Vida Sándor, az MTA doktora, a hazai és nemzetközi védjegyjog kiváló ismerője és szaktekintélye ismét egy hiánypótló, értékes monográfiát alkotott, amelyben az Európai Bíróság legújabb védjegyjogi gyakorlatát dolgozza fel, jogösszehasonlító módszerrel, az ismertetett ítéletek elemzésével és értékelésével. A könyv címe is utal arra, hogy e munkának volt előzménye, hiszen ebben a témakörben az I. kötet 2006-ban jelent meg. Akkor még sem a szerző, sem a kiadó nem gondolta, hogy az I. kötet megjelentetése után a megkezdett munka tovább folytatódik, melynek eredményeként újabb könyv fog megszületni. Időközben azonban az Európai Bíróság számos újabb, elvi jelentőségű ítéletet hozott, amelyek figyelemre méltóak és a hazai joggyakorlat számára is iránymutatóak. A szerző erre tekintettel mégis úgy döntött, hogy célszerű az elmúlt (2006-2010 közötti) évek legfontosabb jogeseteit ismét feldolgozni, összefoglalni, rendszerezni, az ítéleteket kommentálni, és újból közzé tenni egy kötetben.
Az I. kötethez hasonlóan a II. kötet kiadását is a miskolci Novotni Alapítvány vállalta.
Az új könyvben a szerző különös hangsúlyt helyezett arra, hogy az ítéletek bemutatása során az azokhoz fűzött fontosabb kommentárok ismertetésen túl az Európai Bíróság mellett működő főtanácsosok perösszefoglalóit is az olvasó elé tárja. Erre az I. kötetben még nem került sor, azonban szakmai szempontból a perösszefoglalók lényeges megállapításokat tartalmaznak és általában részletesebbek, mint maguk az ítélek. Még ha az Európai Bíróság nem is minden esetben teszi magáévá az azokban foglaltakat, a perösszefoglalóban kifejtett jogi álláspont sok esetben fontos szerepet játszik a döntések meghozatalában. Ezen túlmenően az I. kötethez képest az Európai Bíróság ítéleteinek külföldi kommentárjai is hangsúlyosabban jelennek meg.
A II. kötetben az Európai Bíróság legújabb, 2006-2010 közötti védjegyjogi gyakorlatát hét fejezetben dolgozza fel a szerző meghatározott témakörök szerint csoportosítva.
1. A megkülönböztető képesség körében ismertetésre kerül BABY-DRY-ítélet, annak ellentmondása a korábban meghozott CHIEMSEE-ítélettel, valamint a POST-KANTOOR-ügy perösszefoglalója és ítélete, amely az ellentmondás feloldását tartalmazza.
Az idegen nyelvű szó megkülönböztető képességéről a MATRATZEN-ügy kapcsán esik szó, a különös megkülönböztető képességgel összefüggő jogvitát pedig az AIRE LIMPIO-ügy értékelésével, tanulságainak közlésével tárja elénk a szerző. Ebből megtudhatjuk, hogy a különös megkülönböztető képesség kifejezést, csak az EK Törvényszék, valamint az Európai Bíróság használja ezt sem a tételes magyar jog, sem az irányelv sem pedig a közösség védjegyrendelet nem ismeri, e terminológia leginkább a jó hírűség fogalmához hasonlít.
2. A jóhírűség fogalma alatt a jóhírű védjegyek oltalmával kapcsolatos problémákkal ismerkedhetünk meg négy, ebben a témakörben hozott ítélet és az azokhoz fűzött kommentárok és megjegyzések segítéségével. Ezek közül leginkább ismertnek számítható DAVIDOFF/DURFFEE ügy amelyben DURFFEE védjegyhasználat összetéveszthető a DAVIDOFF védjegy sajátos írásmódjával, annak jellegzetes betűivel, különösen a D és az ff betűk tekintetében. Kiindulópontként megállapítható, hogy a közösségi jog a jóhírű védjegy számára mind az oltalom megszerzése, mind a jogérvényesítés vonatkozásában privilegizált helyzetet biztosít. Ezen túlmenően az irányelv lehetőséget ad a tagállamok számára bizonyos körben speciális szabályok megalkotására is a jó hírű védjegyek védelmére vonatkozóan.
A jóhírű védjegyekkel kapcsolatos többi ítéletben (TDK, INTEL, PAGO-ítélet) a jóhírűséggel összefüggő további vitás kérdésekre értelmezései problémákra kapunk választ.
3. A védjegyhasználat témakörében elsőként a tényleges használatról esik szó.
Az ANSUL-ügyben hozott ítélet néhány fontos, tanulságos megállapítást tartalmaz. Ilyen például, hogy tényleges használat alatt olyan használatot kell érteni, amelyik nem szimbolikus, valamint nem csupán abból a célból történik, hogy a védjegy által biztosított jogokat fenntartsa. Ennek alapján a védjegyet azon áruk és szolgáltatások tekintetében kell használni, melyek vonatkozásában oltalmat élvez, mégpedig a piacon, nem pedig csak az érintett vállalaton belül.
- 477/478 -
A LA MER-ügyben az Európai bíróság szó szerint átvette az ANSUL-ítélet hivatkozott megállapításait, a VITAFRIUT ügyben viszont az a kérdés is felmerült, hogy vajon a csekély mérvű védjegyhasználat üzleti céllal történik-e és az elegendő-e a védjegyjog fenntartásához. Erre sem az irányelv, sem az Európai Bíróság nem ad elvont választ, csupán a vizsgálandó szempontokat jelöli meg.
Az újracsomagolás, újracímkézés problematikája a gyógyszertermékek körében az Európai Bíróság gyakorlatában három évtizedes múltra tekint vissza, de ma is számtalan kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban. Az Európai Bíróság jogértelmezése szerint az átcsomagolás nem érintheti hátrányosan a termék állapotát, az nem sértheti a védjegy vagy jogosultja hírnevét, továbbá ilyen esetben érthetően fel kell tüntetni, hogy a terméket ki csomagolta újra.
Nagy-Britanniában a Londoni Törvényszék előtti védjegybitorlási ügyben az átcsomagolás tényállása új elemmel bővült: az újracímkézéssel. Az ismertetett újracímkézési ügy kétszer is megjárta az Európai Bíróságot. Az Európai Bíróság hivatkozott Bristol-Myers Squibb ügyben hozott ítéletére, melyben kimondta, hogy átcsomagolt termék nem megfelelő módon is megjelenhet, és ezáltal sértheti a védjegy jó hírét különösen abban az esetben, ha az újracsomagolás vagy a címke - még akkor is, ha az nem sérült, rossz minőségű vagy szennyezett - olyan jellegű, hogy kihathat a védjegy értékére azáltal, hogy veszélyeztetheti a termékhez társított komoly vagy minőségi imázst, valamint az érintett közönségben keltett bizalmat.
A továbbiakban a szerző az összehasonlító reklámban történő védjegyhasználattal kapcsolatos kérdéseket tárgyalja részletesen, a vonatkozó ítélet, perösszefoglaló kommentárok és megjegyzések ismertetésével, majd a reklámtárgyakon elhelyezett védjegyek tekintetében az Európai Bíróság által hozott ítéletből megtudhatjuk, hogy ha a védjegyjogosult a termékeit megvásárlók számára ingyen kínált tárgyakon helyezi el a védjegyét azon védjegyosztály vonatkozásában, amelybe e tárgyak tartoznak, nem valósul meg tényleges védjegyhasználat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
