A mesterséges intelligencia alapú alkalmazások az elmúlt időszakban dinamikus fejlődést mutattak, és jelentősen befolyásolják a társadalmi struktúrát. A mesterséges intelligencia fejlődése a jelenkorban evidens és gyakran hivatkozott tény. A digitális technológiák előrehaladása mellett a társadalmak adaptációja és evolúciója elkerülhetetlen. Ugyanakkor ez nem történhet tudatos felügyelet és ellenőrzés nélkül. Ezen módszert indokolja, hogy Ray Kurzweil[2] előrejelzései szerint a technológiai szingularitás, ahol az ember és a technológia visszafordíthatatlanul elválik egymástól, az előrejelzések szerint e század végére valósággá válik. A Kínai Népköztársaságban - amely a világon egyedülálló gyorsasággal és módszerekkel fejleszti a saját mesterséges intelligencia alapú rendszereit - már napjainkban is asszisztensként szolgálnak ezen technológiai újdonságok a bíróságokon, ügyészségeken, továbbá hibátlan pontosságot produkál a totális megfigyelőrendszerek területén is. A tanulmány részletesen foglalkozik kínai példák bemutatásán keresztül, hogy a technológia nem kizárólag "népjóléti" célú felhasználásra alkalmas. A mesterséges intelligencia alapú rendszerek széles körének további terméke, a deepfake, amely képes a végletekig manipulálni a valóságérzékelésünket, aláásva a bizalmat a velünk interakcióba kerülő virtualitással szemben. A jelenkorban, amikor az óriási digitális információhalmazok a virtuális tereken jutnak el a fogyasztóhoz, kritikus fontosságú annak bizalmát élvezni. Amennyiben a technológia képes arra, hogy érzékszerveinket, tapasztalatainkat tőrbe csalja, akkor az milyen hatással van az alapvető emberi jogi intézményekre? Milyen garanciák védik adatainkat és személyes biztonságunkat? További aggályok merülhetnek fel, hiszen a mesterséges intelligencia fejlesztése és felhasználása nem csupán életünk jobbá tételét szolgálja. A kutatás célja a mesterséges intelligencián alapuló szoftverek megvilágítása az alkotmányjog és az interdiszciplinaritás eszközeinek felhasználásával. Emellett a tanulmány a jelenlegi jogi keretek hiányosságaira is fel kívánja hívni a figyelmet továbbá, de lege ferenda javaslatot is bemutat. A technológia konstruktív víziója mögött egy destruktív realizmus húzódik meg.
Kulcsszavak: mesterséges intelligencia, alkotmányjog, kód, szingularitás, diktatúra, társadalom.
A mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) és az ahhoz kapcsolódó jogi-társadalmi kérdések korunk egyik legsürgetőbb kérdéskörévé nőtte ki magát. Az openAI cég által kidolgozott és a világot meghódító chatbot, a chatGPT[3] megjelenése óta az MI-vel kapcsolatos érdeklődés hatalmas szintre emelkedett és azóta is töretlen. Jelen írás a mesterséges intelligenciának az alapvető emberi jogokra gyakorolt hatásának vizsgálatára terjed ki, azon belül is kiemelten a személyes szabadságra és politikai jogokra tekintettel.
A technológia fejlődésének ezen mértéke előnyös tapasztalatokat eredményezhet, azonban felmerül az a fundamentális kérdés, hogy a társadalom készen áll-e az adott technológia alkalmazására? Rendelkezik-e a társadalom a szükséges kollektív bölcsességgel és megértéssel? Ha a válasz negatív, vagy csak részlegesen pozitív, elengedhetetlen a technológia alkalmazásának megfelelő szabályozása és korlátozása. Fontos kiemelni, hogy az MI működése során másodpercek alatt nagy mennyiségű számítás elvégzésére képes, melynek eredményeképpen képes elhitetni a szemlélővel, hogy az adott szoftver "gondolkodik". Ez a kognitív képesség azonban semmi más, csupán egy illúzió. John Searle kínai szoba gondolatkísérlete lényeges kérdésre világít rá a mesterséges intelligencia "értelmével" kapcsolatban. Searle amerikai filozófus által kitalált szituáció szerint képzeljük el, hogy egy angolul beszélő ember egy zárt szobában ül, ahol
- 65/66 -
csak kínai írásjeleket tartalmazó papírlapokat kap és küld vissza. A szobán kívül egy másik ember kínai nyelven tesz fel neki kérdéseket, amelyekre a szobában lévő ember egy könyv alapján válaszol, anélkül, hogy egyáltalán értené az adott nyelvet. A könyv utasításai által kitalálja, hogy melyik írásjelhez melyiket kell hozzárendelnie, és így létrehoz egy új papírlapot, amelyet visszaküld a kérdezőnek. Searle azt állítja, hogy ez a helyzet bizonyítja, hogy a számítógépek nem képesek valódi nyelvi értelmezésre vagy tudatra, még akkor sem, ha tökéletesen utánozzák az emberi nyelvhasználatot.[4] A számítógépek ugyanis csak szimbólumokat generálnak meghatározott utasítások alapján, de nem értik meg azok jelentését vagy összefüggéseit. A mesterséges intelligencia alapú rendszerek tehát pontosan úgy működnek, mint Searle példájában a szobában ülő ember. Ezen példa kifejezetten a nyelvi chatbotokra jellemző.
További probléma a technológiával, hogy a munkája során nem követhető nyomon az adatfeldolgozás folyamata, ebből adódóan nem állítható fel ok-okozati összefüggés a bevitt adatok és a végeredmény között. Tehát az MI esetében csupán az input oldalon bevitt adatokat, majd az output oldalon az eredményt láthatjuk, a kettő közötti folyamatábrát nem.[5] Ez utóbbi vet fel komoly alapjogi kérdéseket a döntéshozatalra képes és jogszolgáltatási rendszerben alkalmazott MI-k esetében.
Az MI-nek a társadalomra és azon túl a demokráciákra is érzékelhető hatása van. Ezen belül említésre kerülnek az egyes államok által az államigazgatásokban használt MI alapú szoftverek, illetve a multinacionális technológiai vállalatok által alkalmazott szoftverek. A fentebb említett folyamatok is hozzátartoznak a társadalomra gyakorolt impulzusokhoz, azonban a tanulmány részletesebben vizsgálja a MI társadalomra, az államokra és a modern demokráciákra gyakorolt hatását.
Az említett mechanizmus egyértelmű felelősének nevezhető továbbá a digitalizáció, amely a társadalom turbulenciáit okozza is egyben, illetve amely szervesen összekapcsolódik az MI fejlődésével. A digitalizáció az életünk szerves részét képezi, okoseszközeink a mindennapjaink nélkülözhetetlen része, nem túlzás kijelenteni, hogy munkaeszközökké váltak. A digitalizált világ legnagyobb vívmánya azonban vitathatatlanul a közösségi média, amely egy gyűjtőpontként funkcionál a végtelen információ és felhasználó számára. A privatizált internet istenként uralja a digitális világot, ez a hamis isten a közösségi média szolgáltatók és olyan egyéb információ és adatfeldolgozó vállalatok, amelyek a felhasználók adatainak felhasználásával fejlődnek és növekednek. Az államok és a jog pedig igyekeznek elejét venni az online térben uralkodó adat-szabadrablásnak és a megfelelő adatfelhasználási-kereskedési szabályok megalkotására.[6] Soha nem látott mértékben növekszik az adat értéke és ezzel párhuzamosan válik egyre fontosabbá a személyes adatok védelme is.
Mindezekből adódóan a tanulmány hat fejezetre oszlik. A bevezetőt követő második fejezet technikai-technológiai kitekintéssel indul, majd magának a technológiának a társadalomra gyakorolt hatását elemzi. A harmadik fejezet kifejti, hogy az alkotmányjog miként válhat alkalmassá a mesterséges intelligencia által okozott problémák kezelésére, a további két fejezet példálózó jelleggel emeli ki a szerző által fontosabbnak tartott jelenségeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
