Kétség sem férhet ahhoz, hogy a pedagógus társadalom szerepe a felnövekvő nemzedék jövőjének megalapozásában meghatározó. Mindemellett, a pedagógusok a közszolgálati foglalkoztatottak körében világszerte a legmagasabb arányt képviselik. Mint más, a köz szolgálatában álló alkalmazottak esetében is, megbecsülésük, elismerésük elsődlegesen az állam által biztosított keretek között valósulhat meg.
A magyar köznevelés átalakításának részeként az évezred második évtizedében a pedagógusok foglalkoztatási viszonyaiban alapvető változások következtek be; így talán nem haszon nélküli, ha képet alkotunk arról, mely irányok, megoldások jellemzőek a tanárok alkalmazására a világ és az európai kontinens más részein, valamint, hogy az új hazai pedagógusi életpálya egyes elemei mennyiben feleltethetőek meg a nemzetközi trendeknek.[2] Vizsgálódásunk az Európai Unió, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD tagállamaira terjed ki, hogy megnézzük, mely jövőbeni megoldások keresését ösztönzik országok, amelyeknek célja lehet egyrészt a feladatellátás hatékonyabbá, költségtakarékosabbá tétele, valamint a hosszú távú, a diákok, a pedagógusok, az ellátandó feladat és az ehhez kapcsolódó, mindezektől el nem választható állam- és közérdeket szolgáló humánstratégia megvalósítása.
A napjaink pedagógusaival szembeni társadalmi elvárások sokkal összetettebbek annál, mint hogy a diákokkal megfelelően bánjanak és képesek legyenek az ismeretek, a tudás átadására. Emellett számtalan kötelezettségnek kell eleget tenniük; ilyenek (csupán dióhéjban) a folyamatos szakmai továbbképzés, önfejlesztés - az élethosszig tartó tanulás -, a modern pedagógiai módszertanok elsajátítása, az iskola működtetésében való feladatvállalás, adminisztrációs tevékenység, team-munkára való alkalmasság, informatikai ismeretek birtoklása, a speciális tanulási igényekkel rendelkező tanulók támogatása integrálásuk érdekében, és még sorolhatnánk. Mindez amellett, hogy az utóbbi időszakban szinte mindenhol emelkedtek a tanárok kötelező óraszámai is. (European Commission: 2012)
A megnövekedett elvárásokkal párhuzamosan ugyanakkor a fejlett világ számos részén a közszektor erős munkaerőpiaci versenyben áll a magánszektorral a jó képességekkel rendelkező fiatal munkaerő megszerzéséért és pályán tartásáért, amely azt indukálja, hogy a kormányzati szakpolitika-alkotók a közoktatásban foglalkoztatottakra kiemelt figyelmet fordítanak. (Perrenoud: 2001; Linder: 2010; Eurydice: 2012/2)
A velük szemben támasztott magas fokú elvárások mellett a pedagógusi pályát választók számára ugyanakkor alapvető kérdés, hogy ellentételezésképpen státusukhoz milyen garanciák társulnak.
Az alkalmazás jellegét tekintve a képesítéssel rendelkező általános és középiskolai tanárok az Európai Unió tagállamainak zömében két fő modellbe sorolhatók, ezeken belül számos variáció él országonkénti megoldásokban.
a) A tagállamok több, mint felében a tanárokat az általános munkajogi szabályozás alá eső, határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatják. (Eurydice: 2012)
b) Másutt a tanárok köztisztviselői státussal rendelkeznek, és ezen országok többségében karrier-tisztviselői, életpályára szóló kinevezéssel.
1. táblázat
Általános- és középiskolai tanári státuszok az alkalmazás jellege szerint Európában[3]
| Kinevezéssel alkalmazott közszolga | Karrier köztisztviselő | Közszektor szerződéses alkalmazottja | Az előző három kategória keveréke különböző megoldásokban |
| Magyarország[4], Belgium[5], Finnország, Egyesült Királyság | Franciaország, Spanyolország, Görögország, Ciprus | Csehország, Dánia, Észak-Írország, Észtország, Izland, Málta, Norvégia, Olaszország, Szlovákia | Németország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Törökország |
Egyes országokban az a) és b) pont alatt szereplő megoldások egymás mellett élnek; köztisztviselők és közszektorbeli alkalmazottak is betölthetik a tanári állásokat.
- A táblázat első oszlopában szereplő "kinevezéssel alkalmazott közszolga" a központi, területi, vagy helyi hatóságok által alkalmazott tanár, akit olyan jogszabály alapján foglalkoztatnak, amely jelentős mértékben eltér a köz-, illetve a magánszektorbeli foglalkoztatás szerződéses kapcsolataitól.[6] (Eurydice: 2012)
- A második oszlopban található "karrier köztisztviselő" a központi vagy területi hatóságok[7] által életpályára kinevezett (köz)tisztviselőt jelenti.
- A harmadik oszlopban feltüntetett "közszektor szerződéses alkalmazottja" alatt általában azokat a tanárokat kell érteni, akiket a helyhatóságok vagy az iskolák szerződéssel alkalmaznak az általános munkajogi szabályoknak megfelelően, az illetményekre és az alkalmazási feltételekre vonatkozó központi megállapodással vagy anélkül.[8]
Azok a tanárok, akik köztisztviselői státussal rendelkeznek, a közigazgatási szervek alkalmazásában állnak központi, regionális vagy helyi szinten.[9] Jogállásukat közjogi szabályok rendezik.
Egyes országokban a pályakezdőket határozott időre alkalmazzák (kinevezéssel vagy szerződéssel, majd meghatározott szolgálati idő után válnak jogosulttá élethosszig tartó kinevezésre.
22 OECD országban a pedagógusi pályára lépéshez a felsőfokú diplomán túl a jelölteknek valamiféle licenszet vagy plusz kreditet kell szerezniük.
- 35/36 -
A munkáltatói jogkör gyakorlásának központosított, avagy decentralizált jellegét elemezve nem feltétlenül találunk összefüggést a pedagógus foglalkoztatási státusa, és az alkalmazó közigazgatási szint között.
Európai viszonylatban az országok egyharmadában azonban a karrier köztisztviselő pedagógusokat a központi vagy a regionális kormányzat alkalmazza; amennyiben ez a legfelső szakigazgatási szint.[10] De olyan országokban is lehet a központi kormányzat a munkáltató, ahol a tanárok "sima" köztisztviselők vagy szerződésesek. Ahol az iskola vagy a helyhatóság a munkáltató, többségében a szerződéses foglalkoztatás a jellemző. Végül olyan országgal is találkozhatunk, amelyben az iskola típusától függ, hogy ki a munkáltatói jogkörök gyakorlója.
Az a tény, hogy a közoktatás mely szintjén oktat a pedagógus, kevés esetben van befolyással a munkáltató személyére. Speciális eset, amikor az - egyébként a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatásköreibe foglalt - kinevezési jogkör és a munkatársak kiválasztásának teljes autonómiája eltérnek. Ez néhány ország esetében azt jelenti, hogy az iskolák maguk keresik meg és választják ki munkatársaikat, de egy magasabb igazgatási szint rendelkezik a kinevezés formális jogkörével. Vagy maga a helyi önkormányzat - amely épphogy nem a formális munkáltató - tesz javaslatot a kinevezési jogkörrel rendelkező felé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
