Dr. Dudás Ferenc: Asimov már a spájzban van, avagy kispórolható-e az ember a közszolgálatból? (Jegyző, 2019/4., 41-42. o.)

Milyen fordulatokat eredményezhet a közszférában az információtechnológia? Ijedjünk meg vagy készüljünk a változásokra?

"- Soha nem mondanék olyat, hogy az embereket gépek fogják irányítani, ez lehetetlenség. Az emberek sosem fognak olyan dolgot alkotni, ami okosabb náluk.

- Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Az a legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, hogy okosnak hiszik magukat.

- Szerintem a számítógépek sokkal intelligensebbek lesznek, de az emberek sokkal okosabbak.

- Aha, hát nem."

Ez a párbeszéd a sanghaji - Artificial Intelligence (AI) - Mesterséges Intelligencia Világkonferencián hangzott el a közeli napokban, ahol Jack Ma és Elon Musk vitatkozott a holnapután jövőjéről.

Egyszóval itt tartunk. Úgyhogy biztonsági öveket kéretik bekapcsolni. Időutazás következik a teljesség igénye nélküli visszapillantással és némi előretekintéssel.

Senki nem vitatja, hogy a közigazgatás és a közszolgáltatások mindig technológiai váltások és változások mentén vált olyanná, amilyen ma napjainkban. Gondoljunk csak a korabeli telefax, a fénymásolók, az első sávos iktató rendszerek (proper gépeken, novell hálózattal) teledata rendszerű ügyfél-tájékoztatók, vagy a mobiltelefonok megjelenésére. Mert hol lennénk, ha még ma is stencil gépeket használnának, vagy Erika írógépen pötyögtetnék le az ügyintézők a ma már végzésnek titulált határozatot?

Egyszóval nincs mese, a legújabb kihívások elől a közszféra sem térhet ki. A legjobb, ha ebben az egyre inkább felgyorsuló folyamatban nem csupán követő vagy elszenvedő, hanem inkább generáló, s még inkább az, ha proaktívan akár elébe is megy a változásoknak. Ebből fakadóan mindig is elismerés és jelentős szakmai közfigyelem illette azon hivatalokat és szolgáltatókat, akiknél tényleg az ügyfél és a fogyasztó került a fókuszba. Elég csak a Főváros XX. kerületére utalni, amelynek komplex tanácsi-ügyfélszolgálatában már a '80-as évek közepén közel száz ügyet helyben szinte azonnal, egy menetben el lehetett intézni. S akkor szinte valóságos mozgalom indult az ügyintézés korszerűsítésére, szolgáltató szintű és -jellegű megújítására. Mindez méltó megalapozója volt a későbbi okmányirodai rendszer, s a jelenlegi kormányablak program életre hívásának.

Mert a lényeg: ne az ügyfelek járjanak Canossát a hivatalok különböző osztályain. Az ügyintézést és a folyamatokat kell úgy megszervezni, hogy lehetőleg egy helyen, egyszeri megjelenéssel mindent el lehessen intézni. S mindehhez nemcsak rendcsináló szervezés kell(ett), hanem a fejlett technológia is. Ennek előnyei ma már szinte felmérhetetlenek és majdhogynem beláthatatlanok.

Mert valljuk be őszintén, az információtechnológia mai szédületes fejlődése ma már túllép az elektronikával támogatott iratláncokon, beadványi blankettákon, vagy ügyintézési garnitúrákon. Ma már ott tartunk, hogy a robotika, a big data, az Ipar 4.0, vagy a mesterséges intelligencia (AI) képes a hagyományos ügyintézési (közszolgáltatási) folyamatból kiváltani az embert. Mindez egyébként jól tetten érhető és megfigyelhető a jogi jellegű hivatások világában. Emiatt lehet, hogy érdemes lenne leemelnünk a polcról, vagy kikölcsönözni a könyvtárból Isaac Asimov Alapítvány trilógiáját. Vagy üljünk be a moziba és nézzük meg az Én, a robot, vagy a Kétszáz éves ember című filmeket. Nem beszélve az újabbakról. Például Richard Susskind a 2008-ban kiadott The End of Lawyers-szel valami igazán feltűnőt alkotott. Könyvében, ahogy azt a cím is mutatja, nem kevesebbet állít, mint hogy a jogi szakma, és ezen belül az ügyvédi hivatás a mai formájában 40-50 éves távlatban jelentősen átalakul, vagy részben el is tűnhet. Mert az IT és a robotika támogatásával ez is egy szolgáltatás, s mindezt ennek logikája mentén alakítja át az élet, amelynek technikai módon ismétlődő cselekvéseit teljesen átveheti a számítógépes rendszerek digitális arzenálja. Hozzáértők szerint ez vár a gépek által végzett ún. repetitív, tömegjellegű, szabályokon alapuló rutinmunkákra. Ebből fakadóan a jogászok persze jelentős teher alól mentesülnek. S ez által fájdalmas búcsút inthetnek a napi rutint beárnyékoló lélekölő tevékenységnek. S a szerző nagyon komoly informatikai és jogi tudással felvértezve érvel amellett, hogy az olyan technológiák, mint a jogi dokumentumok automatizált összeállítása vagy akár a folyamatos elérhetőséget biztosító hordozható eszközök, az elektronikus jogi piacterek, az e-learning, továbbá a közösségi média szakmai alkalmazása, a jogi folyamatmenedzsment és projektmenedzsment eszközök, nem kevésbé a gépekkel támogatott dokumentum- és esetfeldolgozás, vagy éppen az elektronikus vitarendezés alapvetően át fogják alakítani az általunk ismert és megszokott jogi, ügyvédi tevékenység teljes tartalmát. Egyszóval a Vége az ügyvédeknek? című munkát is jó szívvel lehet ajánlani, mivel általa Dr. Ződi Zsolt kitűnő fordítása jól közvetíti felénk, merre is megy a világ.

- 41/42 -

Innen már csupán egy ugrás, nemcsak a Sugár, hanem a közigazgatás. Itt nem csupán egyszerű áthallásokról, hanem szükségszerű tovagyűrűzésről van szó. S érdemes odafigyelni Marc Andreessen véleményére, aki az új technológiákra épülő, átütő erejű változások talán legismertebb leírását tette közzé 2011-ben. A szakma nyomban felfigyelt a Wall Street Journalban megjelent Miért eszi meg a szoftver a világot? című cikkére. Az írásban Andreessen azt jósolta, hogy egyre több iparág fog úgy átalakulni, hogy a munkát szoftverek végzik és a kialakított új típusú szolgáltatások az interneten keresztül vehetők igénybe az élet szinte minden területén a mezőgazdaságtól a nemzetbiztonságig. Az új gazdaság nyertesei gyakran a Szilícium-völgy kultúráját követő technológiai startup vállalkozások, amelyek sikeresen foglalják el a hagyományos nagyvállalatok piaci pozícióit. A szerző tíz évet adott arra, hogy ez a hullám szinte minden iparágon végigsöpörjön.

Tehát, akit ma foglalkoztatnak az alábbi kérdések, az még talán nem késett el. De már idő van! Nem túlzás azt mondani, már tegnap is késő lett volna, s ahogyan mondani szokták, mindjárt lefő a kávé. Nos, melyek is ezek a kételyek és kérdések? Íme, néhány a teljesség igénye nélkül:

- szükség lesz rám, vagy a gépek az én helyemet is átveszik?;

- tudok-e annyit, hogy az új kihívásoknak is meg tudjak majd felelni?;

- tettem-e (tudok-e) már valamit azért, hogy az előző két kérdést meg tudjam válaszolni?

Ha ebben a megvilágításban nézzük, akkor jelenlegi tudásunkkal a következő látható: