta.
A szőke, alacsony termetű Irén beült a személygépkocsi jobb első ülésére, majd a Szent Borbála hídhoz gurultak. Itt a nő először orálisan nyújtott szexuális szolgáltatást. Majd jött az óvszeres közösülés. Hátulról. Úgy, hogy a kétajtós autó jobb első ülésének háttámláját lehajtották. Irén arra feltérdelt, előre hajolt. A feje a hátsó ülés közepe táján feküdt. Ám itt történt a baj - mondta L. Mihály.
- Miféle baj? - kérdezte a kíváncsi nyomozó.
- Hát ekkor történt a baleset - bökte ki szomorú hangon az előállított.
- Miféle baleset? - érdeklődött a kihallgató.
- A hátsó ülésen felejtett disznólövő elsült, durrant egy nagyot. Véletlenül rátenyereltem az indító karjára a jobb kezemmel, amikor az orgazmusom után ráhajoltam. A tüske meg kiugrott és belebökött fejébe.
- De hát nem vette észre, hogy ott van a disznólövő a hátsó ülésen?
- Nem vettem észre, mert rajta volt a kék ballonkabátom, eltakarta.
- De a lefoglalt ballonján nem találtunk lyukat, ahol a tüske kiugrott volna?
- Mert volt alatta rés az ülés egyenetlensége miatt és ott ment ki a tüske, így nem ütött lyukat a dzsekimen.
- Miért volt önnél egyáltalán disznólövő fegyver, amikor szexelni ment?
- Véletlenül maradt a kocsiban.
- Miért kellett egyáltalán a kocsiba tenni egy disznólövő pisztolyt, amit a házukban használnak disznóölésre?
- 87/88 -
- Néha el szoktam menni, hogy lőjek vele, például a szőlőnkben.
- Lőni egy olyan pisztollyal, aminek 6-8 centiméteres a tüskéje?
- Igen, egy fa közelében állva szoktam a fába vagy deszkába lőni, játékból.
- Miért volt töltve a pisztoly az autóban?
- Elfelejtettem, hogy patronnal töltve hagytam.
L. Mihály a zsinegelést tagadta, semmiféle fojtást nem alkalmazott. Állította, hogy amikor meglátta a pulzus nélküli, ellazult testet, a meglőtt fejet, pánikszerűen csak annyit tudott tenni, hogy egy eldugott helyen kirakta a kocsiból a fűbe, tárgyait kidobálta és elhajtott. Semmiféle pénzt nem vett el tőle. Csak útközben vette észre, hogy a kocsiban maradt a nő telefonja. A SIM kártyát hazafelé tartva kihajította a kocsi lehúzott ablakán az út szélén a Shell kút közelében. A készüléket magánál tartotta egészen február 24-ig. Akkor átadta adósság törlesztésként egy régi ismerősének, T. Sanyinak, akinek tartozott.
A disznóölő pisztolyt otthon többször lemosta, takarította az eset után. Mint ahogy az autóban levő vérfoltokat is letörölgette, a használt óvszert meg a kukájukba hajította. Azóta azt már sokszor ürítette a köztisztasági vállalat.
A kihallgatással párhuzamosan a szakértők is aktívan dolgoztak. A szerológusok a lefoglalt személygépjárműben "A" vércsoport tulajdonságú anyagmaradványokat találtak. A boncoláskor biztosított vérmintából tudták már, hogy sértett "A RH pozitív" vércsoporttal bírt.
A vizsgált szőrképletek és rázadékok alapján azt is kimondták a szakemberek, hogy a piros Corolla mindkét első ülés előtti padlószőnyegén több, igen nagy valószínűséggel az áldozattól származtatható hajszál volt azonosítható. Tekintettel arra, hogy ezek egy része egészséges, megtartott hajhagymával rendelkezett, vélhetően erősebb mechanika erőbehatásra (haj húzása, tépése) kerülhettek feltalálási helyükre. Az orvos szakértők szerint az áldozat a gépjármű valamelyik első ülésen lehetett, és húzhatták a haját. Emellett a jobb hátsó ülés előtti szőnyegről biztosított szőrképletek között is találtak olyat, amely az áldozattól származhatott. (A helyszínen fellelt fecskendő és azon levő vér nem volt köthető az ügyhöz. Feltehetően már korábbról, más cselekményből maradt ott.)
A fegyverszakértő is szorgalmasan végezte munkáját. Az általa végzett próbalövés (modellezés) során egy műanyag dobozt plasztilinnel (gyurmával) megtöltött, majd az állatkábító készülékbe töltényt helyezett. A műanyag doboz tetejére egy 2 mm vastagságú lapot helyezett, majd a készüléket közvetlenül ráhelyezte a műanyag lap felületére. Az eszközből kivágódó acéltüske kilyukasztotta a műanyag lapot és a doboz fenékrészét. Véleménye szerint a lenyomás bekövetkezhet véletlen módon is, ám az igazságügyi orvos szakértők kísérlete nem ezt bizonyította. A kísérlet során egy koponyatető részletét szappan-zselatin keverékkel feltöltötték, majd kihűtötték.
- 88/89 -
A disznólövő fegyvert a vaklőszerrel betöltötték, majd felhúzták. A koponyatetőt rászorított csőtartással átlőtték. A kísérlet során a tesztlövés azonos nagyságú kerek anyaghiányt okozott, mint amilyet a sértett boncolásakor a koponyáján találtak. Az orvos szakértő véleménye szerint a fegyvert annak használójának erősen tartva, a fejre kellett szorítania.
Ezt a verziót erősítette a végrehajtott bizonyítási kísérlet is. Ott a Corollában mutatta meg az aktívan közreműködő gyanúsított, hogyan történt szerinte a balesetes meglövés. Egy próbababát adtak L. Mihály kezébe, aki megmutatta a sértett helyzetét az autóban, amint éppen a feje a hátsó ülésen nyugszik. A szakértők készítettek egy viaszfejet, hasonlóan a sértett fejméretéhez. A hátsó ülés jobb felén fekvő disznóölő pisztoly tüskéje teljesen más szögben érkezett a viaszbábuba a kísérlet során, és teljesen más szögű csatornát hozott létre, mint a boncoláskor talált szúrcsatorna. A szakértők következtetése szerint a terhelt által bemutatott módon nem keletkezhetett a sértett agyi sérülése.
A terhelttől lefoglalt kék ballon aljából hiányzott az összehúzó zsinór. A szakértők szerint az abban használt zsinór alkalmas a sértett nyakán levő sérülések előidézésére.
Az anyagmaradvány szakértők pikogramm mennyiségű emberi agyvelőt találtak a házban talált disznóölő pisztoly tüsketartójában. Az megegyezett a sértett agyvelejei mintájával.
Azt is - az ideg-elme szakértők szerint - a teljesen épelméjű gyanúsított elé tárták, hogy a letartóztatása alatti zárkatársa azt vallotta, hogy neki elárulta bizalmasan L. Mihály, hogy a lövést követően nem következett be azonnal a sértett halála, ezért a dzsekijéből kivett egy zsinórt és azzal fojtogatta.
Mindezen bizonyítékok ellenére az eljárás alá vont az egész nyomozás során fenntartotta a balesetes verzióját, ami jogilag gondatlan emberölésnek minősült. A szándékos fejbelövést és a zsinegelést mindvégig tagadta.
A fentebb jelzett első kihallgatása során a szakemberek megítélése szerint magába roskadó (regresszív) magatartást tanúsított. Folyamatosan sírt, cselekménye miatt összetört, megbánó magatartást mutatott. Azt is őszintén feltárta, hogy a bűncselekmény megtörténte után folyamatosan arra számított, hogy mikor fognak érte menni a rendőrök. A második alkalommal már azt is megvallotta, hogy az eset előtti két-három évben többször vette igénybe Budai vám környéki prostituáltak szolgáltatásait.
A Baranya Megyei Bíróság két napos tárgyalást követően 2004. március 3-án szándékos emberölés (alapeseti) büntettében mondta ki bűnösnek L. Mihályt, miután nem fogadta el a vádlott, tárgyaláson is megismételt baleseti verzióját. Ezért 12 évi börtönre ítélte, mellékbüntetésül 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztésbe beszámította a 2003. március 5. napjától előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A bűnjelként lefoglalt ingóságok közül a disznóölő eszközt a hozzátartozó patronokkal elkobozta, míg
- 89/90 -
a lefoglalás megszüntetése mellett a fehér színű bélelt női dzsekit, fehér női műszőrme kabátot, a fekete hosszú ujjú pulóvert, fehér hosszú ujjú női pamut felsőt, fehér rövid ujjú pólót, kék farmernadrágot, a szürke női tangabugyit, a fekete női bakancsot, a női hajcsatot, a két darab gumi óvszert, a fehér öngyújtót, a Siemens A40-es mobiltelefont akkumulátorral, a fehér melltartót és szürke zoknit a sértett hozzátartozójának, a szürkéskék kabátot és az ahhoz tartozó zsinórt, a szürke szabadidő nadrágot a vádlottnak rendelte kiadni, míg az egyéb bűnjelek megsemmisítését rendelte el. Kötelezte a vádlottat az addig felmerült 977.450 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a további 180.205 forint az államot terhelte.
A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosabb minősítésért és hosszabb tartamú, valamint szigorúbb (fegyház) végrehajtási fokozatú szabadságvesztés-büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést. A védelem eltérő minősítés és ezzel összhangban enyhébb szankcióért fellebbezett.
A Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy a főbüntetés tartamát 14 év börtönre súlyosította. A bűnügyi költséges rendelkezést akként változtatta meg, hogy a vádlott 741.245 forint bűnügyi költséget köteles megfizetni, míg 236.205 forint bűnügyi költség az államot terheli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Indokolásában a tanács kiemelte, hogy a sértettet ért mindkét sérülés halálos eredményhez vezetett volna. Külön a fejlövés és külön a zsinegelés is a sértett halálát okozta volna. A két sérülés között 1-2, legfeljebb 3 perc telt el. A vádlott azzal védekezett, hogy az általa használt disznókábító eszköz véletlenül sült el a gépkocsija hátsó ülésén, nem szándékosan okozta a sértett fejsérülését, és ezzel halálát. Ezen túlmenően tagadta azt, hogy áldozatát zsinegelte. A véletlen baleset lehetősége, és így a vádlott védekezése a szakértői vélemények alapján minden kétséget kizáróan cáfolható. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott a sértettet egyenes szándékkal ölte meg, halálát kívánva hajtotta végre az ölési cselekményt. Mellőzi a másodfokú bíróság súlyosító körülményként értékelni a cselekmény motiválatlanságát. Ezzel szemben súlyosító körülményként értékelhető a kivégzésszerű, durva, kíméletlen elkövetési mód, a sértettnek esélyt sem adva az életben maradásra. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott az ölési cselekmény végrehajtására a sértett fizikailag kiszolgáltatott helyzetét használta fel.
A terhelt meghatalmazott védője sokat és hosszan gondolkodott azon: vajon miért ragaszkodott szinte perszeverantikus makacssággal, cáfoló bizonyíték láttán is L. Mihály a balesetes verzióhoz
- 90/91 -
az egész eljárás során? (A szülők által megbízott védőjének is.) Miközben értelmes ember lévén szinte bizonyosan tisztában volt azzal, hogy az életszerűtlen verzióját nem fogja befogadni egyetlen hatóság, így végső soron a bíróság sem. Miért nem használta ki a megbánásos beismeréssel járó előnyt, az esetleges enyhébb büntetést?
A védencének is felvetett fenti kérdésre nem tudott felelni az eljárás során a védő. Mihály is csak annyit mondott: higgye el ügyvéd úr, ez így volt, ahogy mondom! Baleset volt!
A kérdésre tehát nem jött eltérő válasz az eljárás során. Csak később. Évekkel később.
Történt ugyanis, hogy véletlenül L. Mihály felesége munkahelyén járt más ügyből kifolyólag a védőügyvédje. És ott beszédbe elegyedett az intézmény portásával, akit évtizedek óta ismert. Szó szót követett. A portás tudta, hogy az ügyvéd volt a meghatalmazott védője L. Mihálynak, olvasta az újságban is. Felvetette, hogy itt takarítgat a házban Mihály felesége, a gyermeke édesanyja. Szoktak cseverészni egymással. És most jön a döntő mondat a portás szájából:
"a feleség már nagyon várja haza Mihályt, nemsokára lejár a balesete miatti büntetése."
A balesete miatt! És ezt Mihály benn is tudta. Kilátott a rácsok mögül. Kezdettől fogva. A túlélés, a visszatérés esélye sokkal erősebb volt, mint bármiféle (bizonytalan) enyhítés. Érdekelte is őt egy-két év. Ha netán, egyáltalán. Az sem biztos. Egy biztos csak. Túl kell élni. Vissza kell térni. Tovább kell élni. A jövőben.
A már iskolás gyerek sem gyilkos gyereke, hiszen baleset mindenkivel előfordulhat. Inkább sajnálatos dolog. És Mihály ezt megérezte.
Most már megint otthon van. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
