Az irányadó tényállás szerint a peres felek a jogviszony fennállása alatt tanulmányi szerződést kötöttek egymással. A szerződés értelmében amennyiben a felperes közalkalmazotti jogviszonya - egészségi ok kivételével - a vállalt határidő előtt megszűnik, úgy köteles a kapott támogatás időarányos részének visszafizetésére.
A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 362/E. § (1) bekezdés a) pontja alapján a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazott és kormánytisztviselő közalkalmazotti és kormányzati szolgálati jogviszonya - az érintett hozzájárulásával - rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult át. Az osztályvezetői munkakörben foglalkoztatott felperes a jogviszonyváltáshoz - a szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok miatt - nem járult hozzá, így nyilatkozatára tekintettel közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés e) pontja alapján felmentéssel megszüntette.
A felperes - már a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését megelőzően - kelt jognyilatkozatában az alperessel fennállt tanulmányi szerződését azonnali hatállyal felmondta arra hivatkozással, hogy a szerződésben foglaltak teljesítése rajta kívül álló okból ellehetetlenült.
Az eljárt bíróságoknak a perben nem abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes tanulmányi szerződést megszüntető jognyilatkozata jogszerű volt-e, vagyis a kialakult helyzetre tekintettel élhetett-e a felmondás jogával, hanem abban, hogy az ekként megszűnt tanulmányi szerződés alapján a munkáltató által nyújtott támogatás arányos részének visszafizetésére kötelezhető-e.
Az eljárt bíróságok a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 229. § (7) bekezdése és a tanulmányi szerződés értelmezése alapján jogszabálysértően állapították meg a felperes fizetési kötelezettség alóli mentesülését.
A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben a Hszt. 362/E. § (1) bekezdése jogviszonyváltásról rendelkezett, amely a jogutódlással szemben - amely a jogviszony jellegén nem, csupán a munkáltató személyében eredményez változást - az Mt. 229. § (4) bekezdése alapján a tanulmányi szerződés átszállását sem eredményezhette.
A felperes a számára szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokkal járó rendvédelmi igazgatási jogviszonyt nem vállalta, ezért az Mt. 229. § (7) bekezdésében foglalt lehetőséggel élve a tanulmányi szerződést felmondta. E jogszabályi rendelkezés ugyanakkor - az Mt. 229. § (5) bekezdésével szemben - nem mentesíti a közalkalmazottat a tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségei, így a kapott támogatás időarányos részének visszafizetési kötelezettsége alól. Az Mt. 229. § (7) bekezdése - az alperes helytálló érvelése szerint - megteremti a tanulmányi szerződés felmondásának jogát, ugyanakkor a támogatás visszakövetelésének lehetőségét is. Annak eldöntése pedig, hogy a munkáltató él-e a jogszabályban biztosított, az általa nyújtott támogatás időarányos része visszakövetelésének lehetőségével olyan diszkrecionális jogkör, amelynek felülvizsgálatára és a döntés megváltoztatására a törvény nem ad lehetőséget a bíróság számára.
A tanulmányi szerződésben felperes azt vállalta, hogy amennyiben a szerződésben vállalt kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, vagy a közalkalmazotti jogviszonya a tanulmányok befejezését követően a tanulmányokkal megegyező időtartam előtt - egészségi ok kivételével - megszűnik, a szerződés alapján kapott támogatást időarányosan köteles visszafizetni. A szerződés alapján a perbeli esetben nem az önhiba, hanem a közalkalmazotti jogviszony idő előtti megszűnése volt vizsgálható, amely ténykérdés, és minthogy nem egészségi okból, hanem a felperes saját, befolyásmentes döntéséből következően, a Hszt. 362/E. § (3)-(4) bekezdés kötelező rendelkezésén alapult, a felperes a kapott támogatás arányos részének visszafizetésére köteles (BH 2021.174, Kúria Mfv.X.10.140/2020.).
A periratokból megállapíthatóan a felperes által az alperes rendelkezésére bocsátott kimutatásból az volt látható, hogy a felperesnek adott szemeszter alatt milyen konzultációkon és vizsgákon kell megjelennie, továbbá milyen időszakban van erre lehetősége. Az azonban nem derült ki, hogy pontosan mely napokon tud vizsgázni, a vizsga felvételének időpontja mikorra tehető, illetve adott esetben egy napon több vizsga teljesítése sem volt kizárt. Ebből következően a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy minderről a felperesnek tájékoztatnia kellett az alperest, aki a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint sosem zárkózott el a tanulmányi szabadság felperes kérésének megfelelő kiadásától. Önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató ezt nem kezdeményezte, nem jelent szerződésszegést, a felperes bejelentésének hiányában. A tanulmányi szabadság kiadása kétségtelenül a munkáltató feladata, de ezt a munkavállaló kérésére, a vele való egyeztetés eredményeként kell megtennie. Mindezek alapján az Mt. 229. § (5) bekezdése nem sérült, a munkáltató lényeges szerződésszegése nem nyert igazolást.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontjának megsértésére is, állítva, hogy nem lehetett volna vele tanulmányi szerződést kötni, a képzettség megszerzésére a munkáltató kötelezte. Az elsőfokú bíróság ennek ellenkezőjét állapította meg, amit a felek fellebbezéssel nem támadtak, így azt a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálhatta [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (1) bekezdés], ezért az a felülvizsgálati eljárás részét sem képezhette [Pp. 405. § (1) bekezdés].
- 65/66 -
A felek között megállapodás jött létre. Ez egyrészt jelentette a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, másrészt a tanulmányi szerződésből eredő alperesi követelések felperes általi elismerését. A jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetését a felperes határidőben nem támadta, annak semmissége körében jogszabálysértést nem jelölt meg. Ennek során lehetett volna értékelni a felperes rossz egészségi állapotát, amely kihatással lehetett a megállapodás megkötésére.
A törvényszék helytállóan értékelte a megállapodásban tett nyilatkozatokat a tanulmányi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének. A felek a megállapodásukban - annak tartalma szerint - a tanulmányi szerződés alapján teljesített szolgáltatás és ellenszolgáltatás sorsát végleg rendezték: a jövőre nézve alperes nem tartott igényt a tanulmányok folytatására, viszont az általa teljesített kifizetések megtérítésére igen, mely követelést a felperes elismerte és azok megtérítését vállalta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
