A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) által védelemben részesített munkáltatói jogos gazdasági érdekek dogmatikailag "kilógnak a sorból", hiszen míg általánosságban megállapítható, hogy az Mt. a munkavállalói oldal érdekeinek védelmére nagyobb hangsúlyt fektet, addig e követelmény munkavállalói oldalon keletkeztet fontos kötelezettséget. A munkajog világában a középpontban általában a munkavállaló áll, ami természetes, hiszen a munkajogi normák hagyományosan munkavállaló-orientáltak, ami a jogviszony természetéből adódó alá-fölé rendeltségből is fakad. E sajátosságból következik a munkajogi szabályok összetettsége és sajátos rendezettsége, valamint ez által biztosítható az a jogi környezetet, amelyben a munkajog unikális szabályai és jogelvei teret nyernek. Ezért szükséges kellő figyelmet fordítanunk erre a területre, ezen belül pedig az általánosságban erősebbnek hitt munkáltató jogait és kötelezettségeit elemezve kitérni a jogos gazdasági érdekek védelmére.
1. A munkáltatót megillető jogos gazdasági érdekvédelmi szabályok létjogosultsága a munkajogi jogszabályok között
2. A vonatkozó törvényi szabályozás felépítése
3. Az Mt. által biztosított érdekvédelmi eszközök áttekintése
3.1. A munkáltató utasítási és ellenőrzési joga
3.2. A munkáltató fegyelmezési joga
3.3. A bírósági igényérvényesítés
4. Záró gondolatok
Tanulmányom középpontjában a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme áll, amely a munkaviszonyok alanyai közül a sokszor erősebbnek hitt munkáltató oldalán jogot, míg a "gyengébbik" fél oldalán kötelezettséget teremt.[1]
Megítélésem szerint a vizsgált témakör munkajogelméleti megközelítése számos figyelemre méltó megoldást hordoz, amelyek jogszerű alkalmazása biztonságosabb és hatékonyabb munkavégzést eredményezne, ezáltal a felek között szükségszerűen felmerülő érdekkonfliktusok elkerülhetők, mérsékelhetők lennének. Ugyanakkor tipikusnak mondható az a jogi helyzet, miszerint a felek nem tesznek megfelelő, a jogos gazdasági érdek megóvásának esszenciális tartalmát szem előtt tartó lépéseket annak érdekében, hogy az említett konfliktusokat megelőzzék, hatékonyan feloldják, és esetleg ilyen módon tegyék még szorosabbá bizalmi viszonyukat. Ez az előfeltevés alapozza meg kutatásom kérdésfeltevését és célját is, hiszen célom a szabályozáselméleti, illetve gyakorlati ellentmondások feloldása, elsődlegesen a munkáltató legitim cselekvési lehetőségeire, az irányadó munkajogi magatartási formákra és a potenciális jogkövetkezményekre fókuszálva.
A munkajogviszony az egyik legszemélyesebb és legbizalmasabb jogviszony, hiszen a szerződő felek között egy tipikusan hosszabb távra létrejövő kötelem áll fenn, melynek természete szinallagmatikus, mivel a rendszeres munkavégzéssel szemben minden esetben anyagi ellenszolgáltatás áll szemben.[2] A munkaviszony alanyainak kapcsolatrendszerét alapjaiban határozza meg a közöttük optimális esetben fennálló nagyfokú bizalom.
A felek közötti szoros bizalmi kapcsolatnak azért is van kitüntetett szerepe,[3] mert a munkajogviszony egy tipikusan hosszabb távra létrejövő, érdemi, szoros együttműködést megkívánó jogviszony. A munkavállaló a jogviszony keletkezésekor nem egy konkrét feladat elvégzésére vállalkozik, hanem jellegében körülírt munkakör ellátására a munkáltató utasítása, irányítása szerint és ellenőrzése mellett. A munkáltató ilyen jellegű irányítási és utasítási jogosítványai a munkaviszony egyensúlytalanságát idézik elő, vagyis a munkajogviszony további jellemzője, hogy a felek nem mellérendelt, hanem sokkal inkább alá-fölé rendelt viszonyban állnak egymással.[4] Az erőfölény tulajdonképpeni megfordulásának
- 34/35 -
hátterében az áll, hogy a munkaviszonyban a munkavállaló a munkáltató számára és érdekében fejti ki tevékenységét, ezért - szemben az általános munkajogi megközelítéssel, ahol a jogalkotó a munkavállaló szempontjából próbálja a felek közötti egyenlőtlenséget kiküszöbölni, és ezzel a munkavállalót jogi védelemben részesíteni - a munkáltatói gazdasági érdek védelme a gazdaságilag erősebb fél, azaz a munkáltató érdekeit hivatott szolgálni.
Az általános magatartási követelmény célja, hogy megóvja a munkáltató legértékesebb információit, vagyis a munkaviszony során összegyűjtött adatokat és tapasztalatokat. Ezek az információk alapvetőek a munkaviszony működése szempontjából, és lényegesek a felek közötti kommunikációban, ami akarva-akaratlan kikerül a munkáltató kezéből, és szükségképpen a munkavállaló birtokába jut, ami által a munkavállaló egyfajta potenciális "ellenséggé", illetőlegesen vetélytárssá válhat egy jogviszony keletkezésekor vagy akár annak fennállta alatt is. A munkajogviszonyok világában ugyanis a hagyományos versenytársak mellett a munkáltatókra leselkedő másik legnagyobb veszély éppen a legközelebbi "bizalmasaik", vagyis a munkavállalók potenciálisan káros vagy gazdaságilag veszélyeztető magatartása.
A gazdasági érdek védelmének teljes körű megértéséhez annak egyes elemeit kell megvizsgálnunk. Kérdés lehet ugyanis, hogy mely gazdasági érdekek tartoznak e fogalmi körbe. Ezzel összefüggésben természetesen a jogos vagy jogellenes gazdasági érdekekre is figyelmet kell fordítanunk, hiszen a munkáltatónak ez a védelemben részesített joga nem lehet parttalan, azt észszerű keretek közé kell szorítani a célból, hogy a munkavállaló ismerhesse és megtarthassa a szabályozás által érintett kötelezettségeit, ami egyfajta biztonságot jelent nemcsak a munkáltató, hanem a munkavállaló számára is.
Így mielőtt kitérnék a törvényi rendelkezések elemzésére, szükséges bemutatni az általános magatartási követelmény fogalmi magját is, és ki kell térni a gazdasági érdekre, azon belül is a munkáltató jogos gazdasági érdekének meghatározására. Egzakt fogalommeghatározást nem találunk az Mt.-ben, azt leginkább a vonatkozó joggyakorlatot alapul véve lehet definiálni. Eszerint a jogos gazdasági érdek alatt minden érdeket érteni kell, amely a munkáltató tevékenységével kapcsolatos.[5] Itt fontos kiemelni a munkáltató üzleti tevékenységét,[6] hiszen ez az általános magatartási követelmény kizárólagosan azokat az érdekeket védi, amelyek magából a munkaviszonyból származnak, illetve amelyek a munkaviszony céljának beteljesülése miatt keletkeznek. Így nem sorolhatók ide az ezen kívül álló magánjellegű, illetve más jogviszonyból eredő célok vagy érdekek. Az azonban, hogy a munkáltatók ezt milyen tartalommal töltik meg, milyen gazdasági érdekeket tartanak számukra fontosnak, saját mérlegelési körükbe tartozik, így ennek a sokszínűségét már nem határozhatjuk meg egy univerzális szabályban.
A legfontosabb törvényi rendelkezéseket az Mt. 8. §-a tartalmazza. Az első bekezdés általános jelleggel, egyfajta generálklauzulába foglalva kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel veszélyezteti a munkáltatója jogos gazdasági érdekét. Az ezt követő bekezdések némileg árnyalják ezt az elvárást, és további tartalommal töltik meg az általános szabályt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
