(francia közjegyzői hetilap, 20/2010-es szám)
A "La Semaine Juridique Notariale et immobilière" francia közjegyzői és ingatlanjogi hetilap idei, 20. száma a Bordeaux-ban, 2010. Május 30. és Június 2. napja között 106. alkalommal megrendezett Francia Közjegyzők Kongresszusa vezértémáinak szentelte hasábjai legnagyobb részét.
A Kongresszus a "Párok, vagyon: az együttélés kihívásai" mottó köré szervezte előadásait és szekcióüléseit, melyek felölelték a házassági, élettársi kapcsolat létrejöttétől indulva, az együttélés családi- és vagyonjogi vonatkozásain keresztül az együttélés megszűnéséig (akár elhalálozás, válás, vagy az együttélés megszakadása okán) a francia családjog, házassági vagyonjog és öröklési jog aktuális kérdéseit és problémáit.
Ahogy a Kongresszus alkalmából megjelent, azonos című összefoglaló kötet ajánlójában Damien Brac de la Perrière elnök, Lyon-i közjegyző fogalmazott: "Hogyan is lenne a párok témája bármikor időszerűtlen? Hiszen míg a párok közös élete egy mozgásban lévő társadalom keretei között zajlik, saját fejlődésük időről-időre a jogalkotásra is hatással van. Az elmúlt tíz évben valóságos felfordulás történt az együttélést szabályozó jogintézmények körében... itt az ideje tehát állást foglalni ezen új jogi környezet hatásaival kapcsolatban" Álláspontja szerint az együttélés kihívásait azok az új élethelyzetek jelentik, amikkel a párok közös életük során szembesülnek (házasság, gyermekek, közös befektetés, válás, elhalálozás); a közjegyző -mint a család jogi tanácsadója és bizalmasa - ezekre a problémákra a felek szándékának megfelelő jogi választ kell adjon.
A megjelent összefoglaló kötet egy olyan alapos és átfogó kutató-elemző munka gyümölcse, ami a párok védelmére és az együttélés konfliktusainak békés úton történő megoldására fókuszál. Ennek érdekében nemcsak jogtudományi írásokat tartalmaz, de szociológusok, pszichiáterek és pszichológusok véleményét is tükrözi a mű, sőt, a francia közjegyzők négy vallás (a katolikus, zsidó, muzulmán és protestáns vallás) magas rangú képviselőivel is egyeztettek a Kongresszus témájával, vagyis a páros élet és az együttélés kihívásaival kapcsolatban.
A tanulmány szerzői rögzítik, hogy a Code civil az együttélés három formáját szabályozza: a házasság, a pacs[2], és az élettársi együttélés jogintézményeit; azonban nem határozza meg a pár fogalmát, mely fogalom tulajdonképpen az életközösség fogalmának vizsgálatával közelíthető meg. Rámutatnak: annak ellenére, hogy a pár fogalmának jogi definíciója hiányzik, a fogalom mégis "önálló jogi életet nyert", hiszen nemcsak jogtudományi és alkotmánybírósági szinten, de maga a Code civil is használja a "párban él, egy párként él" kifejezést, például az élettársi kapcsolatra vonatkozó rendelkezések körében.
Ezek eredményeképpen az életközösség fogalma ma már nemcsak a házassági együttéléshez kötődő fogalom; lényegében (de nem kizárólagosan) a pacs és az élettársi együttélés jogai és kötelezettségei is ebből, vagyis az életközösség fennállásából fakadnak.
A szerzőpáros azonban úgy véli, hogy az életközösség fogalma nincs megfelelőképpen definiálva a törvényben, mivel annak csak három ténybeli aspektusára hivatkozik az együttélés három ismertetett formája:
A. Az életközösség egy érzelmi és intellektuális együttélés, mely a felek - a pár - közös, akaratán, kölcsönös érzelmein alapul. A szerzőpáros véleménye szerint míg ez a kölcsönös akarat a házasság esetében (a válás ellenére) egész életre szólóan keletkezik, addig az élettársi kapcsolatnál a bizonytalanság a meghatározó, míg a pacs - annak kötelmi, szerződéses jellege miatt - szintén nem az örökkévalóságig szólóan jön létre.
B. Az életközösség a közös lakóhelyet vagy lakóközösséget, a "közös tető" alatti fizikai együttélést, a közös tűzhelyet jelenti (középkori meghatározás szerint: "ugyanazon fazék és tűz mellett élni") - vagyis a közös háztartást. A szerzők hozzáteszik, hogy az együttélés az életközösség bírói joggyakorlat szerinti legfontosabb kritériuma, melynek időtartama is jelentőséggel bír (különösen a pacs és az élettársak esetében, ahol az együttélés időtartama alapozza meg a pár kapcsolatának társadalmi elfogadottságát, és a jogintézményhez rendelt jogkövetkezmények megalapozottságát, igazolását).
C. Az életközösség a "közös ágyat", a pár stabil és monogám, érzéki, szexuális kapcsolatát is jelenti - emeli ki a szerzőpáros. E vonatkozásban fontos tény, hogy a francia jog szerint kizárólag a házasság jogintézménye alapít "szülői, apasági vélelmet", sem a pacs-hoz, sem az élettársi kapcsolathoz nem kötődik ilyen fontos jogkövetkezmény. A szerzőpáros a házassági életközösség fontos elemeként jelöli meg továbbá a "házastársi kötelezettséget (debitum conjugale)", ami azonos módon, az élettársi kapcsolatnál is "kötelező elemként" definiálódik, míg a pacs jogintézménye az Alkotmánybíróság álláspontja alapján ilyen másodlagos, "kötelező szexualitásra" utaló jelentéssel nem kell rendelkezzen. D. A szerzőpáros szerint az életközösség további fontos elemei a következők: az együttélés tartóssága (időtartama), stabilitása és kizárólagossága.
Kiemelik továbbá, hogy kizárólag a házasság és a pacs jogintézmények hatálya alatt élő párok rendelkeznek a jogban és a társadalomban is elismert "jogcímmel és nyilvánossággal" (ezzel a párkapcsolat fennállásának és tartósságának bizonyíthatóságára utalnak), ellenben az egyszerű élettársi kapcsolat esetében, ahol nincs ilyen "vélelem" vagy bizonyíthatóság, a szerzőpáros élettársi tanúsítvány, vagy közjegyzői okiratba foglalt közös nyilatkozat bevezetését javasolja.
A szerzők az együttélő párok által közösen nyitott és használt bankszámla (közös számla) előnyeit és hátrányait elemzik igen részletesen, figyelemmel az életközösségi formákra, és azokon belül a lehetséges, fennálló házassági vagyonjogi viszonyokra.
Bevezetőképpen elmondják, hogy a francia jog háromféle státuszú bankszámlát ismer:
• a magánszámla (compte personnel), mely egy személyhez kötött, és kizárólag az ő rendelkezése alapján végezhetők el az egyes banki műveletek;
• a közös számla (compte joint), amely két tulajdonos - házaspár vagy nem - nevére szólóan kerül megnyitásra, akik a számla felett korlátlanul, önállóan rendelkezhetnek, egyetemleges felelősséggel; és
• az osztatlan számla (compte indivis), mely több tulajdonos nevére szólóan nyitott számla, a tulajdonosok közösen megnevezhetnek egy teljes rendelkezési joggal bíró meghatalmazottat, vagy a számla felett kizárólag együttesen, mindannyiuk aláírásával jogosultak rendelkezni (kollektív típusú számla).
A gyakorlati életben - és az együttélő párok vagyoni viszonyában - a legtöbb problémát a közös számla okozza.
A szerzők ismertetik a közös számla feletti rendelkezés jogi elemeit (banki műveletek, a számla megszüntetése, a számlára befizetett összegek tulajdoni helyzete, a felek jövedelmi és vagyoni helyzete, a terhek és a hitelezői igények, a felek jogai és kötelezettségei a betéti számlák és a hitelszámlák vonatkozásában).
Az igen alapos és példákkal illusztrált elemzés konklúziója alapján a szerzők a közös számla körültekintő használatára intik a házaspárokat és élettársakat: mivel a közös számláról bonyolított tranzakciókért a felek egyetemlegesen felelnek, az ilyen számla nyitását nem, vagy igen korlátozott mértékben javasolják azoknak a pároknak, akik a teljes vagyonelkülönítés vagyonjogi rendszerén alapuló házassági szerződést kötöttek (a közös számla jogi jellege felborítja a vagyonelkülönítést, és bizonytalan helyzetet teremt). A szerzők így teljes vagyonelkülönítés esetén a közös számla használatát szigorúan és kizárólag csak a közös háztartás és a mindennapi kiadások fedezésére javasolják használni. Ugyanígy, a pacs és az egyszerű élettársi kapcsolatban élőknek sem javasolják, hogy az ilyen közös számlát a befektetések vagy megtakarítások kezelésére használják. Nem javasolják továbbá azt sem, hogy a párok a saját jövedelmüket vagy különvagyoni pénzeszközeiket ezen a közös számlán kezeljék vagy ide utalják - erre jobb, ha magánszámlájukat használják a felek még akkor is, ha vagyonközösségi rendszerben élnek együtt.
A házassági vagyonközösségben élők esetén viszont a közös számla előnyös lehet a tekintetben, hogy jogi jellegével "elfedi" a számlára érkező pénzösszegek vagyonjogi eredetét, így hosszú távon homogenizálja a felek vagyonát, és megelőzi a jövőbeni jogvitákat.
(notar 2010/ 5 szám)
A neves amerikai közgazdász professzor Robert Shiller (Yale Egyetem) 2009-ben jelentette meg könyvét, melyben kifejti, hogy Amerikában a német közjegyzőséghez hasonló intézményrendszer a jelenlegi fogyasztóvédelmi problémákat megakadályozhatta volna. Rámutatott a független, nem pártérdekből vezetett intézmények szerepére a piaci tranzakciókban. Kritizálta a szabad-piaci iskola módszereit, amely egy racionális kereskedelmet feltételez, amit csak matematikai modellekkel lehet leírni. Elméleteire figyelemmel kapott meghívást Brüsszelbe. A konferenciának témája volt még a közös piaci szabályozás valamint a közjegyző és a telekkönyv által gyakorolt közhatalom jelentősége.
2010. március 10-11. között került megrendezésre a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumban a gazdasági válságról szóló konferencia mintegy 150 szakértő részvételével Németországból és más országokból, többek között Grúziából, Romániából, Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából.
Az ülést az igazságügy miniszter nyitotta meg, a bevezető előadást az amerikai kereskedelmi kamara elnöke tartotta, mindketten a gazdasági válság hatásait elemezték. Ebben az ügyben a kapcsolat Amerika és Németország, valamint az EU országai között nagyon fontos, hiszen a gazdasági válság az egész világot érintő globális probléma. Kritikát elsősorban a német csődjoggal szemben fogalmazott meg. A csődeljárást szerinte nem "vereségnek" kell tekinteni, hanem inkább esélynek az "újrakezdésre".
2009-ben 30.104 vállalkozói csődeljárás volt. Egy folyamatban lévő csődeljárás alatt általában lehetséges a tevékenység folytatása. Új nézőpont, hogy fel kellene tenni a kérdést, hogy vajon a vállalkozás még mindig életképes-e. Lehetséges reformként a nagyvállalatok csődjének szabályozását nevezte meg, hisz ilyen szabályozás eddig még nincs a törvényben. Azt is nehezményezte, hogy különböző csődbíróságok - a vállalat székhelyétől függően -illetékesek az ügyekben. Összehasonlításképpen, egész Amerikában 94, Németországban pedig 182 van. Kiemelte egy központi csődbíróság illetékességének fontosságát.
Dr. Tilman Götte a Szövetségi Közjegyzői Kamara elnöke még egyszer elmondta, hogy a válság nem egy jogi vákuumban jött létre, ezért is nagyon fontos, hogy a megfelelő jogi "nyilakat" vessék be a krízis megszüntetése érdekében. Dr. Oliver Vossius a Német Közjegyzői Egyesület elnöke egy mindennapi példával szemléltette a jogszolgáltatás hatásait és jelentőségét, főleg az ingatlanforgalomban. Utalt arra, hogy a jogszolgáltatás van abban a helyzetben, hogy az érintettek rizikóját, valamint a tranzakciós költségeket csökkentse.
A két előadó abban egyetértett, hogy a csődjog és a tőkepiaci jog megtett mindent, amit a válság legyőzése érdekében tehetett. Kifejtették, hogy a válság és a pénzügyi piac egy konzekvens, tiszta igazságszolgáltatást kíván, valamint, hogy a felelősségi szisztéma európai szintű szabályozása csak akkor lehetséges, ha EU szinten teljes harmonizáció történik.
(Az európai közjegyzők találkozója Berlinben- Notaries of Europe News 2010 június)
Idén tavasszal az európai közjegyzők találkoztak Berlinben, hogy megosszák tapasztalataikat a közokiratok archiválásáról. A közjegyzők szerte Európában ismertek arról, hogy az állampolgárok és a gazdasági élet szereplői által kötött szerződéseket őrzik, a közhatalom birtokában azzal a kötelezettséggel, hogy a dokumentumokat tökéletesen, eredeti állapotukban óvják meg, mivel közokiratként alapvető bizonyítékként szolgálnak.
A dokumentumok papír alapú őrzése ugyan klasszikus módja e feladat teljesítésének, ugyanakkor költséges és problémát okoz a tárolás is. Ezért számos országban a kormányzat elvárásokat fogalmaz mega közjegyzőkkel szemben, hogy optimálisabb lehetőségeit találja meg a dokumentumok őrzésének. Ezzel párhuzamosan gyakran a közjegyzői okiratok csak elektronikus formában kerülnek kibocsátásra. Ezek a példák is oda vezettek, hogy a digitális archiválási technikákat alkalmazni kezdték a dokumentumok őrzésénél.
Szembenézve e kihívásokkal, 11 ország delegációja vett részt azon a berlini konferencián, ahol kicserélhették tapasztalataikat és a gyakorlati tudnivalókat az archiválással kapcsolatban. A résztvevőknek lehetőségük volt bemutatni a különböző technikai megoldásokat, mely alapján megállapítható, hogy tagországok széles skáláját alkalmazzák ennek, így e téren a tagállamok fejlettsége is eltérő. Egyes országok még csak most kezdték kiépíteni a rendszerüket, míg mások a dokumentumok elektronizálása terén olyan szintre értek, hogy pár éven belül a "zéro papír" kibocsátást is megvalósíthatják. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Gyöngyi ügyvezető, közjegyzőhelyettes Dr. Varga Krisztina ügyvezető, közjegyzőhelyettes
[2] "Pacte civil de solidarité" (pacs): magánjogi szerződés, melyet 1999-ben vezettek be Franciaországban. A pacs két nagykorú, bármilyen nemű személy között létrejött szerződéses partnerség, mely a felek együttélésének teljes jogi kereteit meghatározza. 2009-ig több mint 700.000 pacs szerződés került aláírásra annak köszönhetően, hogy a többször is módosított törvény ma már a házassághoz hasonló vagyonjogi rendszerek közötti választást tesz lehetővé.
Visszaugrás
