1861. április 3-án a szabadságharc leverését követő önkényuralom megszűnéséhez, a kiegyezéshez vezető út első lépéseként megszűnt a Habsburg abszolutizmus bíróságainak joghatósága és helyreállt az önálló magyar igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatás, de az egész ország szempontjából is jelentős esemény 160. évfordulóját a Kúria neves előadók részvételével, skype konferencia megtartásával ünnepelte.
Az alábbiakban az előadások szövegének szerkesztett változatát adjuk közre.
Tisztelt Teljes Ülés!
Mai napirendünkön egyetlen érdemi feladat szerepel, a Kúria 160 évvel ezelőtti újraindulásáról megemlékező konferencia. Sajnos a konferenciára csak ebben a formában tudunk sort keríteni, mert a járványhelyzet a személyes ünneplést nem teszi lehetővé. Tájékoztatom a Teljes Ülést, hogy erről a napirendről felvétel készül, amelyet közzéteszünk.
Az 1848-49-es szabadságharc elbukása után hazánkra erőltetett birodalmi önkény tizedik évében a császár belátta, hogy Magyarország nem kormányozható az osztrák birodalmi jog és törvénykezési szervezet által. Gróf Apponyi György frissen kinevezett országbíró elnöklete alatt, gróf Mailáth György tárnokmester, a későbbi utolsó országbíró és első kúriai elnök részvételével 1861. január 23-án összeült az Országbírói Értekezlet és tanácskozott egészen március 4-ig. Ezzel vette kezdetét az a folyamat, amely rövid időn belül a magyar jog hatályának felélesztéséhez és a Kúria működésének 1861. április 3-án, húsvét nyolcadának szerdáján bekövetkezett helyreállításához vezetett.
Az esemény jelentőségét jelzi, hogy ötven év múlva, az első jubileumkor a Kúria ünnepi Teljes Ülésre ült össze, amelyen a Kúria elnöke, Günther Antal úgy fogalmazott, hogy az újrainduláskor "nemcsak a magyar királyi Curia, hanem az egész nemzet ünnepet ült". A Curia saját ősi alkotmányos intézményünk, de európai érték is. Az állami bíróságok közül a legrégebbi a szűkebb értelemben vett kontinensen, és tágabb értelemben is csak Anglia bíróságai mérhetők össze ezzel a múlttal.
1911-ben az emlékezések sorozata megszakadt. A századik évforduló megünneplése szóba sem kerülhetett 1961-ben, öt évvel az 1956-os szabadságharc eltiprása és az újabb birodalmi önkény dühöngése közepette. Nem magyar és nem független igazságszolgáltatásra volt akkor szükség. A Kúria is nevétől megfosztottan működött több mint egy évtizede. A százötvenedik évfordulót már meg lehetett volna ünnepelni, 2011 alkalmas volt erre. Különösen, mivel mindössze két héttel később az Országgyűlés elfogadta Magyarország Alaptörvényét. Az Alaptörvény pedig a történeti alkotmányunk vívmányainak részeként visszaadta a Kúria ősi nevét. Az ünneplés ennek ellenére elmaradt.
Most viszont egyszerre ünnepelhetjük meg az Alaptörvény elfogadásának tizedik és a Kúria újraindulásának százhatvanadik évfordulóját. A kerek évforduló mellett jó okot ad erre az is, hogy a feladatunk ma sem csekélyebb, mint volt több mint másfél évszázada. Az Alkotmánybírósággal és minden más közjogi intézménnyel együtt védelmeznünk kell Magyarország függetlenségét és alkotmányos önazonosságát. A Kúria súlya, szerepe, sőt léte sem választható el Magyarország identitásától és függetlensége nem őrizhető meg Magyarország függetlenségétől elszakítva.
Ezekkel a szavakkal a konferenciát megnyitom.
Megköszönöm dr. Varga Judit miniszter asszonynak, hogy elfogadta felkérésünket, és köszönti a konferencia és a Kúria Teljes Ülésének résztvevőit.
Kérem Miniszter Asszonyt, ossza meg velünk gondolatait! ■
JEGYZETEK
* A szerző a Kúria elnöke, tanszékvezető egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar).
Visszaugrás
