Kurtán Zsuzsa: Hogyan élteti a nyelv a jog világát? (MJNY, 2018/1., 41-43. o.)

Vinnai Edina: Jog és nyelv határán. A jogi nyelvhasználat nemzetközi és hazai kutatása

Gondolat Kiadó, Budapest, 2017. 274 oldal

Van-e a jognak olyan formája, amely ne lenne nyelvi jelenség? Miért érzik magukat a laikusok általában kiszolgáltatottnak a jog világában, és vajon tisztességes lehet-e a jogi eljárás megfelelő nyelvhasználat nélkül? Átléphetők-e a határok, azaz jó nyelvészek-e a bírók, és miért nem ismeri fel a nem jogász laikus az elé tett jegyzőkönyv alapján, hogy az az ő korábban elhangzott szavait tartalmazza?

Vinnai Edina "Jog és nyelv határán" című monográfiájában ilyen és hasonló kérdésekkel szembesülhetünk, amelyek a jog és a nyelv megkerülhetetlen érintkezési felületeinek sokrétű tanulmányozása során merülnek fel. A jogászat és a nyelvészet művelőinek szakmai tevékenységét egyaránt a nyelv élteti. Ahogy azt a szerző is kiemeli, mindaz, ami évszázadok óta a jogot jelenti az emberek számára, a nyelvben, a nyelven keresztül ölt testet.

Bár a szükségszerű kapcsolat jog és nyelv között a múltban gyökerezik, szoros egymásba fonódásuk felismerése és kutatása viszonylag új keletű. A jog és nyelv interferenciájáról részletesen az e témában első ízben megjelent alapos magyar nyelvű tanulmányban olvashatunk (Szabó 2000). Az itt kifejtett gondolatokkal összhangban, és saját kutatásai eredményeképpen, Vinnai Edina munkájának alapvető üzenete, hogy a jog megfelelő érvényesülése elválaszthatatlan a megfelelő nyelvhasználattól. A jog nyelvbe kötött működtetése, egy határozat vagy ítélet formájában megjelenő eredménye közvetlenül kihat az emberek életére, így érteniük kell, mi történik körülöttük a jog intézményesült beszédhelyzeteiben. A jogi környezetben zajló diskurzusok számos nyelvhasználati problémát vetnek fel. Nem véletlen, hogy a "jog és nyelv" irányzat keretében a hetvenes évektől egyre több és szerteágazó, ugyanakkor egyre inkább elmélyülő kutatás indult meg és bontakozik ki napjainkban külföldön és Magyarországon, a jogalkalmazás gyakorlatában felmerülő nyelvhasználati problémák megoldásához.

Ez a könyv azért hiánypótlóan újszerű és időszerű, mert a szerző a jogalkalmazás, a jogi eljárások megvalósulásában jellemző nyelvhasználat nemzetközi és hazai kutatásainak bemutatására vállalkozik, mintegy megállva, körültekintve és összegezve: hol is tartunk, és milyen további feladatok várnak még ránk.

Interdiszciplináris jellegű kutatásokban - így a jog és nyelv kapcsolatainak jellemzésekor is - lényeges a tudományok határainak betartása. A nyelvtudomány például nem írhatja le a nyelvet jogi kategóriákkal, és a jogtudomány sem vizsgálható a nyelvtudomány kategóriáival. Ezt a szemléletet, ugyanakkor a két tudományterület egymásra utaltságát sugallja mindvégig ez a jogászat nyelvhasználata szemszögéből készült munka.

Vinnai Edina jogász, a Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének vezetője, aki korábbi doktori tanulmányait a miskolci Deák Ferenc Doktori Iskolában végezte, és a Nyelvhasználat a jogi eljárásban című értekezésével 2012-ben szerzett PhD fokozatot. A kötet alapja disszertációs munkája, annak több ponton friss adatokkal és újabb saját kutatásokkal jelentősen bővített változata.

A Gondolat Kiadónál megjelent könyv a Recta Ratio sorozat (szerkesztők: Paksy Máté és Tattay Szilárd) önálló része. Jól illeszkedik ide, minthogy a jogtudomány jellemzően a magyarázó és értelmező mögöttes elvek vagy szándékok feltárásának segítségével próbálja meghatározni a jogi szövegeket. Ugyanakkor a szerző túlmutat azon, hogy a jogi nyelvhasználat problémái csupán a jogi gondolkodás eszközeivel megoldhatóak. Szélesebb kapukat kitárva - ugyanakkor a jog hatalmas világához képest egy szűkebb keresztmetszetben -, a jogalkalmazás folyamataihoz köthető intézményesült nyelvhasználat jellemzőibe nyújt bepillantást. A külföldi és a hazai kutatások ismertetése során a szerző olyan nyelvi akadályokkal szembesíti az olvasót, amelyek befolyásolják a jog működésének megértését és a jog működtetését (így például a bizonyítást, a ténymegállapítást, a vallomások szavahihetőségét). A kutatási eredmények összegző értékelésével Vinnai Edina rámutat arra, hogy a jogi szövegek megértéséhez és megértetéséhez a jogász és nem jogász beszélőknek számos olyan nyelvi nehézséget kell áthidalniuk, amelyek kapcsolatosak a jogi szövegek folyamatosan szükséges transzformációival, a kölcsönös érthetőség feltételeivel, a nyelvi/szociokulturális rétegzettség és a szakmaiság kérdéseivel, valamint a sajátos hierarchikus beszédhelyzetekből eredő jellemzőkkel.

Vinnai Edina monográfiája szerkezetileg két nagyobb egységre tagolódik. Az első részben a szerző gazdag és releváns szakirodalomra támaszkodva áttekinti a nyelvtudomány, a nyelvészeti részdiszciplínák olyan főbb hatásait, amelyek érvényesülnek a jogi nyelvhasználat ku-

- 41/42 -

tatásaiban is. Ezt követően bemutatja a külföldön indult "jog és nyelv" irányzat előzményeit és fejlődését az angolszász (főleg amerikai), valamint az európai kutatásokban. A könyv második felében a magyarországi "jog és nyelv" kutatásokat helyezi részletesen feltáró és értékelő elemzései középpontjába. Kiemelten tárgyalja az első hazai - miskolci - kutatást, melynek résztvevőjeként mélyrehatóan mutatja be a jogi nyelvhasználatra vonatkozó saját vizsgálatait is, a jegyzőkönyvezés jogi szabályozását és gyakorlatát a ténymegállapítási folyamat menetében. Végül Vinnai Edina néhány olyan következtetést foglal össze, amelyek a nemzetközi és a hazai kutatások eredményeiből adódnak, és hatással lehetnek a jogi eljárások mindennapi gyakorlatára. A szerző jegyzőkönyvezéssel kapcsolatban megfogalmazott állításait alátámasztják a kötet függelékében a rendőrségi kihallgatások és bírósági tárgyalások hangfelvételrészletei alapján készült értékes szövegszemelvények.

A nyelv vizsgálatának lehetséges módjai című fejezetben a szerző mintegy támpontokat nyújt az olvasónak a fogalmi eligazodásban. Átfogóan ismerteti azokat a nyelvtudományi elméleteket és nyelvészeti irányzatokat, amelyek alapot nyújtanak a jog és a nyelv sokrétű kapcsolatát, a nyelvhasználat jellemzőit feltáró kutatásokhoz. Vinnai Edina a lényeges csomópontokat jól kiemeli, így foglalkozik a pragmatika, a kommunikációelmélet, a narratológia, a szociolingvisztika, a pszicholingvisztika, továbbá a jogi szemantika és a jogi pragmatika főbb megállapításaival, amelyek megkerülhetetlenek a jogi eljárásokhoz köthető folyamatok nyelvének vizsgálataiban.

"A hagyományos nyelvészeti megközelítés: a strukturalizmus" megnevezéssel elkülönített rövid első alfejezet kapcsán csupán egy rövid kiegészítés kívánkozik ki a nyelvtudományi háttérrel rendelkező olvasóból. Igaz, hogy az 1900-as évek elején Saussure strukturalizmusának, a társadalmi környezetéből kiszakított nyelv statikus rendszerként való vizsgálatának kiemelkedően jelentős hatása volt világszerte a 20. század nyelvészetére, azóta azonban a nyelvtudomány is bejárta a saját útját. Tolcsvai Nagy Gábor megfogalmazásával összegezve: "a nyelvtudomány a nyelvről való tudományos ismereteket akkor tudja hatékonyan bemutatni, ha a nyelvről való gyakorlati tudásból mint a beszélő ember tapasztalataiból indul ki, ha a mindenkori beszélő nyelvi nézőpontjából szemléli a nyelvet" (Tolcsvai Nagy 2006: 800). Vinnai Edina a könyv további, a pragmatikát bemutató részében már maga is megemlíti, hogy "a klasszikus nyelvészeti hagyományokkal szemben a pragmatika a nyelvet használó embert és a nyelvhasználók interakcióit állítja a középpontba" (Vinnai 2017: 38). A szerző mikro- és makropragmatikára vonatkozó megállapításait kiegészítve hangsúlyozni kívánjuk, hogy napjaink nyelvtudományi felfogásában a pragmatika bármely nyelvi szint bármely jelenségével szorosan összefügg. A nyelvészeti pragmatika azzal foglalkozik, hogy a nyelvhasználók az adott beszédhelyzet kontextusában miért azt a (lexikai, szintaktikai) formát választották a jelentés kifejezésére és nem mást, illetve ez milyen következményekkel jár újabb nyelvi választásaikra. A pragmatika behatol a nyelvtanba, annak komponense (Németh 2006: 227).