A magyar büntető eljárási szabályokban régóta nem ismeretlen az eljárások gyorsítására irányuló törekvés. Az 1980-as évek elejétől a büntetőeljárások egyre hosszabb időtartamúvá váltak. Az 1990-es évektől a bűnözés mennyiségileg növekedett, amelynek oka, a ténybelileg terjedelmes, szövevényes, nehéz jogi megítélésű ügyekben, a büntetőeljárás normarendszerének bonyolultabbá válásában keresendő.[1] Erre felfigyelve az elmúlt évtizedekben számos európai ország új eljárásjogi szabályokat vezetett be, amelyek célja a bírósági eljárások időtartamának csökkentése, illetőleg egyéb pergazdaságossági szabályok előtérbe helyezése volt.
A tanulmányban röviden felvázolom azokat a jogintézményeket, amelyek az említett gondolkodás mentén helyeztek el szabályokat az egyes eljárási kódexekben. A hangsúlyt a 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (továbbiakban: Be.) szereplő előkészítő ülés bemutatására helyezem, abból a szempontból elemezve, hogy milyen lehetőségeket biztosít a költségvetési csalás miatt indult ügyek eddiginél gyorsabb befejezésére.[2]
Az 1795-ös Büntetőjogi Tervezet alapvető követelményként fektette le, hogy az ítélet meghozatalát nyilvános és szóbeli tárgyalásnak kellett megelőznie.[3] A magyar büntetőeljárás egészen a XX. század végéig mellőzte az egyességkötésen alapuló eljárást egyszerűsítő szabályozást. Ugyanis a garanciák kiépítésére törekvő jogalkotási igényeknek megfelelően az volt az elv, hogy a vádlottnak alkalmat kellett adni a védekezésre és a kihallgatása során semmilyen ígéret, alku nem volt felajánlható a beismerő vallomásáért cserébe.[4]
Ennek ellenére az 1896-os Bűnvádi perrendtartás, már gyorsító rendelkezéseként szabályozta a büntetőparancs jogintézményét. Célja az eljárás egyszerűsítése, gyorsítása és ezzel a bíróságok munkaterhének csökkentése volt. Ebben az esetben pusztán az iratok tartalma alapján döntött, nem folytatott le bizonyítást, amellyel jelentős időmegtakarítás volt elérhető.[5] A 139. §-a szerint: "a terhelt beismerésének megtörténte után rendszerint meg kell szerezni a terhelt bűnösségének egyéb bizonyítékait is. Abban az esetben, ha a beismerést az eljárás egyéb adatai is támogatják a további nyomozás vagy vizsgálat teljesítése a vádló indítványától függ".
Az első szocialista eljárás kódex az 1951. évi III. törvény volt, amely szovjet mintát követett. Hasonló elveken épült fel az 1962. évi 8. számú tvr. Egyik jogszabályban sem jelent meg az eljárás garanciális elemekkel körülbástyázott gyorsítása.[6]
Az 1962. évi 8. tvr. az előkészítő üléssel kapcsolatos rendelkezéseket a 172. §-ban tartalmazta. Eszerint a bíróság az ügyet előkészítő ülésen vizsgálja meg, abban az esetben, ha az ügy áttételének, az eljárás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, pótnyomozás elrendelése látszik szükségesnek, a cselekmény minősítésével
- 628/629 -
kapcsolatosan felmerül a vádtól eltérő minősítés lehetősége, továbbá az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom vagy ideiglenes kényszergyógykezelés kérdésében kellett határozni. Az előkészítő ülés szabályozása körében az általunk tárgyalt téma szempontjából a legfontosabb szabály a következő volt: az előkészítő ülésre tartozott az az eset, amikor az ügyben tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabásának lehetett helye. A törvényerejű rendelet VIII/A. fejezete a bíróság elé állításos eljárás szabályait tartalmazta "bíróság elé állítás vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül" címszó alatt.
Mind a garanciális szabályokat illetően, mind pedig az eljárást gyorsító rendelkezések elhelyezését illetően, a mai napig meghatározó jelentőségű jogszabály az 1973. évi I. törvény. E jogszabály kiterjedt rendelkezéseket tartalmaz a tárgyalás előkészítését illetően, továbbá a külön eljárásokban megjeleníti a mai fogalmaink szerint ismert eljárást gyorsító rendelkezéseket. E törvény 167. §-a - az 1962. évi 8. tvr.-hez hasonlóan - tartalmaz taxatív felsorolást azzal kapcsolatosan, hogy a tanács elnökének illetőleg vétségi eljárásban az egyesbírónak a tárgyalás előkészítése során, milyen teendői vannak. E felsorolásban új elemként jelent meg az öttagú tanács elé utalásban való döntés. A vádlottnak és védőjének az előkészítő eljárásban történő érdemi bevonását célozta volna, ugyanakkor ezen eljárási szakban sokkal inkább az írásbeliség elve érvényesült.[7] Mindemellett megjegyzendő, hogy az 1973. évi I. törvény sem kapcsolt az előkészítő üléshez olyan rendelkezéseket, amelyek az eljárás tényleges gyorsítását szolgálták.
E törvény tartalmazott a tárgyalást megelőzően, diverzió vagy a büntetőútról elterelés néven ismertté vált intézményeket, míg bírósági szakban, a bíróság elé állítás (Be. 345. §) illetőleg a tárgyalás mellőzése (Be. 351. §) jogintézményével az eljárás gyorsítására irányuló rendelkezéseket.[8]
Az 1998. évi XIX. törvény is kizárólag a tárgyalás előkészítésével összefüggésben jeleníti meg az előkészítő ülés jogintézményét. A 272. § (1) bekezdése szerint, ha a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a határozat meghozatala előtt az ügyész, a vádlott vagy a sértett meghallgatása látszik szükségesnek, a bíróság a 273. § (1) bekezdésében meghatározott határidő letelte után 30 napon belül ülést tart. Megjegyzendő, hogy e törvény változatlanul fenntartja a büntetőeljárás gyorsításával kapcsolatos jogintézményeket, vagyis az előkészítő ülésnek továbbra sem az eljárás gyorsítása volt a célja. Az eredetileg csekélyebb súlyú bűncselekményekre alkalmazott gyorsított eljárások, a súlyosabb és viszonylag gyakran előforduló bűncselekmények elbírálására is kiterjednek. Ezen ügyészi indítványra indítható külön eljárásokban kiemelt szerepet kapott a beismerés.[9]
A büntetőeljárás koncepciójáról szóló 2002/1994. (01.17.) Kormányhatározat már célkitűzésként fogalmazta meg a felek rendelkezési jogának erőteljesebb érvényre juttatása mellett az egyszerűsített eljárások kialakítását, ezért az 1999. évi CX. törvény megalkotta a tárgyalásról lemondás intézményét.
A szabályozás mérföldkőnek számított, minthogy a bíróság a bizonyítás közvetlenségét feladva, jelentősen csökkentett büntetési tételkereten belül szabhatott ki büntetést a terhelt beismeréséért cserébe. A vádalkun alapuló hazai külön eljárás lényege az volt, hogy a vádlott lemondott a tárgyaláshoz fűződő jogáról, valamint megfosztotta magát attól, hogy teljeskörűen élhessen jogorvoslati jogával. Az ügyész cserébe a büntetéskiszabás általános elvei helyett elfogadta, hogy a bíróság a büntetési tételkeretet alapul véve szabjon ki büntetést a terhelttel szemben.[10] A törvényalkotó szándéka szerint a lemondás a tárgyalásról jogintézménye töltötte volna be a mai értelemben vett előkészítő ülés szerepét, ahol a terhelti beismerésnek és a tárgyalásról való lemondásnak volt elsődleges szerepe. Azt a célt tűzte ki, hogy az eljárások gyorsabbak és egyszerűbbek legyenek, ne halmozódjon fel sok ügy a bíróságokon. Az ügyész indítványára nyilvános ülésen mondja ki a bíróság a vádlott bűnösségét, szabjon ki büntetést, feltéve, ha a bűncselekmény 8 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő és a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, egyben beismerő vallomást tesz.[11] A külön eljárások között szereplő lemondás a tárgyalásról azonban a magyar büntetőjog sajátosságai folytán eltér az angolszász modelltől. Egyik eltérés, hogy csak olyan bűncselekmények esetén alkalmazható, melyekre a Btk. 8 évnél nem súlyosabb büntetés kiszabását teszi lehetővé. A másik, hogy az egyezkedés az ügyész és a vádlott között zajlik. A védő ebből formálisan ki van zárva. A harmadik, hogy a vádlott rendelkezési joga nem teljes. A bíróság ugyanis csak a beismerést fogadja el, ha azt a nyomozás adatai is alátámasztják. Ha a bíróság is úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási képessége, a beismerő vallomás önkéntessége vagy a hitelt érdemlősége iránt ésszerű kétely mutatkozik vagy a vallomás a nyomozás során tett vallomástól lényegesen eltér, az ügyet tárgyalásra utalja.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
