Jelen munka előzménye egy személyes kutatási téma volt, ennek keretében a blokklánc-technológia egészségügyi rendszerekben való alkalmazhatóságát vizsgáltam. Igaz, hogy az egészségügyi jog területén számos olyan kihívással szembesülnek a szereplők, amelyek részben az információs rendszerek színvonalának és összetettségének folytonos előrehaladásával állnak összefüggésben, ugyanakkor talán nagyobb részben még napjainkban is a társadalmi vetület kap nagyobb teret e jogágon belül - ha egyáltalán lehetséges ilyen felosztásra vállalkozni. Ebben a tanulmányban utóbbi, a szociális ellátórendszer szempontjából vizsgálom az irányadó joggyakorlatokat. A tanulmány négy fő kérdéskört vizsgál: a társadalombiztosítás és egészségbiztosítás kapcsolatát, a kockázatközösségi formákat és ezek egymáshoz való viszonyát, az egészségbiztosítási ellátások típusait, végezetül az egészségbiztosítás igénybevételének feltételrendszerét mutatom be az egyes pontokban. Módszertanomat illetően törekedtem arra, hogy a kutatás során nemzetközi gyakorlatot vizsgáljak, így a környező államok közül Ausztria, Csehország, Lengyelország és Szlovénia jogszabályi hátterét vettem alapul, amelyekhez Franciaország és Írország joganyagát, szakhatósági munkaanyagát is tanulmányoztam.
The antecedent of this work was a personal research topic of mine, within the framework of which I researched the applicability of blockchain technology in healthcare systems. It is true that actors in the field of health law are faced with many challenges that are partly related to the continuous progress of the level and complexity of information systems, but at the same time, perhaps to a greater extent, even today, the social aspect is given more space within this branch of law - if it is at all possible to undertake such a division. I examine the guiding practices from the point of view of the latter, the system of social care. The study examines four main issues: the relationship between social insurance and health insurance, the risk community forms and their relationship to each other, the types of health insurance benefits, and finally, I present the conditions for the use of health insurance in the individual points. Regarding my methodology, I examined international practice during the research, so I used the legal background of Austria, the Czech Republic, Poland and Slovenia among the surrounding states, for which I also studied the legal sources and official work materials of France and Ireland.
A társadalombiztosításnak, mint jogintézménynek nincs egységesen elfogadott definíciója, de két meghatározást - egy szűkebbet és egy tágabbat - gyakran használnak a témában kutatók.
A szűkebb értelmű definíció szerint a társadalombiztosítás olyan kormányzati programokból áll, amelyekben főszabály szerint a munkavállalók - és/vagy munkaadóik - külön járulékösszeget fizetnek az ellátási programokban való részvételi jogosultság elérése érdekében azokban az években, amíg a munkavállalókat foglalkoztatják. A biztosítottak akkor jogosultak a programokból származó juttatásokra, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, ha egészségügyi alkalmasságuk csökken, ha elveszítik munkájukat, vagy részükről más egyéb, úgynevezett minősítő esemény következik be. E meghatározás szerint a fő társadalombiztosítási pillérek a szociális ellátási programok, az egészségbiztosítás és a munkanélküli ellátások.
A társadalombiztosítás tágabb meghatározása magában foglalja mind a dedikált adók által támogatott programokat, mind a jövedelemtámogatást nyújtó egyéb programokat - beleértve az adójóváírásokat is. Az ellátás célja a biztosított jogalanyok számára támogatást nyújtani olyan szükségletek megteremtésében, mint az élelem, a lakhatás és az egészségügyi ellátás. Emellett szolgáltatásokat vagy juttatásokat nyújtanak az egyéni gazdasági körülmények javítása érdekében - ide tartozhatnak például oktatási, munkavégzési, valamint gyermekgondozási ellátások. A tágabb definíció magában foglalja mind az általános hatályú ellátási programokat, mind a célprogramokat.
Az ellátási programok között eltérés állhat fönn abban a tekintetben, hogy azok jövedelmi szinttől függetlenül nyitva állnak-e a családok vagy egyének számára, vagy a program rendelkezik jövedelemkorlátozással (általában felső jövedelemhatárral). A programok emellett - főszabály szerint - különbséget tehetnek a biztosítottak között életkor, állampolgárság/bevándorlási státusz stb. szerint.[1] Itt jegyezzük meg, hogy az Európai Unióban ugyanakkor az ilyen típusú különbségtételre alapvetően nincs lehetőség a szolgáltatók részéről.
A jelen munka célja a társadalombiztosításon belül az egészségbiztosítási rendszerek bemutatása.
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 4. cikke alapján a szociális biztonsággal kapcsolatos te-
- 18/19 -
rületek akkor tartoznak a megosztott hatáskörök közé, amennyiben az intézkedések a következő területeket érintik:
- a munkavállalók egészségvédelme és biztonsága;
- munkakörülmények;
- a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme (az uniós országok hatáskörében marad társadalombiztosítási rendszereik alapvető elveinek meghatározása);
- a munkavállalók védelme munkaszerződésük megszűnése esetén;
- a munkavállalók tájékoztatása és védelme;
- a munkavállalók és munkáltatók érdekeinek kollektív képviselete és védelme;
- a jogszerűen az EU területén tartózkodó nem uniós polgárok munkafeltételei;
- a munkaerőpiacról kiszorultak integrációja;
- a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a foglalkoztatás terén.[2]
Az EUMSZ 48. és 352. cikke[3] alapján az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából; b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára.[4]
A jelenleg már nem hatályos "harmadik nem-életbiztosítási irányelv" [a Tanács 92/49/EGK irányelve (1992. június 18.)] a belső piacra vonatkozó követelményeket határozta meg a tagállamok számára az életbiztosításon kívül eső biztosítási jogviszonyokkal, ezen belül az egészségbiztosítással kapcsolatban. Lehetővé tette az egyes tagállamok számára, hogy ezeket a követelményeket az adott nemzeti jogrendszerüknek és nemzeti egészségügyi rendszerüknek leginkább megfelelő módon fogadják el. Az egységes engedélyezési rendszer bevezetése lehetővé tette az Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező biztosítóintézeteknek, hogy fióktelepet nyissanak, és - a biztosító székhelye szerinti tagállam ellenőrzése mellett - a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenységet végezzenek. A cél az volt, hogy minden biztosított számára lehetővé tegyék, hogy megtalálja az igényeinek leginkább megfelelő biztosítást.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
