(Újabb hozzászólás a szakértői "rémuralom" kérdéséről)
A perbeli bizonyítás kérdéséről a jogi szakirodalomban egyre többet lehet olvasni. Legutóbb e folyóirat múlt évi 11. számában is megjelent egy részletesebb tanulmány.1 Ebben mintegy fél-tucatszor is említésre kerül a "szakértői rémuralom" megnevezés, melynek az ellenkezőjét állító és című korábbi cikkem,2 akár ezen állítás (személyes érintettség miatti) cáfolatának is lenne tekinthető. Az észrevételezett cikk bővebb történelmi áttekintése több megállapításának elfogadása mellett, egyes következtetése miatt annak kiegészítése mégis indokolt. Szükséges ez annál is inkább, mert - mint a közelmúltban végrehajtott, illetve (az igazságügyi szakértői törvény előkészítése során) megkezdett jogalkotási folyamatából megállapítható - mind a jogszabály alkotók, mind a jogalkalmazók részéről - az igazságügyi szakértői vizsgálat (bizonyítás) tevékenységének módjával kapcsolatban sokféle ellentmondó feltételezés és vélemény tapasztalható.
Az észrevételezett cikk az 1868. évi LIV. törvénycikktől (Polgári Törvénykezelési Rendtartás) az 1952. évi III. törvény közelmúltbeli változatáig (Pp.) - át kívánja ölelni az utóbbi 50 évbeli szakértői vélemény készítés korábbi és jelenleg hatályos jogszabályain keresztül - a szakértői vizsgálat kérdéskörét. Márpedig a szakértői vélemény készítésének módja, mint a perbeli bizonyítás egyik formája és annak vizsgálati mélysége, mindig függ az éppen hatályban lévő jogszabályok tartalmától, így az csak az anyagi és eljárási szabályokkal szoros összefüggésben lenne vizsgálható.
A vizsgált tanulmány III. fejezetében elsődlegesen a szakértői szervezet (és) működés szabályozására hivatkozik, de utóbbiból az eljárási szabályoknak a szakértő tevékenységét befolyásoló körülményeket alig említi. Az igazságszolgáltatás működését meghatározó eljárási szabályai korábban is - és főleg az utóbbi 10 évben - jelentősen módosultak, ezért az ezzel kapcsolatos műszaki, gazdasági, de akár a jogi normáinak egy része is elavult.
Az igazságügyi szakértői tevékenység főbb követelményeit jelenleg egy (kisebb módosításokkal jelenleg is hatályos) több mint 15 éves miniszteri rendelet [2/1988. (V. 19.) IM r.]3 (továbbiakban: IM r.) részletezi, amelynek a szövege pedig - a szakértő működésére vonatkozó szabályok (kirendelés, vizsgálat, szakvélemény készítés) tartalmi kérdéseiben - nagyrészt megegyezik egy közel 38 évvel ezelőtti [9/1965. (VIII. 23.) IM] rendelettel. E jogszabály, és a vizsgált cikkben hivatkozott 1954. évi előzménye viszont még az állami intézeti szervezet elsődlegessége céljából íródott. A fent említett 1965-ös jogszabály 13. §-a részletezi a korábban hiányzó, a szakértő tevékenységének (szakértői szemmel jelenleg is szabatosnak tekinthető) vizsgálati szabályait. A polgári perbeli eljárás (ténybeli elemeinek adatszolgáltatására vonatkozó) bizonyítási szabályait és a több mint félszázszor módosult általános jellegű, sokszor félreértelmezhető előírásait viszont nem részletezi. A Pp.-t csak az utóbbi 5 évben több nagyobb novellaszerű átfogalmazás érintette. Ugyanakkor e törvényeknek a szakértői vizsgálat és véleményalkotási előkészítésére vonatkozó (végrehajtási utasításnak tekinthető) szabályai alapvetően nem változtak. A szakértő tevékenységének jószerével csak a kötelezettségeit hajtja végre, a szakértőnek a pereljárás többi szereplőivel kapcsolatos (a tények tisztázása szempontjából meghatározó fontossággal bíró) jogosultságai nincsenek egyértelműen meghatározva.
A szakértő jogával kapcsolatban - mely egyben kötelezettségének is tekinthető -, az egyedüli előírás az, hogy "A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítése végett szüksége van. Evégből a szakértő a per iratait megtekintheti; a tárgyaláson, ideértve a bizonyítási eljárást is, jelen lehet, a felekhez, a tanúkhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges." [Pp. 181. § (1) bek.] A szakértői vizsgálat és véleményezés főbb előírásait a fentiekben említett közel négy évtizedes szabály tartalmazza, melynek előírásai alapvetően viszont nem változtak. A jelenleg hatályos IM r. 23. § (4) bekezdés igaz rögzíti azt is, hogy "A kirendelő szerv lehetőleg már a határozatának meghozatala előtt gondoskodik arról - szükség szerint a kirendelendő szakértő vagy a szaktanácsadó előzetes bevonásával -, hogy a szakvélemény elkészítéséhez szükséges iratok, továbbá tárgyak ... stb. anyagai rendelkezésre álljanak", de a "lehetőség szerint" értelmezését - a szakkérdésnek a szakismereti igényét, illetve a vizsgálathoz szükséges bizonyítékok elégsé-gességét a kirendelő hatóság ritkán tudja maradéktalanul megítélni, így gyakori a téves, vagy csak egyes részkérdésekre kiterjedő feladat meghatározás. A szakértő és a kirendelő szervvel történő előzetes egyeztetés biztosítására pedig - az IM. r. fenti előírásának ellenére - nem (vagy ritkán) kerül sor, szaktanácsadó igénybevételi lehetőségét a Pp. nem is szabályozza. Így a szakértő feladatát meghatározó kirendelő végzésbe általában a felek által előterjesztett bizonyítási javaslatok kerülnek, esetleg az ellenérdekű fél által ismerté vált keresetlevél (sokszor bizonyítékhiányos) ellenvélemény hasonlóan hiányos.
Amíg a keresetindítás feltételei között "az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;" [Pp. 121. § (1) bek. c) pontja] feltételei, legalább az igazságügyi szakértő feladatára vonatkozó részletességgel - lásd a "A bizonyítás tartalmi követelményei" fejezetében részletezett korábbi cikknek4 az észrevételeit - nincs meghatározva, addig pedig a tényállást sem a szakértő, sem a bíró nem tudja megállapítani. így az igazságszolgáltatás alapvető feladata hiúsulhat meg. Az észrevételezett cikknek az a hivatkozása, hogy "visszahozta a bíróság szakértői bizonyítását elrendelő végzésének tartalmi elemeit", és ennek következtében a "szakértői bizonyítást elrendelő bírói végzések tartalmasabbak, színvonalasabbak és célratörőbbek lettek",5 de ez az állítás (tisztelet a kivételnek) - főleg az egyre bonyolultabb szakmai kérdések miatt - általánosságban nem mondható.
A szakértő vizsgálati jogosultsága a "feladatának teljesítéséhez szükséges" gumiszabály miatt, a gyakorlatban korábban is erősen korlátozott volt. Mint az észrevételezett cikk említi, az "eljárási bizonyítás önálló elméleti és gyakorlati kategória" állítását nem vitatva a történeti visszatekintés indokoltságát, inkább a bizonyítás, azon belül a szakértői bizonyítás szükségességének részleteire szeretnék kitérni. A szakértői vizsgálat szempontjából meghatározó a tényállás egyértelmű tisztázása. A Pp.-nek a bíróságnak a felekkel szembeni perbeli jogosultságainak módosításai az elmúlt években jelentősen megváltozott, mely értelemszerűen érinti a bíróság által kirendelt szakértő vizsgálati jogosultságát is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
