A tettbüntetőjog primátusa ellen azok a tudósok léptek fel, akik szerint a megtorlás a társadalmi fejlődés bizonyos szakaszában már túlhaladott állami reakció. Ezek a tudósok megkérdőjelezték a megtorlás igazságosságát és a társadalmi rendet veszélyeztető jelenségekre, így a kriminalitásra is másmilyen jellegű választ kívántak adni. Olyan választ, amely lelki és szociológiai jelentőséggel is bír, és amely képes a bűnöző egyén sajátosságait értékelni, egyúttal figyelembe veszi a társadalmi környezetet is, ahol bűncselekményét elköveti.
Magyarországon a kriminológia tudományát elsősorban büntetőjogászok művelték. Másutt nemcsak jogászok, hanem Európában nagy számban statisztikusok, orvosok, Észak-Amerikában pedig szociológusok kutatták a bűnözésre vonatkozó adatokat, a bűnöző ember testi- és személyiségjegyeit. A magyar büntetőjogászok kriminológiában való felülreprezentáltságának is köszönhető, hogy a magyar kriminológia eredményei a büntetőjogi kodifikációk során a büntetőjog immanens részévé váltak. 1907-ben írja Vámbéry, hogy "a tervszerű társadalmi törvényhozás nem nélkülözheti a kriminalisták (értsd kriminológusok - D.A.) aktív közreműködését."[1] Ugyanitt fogalmazza meg, hogy a helyesen értelmezett kriminológia segítőtársa a büntetőjognak.
Irk Albert azt vallotta, hogy a törvényhozás során a dogmatikailag nagy gyakorlati jelentőségű fejezeteknél fel kell használni a kriminológia új eszméit.[2]
Magyarországon is megjelent az antropológiai vonulat, ám sosem vált széles körben elfogadottá, elismertté. Nem annyira tudományossága, inkább eredetisége miatt említhetjük meg Benedikt Móric nevét, aki Lombrosot megelőzően írta le, hogy a bűnözők agyában nem lelhető fel az az agyi terület, amely felelős azért, hogy törvénytisztelők lesznek az egyének. A bűnöző ember ezért képtelen a jó és a rossz között különbséget tenni. Lenhossék József egy 1878-ban az Orvosi Hetilap mellékletében közölt tanulmányában cáfolta Benedikt tanait.[3] Lenhossék is folytatott vizsgálatokat 16 súlyos gonosztevő koponyáját tartalmazó gyűjteményén és arra vélekedésre jutott, hogy a bűnözőkön atavisztikus jellegzetességek figyelhetők meg. Úgy látta, hogy a gonosztevők homloka a ragadozó állatokéra hasonlít, mindkettőre jellemző a homlokon található kidudorodás.
Lombroso téves elméletei ellen harcba száll Török Aurél kriminálantropológus. Természettudósként közelítve az embertani kutatásokhoz, semmilyen szélsőségnek, divatnak nem hódolt be. A bűnügyi embertanról azt tartotta, hogy a bűnözés elleni küzdelem során segít a gonosztevők testi-lelki jellegzetességeinek feltárásában. Irk Albert méltatta tudósi elkötelezettségét, kiemelte, hogy álláspontját mindig a kutatások objektív értékelésével alakította ki. A korabeli embertanról így nyilatkozott Török:" Ha ez idő szerint a fegyencek embertani vizsgálata, mely még zsenge korát éli, nem is mutathat fel olyan eredményeket, amelyek a gyakorlati életre nézve kilátásba helyezhetnék mindazon remények megvalósulását, amelyeket a társadalom e vizsgálatokhoz köt; mindez a legkevésbé sem csüggesztheti azoknak a buzgalmát, nem lankaszthatja tevékenységükben azokat, akik e hosszadalmas és a türelmet próbára tevő feladat szolgálatába szegődtek."[4]
Moravcsik Ernő Emil szerint a bűnözők szervezeti és szellemi degenerációs jelekkel rendelkeznek. "Az előbbiekhez tartoznak a koponya hiányos fejlődése, szabálytalan alakja, asymmetriái, a szemgödrök rendellenes alakja, helyzete,... a hiányos vagy rendellenes fejlettségű állkapocs (pl. a nagyon előre nyomuló állkapocs). Különösen gyakori és nagyobb fontosságú a fogak és fülkagylók szabálytalansága."[5] Az Igazságügyi Orvosi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet vezetőjeként a gonosztevők lelki jellegzetességeit is kutatta. Egyik kutatási területe a bűnözők beszámítási képessége volt.
A koponya és agykutatásokat Irk Albert is figyelemmel kísérte. Brocát idézi az emberi koponya térfogati változásának bemutatásakor, aki elsőként végzett nagyobb anyagon vizsgálatokat. "A czélra
- 377/378 -
13 és 19 századbeli párisi koponyákat hasonlított össze s úgy találta, hogy hat század alatt a párisi koponyák középűrtartalma mintegy 35,55 cm3-rel növekedett"[6] Részünkről criminálanthropologiai tanulmányaink közben az anthropologiai adatok igen értékes halmazát gyűjtöttük össze, melyek ama relatio megállapítására, mely az agykoponya s a szellemi képességek, illetve a cultura fejlődése között mutatkozik, igen előnyösen alkalmazható."[7]
Ismerteti azokat az agykutatásokat is, melyek az agy és koponya relációját a civilizálatlan népeknél teszik megfigyelés tárgyává. Ezek eredménye, hogy a kultúrszínvonal emelkedésével nő az agy és vele az agykoponya.[8]
A korabeli nemzetközi irodalomban néhány szélsőséges elme foglalkozott a fajnemesítéssel, sterilizációval. Madzsar József is igyekezett az eugénia létjogosultságát megindokolni. "A kultúra fejlődésének és a fajtisztulásnak ellenkező irányban haladó folyását felismerte már Plátó is, aki nyomatékosan utal az állattenyésztők példájára és az államból az alkalmatlanoknak eltávolítását, száműzését követeli. Ide kell nekünk is visszatérnünk." "Ha a mi álhumanizmusunk tiltakozik a modern Taigetos és a fegyenc-kolóniák ellen, ha a szelekciót az emberi társadalomban jogaiba többé vissza nem állítjuk, célul legalább azt kell kitűznünk: megakadályozni az alkalmatlanok szaporodását, az alkalmasokét pedig elősegíteni. Ez a néhány szó természetesen a feladatoknak egész komplexumát öleli át. Ha az államnak joga van valakit megfosztani szabadságától, sőt életétől is, kétségtelenül joga van sterilizálni is, különösen amikor ezt az egyénre nézve minden kellemetlen következmény nélkül megteheti."[9] A tudós társadalom többsége elvetette ezeket az eszméket.
Vámbéry 1913-ban azt írja, hogy a kriminológia biológiai irányzatát korlátozni, a szociológiait pedig fejleszteni kell.[10]
A magyar statisztikusok európai kollégáikkal párhuzamosan dolgozták ki a bűnügyi statisztika tudományos módszereit. Felismerték a bűnügyi statisztikában rejlő lehetőségeket illetve azt, hogy a kriminálstatisztika adatai, és azokon alapuló törvényszerűségek megismerése nélkül semmit nem tehet az állam a mindenkori bűnözés ellen.
A bűnügyi statisztika "...nélkülözhetetlen ismeretforrás a kriminológus, a kriminálpolitikus, a bíró, a morál-és szociálpolitikus számára."- állítja Földes Béla.[11]
"A criminalstatisztikának egyik legfőbb feladata a criminalitásnak az ugyanegy büntetőtörvény hatálya alatti terület különböző részein: az ország egyes vidékein való elterjedését vizsgálni. A helyes criminalpolitikának tesz ezzel kiváló szolgálatot..."- írja Kármán Elemér.[12]
A számadatok megfelelő, tudományos igényű értelmezése szükséges ahhoz, hogy helyes következtetést lehessen levonni a statisztikából. "Nagy különbség van gyilkosság és gyilkosság között... - statisztikai számban minden eset egyforma, csak mennyiségileg vétetik tekintetbe, nem minőségileg."[13] Földes kidolgozott egy kategória-rendszert, amellyel teljes képet lehet kapni a bűnözést generáló tényezőkről, azok teljes társadalmi hátteréről.[14] Fizikai tényezők: nem, kor, családi állapot (gyermeklétszám), földrajzi viszonyok, időszakok, évszakok, egészség, testi, szellemi abnormitás, öröklés, vérmérséklet. Gazdasági tényezők: foglalkozás, foglalkozási társadalmi viszony, jövedelem, vagyon, életmód, lakásviszonyok, gabonaárak, válságok, pauperizmus. Szellemi és erkölcsi tényezők: nevelés, műveltség, vallásosság, legitimitás, alkoholizmus, prostitúció. Jogi tényezők: büntetőjogi rendszer, bűnvádi rendszer, büntetési rendszer, magánjogi rendszer (család, vagyon, örökösödési jog). Politikai tényezők: állampolgárság, nemzetiség, közigazgatási rendszer, rendészeti rendszer, választójog, államformák, szociális törvények, politikai erkölcsök, háborúk, forradalmak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
