A jogi szakmák közötti munkamegosztásban a közjegyző a kevéssé ismertek közé tartozik. Így van ez az Európai Unióban is, annak ellenére, hogy a kontinentális jogrendszerű Nyugat-Európai államokban alakult ki ez a több évszázados hagyománnyal rendelkező jogászi ág, és ott számarányuknál és jelentőségüknél fogva markáns részt képviselnek, de míg a bíró - ügyvéd - ügyész tevékenysége jellegénél fogva is gyakran kerül a médiák érdeklődésének előterébe, addig a közjegyző működése - szintén jellegénél fogva - nem alkalmas a látványos megmérettetésre. Jelen tanulmány az Európai Unió országaiban működő közjegyzők közös sajátosságait, valamint az őket érő "Uniós" hatásokat, tendenciákat kísérli meg röviden összefoglalni.
A közjegyzőség, mint jogi szakma, csak a kontinentális jogrendszerű, latin-német jogi kultúrába tartozó országokban található meg, Európában összesen 26 országban. Ezekben az országokban a közjegyzői tevékenységet megalapozó jogi filozófiák hasonlóak, a szakma működési szabályai, technikái szinte azonosak. Ez a két körülmény, miszerint az angolszász típusú jogrendszerben a szerepük minimális, az írott jog országaiban viszont hasonlóan működnek, meghatározza az alaphelyzetet is: a közjegyzőket is érintő Uniós szabályozások Angliára, Írországra és a skandináv országokra nem alkalmazhatóak, viszont a kontinentális jogrendszerű országok közjegyzői a közös ismérvekre tekintettel nyitottabbak az egységesítési törekvések iránt. Az alább ismertetett lényegi jegyek szinte valamennyi EU-beli és egyben kontinentális jogrendszerű országra jellemzőek. Jelen tanulmányban a "minden ország" "EU-beli közjegyzők" stb. hivatkozás alatt Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Belgium, Luxemburg, Portugália, Ausztria, Görögország közös közjegyzői rendszerét értem, a lényegesebb eltérések megjelölésével. A tanulmány nem foglalkozik a holland közjegyzőség jellemzőivel, noha a közös lényeg itt is megtalálható, de az erős angolszász jogi hatás miatt nem tartozik a klasszikus közjegyzői hagyományokkal bíró fenti országok közjegyzői rendszerei közé.
A közjegyzői intézmény lényegi ismérve mind a tíz EU országban a közhitelű okiratok készítésének jogosítványában jelölhető meg. A közhitelesség iránti igény megfogalmazható a teljes bizonyító erejű okiratok létezése iránti igényként is, mely a kötött bizonyítási rendszerű jogi struktúrák törvényszerű követelménye.
Valamennyi országról azonosan elmondható, hogy a törvényalkotó a közjegyzői okiratokhoz biztosítja a közhitelűséget illetve a teljes bizonyító erőt. A közjegyző által készített okiratot ellenkező bizonyításig úgy kell tekinteni, hogy az abban foglaltak azzal a tartalommal és időben és helyen készültek, ahogyan azt az okirat rögzíti. Közel azonosak az okirat elkészítésének eljárási szabályai, melyek nem választhatók el az okiratok érvényességi feltételeitől. Ezek az eljárási szabályok lényegileg hasonló tartalommal írnak elő egy biztosítékrendszert, melyben foglaltak pontról pontra történő megvalósítása esetén az okirat megtámadhatóságának köre erősen szűkül. E biztosítékok alapvetően két csoportba sorolandók: egyrészt az okirat anyagi érvényességének létrejöttét célzó szabályok, másrészt az okirat manipulálásának megakadályozására szolgáló szabályok. Az előbbiek a jognyilatkozatok általános megtámadhatóságát hivatottak kizárni, így többek között az ügyfél személyes jelenlétének megkövetelése, a teljes körű és pártatlan tanácsadás, a korrekt jogi tartalom hozzáadása, ügyleti képesség és ügyleti akarat vizsgálata, tiltott és tisztességtelen jogügyletek okiratba foglalásának tilalma. A másik csoportba tartozó előírások közé sorolandók a nyilvántartások vezetésére vonatkozó szigorú szabályok, valamint az okiratok formai jegyei, mint pl. a keltezés, sorkihúzás, esetleges javítás, az eredeti okiratok őrzésének és a hiteles kiadmányok kiadásának az eljárási rendje.
Tehát a fenti - minden esetben jogszabályokban részletesen és kötelezően rögzített - eljárások megvalósulása együtt eredményezi azt a közhitelűséget, melyet a jogalkotó kifejezetten a közjegyző által készített okiratok részére biztosít, annak közismert jogkövetkezményével együtt: ez pedig nem más, mint a teljes bizonyító erőből következő ún. közvetlen végrehajthatóság.
A közvetlen végrehajthatóság jogérvényesítésre gyakorolt előnyeit a hivatkozott országok közjegyzőségei a reklámtevékenységük során leggyakrabban az ügyfél oldaláról fogalmazzák meg, melynek okai könnyen felfedhetőek: azon túl, hogy az ügyfél jogbiztonság iránti igényét nem nehéz összevetni a valós előnyökkel, ez az előny teljes mértékben beleillik az EU-nak a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében tett többirányú és az utóbbi években egyre inkább jelentőssé váló erőfeszítéseibe. Ugyanakkor ritkábban és inkább csak a jogirodalom szintjén esik szó a közjegyzői okirat szerepéről a bíróságok tehermentesítése oldaláról, ugyanis e nyilvánvaló összefüggés a régi közjegyző hagyományokkal rendelkező országokban a több évszázados jogi berendezkedés evidenciája. A közvetlen végrehajthatóság értelmezését illetően viszont nagyobb eltérések vannak az országok között, mint az eddig tárgyalt közhitelességi feltételeket illetően. A legáltalánosabb a hazánkban is működő rendszer, miszerint az okirattal szemben, végrehajtás megszüntetési per keretében ellenbizonyítás lehetséges, sőt a jogügylet érdemben történő vitatása is, természetesen a felperes adós bizonyítási kötelezettségével.
Ettől némileg eltér az ún. Ventose törvény1 alapján álló országok erre vonatkozó szabályozása: a végrehajtás megszüntetési perben csak és kifejezetten azt lehet bizonyítani, hogy az eljáró közjegyző okirathamisítást követett el, amely a gyakorlatban annak bizonyítását jelenti, hogy a közjegyző nem az előírt eljárási rend betartásával készítette az okiratot. Az olaszországi szabályozás viszont lényegesen eltér ezektől: ott a közjegyzői okiratok és a közhitelű nyilvántartások szerepe elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A jogalkotó abból indul ki, hogy a közhitelű nyilvántartásokban (Olaszországban ez a cég, ingatlan, egyes ingók nyilvántartását jelenti) bármiféle módosítás csak közhitelű okirat alapján jöhet létre. E filozófia alapján minden nyilvántartásban átvezetésre kerülő szerződés és egyoldalú nyilatkozat csak közjegyzői okiratban érvényes. Ezért az okiratok végrehajtását a nyilvántartásokban történő bejegyzések és módosítások jelentik, nem pedig az ügyfél szerződésszerű teljesítésének a kikényszerítése.
A közhitelesség, nem vitásan állami jogosítvány. Az okiratok közhitelességgel való felruházásával az állam lényegében egy jogosítványt engedett át a közjegyzőnek. Ez a jogosítvány egyben kötelezettséget is jelent: a jogosítványnyal ellátott szervezetnek meg kell felelnie a vele szemben támasztott társadalmi és állami elvárásoknak. E koncepció alapján az EU kontinentális jogrendszerű országaiban, ahol a közhitelű okiratoknak az állam szerepet szán, a közjegyzők működési feltételei is törvényszerűen hasonlóan alakultak ki. Az alábbi közös ismérvek valamennyi vizsgált országban azonosan megtalálhatóak:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
