A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:10. § (1) és (2) bekezdése értelmében, az alapító vagy a tag által a jogi személy rendelkezésére bocsátott vagyon pénzből és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból állhat. Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként az alapító vagy a tag dolog tulajdonjogát vagy vagyoni értékű jogot ruházhat át a jogi személyre. Gazdasági társaságok esetében ezt a szabályt kiegészíti a Ptk. 3:99. §-a, miszerint a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. A tag munkavégzésre, személyes közreműködésre vagy szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem lehet nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás. A Ptk.-val egyezően mondja ki a 2017/1132/EU irányelv 46. cikke, hogy a jegyzett tőke részét kizárólag vagyoni értékkel rendelkező eszköz képezheti.
A társaság vagyonára, az apportra vonatkozó előírások több mint harminc éve létező normák a társasági jogban, joggal feltételezhettük tehát, hogy új kérdések már nem igen merülnek fel, különösen a Ptk. 3:99. §-ának egyértelműsítő rendelkezése után. A gazdasági élet egyre összetettebbé válása következtében azonban mégis előkerülhetnek olyan kérdések, amelyekkel a korábbiakban nem kellett számolni. Ilyen új kérdés, az ún. üzletág apportálhatságának problémája: hogyan definiálható, és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként gazdasági társaság részére rendelkezésre bocsátható-e. Mivel a Ptk.-ban erre utaló szabály vagy fogalommeghatározás nincs - a Ptk. 6:202. §-a jogátruházásról, a 6:208. §-a szerződés átruházásáról mint jogügyletről rendelkezik -, melyik jogterület, és milyen jogszabályok foglalkoznak, vagy foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2013. január 1-jétől hatályos 259. § 25/A. pontja értelmében üzletág a vállalkozásnak olyan működő egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására. Az üzletágat is érintő, és az átruházáshoz is kapcsolódó további, fontos rendelkezéseket tartalmaz az Áfa tv. 17-18. §-a is. Az Áfa tv. 17. § (4) bekezdése az ott, valamint a 18. §-ban írt esetekben például adómenetességet biztosít az adóalany általi üzletág átruházása esetében, ha a jogosult az üzletágat további működtetés céljából szerzi meg.
A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 2014. január 1-je óta hatályos 4. § 23/b. pontja, az ún. kedvezményezett eszközátruházás körében foglalkozik az önálló szervezeti egységgel mint jogi kategóriával. A Tao tv. kimondja, hogy olyan jogügylet, amelynek alapján egy (az átruházó) társaság megszűnése nélkül legalább egy önálló szervezeti egységét átruházza egy másik (az átvevő) társaságra annak jegyzett tőkéjét megtestesítő részesedés ellenében, feltéve, hogy a jogügyletet valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg, azzal, hogy a valós gazdasági, kereskedelmi okok fennállását az adózó köteles bizonyítani. A Tao tv. 4. § 28/c. pont határozza meg az önálló szervezeti egység fogalmát, miszerint egy társaság olyan részlegének összes eszköze és kötelezettsége - ideértve a passzív időbeli elhatárolást is -, amely részleg szervezeti szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal működni képes egységet képez.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (5) bekezdése például úgy rendelkezik, hogy üzletág a gazdálkodónak szervezeti szempontból független, önállóan működőképes egysége (ideértve a telephelyet, üzlethálózatot is), amely a hozzá tartozó vagyonnal - eszközökkel, kötelezettségekkel, céltartalékokkal és időbeli elhatárolásokkal - önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására képes. Az ide vonatkozó indokolás szerint gazdasági tartalmát tekintve jelentős különbség van az egyedi eszközök értékesítése, tartozások átvállalása és az üzletág átruházása között, ezért határozza meg az Sztv. az üzletág fogalmát.
Az 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 5. cikk (8) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok részére, hogy ne tekintsék termékértékesítésnek az egész vagyon vagy annak egy részének átruházását egy társaságra - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen vagy apportként történő bevitellel történik -, ha az átruházás kedvezményezettjét az átruházó jogutódjának tekintik. Ezt a szabályt tükrözi az Áfa tv. 17-18. §-a, amelynek komoly adóvonatkozásai vannak.
A Kúria Kfv.V.35.293/2016/12. számú ítéletében adó és nem társasági jogi szempontból ugyan, de azt fejtette ki, hogy az átruházó és az átvevő között létrejött olyan megállapodásról van szó, amikor az átvevő egy meghatározott tevékenység folytatásához szükséges valamennyi tárgyi és immateriális eszközt, szerződéseket úgy vesz át, hogy az lehetővé teszi az adott tevekénység teljes körű folytatását, és nincs olyan hiánya, amely ezt ellehetetlenítené.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
