Ismeretes számunkra, hogy a jegyzőség, notariatus, már a középkorban önálló szakmává, tudománnyá vált Itáliában, de azon kívül is: a korabeli írások ars notarialis, jegyzői művészet néven emlegették. Természetesen az évszázadok múlásával a jegyző szerepe is formálódott, igazodva magának a társadalomnak a változásához.
Jogtörténeti tanulmányokból láthatjuk, hogy a nevesebb jegyzők mellett számos tanítvány írta diktátum után az okiratokat. Ezek megfogalmazására különös gondot fordítottak és a szebb szókapcsolatokban, fordulatokban bővelkedő irományokat maguk számára is lemásolták. Hamar kialakultak az okiratminta-gyűjtemények. Egyértelmű, hogy a középkori világi értelmiség legtevékenyebb, kifinomult és művelt rétegét a jogi írásbeliség hordozói, nótáriusok, írnokok alkották. Mint írástudók, előkelő helyet foglaltak el a társadalmi ranglétrán, ennek megfelelően anyagi megbecsülésük sem hagyott kívánnivalót maga után. Jövedelmüket ökörben, aranyban mérték.
Az ars notarialis, a "művészeti jelleg" azonban mit sem halványult, a jegyzők továbbra is a társadalom elismert szaktekintélyei voltak. Napjainkig. Mert mostanában mintha más világot élnénk. Miért ez a huszárvágás? A dr. Balogh Elemér, dr. Ruszoly József professzorok és más kiváló jogtudósok, kutatók által feltárt nótárius-világ megváltozott. A jegyzői hivatáshoz ma már csak - szakmai és sajnos politikai - elvárások kapcsolódnak, a megbecsülés elsorvadásával, elsorvasztásával. Nézzük meg a hatályos jogszabályi rendelkezések fényében, miért is!
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) pontosan meghatározza, hogyan is létesíthető jegyzői közszolgálati jogviszony:
"247. § (1) Jegyzővé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki
a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel, és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és
b) legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
(2) A községi önkormányzati képviselő-testület az ötezernél több lakosú község jegyzője kivételével
a) felmentést adhat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés vagy az okleveles közigazgatási menedzser szakképesítés alól annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstől számított két éven belül befejezi. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik. A képesítés alóli felmentés esetén a (4) bekezdésben meghatározott határidőt a képesítés megszerzésétől kell számítani,
b) az (1) bekezdés b) pontjában előírt gyakorlati időt csökkentheti vagy elengedheti.
(3) Főjegyzővé - valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként - az nevezhető ki, aki
a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és
b) közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
(4) A polgármester közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstől számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidő eredménytelen eltelte esetén a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. A határidőbe
- 12/13 -
nem számíthatók be a 118. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.
(5) A polgármester legkésőbb a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonyának megszűnését követő harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzői, főjegyzői állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázatot kell kiírni."
Ezek a száraz tények, amelyeket azt hiszem egy kolléga sem vitat. Alapjaiban így van ez már 25 éve - bár a polgármester általi kinevezés továbbra is nehezen emészthető jogtörténeti vívmány -, szükség van a követelményekre, kell egy bizonyos szint, ami "fölött" válhat csak valakiből jegyző.
Ezek tehát az alkalmazási feltételek, melyeket számos szakmai követelmény fűszerez meg, meghatározva a mindennapi - hatósági és nem hatósági - jegyzői munkavégzést. Megszámlálhatatlan azon jogszabályok, törvények és kormányrendeletek tömege, mely feladatot, hatáskört ruház a modernkori nótáriusra. Bár a közigazgatási reform és bürokráciacsökkentés keretében számos hatáskör áttelepült az egyébként felduzzasztott területi államigazgatási szintre, mi, a Nótárius Szakmai Egyesület (a Homokháti Jegyzők Egyesülete jogutódja) tagjai azt tapasztaljuk, hogy egyes feladatok szinte észrevétlenül valahogyan mégis visszacsempésződtek helyi szintre, vagy éppen újak keletkeztek. Hogy melyek ezek, ahhoz jelen szaklap hasábjai kevésnek bizonyulnának.
A néha követhetetlen változások közben, azokat mazsolázva sem unatkozó kollégák előtt nem ismeretlen fogalom a tárgynapon délben érkező e-mailben előírt adatszolgáltatási kötelezettség sem, tárgynap 16 órai teljesítéssel.
Nagyjából ezek a mindenki által ismert keretek. És ha már a napunk nagy részét az önkormányzati hivatalban töltjük el, legalább 4 órában a tévé (sic!), bocsánat, a monitor előtt ülve, akkor azért fizetni is illik. No, nem ökörben vagy aranyban (ez utóbbi bányászata egyébként is monopólium), azok az idők már elmúltak. Nekünk jegyzőknek a Kttv. alábbi passzusai adják meg a keretet:
"255. § (1) A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:
a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 6,25-szorosa,
b) a 3000-10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,
c) a 10 000-100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,
d) a fővárosi kerület jegyzőjének, valamint a kistérségi társulás székhely településének jegyzője az illetményalap 8,25-szorosa,
e) a megyei jogú város jegyzőjének és a megyei jegyzőnek az illetményalap 8,5-szerese,
f) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 8,75-szorosa.
(2) A közös önkormányzati hivatal jegyzője, illetve a városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének az (1) bekezdés, 256. § (1) bekezdése szerinti megállapításánál a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.
(3) Az aljegyző illetményét kinevezésekor a polgármester, azt követően a jegyző az (1) bekezdés alapján összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
