Az iparjogvédelem területén belül kiemelkedő szerepet játszik a védjegy intézménye, nemcsak azért mert az egyik legrégebb óta szabályozott jogintézményről van szó, hanem azért is mert a szabadalom mellett a jogterület másik legfontosabb jogintézménye, melyeknek a fentebb már jelzett gazdasági körülmények között kiemelkedő szerep jut. A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája, mint árujelző az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előmozdítására szolgál. Mindennapjaink ma már elképzelhetetlenek védjegyek nélkül, mint ahogy a gazdasági verseny sem alakulhatott volna ki és érvényesülhetne az alapvető versenyeszköznek számító védjegyek hiányában. A védjegyek sokoldalú szerepet töltenek be a piacgazdaságban. A védjegyek teszik lehetővé az egyes áruk és szolgáltatások megkülönböztetését más áruktól és szolgáltatásoktól. A védjegyek megkülönböztető erején alapul a versenytársak közötti piaci verseny és a fogyasztók tájékozódása, illetve választása az egyes áruk és szolgáltatások között. A védjegy teremti meg a kapcsolatot az áru és annak gyártója, a szolgáltatás és annak teljesítője között. A védjegy ily módon kifejezi az áru, szolgáltatás származását, eredetét, hiszen az árut (szolgáltatást) meghatározott vállalathoz köti. A védjegynek a minőség jelzésében is van szerepe. Nem jelent ugyan jogi garanciát a fogyasztó számára az áru (szolgáltatás) állandó jó minőségére, viszont a védjegy és a vállalat közötti kapcsolat ez utóbbi alapvető érdekévé teszi a védjegyével ellátott áruk (szolgáltatások) jó minőségének biztosítását és fenntartását. A rossz minőségű termék forgalombahozatala ugyanis megrendíti a fogyasztóval a védjegy útján kialakított bizalmi viszonyt. A védjegyek egyes fajtái (a tanúsító és az együttes, avagy kollektív védjegyek) pedig még közvetlenebbül utalnak az áru minőségére. Végül a védjegynek számottevő szerepe van a technológia és a know-how átadásának, illetve a licenciaforgalomnak az előmozdításában. A védjegy központi helyet foglal el a franchising szerződésekben is, melyek egyre inkább terjednek napjaink kereskedelmében és szolgáltatóiparában.
Dr. Csécsy György: "Védjegyjog és piacgazdaság" című 2001-ben a miskolci Novotni kiadónál megjelent könyvének az előbb kifejtettek adnak aktualitást, az új védjegy törvény megjelenése óta kevés hasonló a jogintézményt minden oldalról megvilágító, összegző munka látott napvilágot. A szerző a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi karának docense, kutatási területe a szellemi alkotások joga, ezen belül kiemelten a védjegyjog, most megjelent könyve hosszú és elmélyült kutatómunka gyümölcse. A szerző az új törvény megalkotásához vezető minden fontos jogi vonatkozást bemutat, a történeti vonatkozásoktól kezdve, a fent említett nemzetközi szerződéseken, és nemzeti jogalkotások megoldásain keresztül, egészen a más jogterületekkel való kapcsolatig, hogy így eljutva a hatályos szabályozáshoz, kellő megalapozottsággal tárgyalja azt.
A védjegyjog kialakulásáról szólva a szerző egészen a középkori céhjelzésektől indulva tárgyalja a jogintézmény történeti fejlődését, mely során kiderül, hogy az intézmény hazai fejlődése szervesen beilleszkedik az európai fejlődés menetébe. Az első önálló magyar védjegytörvény 1890-ben jelent meg (1890. évi II. törvény), mely a korszak sajátosságainak megfelelően az osztrák szabályozás hatását viselte magán, és amelyet territoriális jogszabályok, hazánk által aláírt kétoldalú nemzetközi szerződések előztek meg. Az első védjegytörvény nyolcvan éven át szolgált a védjegyoltalom alapjául, mely a századforduló kereskedelmi követelményeinek felelt meg. A szerző a két világháborús korszakról szólva a védjegykultúra fokozatos kialakulását mutatja be az első védjegytörvény módosításainak tükrében, melyek megszüntették "a kereskedői ízlés mesterséges keretek közé szorítását". Nagy figyelmet szentel a leírtak olvasmányosságának példákkal megvilágítva a tényeket, széleskörű mai és korabeli szakirodalmat felhasználva. Az 1948 utáni időszak kapcsán a védjegyjog fokozatos sorvasztását érzékelhetjük, így eljutva a könyvben a következő nagy fejezetig a második magyar védjegytörvényig.
Az 1969. évi IX. törvény bemutatása kapcsán részletesen tárgyalásra kerül a védjegy fogalmi meghatározása, funkcióinak tárgyalása, a törvény megoldásainak részletes elemzése. Megismerhetjük a közismert védjegyek szabályait, a relatív gátló okokat, a használati szerződést, a védjegybitorlást, az oltalom megszűnése is megvilágításra kerül, valamint a lajstromozási eljárás, illetve a származás és az eredetmegjelölés szabályai szerepelnek e fejezetben.
A védjegy nemzetközi vonatkozásainak tárgyalása során a jogintézmény jelentőségére, valamint a jogszabályok sokaságára tekintettel, a szerző külön szempontból csoportosította a tárgyalandó anyagot. A nemzetközi jog intézményrendszere az első nagyobb csoport, melyet a jogegységesítés, jogközelítés kapcsán irányadó szabályok követnek, végül a nemzeti jogalkotások megoldásait ismerhetjük meg. Az egyes nagyobb csoportokon belül a szerző külön alcsoportokra bontotta a nemzetközi szabályokat, ez segíti az olvasót a könnyebb eligazodásban.
A védjegyjog nemzetközi intézményrendszere címen belül a hatályos nemzetközi megállapodások legfontosabb szabályaival, valamint a nemzetközi szervezetek szakosított szerveinek működésével ismerkedhet meg az olvasó. A szerző kellő részletességgel, mégis az arányok betartásával tárgyalja a fontosabb jogszabályokat, bemutatva azokat a főbb normákat, melyekhez a hazai jogalkotás és jogalkalmazás során igazodnunk kell.
A jogegységesítés fejezeten belül külön a jogelmélet oldaláról kiemelve a védjegyjog aktuális nemzetközi tendenciáival, valamint a jogharmonizációs kérdésekkel foglalkozik a szerző. A védjegyek nemzetközi szabályozása kapcsán abból a gazdasági realitásból kell kiindulni, hogy a nemzetgazdaságban a piaci követelményeknek alárendelt vállalkozási koncepció, a marketing- és reklámtevékenység egyik legfontosabb eszköze a védjegy, ezért a külföldi piacokon a védjegyek jogi oltalmának is fokozott figyelmet kell szentelni. A szerző kiemeli, hogy a nemzetközi védjegyjog területén is megfigyelhető az oltalom körének szélesedése, nevezetesen a védjegyként alkalmazható megjelölések, illetve a védjeggyel jelölhető tárgyak körében. A védjegyjogi normák egységesítésének tárgyalása kapcsán az univerzális jogegységesítés eredményeiről és lehetséges irányairól szól a szerző kiemelve azokat a főbb tendenciákat, melyek az egyes szervezetek szabályozási megoldásaiban közös, majd ezután bemutatásra kerülnek a főbb szervezetek így a WIPO, az EGK, az Európai Unió megoldásai, illetve a Közösségi Védjegy (Community Trade Mark) kerül tárgyalásra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
