Habent sua fata et ephemerides. A folyóiratoknak is megvan a maguk sorsa, a könyvekhez képest mondhatni fokozottan is. Hiszen ha egy könyv vagy annak szerzője feledésbe merül, avagy egy könyv példányait hosszabb idő elteltével már sehol sem lehet föllelni, attól még lehetséges, hogy a művet utóbb szellemi vagy fizikai értelemben újra fölfedezik, mint ahogy pl. Niebuhr 1816-ban fölfedezte a veronai káptalani könyvtárban Gaius középkor óta elveszettnek hitt Institutióit vagy Angelo Mai bíboros 1819-ben a vatikáni könyvtárban Cicero hasonló sorsra jutott De re publicáját. Ha azonban egy folyóirat megszűnik, akkor előfordul ugyan, hogy később újraindítják, de a folyamatosság nemcsak szellemi, hanem formai értelemben is helyrehozhatatlanul megszakad: a folyóirat meghal. Hol van ma már az egykor oly tekintélyes, 1874-ben alapított bécsi Zeitschrift für das Privat- und öffentliche Recht der Gegenwart, ismertebb nevén a Grünhuts Zeitschrift, amelynek utolsó kötete 1916-ban jelent meg. Ebből a szempontból a folyóirat görög eredetű latin megjelölése (ephemeris) meglehetősen baljós csengésű...
Ehhez képest igazán jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának magyar nyelvű - megjelenési gyakorisága alapján folyóiratnak tulajdonképpen csak a szó tágabb értelmében nevezhető - kiadványsorozata, becenevén a "kari Acta" immár hosszabb életűnek bizonyult a Grünhuts Zeitschriftnél és persze számtalan egyéb, a maga korában nagyhírű jogi szakfolyóiratnál is, hiszen idestova már 44 esztendeje annak, hogy az I. kötet 1959-ben napvilágot látott. Bár az Acta eleve a jogi kar szintén 1959-től megjelenő idegen nyelvű periodikájának (a rövidség kedvéért: az "Annales") kistestvéreként indult el pályáján, és ezzel összefüggésben mindenkor céljai közé tartozott, hogy publikációs lehetőséget biztosítson a Kar fiatalabb oktatói számára, benne első számaitól kezdve rendszeresen jelentkeztek értékes tanulmányokkal a Kar neves professzorai is. Ami pedig a kari Actának az előbb említett részbeni "acta iuvenum" szerepét illeti, tanulságos átlapozni a 60-as és 70-es években megjelent köteteket, amelyeknek lassanként elsárguló lapjain időközben híressé vált, az élők sorából sajnos részben már el is távozott professzorok első jelentős munkáit, köztük kézikönyvként ismertté vált kandidátusi disszertációk részpublikációit olvashatjuk.
Az első tíz kötet - eleinte két-két füzetben - még a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg. Az 1969-ben megjelent XI. kötet óta maga a jogi kar adja ki az Actát A 60-as évek második felében megindult kedvező irányú hazai társadalmi-politikai változásokkal összhangban a kari Acta életében is számottevő formai és tartalmi fejlődés következett be ebben az időszakban. Az Állami Nyomda a 60-as évek végétől kimondottan jó minőségű papíron, finom metszésű, szép betűtípussal állította elő a - sajnos továbbra is lehangolóan szürke köntösbe burkolt - köteteket. Tartalmi szempontból az akkori korszakváltásra utal az 1968. évi kötetben Világhy Miklós Gazdasági reform és polgári jog c. tanulmánya, de éppen mai szemmel visszatekintve fokozott érdeklődésünkre tarthat számot ugyanebben a kötetben - már csak címénél fogva is - Valki László Társulás a Közös Piachoz c. dolgozata. Sokáig emlékezetes volt az 1970-ben megjelent XII. kötet, amelyben Eörsi Gyula, Sárándi Imre, Seres Imre, Takács Imre és Weltner Andor tulajdonjogi
- 7/8 -
tárgyú tanulmányai jelentek meg. Mennyiségi (terjedelmi) vonatkozásban már a 60-as évek közepétől jelentős fejlődés mutatkozott, amely a 70-es években elvezetett a kari Acta történetének eddigi csúcspontjához, amikor három év alatt négy kötet (a XIX-XXII. kötetek) jelent meg összesen mintegy 1300 oldal terjedelemben. Érdekes, hogy még ebben a fénykorban is homály fedte a szerkesztőbizottság személyi összetételét: a címlapokon makacsul csak a "Kar Tudományos Bizottsága" jelenik meg kollektív szerkesztőként.
A fénykort gyorsan követte a hanyatlás elhúzódó időszaka. A 80-as évek elején hazánkban elhatalmasodó gazdasági válság természetesen a kari Actát is sújtotta. Az Acta 1981-ben nem jelent meg, az 1984 elején napvilágot látott, 1982. éviként jelzett XXIV. kötet esetében pedig kimondottan elkeserítő az akkori szerény kivitelű egyetemi jegyzetekre emlékeztető írógépes "szedésű" szövegkép vigasztalan látványa. Ez persze csupán formai fogyatékosság, a tudományos nívó és a terjedelem visszaesése azonban a későbbi években egyre komolyabb veszélyként jelentkezett.
Ebben a nehéz helyzetben a kari vezetés a Tudományos Bizottság helyett 1984-ben új szerkesztőbizottságot bízott meg az Acta szerkesztésével, amelynek elnöke Vékás Lajos lett, felelős szerkesztőként pedig Hamza Gábor kapott megbízást. Hamza Gábornak gyakorlatilag sikerült helyreállítania az Acta évenkénti rendszeres megjelenését, emellett jelentős és előremutató formai és tartalmi változásokat is keresztülvitt, amelyek az Actának új, és sok tekintetben a "fénykor"-hoz képest is kedvezőbb arculatot kölcsönöztek. Hamza Gábor szerkesztői tevékenységéhez fűződik az azóta már hagyományossá vált négy rovat (Tanulmányok, Kisebb közlemények, Szemle, Jogirodalom) kialakítása, ami a korábbi tagolatlan számokhoz képest különösen azért fontos fejlemény, mert a kari Actában recenziók addig csak elvétve jelentek meg. A recenziók nem kis részét egyébként egyetemi tanár létére ő maga írta, a recenzióírást - joggal - nem tekintvén okvetlenül tanársegédi feladatnak.
Hamza Gábor ismerte fel azt is, hogy a korábban jószerével egyeduralkodó orosz és német nyelvű rezümék felől nem feltétlenül az angol nyelvű rezümék irányába célszerű elmozdulni, tekintettel egyebek között arra, hogy a kontinentális jogi terminológia angol nyelvre való lefordítása még akkor is komoly nehézségekkel járna, ha kitűnő angol fordítók állnának a szerkesztőség rendelkezésére. Az ő javaslatára fogadta el az akkori szerkesztőbizottság azt a máig követett megoldást, hogy a kari Acta idegen nyelvű tartalomjegyzéke és a tanulmányok tartalmi összefoglalói francia nyelven jelenjenek meg, ami nemcsak azért szerencsés, mert a francia nyelv esetében optimális módon találkozik a széleskörű elterjedtség és a terminológiai adekvancia követelménye, hanem azért is, mert a francia nyelv előnyben részesítése anélkül növeli meg jelentős mértékben a kari Acta iránti érdeklődést a francia, az olasz, a spanyol, a portugál és egyéb neolatin nyelvterületeken, hogy más relációkban komolyabb hátrányokkal járna. Hamza Gábor jelentős erőfeszítéseket tett - pl. a lábjegyzetekben alkalmazott idézési módszer terén - a formai-tipográfiai megoldások fejlesztéséért és következetes érvényre juttatásáért.
Az egyetemi tudományos kutatómunkának a rendszerváltozást követő években tagadhatatlanul felgyorsult hanyatlása alól az ELTE jogi kara sem vonhatta ki magát, és ezt a kedvezőtlen tendenciát az Acta újabban megjelent kötetei is tükrözik. A kötetek a 90-es évek folyamán egyre vékonyabbak lettek, ugyanakkor egyre nagyobb késéssel jelentek meg. Ezért az évszámok folyamatosságának megőrzése érdekében szükségessé vált, hogy a vékonyodó kötetek - a XXXIII. kötettől - kettős évszámmal jelenjenek meg, de a
- 8/9 -
jelentős mértékű (2-3 éves) időbeli lemaradást így sem sikerült behozni. A szerzők köre - Hamza Gábor minden igyekezete és fáradozása ellenére - egészségtelen mértékben leszűkült, miközben számos jogtudományi szakterület jelenléte tartósan és teljesen megszűnt a kari Actában. A római jogi cikkek egy időben sokszor és erőteljesen kritizált túltengését illetően mindazonáltal megjegyzendő, hogy egyrészt nem Hamza Gáboron múlt, hogy számos más szakterületről hosszú éveken keresztül alig vagy egyáltalán nem érkeztek cikkek a szerkesztőséghez, másfelől pedig utalni szeretnék arra, hogy a kari Acta I. kötetéhez írott bevezetőjében az akkori dékán, Kádár Miklós kifejezetten a periodika egyik céljaként jelölte meg, hogy fórumot biztosítson azon tudományszakok, elsősorban a jogtörténet számára, amelyek más jogi szakfolyóiratokban csak kisebb mértékben lehetnek jelen.
Némi vigaszt jelentett ebben a helyzetben az a - paradoxonként is jellemezhető -ugrásszerű fejlődés formai, különösen tipográfiai tekintetben, amely Rihmer Zoltán technikai szerkesztői közreműködésének köszönhetően (a feltüntett évszámhoz képest [1993/94] 1997-ben megjelent) XXXIV. kötet óta konstatálható, amelynek révén a kari Acta formai-tipográfiai értelemben a hazai tudományos folyóiratok élvonalába került, és ezzel immár a legszigorúbb nemzetközi formai-tipográfiai követelményeknek is megfelel. Szintén kedvező változást jelentett, hogy a XXXIV. kötet óta a kari Acta - több mint másfél évtizedes szünet után - ismét ad a szerzőknek különlenyomatot. A legjelentősebb, de osztatlan egyetértéssel nem találkozott új sajátossága ennek a legutóbbi időszaknak, hogy - szintén a XXXIV. kötettel kezdődően - idegen nyelvű tanulmányok is (részben külföldi szerzők tollából) rendre megjelentek az Actában. Az idegen nyelvű cikkek közlése kétségtelenül növeli az Acta iránti külföldi érdeklődést, másfelől azonban a megszokott profil lényeges módosulásával jár, és nyomatékosan fölveti az Acta és az Annales viszonyának kérdését is.
Ilyen történeti előzmények után ért az a megtiszteltetés (a Kari Tanács 2001. november 27-i ülésén hozott határozata alapján 2002 februárjában), hogy a kari vezetés Hamza Gábor professzor - aki közel két évtizeden át szerkesztette a kari Actát - utódaként megbízott az Acta felelős szerkesztői teendőinek ellátásával. Az új összetételű szerkesztőbizottsággal -amelynek társelnökként Hamza professzor továbbra is aktív tagja - kidolgoztuk a kari Acta jövőben követendő szerkesztési elveit. Továbbra is fenn kívánjuk tartani a hagyományos rovatokat, és ezek körét a későbbiekben bővíteni is kívánjuk (pl. a habilitációs előadások szövegének közlésével, bizonyos híradásokkal stb.). Feltétlenül megőrzendő értéknek tartjuk a XXXIV. kötet óta következetesen érvényesülő, kiemelkedően magas formai-tipográfiai színvonalat. Ugyanakkor az új szerkesztőbizottság a továbbiakban nem tartja célszerűnek idegen nyelvű közlemények megjelentetését, és ehhez képest fenn kívánjuk tartani a kari Acta eredeti profilját. Továbbra is hasznos megoldásnak tartjuk viszont a francia nyelvű tartalomjegyzék, ill. a tanulmányok esetében a szintén francia nyelvű tartalmi összefoglalók közlését (amelyeket a szerző által esetleg megküldött további idegen nyelvű, elsősorban angol vagy német nyelvű változatban is szívesen közlünk), ami megfelelően biztosítja az Acta nemzetközi publicitását. Magyar nyelven szívesen közöljük nem kari - akár külföldön működő - kollégák tanulmányait is (mint ahogy a jelen kötetben is több külföldi, részben magyar nemzetiségű szerző közleménye megtalálható), de a terjedelmi korlátok szempontjából a kari oktatók természetesen elsőbbséget élveznek.
- 9/10 -
Az Acta tudományos arculatát külsőleg is megfelelően tükröző formai egységesítés mellett igen fontosnak tartjuk - és ebben a vonatkozásban értelemszerűen a felelős szerkesztő szerepe kerül előtérbe - az Actában megjelenésre kerülő tanulmányok és cikkek tartalmilag is igényes megszerkesztését, ami szükségessé teszi a szerzőkkel való szorosabb tudományos-szakmai együttműködést is. Hogy az ehhez szükséges nem csekély energiát hosszabb távon is képes leszek-e biztosítani, azt persze csak remélhetem, mint ahogy azt is csak remélni merem, hogy a szerzők pozitívan fogadják a jobbító szándékú - döntően persze stiláris jellegű - szerkesztői beavatkozásokat.
Az Acta jövendő arculatának kialakításában vélhetőleg jelentős szerepet fog játszani a szerkesztőbizottság mellett működő tanácsadó testület, amelynek tagjai a Kari Tanács határozata alapján az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar azon főállású egyetemi tanárai, akik az MTA tagjai, vagy rendelkeznek az MTA doktora tudományos címmel. A szerkesztőbizottság munkáját önállóan végzi, de kifejezetten számít a tanácsadó testület tagjainak a megjelenő kötetekről mondott véleményére, észrevételeire és javaslataira.
Hamza Gábor professzor egy igen nehéz időszakban szerkesztette a kari Actát közel két évtizeden át, a kivételes nehézségek dacára számos jelentős és maradandó eredményt felmutatva, amiért mondassék neki ezen a helyen is hálás köszönet. Nem könnyű a collega minor mint "homo novus" helyzete, aki most átveszi ezt a nobile officiumot Ezzel kapcsolatban valamelyest megnyugtató érzés felidézni Ovidius szavait: Ut desint vires, tamen est laudanda voluntas.
Budapest, 2003. április 15. ■
- 10 -
Lábjegyzetek:
[1] Felelős szerkesztő
Visszaugrás
