A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 59. §-a értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és személyes adatok védelméhez való jog. Az Alkotmány 61. §-a értelmében mindenkinek joga van a szabad vélemény-nyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. Az Alkotmány rendelkezésein túlmenően a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról az 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezik. A törvény egy része a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályokat, a másik a közérdekű adatok nyilvánosságáról és az azok megismerésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az adatvédelem "mindennapjainak" ellenőrzése, az adatvédelmi biztos, mint az Országgyűlésnek felelős biztos feladatkörébe tartozik.
Az adatvédelmi biztos az 1993. évi LIX. törvény 2. § (2) bekezdése szerint az Országgyűlés által az adatvédelemmel kapcsolatos alkotmányos jogok védelmére választott biztos. Hozzáfordulhat bárki, aki a törvény 29. §-ában felsorolt hatóság eljárását (határozatát, intézkedését, vagy annak elmulasztását) sérelmezi. A törvény 29. § (2) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában nem minősül hatóságnak a bíróság. Ezért a bírósági eljárások vizsgálata nem tartozik az országgyűlési biztos feladatkörébe.
Ennek a rendelkezésnek az Alkotmányosságát emelte ki az Alkotmánybíróság (továbbiakban: Ab.) a 17/1994. (III. 29.) Ab számú határozatában. Az Alkotmánybíróság határozata szerint az a jogalkotói döntés, mely szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa számára nem biztosította a bíróságok ítélkezésével kapcsolatban biztosi jogkört, nem sérti az Alkotmány rendelkezéseit, sőt kifejezetten összhangban van a hatalommegosztás alkotmányi elvével, és a bírói hatalom ítélkezésre vonatkozó függetlenségének garanciális biztosítékával. Amíg a jogállamiság kiépítése során a végrehajtó hatalom korlátozását mind a parlamenti ellenőrzés intézményeinek megteremtésével, mind a közigazgatás bírói kontrolljának általánossá válásával indokolt, és alkotmányosan szükséges volt biztosítani, addig a (másik két politikai jellegű hatalmi ággal ellentétben állandó és semleges) bírói hatalomba való külső beavatkozásnak szigorúbbak és alapvető garanciális elveken nyugvók az alkotmányos korlátai. Ennek okából az adatvédelmi biztos jogkörébe nem tartoznak bele a bíróságok.
Ilyen jogi helyzetben különös jelentősége van annak, hogy a bíróságok az adatvédelemmel kapcsolatos szabályokat helyesen alkalmazzák, maguk is betartsák, az ezzel kapcsolatos állampolgári jogokat megfelelő védelemben részesítsék.
Az Avtv. egyértelműen hatálya alá von minden szervet, amely adatkezelési tevékenységet folytat. A törvény megfogalmazásában adatkezelő az a személy, aki vagy amely a személyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja. Adatkezelésnek minősül az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így pl. gyűjtésük, rögzítésük, felvételük, rendszerezésük és tárolásuk is.
A magyar bíróságok előtt 2005-ben közel 1 250 000 peres- és nemperes eljárás indult. Könnyen belátható, hogy ezekben az eljárásokban milyen nagy számú olyan tény, adat, bizonyíték, információ van, amely az Avtv. értelmében adatnak minősül.
A bírósági eljárásokra az Avtv. 16. § és 29. § egybevetéséből következően nem terjed ki az adatvédelmi biztos hatásköre. Kérdésként vethető fel, hogy az olyan helyzetekre, amelyek nem a jogviták elbírálására szolgáló bírósági eljárások, hanem pl. az azokat megelőző, vagy kísérő vezetői, igazgatási intézkedések (pl. a bírósági épületekbe való belépés szabályozása stb.) kiterjed-e a biztosi hatáskör. A korábbi adatvédelmi biztos egy eset kapcsán megállapította jogkörének fennállását arra hivatkozással, hogy az Avtv. 16. § (1) bekezdés értelmében bárki az ombudsmanhoz fordulhat, ha személyes adatai kezelésével, vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogai gyakorlásával kapcsolatosan sérelem érte.2 Véleményem szerint ez a biztosi álláspont vitatható.
Az Avtv. 16. §-a az ombudsmanhoz való fordulás jogát valamely hatóság eljárása (intézkedése vagy elmulasztása) esetére teszi lehetővé, feltéve, hogy a fél jogorvoslati lehetőségeit kimerítette (avagy ilyen lehetőség egyáltalán nincs is). Az Avtv. 29. §-a szerint ugyanakkor a törvényi hatóság fogalmába a bíróság nem tartozik bele. Ebben az esetben nem tartozhat bele a biztos vizsgálati jogkörébe a hatóság fogalmába nem tartozó bíróság igazgatási vezetője, és annak a vezetési tevékenysége körében hozott intézkedése sem. Az idézett alkotmánybírósági határozat a törvényi rendelkezésekkel egybevetve még inkább megerősíti azt az értelmezést, miszerint a törvényhozó szándékosan alkotta az Avtv. személyi hatályát úgy, hogy az a bíróságokra, mint hatóságokra egyáltalán ne terjedjen ki.
Mindez természetesen közel sem jelenti azt, hogy a bíróságok az adatvédelmi biztos "felügyelete" hiányában kevesebb figyelmet kell, hogy fordítsanak az adatvédelemre. Épp ellenkezőleg: a biztosi kontroll híján a társadalomban az állampolgári jogok megtartásán és biztosításán egyébként is őrködő bírósági szervezetnek fokozott figyelmet kell fordítani a törvénynek megfelelő adatvédelmi és adatkezelési gyakorlatára.
Az adatvédelmi törvény az "adat" fogalmát nem határozza meg. Itt fel kell tenni azt a kérdést, mi minősül adatnak. A Magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint adat: "valakinek vagy valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő (nyilvántartott) tény, részlet. Jogi szempontból terhelő adat a bizonyítékul felhasznált tény".
A közelmúltban az ellene indított perben3 a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága - annak állításán túl, hogy a tőle kiadni kért, hozzá intézett indítvány közérdekű adatkénti kiadására már csak azért sem köteles, mert maga az Alkotmánybíróság nem állami, és nem is közfeladatot ellátó szerv - azzal védekezett, hogy maga a hozzá intézett beadvány nem minősül adatnak. Azért nem, mert mint beadvány tartalmazhat ugyan adatot vagy adatokat, de terjedelmében összességében meghaladja az adat fogalmának terjedelmi és tartalmi feltételeit. (Más esetekben maga az Alkotmánybíróság is különböző információtartalmakat minősített adatnak határozataiban. Így értelmezése szerint adatnak minősül az adószám, a tartózkodási hely, az egyszerűsített számla tartalma, a fénykép, az állam érdekében kifejtett politikai tevékenység vagy egyes aláírási íveken szereplő információ).4 Mindebből következően maga is adatnak minősített minden olyan tényt, részletet, információt, amely valakinek vagy valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez segít hozzá.
Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos, az elutasító álláspont ezen indokát szellemes okfejtéssel cáfoló bírálatában5 példaszerűen vezeti le, hogy a törvényi adatfogalom hiánya csak látszólag hátrány, valójában rendkívüli értelmezési szabadságot biztosít a jogalkalmazóknak. Ezáltal a törvényi meghatározás hiánya által lehetővé válik ugyanis annak felismerése, hogy nem a tényleges adathordozó minősége a meghatározó, hanem az a másodlagos, illetőleg, hogy nem indokolt különbséget tenni adat és információ között. Rámutat arra is, hogy az adatvédelmi törvényünk szerint bármilyen módon rögzített és megfejthető ismeret (adat, adat-együttes, információ) az adathordozó minőségére tekintet nélkül az Avtv. alapján adatnak minősül, és mint ilyen lehet személyes vagy közérdekű adat is. Álláspontom szerint a bírósági eljárásokkal kapcsolatos elemzések során is célszerű ezt az adatfogalmat elfogadni és használni.
Azt csupán közbevetőleg jegyzem meg, hogy az Ab. ellen indított perben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla is az adathordozó másodlagosságát és az adatfogalom szerinti minőségét fogadta el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány terjedelmétől és méretétől függetlenül adatnak minősül.6 Az ítélőtábla álláspontja szerint ugyanakkor a beadványban szereplő és megismerni kért adatok az Avtv.-ben szabályozott személyes adatok körébe tartoznak, mert az indítványozók konkrét személyes adatait, véleményét tartalmazzák, amelyek alkalmasak a személyükkel kapcsolatos következtetések levonására. A bíróság szerint "a személyes adatok körébe tartozik mindaz, ami az érintettekkel kapcsolatos bármilyen információt hordoz, így az adatokból levonható következést is. Az adatkezelésnek általában az a célja, hogy a felvett adatokból az érintettekre vonatkozó következtetéseket vonhasson le, amelyek a vele kapcsolatos döntések alapját képezik". Ezért ezen adatoknak a kiadását közérdekű adat kiadására való hivatkozással a per felperese az Avtv. 20. §-a alapján nem igényelhette, és ezen adatok kiadását az Alkotmánybíróság a törvény 21. §-a alapján jogszerűen tagadta meg.
Ezt a jogi álláspontot osztotta a felülvizsgálati kérelem folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság is. Döntése7 szerint az indítványozók alkotmánybírósági beadványa teljes terjedelmében személyes adatnak minősült, nem volt olyan tartalmi része, amely közérdekű adatként bárki által megismerhető lenne. Nem volt ezért jogi lehetőség a beadvány anonimizálás melletti kiadására sem. Az utólagos normakontroll iránti kérelem tartalma is olyan információ, amely az indítványozó személyes adata, bárki által nem ismerhető meg. Önmagában azért, mert a normakontroll iránti kérelem alapján az Ab. egy mindenkit érintő jogszabályt vizsgál felül, maga az indítvány és annak tartalma még közérdekű adatnak nem tekinthető.
Kiemelte még a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az Avtv. 21. §-ára alapított keresetindítás esetén a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a közérdekű adat megismerésére irányuló kérelem elutasítása jogszerű volt-e. A kereset tárgya tehát nem az elutasítás indoka, hanem maga az elutasítás jogszerűsége. A Fővárosi Ítélőtábla az elutasítást - részben az Alkotmánybíróság felhozta indokoktól függetlenül - de jogszerűnek találta, így az elutasítás tartalmilag jogszerű volt, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el a keresetet.
Az esettel kapcsolatban rá kell mutatni a magyar adatvédelemi szabályozás "szigorúságára". Az Avtv. 2. §-a ugyanis a személyes adatfogalom tágasságával, a közérdekű adat fogalmának egzaktságával, és a közérdekből nyilvános adat külön törvényre utalásával maga teremti meg a fenti bírósági értelmezés kereteit. A törvényi személyes- és közérdekű adatfogalmak értelmezésével az eljárt bíróságok nem is juthattak más döntésre, mint amire jutottak.
De miért is ne lehetne közérdekből nyilvános adat egy országgyűlési képviselő által kért utólagos norma-kontrollra irányuló beadvány? Talán ezen is segíthetne az adatvédelmi szabályok újragondolása mellett alkotott szektorális adatvédelmi törvény, amely az ilyen helyzetekre is kielégítő megoldást adhatna.
A bíróságok működése közben, a bírósági eljárásokban számtalan olyan helyzet fordulhat elő, amikor bírósági vezetőnek és bírónak egyaránt különös figyelemmel kell lennie az egyes (személyes, különös stb.) adatok védelmére.
Néhány ezek közül:
Az Alkotmány 57. §-a értelmében a bírósági tárgyalások nyilvánosak. A Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) 5. § (3) bekezdés értelmében a bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki. A Büntetőeljárási törvény (a továbbiakban: Be.) 239. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta. Mindkét eljárásjog ismeri a zárt tárgyalás fogalmát. A Pp. 5. § (2) bekezdés illetve a Be. 237. § (3) bekezdés részletesen rendelkezik azokról az okokról, amelyek fennállása esetén a bíróság zárt tárgyalást rendelhet el. Az erre vezető okok köre mindkét eljárásjogban nagyobb részt azonos: az államtitok (szolgálati titok, illetőleg üzleti titok) megóvása végett, a közerkölcs védelmében (erkölcsi okból), polgári perben ezentúl a fél személyiségi jogainak védelme érdekében, illetve büntető perekben a kiskorú védelme érdekében, vagy az eljárás résztvevőinek védelme érdekében kerülhet sor zárt tárgyalás elrendelésére. Mindkét eljárásban közös tehát a titok, mégpedig az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok (mint minősített adat) figyelembevételének a lehetősége, illetőleg kötelezettsége.
Melyek azok a titokfajták, amelyek az ítélethirdetés során mint betartandó értékek figyelembe vehetők? A Pp. és a Be. is ismeri az államtitok és szolgálati titok, mint minősített adatok fogalmát. E körben utalok rá, hogy a két titok fogalmát, létrehozásának rendjét, illetőleg kezelésének szabályait Az állami és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. (Ttv). és A minősített adatok kezelésének rendjéről szóló 79/1995. (VI. 30.) Korm. rendelet szabályai szabályozzák. (Közbevetőleg említem meg, hogy az új Be. módosítás kapcsán beterjesztett a minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat mindkét jogszabályt hatályon kívül helyezné, és a kérdéskört újraszabályozná).
Csak a Pp. említi az üzleti titok, illetőleg a külön törvényben meghatározott más titok fogalmát. Üzleti titok a Ptk. 81. § (2) bekezdésében írt titokfajta, külön titok lehet, pl. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. 53. § (1) bekezdésében írt adótitok.
Véleményem szerint akkor jár el helyesen a bíróság, ha az állami- és szolgálati titok fennállását hivatalból veszi figyelembe, míg az üzleti titok és a külön törvényben meghatározott más titok védelmét csak arra történő hivatkozás esetén érvényesíti.
Az állami- és szolgálati titok vonatkozásában a Be. 70/C. § (1)-(5) bekezdései tartalmaznak iránymutatást az ilyen titkok büntetőeljárás során történő megismerésének szabályaira. A 2003. július 1. napjától alkalmazandó szabályok lényege az, hogy az ott írt eljárásrendben és módon az, aki a Be. szerint valamely irat megtekintésére jogosult, egyúttal jogosult az iratban lévő államtitok vagy szolgálati titok megismerésére is.
A polgári perjogban ilyen rendelkezést nem találunk. A Pp. 119. §-ában írt általános iratbetekintési jog keretében az eljárás résztvevői az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratot csak a Ttv.-ben foglalt megismerési engedély alapján, a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett ismerhetik meg. Engedély híján tehát a titkot tartalmazó irat nem tekinthető meg, még az eljárás résztvevői számára sem. Megtekintésre csak megismerési engedély birtokában, mégpedig a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett van helye. A Ttv. és más igazgatási szabályok értelmében a megyei bíróságoknak titokvédelmi szabályzatot kell készíteniük, és ebben rendelkeznek a minősített adatok megismerésének rendjéről, ennek a szabályzatnak kell kiterjednie a polgári peres eljárásokban felhasználható megismerési engedélyek szabályozására is.
A polgári perjog szerint egyéb titoknál (üzleti titok, adótitok stb.) az eljárás résztvevői ezt a titkot tartalmazó iratot írásbeli nyilatkozat megtétele mellett, az eljáró bíró által megállapított rendben ismerhetik meg, és gyakorolhatják másolatkészítési jogukat is. Ha az ilyen titok birtokában lévő fél azt csak úgy kívánja a bíróság rendelkezésére bocsátani, hogy a titkot tartalmazó iratot csak a bíróság ismerhesse meg, de a perbeli ellenfél vagy az eljárás más résztvevői ne, erre nincs törvényes lehetősége. Ebben az esetben a bíróság az iratot mint bizonyítékot a bizonyítási eljárás során felhasználni, illetőleg értékelni nem tudja. Kérheti az ilyen titokbirtokos az irat Büsz. 27. §-a szerinti zártan kezelését, illetőleg kérheti a Pp. 119. §-ában foglalt jogosultaktól ún. titoktartási nyilatkozat beszerzését, de a titok, mint bizonyíték ellenféltől történő elzárását nem kérheti. Valójában a zárt iratkezelés az iratbetekintésre jogosult fél általi megismerést nem zárja ki, legfeljebb azt a bírói tudomást alapozza meg, hogy az adott titkot tartalmazó iratot ki és mikor tekintette meg. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a Pp. 119. § (2) bekezdés szerinti titoktartási nyilatkozat nehézkes és súlytalan garanciát jelent az üzleti vagy a törvényben meghatározott más titkok megóvása védelmében. A törvény e nyilatkozat formáját nem határozza meg. Véleményem szerint legalább a Pp. 196. § szerinti magánokiratban vagy köziratban kell az ilyen nyilatkozatot megtenni. Megtehető a tárgyalási jegyzőkönyvben is. Az esetleges titoksértés szankcionálása szintén problematikus. A Pp. 119. §-a ugyanis csak az üzleti titok, illetőleg más törvényi titok megismerését teszi lehetővé a nyilatkozat megléte alapján. Ha valaki az írásban adott nyilatkozata megszegésével mégis visszaél a titokkal, annak büntetőjogi következményei lehetnek. Kérdés, hogy a büntetőjogi védelem és az esetleges alaposnak tűnő per biztosít-e megfelelő visszatartó védelmet a titoksértő szándékával szemben.
Az ítélethirdetés és a titokvédelem összefüggéséhez visszatérve: az ítéletet mindenféleképpen nyilvánosan kell kihirdetni akkor is, ha a tárgyalás zárt volt. Az ítélet kihirdetése a Pp. 218. § (3) bekezdés értelmében a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll, a Be. 262. § (3) bekezdés szerint a határozat kihirdetése során fel kell olvasni a rendelkező részt, ismertetni kell az indokolás lényegét, és szükség esetén meg kell magyarázni.
Említést kell tenni arról, amikor a bíróság az eljárást határozathirdetés céljából halasztja el. A Pp. 218. § (1) bekezdés szerint a kihirdetést csak az ítéletre nézve, és csak akkor lehet - legfeljebb 8 napra - elhalasztani, ha az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges "... a határozatot a kihirdetés napjáig írásba is kell foglalni". A Be. ezt a lehetőséget nem ismeri. A Be. 260. § (4) bekezdés szerint "a jegyzőkönyvbe nem foglalt határozatot . legkésőbb a meghozatalától vagy a kihirdetésétől számított 30 napon belül, de ha hosszabb indokolást igényel, 60 napon belül kell írásba foglalni". Ebben a helyzetben tehát - a jogorvoslatok tárgyában történő nyilatkozattétel végett - nyomban ki kell hirdetni a Be. 262. § (3) bekezdés szerint az ítéletet, azaz fel kell olvasni a rendelkező részt, ismertetni az indokolást, és azt szükség esetén megmagyarázni. A polgári perek gyakorlatában a határozathirdetésre történő halasztás után a határozat kihirdetése az írásba foglalt határozat felolvasásával történik.
Mindkét esetben felvethető, hogy milyen adatvédelmi szabályokat kell a bíróságnak a határozathirdetés során betartani. Ma már nem vitás, hogy nincs összhang a bírósági eljárási szabályok és az adatvédelmi rendelkezések között. Véleményem szerint a probléma nem is rendezhető a jelenleg egymásnak ellentmondó, a jogszabályi hierarchiában azonos szinten elhelyezkedő szabályok egybevetésével. Csupán a gyakorlatban hidalható át egyedül azon a módon, miszerint az ítélethirdetés során a bíró teljes mértékben figyelembe veszi az adatvédelmi rendelkezéseket. A bíró körültekintő eljárásával próbálja feloldani az ellentmondást, a nem kellően cizellált szabályok között, és próbál eleget tenni az adatvédelem, illetőleg a titokvédelem megtartása, követelményének, illetőleg a határozat nyilvános kihirdetése törvényi követelményének. Ezen egyáltalán nem segít az a helyzet, hogy a határozatok kihirdetése a gyakorlatban - a határozathirdetésre történő halasztások eseteit kivéve - a rendelkező részek felolvasásából és az indokolás lényegének ismertetéséből áll. Elképzelhető ugyanis olyan helyzet, amikor maga az indokolás ismertetése kivitelezhetetlen anélkül, hogy valamely titokvédelemmel kapcsolatos szabályt ne kelljen megsérteni a nyilvános kihirdetés teljesítésével. Elfogadva azt a megállapítást, miszerint "a jó szóbeli indokolásban - mint cseppben a tenger - benne van mindaz a ténybeli és jogi okfejtés, amely a döntés okának megértéséhez szükséges. A döntés "elfogadtatására" irányuló meggyőzés leginkább az írásba foglalt ítélet indokolásának a feladata maradhat".8 Mindez azonban részletes szabályozás híján közel sem oldja meg a bíráknak a mindennapi életben egyre többször előforduló azon dilemmáját, hogy hogyan tegyenek eleget a nyilvános kihirdetés kötelezettségének és teljességének úgy, hogy az adatvédelmi szabályokat betartsák. E körben mindenféleképpen indokolt hangsúlyoznom a jogi szabályozás összhangja megteremtésének szük-ségességét.9
Azaz másként és bővebben megfogalmazva: sért-e adatvédelmi szabályokat a polgári- vagy büntető per bírósága, ha az eljárásban foglalt adatokról a résztvevőkön kívül másnak is szolgáltat adatokat, van-e az ilyen adatszolgáltatásnak törvényes alapja.
A Be. 71. §-a a megkeresések teljesítését részletesen, mégpedig az adatvédelmi szabályokra is teljes mértékben figyelemmel szabályozza. A szabályozás kétirányú: a bíróságoknak is lehetőséget ad, de a bíróságok felé is kötelezettséget teremt annak teljesítésére. A szabályozás nemcsak a bíróságokra, de a büntetőügyekben eljáró valamennyi hatóságra vonatkozik. A rendelkezéseket a 2002. évi I. törvény 47. §-a módosította, illetőleg pontosította 2003. július 1. napjától. Ez már az adatvédelmi törvényben foglalt szabályozásra figyelemmel történt.
A Be. 71. §-a egyrészt lehetőséget biztosít a bíróságoknak (is) büntetőügyben megkeresés kiadására, másrészt kötelezettséget teremt (akár büntető, akár polgári, munkaügyi vagy más ügyben) részünkről az adatszolgáltatásra.
Közigazgatási ügyekben A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatások szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 26. §-a teremt jogalapot az ott írt jogosultaknak megkeresés teljesítésére, illetőleg biztosít jogalapot a bíróságoknak a megkeresés teljesítése körében adatszolgáltatásra. Ekkor a bíróság a kért adatszolgáltatatásra köteles, hiszen így az adattovábbítás célhozkötöttsége biztosított. A Ket. 26. § (1) bekezdés b) és c) pontja tartalmazza a bíróság felé is intézhető megkeresések szabályozását. A (2) bekezdés szerint meg kell jelölni az adatkérés célját, azt, hogy törvényi felhatalmazás vagy egyéni hozzájárulás alapján kerül-e sor az adatbeszerzésre. Ilyen megkeresésekre a válasz csak jogszabályba ütközés esetén tagadható meg. Értelemszerűen ezt a megkeresett félnek kell észlelnie és bizonyítania.
A polgári peres eljárás szabályozása e körben a büntető- és közigazgatási eljárások kidolgozottsága után kullog. A Pp. ilyen megkeresés vagy adattovábbítás intézményét nem szabályozza, pusztán a Pp. 201-205. §-ai rendelkeznek a megkeresett bíróság útján történő bizonyítás lefolytatásáról. A Be. 71. § és a Ket. 26. §-ához hasonló olyan szabályozás, amely megkeresésekről, azok teljesítéséről rendelkezne, nincs. A bírói gyakorlatban ugyanakkor a megkeresés intézménye él és virágzik (mégpedig nemcsak bizonyítás lefolytatására), és a mai bírói gyakorlatot vizsgálva azt kell mondani, többé-kevésbé átvette a Be. és a Ket. ilyen irányú elveit, és az adatvédelmi szabályokat megtartva kísérel eljárni a gyakorlatban.
Ki kell emelni azt is, hogy mind a polgári-, mind a büntetőügyek tekintetében a megkeresések mint adattovábbítások kapcsán, a probléma nem annyira azok "jogalapjával" van, hanem azzal, hogy a megkereső hatóságok sokszor nem csupán valamely tényt vagy adatot kérnek közölni, hanem az egész iratanyagot kérik (akkor is, amikor ügyintézésükhöz nem minden abban található adatra van szükség). Másrészt a bíróságok sokszor - kényelmi szempontból - mellőzve az iratokból a kért iratok kiválogatását, az egész iratot megküldik. Mindkét megoldás - nevezetesen a korlátozás és célmegjelölés nélküli adatkérés, illetőleg az ellenőrzés és célhozkötöttség nélküli adattovábbítás - az adatvédelmi szabályokba ütközik azokban az esetekben, amikor a megkereső hatóságnak csak bizonyos célzott adatokra vagy információkra van szüksége.
A Be. 71. §-a és a Ket. 26. §-ában szabályozott meg-keresési lehetőség az ilyennel élő hatóságok körét nagyrészt lefedi. Az ezen a körön kívüli megkeresések teljesítésére a bírósági eljárásokban az adatvédelmi szabályok betartása mellett nincs lehetőség. Ilyen megkereséseket (természetes és jogi személyektől, alapítványoktól, egyesületektől, gazdasági társaságoktól stb. eredő megkereséseket) a polgári eljárásban a Pp. 119. § (1) bekezdése, a büntetőeljárásban a Be. 75/B. § (5) bekezdése alapján, illetőleg a Büsz. 10. §-a figyelembevételével kell elbírálni, azaz teljesíteni vagy elutasítani.
Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy ma a perjogi- és ügyviteli szabályok között sincs olyan, amely a megfelelő fogalmakat definiálná, tisztázná, hogy mi minősül tájékoztatásnak és mi felvilágosítás adásnak. A gyakorlatban olyan megkülönböztetés érzékelhető, miszerint tájékoztatásnak tartjuk tipikusan az eljárásban részt nem vevő személyek - ezen belül elsősorban a sajtó - részére, azaz a közvélemény részére az egyes bírósági eljárásokról történő adatszolgáltatást, és felvilágosítás adásnak nevezzük az eljárás tágan vett résztvevői (a felek, a beavatkozó, a tanú, a szakértő) részére az ügy állásáról adott információkat. Olyan különbségtétel is érvényesül, miszerint a tájékoztatás inkább általánosabb az eljárás egészéről, aktuális állásáról, az alkalmazott jogszabályokról, a hozott határozatokról, illetőleg azok indokolásáról, a bizonyítékok mérlegeléséről történő információátadás, míg a felvilágosítás adás inkább az ügyviteli jellegű intézkedésekről (pld. tárgyalás kitűzése, megidézettek száma, tárgyalási napok száma, résztvevők száma stb.) adott információátadás. Ez a fogalmi tisztázatlanság az eljárási jogszabályokon és az ügyviteli szabályokon is végigvonul.
A Be. 2003. július 1. napján hatályba lépett 2003. évi II. törvénnyel módosított 74/A. és 74/B. §-ai rendelkeznek a tájékoztatásról, illetőleg a felvilágosítás adásról, míg a Pp.-ben ilyenről szóló perrendi szabály nincs is. Mindössze a Pp. 119. §-át találjuk, amely "Az iratok megtekintése, másolatok" címet viseli. Mindkét eljárásban egyaránt alkalmazandó A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 10. §-a, amely a felvilágosítás adásról szól, és amely főszabályként az iroda (a kezelő vagy felvilágosítást adó iroda) feladatává teszi. A 10. § értelmében az iroda törvényben meghatározott személyeknek és képviselőiknek ad felvilágosítást. (Az itt említett törvény fogalom alatt valójában az eljárási törvényeket, illetve az ügyészségi törvényt kell érteni). A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. a sajtó részére az iratokba való betekintést nem biztosítja. A Büsz. 10. §-ában biztosított felvilágosítás intézménye (és annak tartalma: az ügy állásáról kapott szóbeli felvilágosítás, az irat megtekintése, arról másolat vagy jegyzet készítése) abból a célból született, hogy az eljárás résztvevői eljárási jogaikat megfelelően gyakorolhassák és kötelezettségeiket teljesíthessék. Ebből is adódóan az eljárásról a kezelőiroda a sajtó részére tájékoztatást, felvilágosítást nem adhat. A sajtó felvilágosítás adási igénye más jogszabályok alapján teljesíthető.
Tájékoztatásról szól a sokat kritizált, többször módosított, a bűnügyi és az igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet, valamint a büntetőeljárás nyomozati szakaszában a sajtónak adandó tájékoztatásról szóló 26/2003. (VI. 26.) BM-IM együttes rendelet. Ugyancsak tájékoztatást említ az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT)-nak a bíróságok tájékoztatási tevékenységéről szóló 7/1999. számú szabályzata is.
A fogalmi tisztázatlanságon túl a Be. említett szakaszai szemléletbeli aggályokat is felvetnek. A Be. 74/A. § (1) bekezdése a sajtó részére adandó felvilágosításról, a 74/B. § (5) bekezdése pedig - a 74/A. §-ban meghatározott esetet kivéve - az eljárásról szóló felvilágosítás adásról beszél. A kettő egybevetéséből úgy tűnik, mintha a törvényhozó külön a sajtó részére tájékoztatás vagy felvilágosítás adást tartana szükségesnek, annál is inkább, mert a 74/B. § (5) bekezdése fogalmazása szerint az eljárásról felvilágosítás egyébként csak annak adható, "akinek az eljárás lefolytatásához, illetőleg annak eredményéhez jogi érdeke fűződik". (Anélkül, hogy bármilyen jogszabály a jogi érdek fogalmát akár itt, akár másutt meghatározná.) Ez a különbségtétel sem alkotmányossági, sem adatvédelmi szempontból nem helyes. A tájékoztatás és felvilágosítás tekintetében sem a sajtónak sem az újságíróknak nem lehetnek "többletjogai" a közvélemény bármely más tagjánál. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy a közvélemény tájékoztatás iránti igénye tipikusan a sajtón, mint közvetítő csatornán keresztül elégíthető ki. Alkotmányosan és adatvédelmi szempontból a közvélemény bármely egyedi tagja ugyanolyan jogi feltételek mellett jogosult az igazságügyi tájékoztatásra, mint a sajtó bármely tagja, vagy képviselője. A Be. ily módon kiemelten kezeli a folyamatban lévő ügyekben a sajtó részére adható nyilvános tájékoztatást, ez azonban nem jelenti azt, hogy az Avtv. hatálya alól a sajtó adatkezelése kivételt képezne.10
Rá kell mutatni ugyanakkor arra is, hogy a Pp. szabályai - a már említett Pp. 119. §-ában foglaltakon túlmenően - sem a tájékoztatásról, sem a felvilágosítás adásról részletesebb rendelkezéseket nem tartalmaznak. A polgári ügyben adandó tájékoztatásról az említett 10/1986. (IX. 1.) BM rendelet illetőleg a BÜSZ említett 10. §-a tartalmaz szabályozást. A rendelet 10. §-a szerint - magánszemélyek polgári jogi perének, családjogi pernek, valamint munkaügyi és szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos per tárgyalásáról csak valamennyi perben álló fél hozzájárulásával szabad tájékoztatást adni. A jogszabály által használt "magánszemély" fogalom nehezen értelmezhető. (Ellentéte a "hivatalos személy" lenne, de a jogalkotó nyilván nem erre, nem is csupán a "természetes személy"-re gondolt a szabályozásnál. A pontatlan szöveg mögött megbúvó jogalkotói szándék nyilván a "magánemberek" peres ügyei fokozott védelemre érdemességéből és a közösségi felvilágosítási igény korlátozásának indokoltságából érezhetett meg valamit).
Kiemelést érdemel, hogy a jogszabályok nem határozzák meg a jogi érdek fogalmát. A Pp.-hez fűzött kommentár szerint: "meghatározását a jogalkalmazóra bízza, akinek azt az ügy összes körülményeinek a figyelembevételével kell esetileg eldöntenie".11 Ennek tartalommal való megtöltése tehát a felvilágosítás, vagy tájékoztatás adás jogosultjára, adott esetben a bíróság elnökére hárul.
A hatályos büntetőjogi szabályok sem használják, és nem is határozzák meg a jogi érdek fogalmát A Be. 74/B. § (5) bekezdés értelmében a büntetőeljárásról - a sajtónak adott felvilágosítás esetét kivéve - annak adható, akinek az eljárás lefolytatásához, illetőleg annak eredményéhez jogi érdeke fűződik. A hatályos Büsz. 10. § (1) bekezdése a jogi érdek fogalmát a felvilágosítás adás körében már nem említi - ellentétben a korábbi Büsz. 38. § (4) bekezdésében foglaltakkal. Ajelenle-gi szabályozás szerint az eljárásban részt nem vevő személy részére felvilágosítás akkor engedélyezhető, ha az érintett hozzájárult, vagy azt törvény egyébként lehetővé teszi. A polgári perek vonatkozásában ilyen törvényi rendelkezés jelenleg jogunkban nem található, a büntető eljárási jogunkban ilyen törvényi rendelkezésnek minősül a Be. 74/B. § (5) bekezdése. A felvilágosítás adást engedélyező bírósági elnöknek kell tehát meghatározni azt, mi az a jogi érdek, amely elégséges az eljárásban részt nem vevő személy oldaláról felvilágosítás adásához. Álláspontom szerint nyilvánvalóan tágabban kell értelmezni az ilyen jogi érdeket, mint az eljárási jogokban írt, adott esetben a perbeli részvételre is lehetőséget biztosító jogi érdeket. Nem lehet azonban eltekinteni valamiféle tényleges, komoly érdekeltségtől (köznapi nyelven: hogy "valami függjön tőle"), mert különben a puszta érdeklődés vagy kíváncsiság is kielégíthető lenne.
A jelenlegi szabályozás szerint tehát felvilágosítás csak az eljárás résztvevőinek, a sajtónak, illetőleg - a felvilágosítást engedélyező elnök mérlegelési jogától függően - annak adható, aki ehhez fűződő jogi érdeket valószínűsít. Azt azonban mindenféleképpen hangsúlyozni szükséges, hogy az eljárásban szereplő és kezelt közérdekű adatot nem a felvilágosításra vonatkozó jogszabályok alapján, hanem az Avtv. 19. § (1) bekezdésében foglalt jogosultsága alapján az aziránt érdeklődő mindenképpen jogosult megismerni.
A következő lényeges kérdés, miről lehet tájékoztatást, illetőleg felvilágosítást adni?
Abban mindenki egyetért, hogy a tájékoztatás vagy a felvilágosítás adás egyetlen esetben sem terjedhet ki az ügy érdemére, ahogy azt a 7/1999. OIT Szabályzat 5. § (2) bekezdése is tartalmazza.
A tájékoztatás tartalmának meghatározásánál mindenféleképpen szót kell ejteni a polgári eljárás és a büntetőeljárás közötti lényeges különbségekről. Ezeknek az alkotmányjogi különbözőségeknek a tájékoztatás, illetőleg a felvilágosítás adás és az adatvédelem körében is meg kell jelenniük. Ilyen értelemben lényeges különbség van a büntető és a polgári eljárások között.
A büntető eljárásokban az állam büntető igényét érvényesíti, ahol a bűnelkövetőkkel szembeni fellépés indokolja a nyilvánosságot, hiszen ilyenkor az állam az egész társadalom érdekében jár el, ezért a büntető eljárások tekintetében adatvédelmi szempontból főszabálykénti nyilvánosságnak kell érvényesülni. Ezzel szemben a természetes és jogi személyek egymás közötti polgári pereinek célja a mellérendeltség alapján a személyi, vagyoni viták rendezése, amely eljárásban főszabályként a bizalmasságnak kell érvényesülnie.
Ezen sommás megítélésen túlmenően biztosan állítható, hogy a polgári peres eljárásoknál a tájékoztatás, illetőleg felvilágosítás adás körében ennél lényegesen differenciáltabb szabályozásra lenne szükség. "Számos pertípus ugyanis olyan mértékben érinti a peres felek magánszféráját, hogy az általában nem igazán tartozik a széles nyilvánosságra (pl. házassági bontóperek stb.), más ügyekben pedig egyéb méltányolható okok, (pl. magántitok, különösen védett személyes adat, állam és szolgálati titok vagy üzleti titok) indokolják a nyilvánosság korlátozását."12 Politikai és egyéb közszereplők nyilvános megnyilatkozásai, közéleti szereplése kapcsán indított eljárásban, vagy a velük szemben ilyen összefüggésben kezdeményezett ügyekben viszont a bizalmasság, illetőleg a nyilvánosság ilyen korlátozása nem feltétlenül indokolt. Az Ab. több határozatában is kimondta, hogy a közszereplők személyes szférája korlátozottabb, ennek a megítélésnek nyilvánvalóan érvényesülni kell az ilyen személyek által vagy ellen közszereplésükkel kapcsolatosan indított polgári peres eljárásokban is.
Lényeges kérdés: ki adhat tájékoztatást vagy felvilágosítást. A jelenlegi rend szerint tájékoztatást a sajtószóvivői rendszeren keresztül, felvilágosítás adást pedig a bírósági vezetők, és a kezelőirodák dolgozóin keresztül nyújt a bíróság. Az 1997. évi LXVII. tv. (a továbbiakban: Bjt.) 29. § (1) bekezdése értelmében a bíró az általa intézett ügyről a sajtó, a rádió, és a televízió részére nem adhat tájékoztatást. Egybevetve a (2) bekezdésben foglalt azon rendelkezéssel, miszerint a bíróság előtt folyamatban lévő vagy befejezett ügyről a sajtó, rádió és televízió részére a bíróság elnöke vagy az általa megbízott személy adhat tájékoztatást, következik, hogy a bíró az általa intézett ügyről sem annak folyamatban léte, sem annak befejezése után tájékoztatást nem adhat. A közelmúltban számosan kifogásolták ennek a rendelkezésnek az alkotmányosságát, de célszerűségét is.
Mára már többségében elfogadottnak mondható az az álláspont, miszerint a jelenlegi szabályozás alkotmányosan aggályos, mert alapvető alkotmányos alapjogot korlátoz. Ennek feloldása esetére is szükségesnek tartanám a legfőbb igazgatási szervnek a nyilatkozattétel körében adandó, mintegy "belső önkorlátozást" tartalmazó részletes szabályozását. Azonban fontosnak tartom azt is leszögezni, hogy a bíró nyilatkozattételi (ilyen értelemben tájékoztatást is adó) lehetőségének törvényi rendezése utánra sem lenne célszerű, ha a bíró felvilágosítás adás, vagy tájékoztatás adási jogosultsággal rendelkezne az eljárás résztvevői felé, (mégpedig az eljárás volt vagy jelenlegi résztvevői felé), mert az utólagos magyarázkodásnak, illetőleg indokolatlan értelmezésnek tűnne. Ebben az értelemben tehát ketté kellene választani a nyilatkozattételi lehetőséget és az ügyről adandó tájékoztatás kérdését.
Lényeges kérdés annak eldöntése, milyen szintű jogszabály tartalmazza a tájékoztatási illetőleg felvilágosítás adási kötelezettséget. ABe. VI. fejezet III. cím 74/A. és 74/B. §-ai erről rendelkezést tartalmaznak. A polgári perjogban erről rendelkezés - a Pp. 119. §-ban biztosított iratbetekintés és másolatkérési lehetőséggel szemben - nincs. Jelenleg a 10/1986. (IX. 1.) IM-BM számú együttes rendelet, illetőleg a Büsz. rendelkezései tartalmaznak erre szabályozást. Okkal merül fel e területen a jelenleginél magasabb szintű, mindenekelőtt törvényi szabályozás szükségessége, amely kellő részletességgel tartalmazhatná a felvilágosítás adás, illetőleg tájékoztatás terjedelmét, az arra jogosultakat, illetőleg a felvilágosítás adás vagy tájékoztatás tartalmát.
E kérdéskörben arra kell megkísérelni választ adni: sért-e adatvédelmi szabályokat a bíróság határozatának vagy annak tartalma valamely résznyilvánosság felé történő nyilvánosságra hozatallal.
A büntetőeljárási jogban jogszabály rendezi a bírósági döntések tartalmáról szolgáló adatszolgáltatást. A Be. 262. § (5) bekezdés - 2003. július 1-jétől hatályos szövege alapján - "külön jogszabály határozza meg, hogy a határozatot, illetve a határozat tartalmáról szóló értesítést az e szakaszban meghatározottakon kívül (akik az ügyész, vádlott, védő, sértett) kinek kell megküldeni". A törvény miniszteri indokolása szerint ez a külön jogszabály értelemszerűen csak törvény lehet. Tudomásom szerint ma olyan törvény, mely ilyen feljogosítást tartalmazna, nincs hatályban.
Másként fogalmazva ez tehát azt jelenti, hogy a Be. maga meghatározza, hogy az eljárás melyik résztvevőjének kell az indokolással ellátott határozatot kézbesíteni, és külön törvény határozza meg azt, hogy a határozatot, illetőleg annak tartalmáról szóló értesítést kinek kell megküldeni.
A Pp. 219. §-a is rendelkezik arról, hogy a határozatot kivel, milyen formában kell közölni. A probléma nem azokban az esetekben van, amikor a bíróság az eljárási törvényben szereplő személyek (rendszerint a tág értelemben vett felek) részére adja ki a határozat "teljes" azaz indokolással ellátott példányát, mert ezen érdekeltek a határozat teljes kiadmányára jogosultak.
Más olyan személyek (akik nem az eljárás résztvevői) lehetnek-e olyan jogosultak, akik részére történő kézbesítés vagy kiadás jogszerű, és nem tagadható meg? E körben azt kell rendező elvként elfogadni, hogy az ilyen adatszolgáltatásoknál mindig az adatvédelmi szabályok fokozott betartására kell törekedni. Mindig csak annyi és olyan személyes adatot lehet közölni, amely a célzott joghatás eléréséhez szükséges. Az Avtv. 2. § és 10. § szerint adattovábbításnak minősül, ha az adatot meghatározott harmadik személy részére hozzáférhetővé teszik. Az adattovábbítás a törvény szerint egyben adatkezelésnek is minősül. A törvény 5. §-a szerint mindezek célhoz kötött tevékenységek, "csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig".
Tehát pl. APEH igazolás kiállításához, tartásdíj levonásához a munkáltatók részére megküldött határozatoknál csak a határozatok rendelkező része vagy kivonatának megküldése lehetséges. Bontóperi ítélet indokolása, illetőleg az abban foglalt adatok ismerete a legtöbb megkereséshez, illetőleg az abban szándékozott intézkedés megtételéhez nem szükséges, továbbításuk adatvédelmi szabályokat sért. Válási lapon nem szereplő adatok kezelése a bontóperben a célhozkötöttség elvét sértheti, ha az az adat a bizonyítás valamely részéhez egyébként nem szükséges. A Be. 71. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, társadalombiztosítási, nyugdíj, egészségbiztosítási ügyben a határozat olyan részét, amely a megkereső céljaira elengedhetetlenül szükséges, meg kell küldeni, melyek nem, azokat mellőzni kell. Pl. büntetőügy vádlottjainak személyi-, vagyoni körülményei vagy adatai nem tűnnek olyan adatnak, melyek a megkeresés céljához szükségesek. Az érintett határozatban több személy szerepel, nem kétséges, hogy adatvédelmi szempontból az a helyes eljárás, ha ezeket a bíróság szétbontja, szelektálva közli.
Összességében azt lehet mondani, hogy e körben a bíróságoknak különös figyelmet kell fordítani az adatvédelmi szabályok betartására. Ez azonban hihetetlen pontosságot, alaposságot, és rendkívül jelentős többletmunkát igényel tőlük.
A bíró személyes adatairól a Bjt. 100. § értelmében olyan személyi nyilvántartást kell vezetni, melynek központi részét az OIT Hivatala vezeti, de a bíró személyi adatlapját az adott bíróságon is nyilván kell tartani. A nyilvántartás más nyilvántartási rendszerrel nem kapcsolható össze.
A nyilvántartásban szereplő adatokról és az iratok tartalmáról - a bíró nevére és beosztására vonatkozó adat kivételével - csak igazságügyi szerv részére lehet tájékoztatást adni. Az igazságügyi szerv fogalmát törvény nem határozza meg, és nem részletezi a Bjt. 100. §-ához fűzött indokolás sem. A fogalmat mindenképpen szűkítően indokolt értelmezni, és az igazságszolgáltatás tágabb értelemben vett szervei közül biztosan nem tartozhat oda a rendőrség, a szakértői vagy ügyvédi szervezet sem. Valójában csak a bírói, ügyészi szervezeteket érzem ide tartozónak. (Az igazságügyi szervek részére adandó tájékoztatásnál is maximálisan be kell tartani az Avtv. 5-6. §-ában írt célhoz kötöttség elvét. A nyilvántartásban kezelt adatok, a bíró személyes adatai, melyeket továbbítani csak meghatározott célból, valamely jog gyakorlása vagy kötelezettség teljesítése érdekében lehet).
A személyi nyilvántartás adatait tartalmazó iratokat és más olyan iratokat is, amelyekben a bíró személyes adatai találhatók a bírósági elnöki ügyvitel szabályaira vonatkozó előírások (Büsz. XI. fejezete) szerint a bírósági elnöki irodák kezelik. Az elnök ügyiratait csak az elnök, az ügyintéző és az elnöki ügykezelést végző dolgozó tekintheti meg, más személy csak az elnök engedélyével.
Az Avtv.-nek a 2005. évi XIX. tv.-el módosított 19. § (4) bekezdése szerint - ha törvény másként nem rendelkezik - közérdekből nyilvános adat (Avtv. 2. § 5. pont) az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek feladat és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata.
Az 1997. évi LXVI. tv. (Bszi.) 11. §-a szerint a bíróságokon kötelezően kifüggesztendő ügyelosztási rend - mint közérdekű adatokat - az ügyelosztást végző vezetők nevét, a tanácsok összetételét, illetve a bírók nevét (és az ügycsoportokat) tartalmazza.
Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. tv. 3. § (2) bekezdés alapján közzéteendő általános közzétételi lista I. része szerint a szervezeti, személyzeti adatok között a bíróságnak, mint közfeladatot ellátó szervnek közzé kell tennie vezetőinek, szervezeti egysége, ügyfélkapcsolati vezetőinek nevét, beosztását.
A fentiek egybevetéséből azt következtetem, hogy a bírósági igazgatási és szakmai vezetők, valamint a bírák esetében a feladatkörrel összefüggő adat, amely közérdekből nyilvános, csupán az adott személy neve és a szervezetben elfoglalt beosztása, illetve annak változása. Bármely más, az érintettre következtetést tartalmazó adat, az érintett személyes adatának minősül, amelyet - az adat fajtájától függően egyéb törvényes felhatalmazás hiányában - csak az érintett hozzájárulásával lehet közölni vagy továbbítani.
Több esetben vitatott volt az eljárás résztvevői személyes adatai rögzítésének mértéke és módja. Az eljárási törvények a bíróságok előtti különböző eljárásban más-más adatvédelmi követelményeket, illetőleg szabályokat fogalmaznak meg. A Be. 117. § (1) bekezdés és 288. § (3) bekezdésben írtak szerint a büntetőeljárás terheltjének személyi adatai közül - személyazonosságának megállapítása érdekében - rögzíteni kell nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, személyazonosító okmánya számát, és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja. Ezzel szemben a Pp. 121. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a pert megindító beadványban (keresetlevélben) fel kell tüntetni a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását. Mindezeket az adatokat az eljárási kódexek szerint az eljárás többi résztvevőjének jelenlétében kell rögzíteni, illetve a polgári pert megindító keresetlevél az eljárás résztvevői részére kötelezően kézbesítésre is kerül. Ugyanakkor a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. szerint a meghallgatást megelőzően - a meghallgatás többi résztvevőjének távollétében - kell megállapítani az eljárás alá vont személy személyazonosságát, továbbá az elkövetett szabálysértéssel nem szorosan összefüggő adatait. Ezek rögzítésekor a tárgyalóteremben nem lehet a bíróságon és a meghallgatott személyen kívül más jelen.
Az eljárás résztvevői közül a tanú személyes adatainak kezeléséről, illetőleg ezek módjairól a Be. 85. § (2) bekezdése illetve 96., 97. §-ai rendelkeznek. E szerint kihallgatása kezdetén a tanútól meg kell kérdezni nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének címét, a foglalkozását, a személyazonosító okmány számát, illetőleg a sértettel vagy a terhelttel történő rokoni kapcsolat vagy érdekeltsége vagy elfogultsága tényét is. Ugyanakkor a Be. 95-97. §-ai viszonylag széles körben adnak lehetőséget arra, hogy a tanú személyi adatait a nevén kívül elkülönítve zártan kezeljék. Kivételesen indokolt esetben a tanú nevének zárt kezelése is elrendelhető, illetőleg a tanú különösen védetté is nyilvánítható.
A Pp. 173. § (1) bekezdés értelmében kihallgatása kezdetén a tanútól meg kell kérdezni nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, foglalkozását, illetőleg az elfogultsággal kapcsolatos tényeket. A Pp. a tanú adatainak zárt kezelésére nem ad lehetőséget.
A szakértő személyes adatai tekintetében a Be. 110. § (1) bekezdés értelmében "meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, és tisztázni kell, nincs-e vele szemben kizáró ok". APp. 180. § (1) bekezdés értelmében a szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, és hogy nem áll-e fenn kizáró ok. A szakértő meghallgatásakor azon személyes adatok rögzítése indokolt, amelyek megismerése elegendő ahhoz, hogy a személyazonosság egyértelműen megállapítható legyen. Mivel sem a Be. sem a Pp. az adatkört nem rögzíti, a természetes személyazonosító adatokra lehet korlátozni a rögzített adatokat. A polgárok személyi adat és lakcímnyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. tv. 5. § (1) bekezdése rögzíti a természetes személyazonosító adat definícióját. E szerint személyazonosító adat "a polgár természetes személyazonosító adatai: családi és utónevei, nők esetében leánykori családi és utónevei, (a továbbiakban együtt: név), neme, születési helye és ideje, anyja leánykori családi és utónevei (továbbiakban: anyja neve)". A természetes személyazonosító tehát nem tartalmazza a lakcímet, és az a szakértő személyazonosságának megállapításának nem is feltétele, ezért azt tiltakozás esetén szükségtelen rögzíteni.
A szakértői tevékenység szabályait az 1995. évi CXIV. tv., az 53/1993. (IV. 2.) Korm. sz. r. és a 2/1988. (V. 19.) IM. sz. r. rendelkezései tartalmazzák. Igazságügyi szakértő hatóság kirendelése vagy megbízás alapján készít szakvéleményeket. A különféle eljárásokban a szakértő igénybevételét az eljárási törvények teszik lehetővé, amelyek egyúttal adatkezelésre való felhatalmazást is jelentenek.
Megbízás alapján végzett szakértői tevékenység esetén azonban az adatkezelés jogalapját csak az érintett személyek hozzájárulása (Avtv. 3. §) jelentheti. Ennek a hozzájárulásnak megfelelő (teljes körű) tájékoztatáson kell alapulnia, önkéntesnek és kifejezettnek kell lennie.
A Be. 74. §-ának módosítása előtt egységes volt a bíróságok álláspontja abban a kérdésben, hogy mind a büntető, mind a polgári bírósági iratok kutatására vonatkozik a köziratokról, A közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. tv. (Lt.), illetőleg az abban írt védelmi idők rendszere. Mindez azt jelentette, hogy a bírósági ügyeknél az iratok kutathatóságát a bíróságok irattárában történő őrzés és kezelés időszakában az eljárásjogok illetőleg a Büsz. szabályai szabályozták, a már irattározott, és a közlevéltáraknak átadott iratok tekintetében pedig a levéltári törvényben írt védelmi idők határozták meg. Az Lt. 22-25. §-aiban írt rendelkezéseket figyelembe véve 15, illetőleg 30 év volt, amely jogszabályok a tényleges kutatás lefolytatására és az iratok tanulmányozására nemcsak a tudományos kutatóknak, de például a szakdolgozatot készítő joghallgatóknak sem biztosítottak törvényes lehetőséget. A bíróságoknál kezelt, és náluk irattározott, tehát a közlevéltárnak át nem adott iratok tekintetében ugyanis az eljárásjogok és a Büsz. sem tették lehetővé az iratokba történő betekintést, illetőleg azoknak a kutatását az eljárásban részt nem vevő, illetőleg a jogi érdeket nem valószínűsítő személyek részére.
A módosított Be. 74/B. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság előtt folyamatban lévő, vagy befejezett büntető iratai a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvény közlevéltári anyagban való kutatásra vonatkozó szabályai szerint az ott írt védelmi idő letelte előtt is kutathatóvá váltak. A miniszteri indokolás szerint a törvény "kifejezetten rendelkezik arról az esetről, ha a büntetőügy iratait tudományos kutatás céljából kívánja olyan személy tanulmányozni, akinek e kutatáshoz jogi érdeke fűződik: ilyennek tekinthető elsősorban a tudományos kutató, vagy a Be. 184. §-ának (4) bekezdésében megjelölt egyetemi hallgató". E személyek esetében a kutatás a levéltári törvényben írt védelmi idő előtt is engedélyezhető.
A módosítást követően született meg az OIT 2004. évi 2. sz. ajánlása a bírósági iratok kutatásának engedélyezéséről. Ennek 1. §-a értelmében az iratok kutatása a bíróságok jogerősen befejezett és levéltári anyagnak nem minősülő iratanyagának tanulmányozására, adatok gyűjtésére irányul, tudományos vagy más kutatási tervben előre meghatározott cél érdekében. Az ajánlás nem tesz különbséget a polgári perek és büntetőügyek iratainak kutathatósága között. Az 1. §-ban írt egyedüli korlátozás, hogy csak a jogerősen befejezett és levéltári anyagnak még nem minősülő iratanyagra terjedhet ki az iratok kutatása. Az ajánlás előremutató abban az értelemben, hogy csak a jogerősen befejezett ügyek iratainak kutatását engedi meg, tehát a folyamatban lévő ügyekét nem, de megítélésem szerint jogszabályi háttér nélkül nem tesz különbséget a polgári perek és a büntető ügyek iratai tekintetében.
A ma hatályos polgári perjogban ugyanis semmiféle törvényes lehetőség nincs a kutatás engedélyezésére, illetőleg az iratokba történő betekintésre. Pusztán a Büsz. 10. §-a teremt lehetőséget e tekintetben az eljárásban részt nem vevő személyként a kutató részére a kutatás engedélyezésének kérelmezésére, amelyet a bíróság elnöke engedélyezhet, de csak akkor, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt a törvény egyébként lehetővé teszi. Érintettnek e vonatkozásban a peres eljárások résztvevőit kell tekinteni, és mivel a kutatás e vonatkozásban lényegében az iratokba történő betekintést, vagy az iratról, illetőleg az eljárásról való tájékoztatásnak minősül, a 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet szerint csak valamennyi perben álló fél (beavatkozó) hozzájárulásával engedhető meg az igazgatási vezető részéről. Nincs ugyanakkor hatályban olyan törvény, amely a Büsz. 10. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében lehetővé tenné a polgári perek iratainak - akár még a jogerősen befejezett polgári perek iratainak - a kutatását is.
Ráadásul a polgári perek egy részénél komoly érvek szólnak a bizalmasság, azaz a minél szűkebb adatnyilvánosság mellett (pl. családjogi, házassági, személyállapotra vonatkozó perek stb.). Arra nyilvánvalóan nincs mód, hogy ezen iratok határozatai anonimizálásra kerüljenek (és sokszor a kutató által keresett adatok nem is ebben, hanem egyéb periratban találhatók).
Egzakt törvényi szabályozás arra sincs, hogy a bíróságok meghatározott időszakra vetítve teljesítsenek olyan adatkéréseket, amelyek meghatározott tárgyban (pl. pszichiátriai intézetbe beutaltak gyógykezelésének felülvizsgálata), vagy meghatározott ügyféltípusban, (pl. gazdálkodó szervezetek, gazdasági társaságok ügyében) hozott határozatok vagy azok tartalmának gyűjtésére irányulnak.
Aligha vitatható ugyanakkor, hogy a közfeladatot ellátó szervek, a közpénzek felhasználásával vagy a közszereplők feladatkörével kapcsolatos perek nemcsak hogy közérdekű adatokat tartalmaznak, így nagyobb mértékben kell nyilvánosnak is lenniük, de nagyobb valószínűséggel esnek a kutatói érdeklődés vagy adatkérés körébe is.
Az olyan adatkéréseket, amelyeknél adatok nem állnak rendelkezésre, és "előállításukra" jogszabályi kötelezettség nincs, az adatkezelő - így a bíróság is - annyiban köteles teljesíteni, amennyiben ésszerűen elvárható erőfeszítéssel előkereshetőek.
A bíróságok jelenleg az ajánlás alapján engedélyezik a bírósági iratok kutatását a polgári peres eljárások esetén is, erre vonatkozó törvényi felhatalmazás nélkül.
A bírósági eljárások során hozott határozatok megismerhetősége iránt egyre erősödő társadalmi igény motiválta azt az elvárást, hogy a bírósági határozatok, és azok indokolása, - különös tekintettel a belőlük levonható jogalkalmazási következtetésekre - legyenek megismerhetők a világhálón, illetőleg kerüljön kialakításra olyan elektronikus adatbázis, amelyben valamennyi arra igényt tartó jogkereső állampolgár tájékozódhat a bírósági döntésekről, és azok indokairól.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlást fogadott el a bírói döntések elektronikus feldolgozásáról, és hozzáférhetővé tételéről. Megállapítása szerint szükséges valamennyi bíróság joggyakorlatának teljes ismerete, általában a nagyközönségnek és különösen a jogászoknak van szükségük ezekre az új információs eszközökre. Az ajánlás, és annak 2001. évi kiegészítése is leszögezte, hogy a joghoz - ide értve a bírói jogot is - való hozzáférés az Emberi Jogok Európai Egyezményéből levezethető követelmény, ezért a jogi információkat tartalmazó adatbázisokat elektronikus formában ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni a polgárok számára.
Az ajánlások tartalmának ismeretében készült el a 2005. évi XC. törvény az elektronikus információszabadságról. Ennek a 2007. július 1-jén hatályba lépő Negyedik része rendelkezik a bírósági határozatok nyilvánosságáról. A törvény 16. §-a szerint a közzétett határozatokhoz való hozzáférés nem korlátozható, az adatbázis gyakorlatilag bárki számára a jogszabályi gyűjteményekkel egyezően személyazonosítás nélkül és díjmentesen elérhető. Főszabályként minden az ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság által az ügy érdemében hozott határozatot közzé kell tenni. Közzé kell tenni az olyan közigazgatási perekben hozott határozatot, amelyben a határozatot egyfokú eljárásában hozták és a bíróság határozata ellen nincs helye rendes jogorvoslatnak.
Közzé kell tenni a jogegységi határozatokat, az elvi bírósági határozatokat, kollégiumi véleményeket, elvi döntéseket és kollégiumi állásfoglalásokat.
Felmerül, hogy itt a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, megyei bíróságok kollégiumainak határozatáról egyaránt szó van-e? Nyelvtani értelmezés szerint igen. A törvény 17. § (1) bekezdés a bírósági határozatoknál nevesíti azokat a bírósági szerveket, amelyek határozatát közzé kell tenni. A megyei bíróságokról itt nincs szó. Ebből az következik, hogy megszorítás hiányában a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák és a megyei bíróságok kollégiumainak véleményéről egyaránt szól. De kérdés az is, milyen indokoltsága van a megyei bíróságok kollégiumainak véleményeit közzétenni akkor, amikor a megyei bíróságok határozatai közül csak egyes első fokú hatáskörben hozott nem jogerős (az ítélőtáblák által felülbírált) határozatok kerülnek közzétételre, valamint azon másodfokú határozatok (az elsőfokú határozatokra és kiterjedően), amelyeket a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során érdemben felülbírált.
Ugyanakkor a törvény további rendelkezései szerint a bíróságok, valamint az e törvény szerint közfeladatot ellátó egyéb szervek a törvény mellékletét képező általános közzétételi lista adatait a törvény 3. § (2) bekezdése szerint, vagy a saját, vagy az erre a célra létrehozott központi honlapon is közzétehetik. Itt kell tájékoztatást adni a törvény 3. § (6) bekezdés szerint - az Avtv. 20. § (8) bekezdéssel összhangban - az adatigénylés szabályairól is.
A törvény biztosítani kívánta a személyiségi jogok védelmét. A házassági perekben, apasági és származás megállapítása iránti egyéb perekben, valamint a szülői felügyelet megszüntetése iránti perekben bármelyik fél számára lehetővé teszi, hogy a határozat közzétételének mellőzését kérje. Azon büntető ügyekben, ahol a cselekmény, illetőleg a közzététel a sértett személyiségi jogait különösen sértené, még az anonimizált közzététel is csak a sértett beleegyezésével foganatosítható.
A közzétett határozatokat anonimizálni kell annak érdekében, hogy a határozatok senkinek ne sértsék az információs önrendelkezéshez fűződő jogát, illetőleg személyiségi jogát. Az anonimizálás azt jelenti, hogy a közzétett határozatban szereplő személyek azonosítását lehetővé tévő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével. Az anonimizálás részletesebb szabályait a tv. 18. §-a tartalmazza.
Nyilvánvaló azonban, hogy ez a tevékenység jelentős személyi többletmunkát ró a bíróságokra, és jelentős anyagi ráfordítást is követel tőlük. Kívánatos és célszerű, hogy jogi végzettséggel rendelkező igazságügyi alkalmazott irányítsa.
Az elektronikus nyilvánossággal, illetőleg az Internet használatával kapcsolatban kiemelésre tartom érdemesnek azt is, hogy az elektronikus nyilvánosság nemcsak arra alkalmas, hogy a bírói határozatok és a döntések indokai megismerhetők legyenek. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy minden olyan információ, ami felkerül az Internetre, gyorsan, és lényegében korlátozás nélkül eljuthat mindenkihez, aki az információs sztrádához tud kapcsolódni. A közzétett információ vagy adat többé innen nem törölhető. A nyomtatott sajtóval szemben (az újságot kidobják, legfeljebb a könyvtár őrzi hosszabb ideig stb.) az információk megsemmisülésének, eltűnésének kicsi az esélye. A világháló nemzetközi, a rajta elhelyezett információ többé kevésbé mindenki számára elérhető. Egyes olyan információk amelyek a bíróság épületén belüli "korlátozott" nyilvánosság körében bárki számára elérhetőek, (pld. tárgyalási jegyzék a rajta szereplő személyes adatokkal stb.) és így a nyilvánosság igényét kielégítik, más értelmet nyernek a világhálón. Erre a tényre a különböző adatok és információk Interneten történő elhelyezésén a bírósági szervezetnek is figyelemmel kell lenni. Mindebből következik, hogy véleményem szerint az elektronikus nyilvánosságot adatvédelmi szempontokból másként, körültekintőbben és óvatosabban kell kezelni.
Az Avtv. eredeti közlönyállapotában az adatok két osztályát ismerte. Szabályozta a személyes adatokat, azaz bármely meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adatot, az adatból levonható, az érintettre vonatkoztatható következtetést. Ismerte emellett a közérdekű adat fogalmát. Közérdekű adatként az állami vagy helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső, és a törvényben meghatározott kivételek körébe nem tartozó adatot értett. A törvény e szabályozásából úgy tűnt, hogy az adatok két osztályra: a személyes adatok és a közérdekű adatok osztályára oszthatók. Magából, az Ab. határozataiból is több esetben az a következtetés volt levonható, mintha a személyes adat és a közérdekű adat egymást kizáró fogalmak lennének. Az Ab. több határozatában [15/1991. (IV. 13.), 32/1992. (V. 29.), 60/1994. (XII. 24.)] számú határozatok) kimondta, hogy "az információ csak akkor nem tekinthető közérdekűnek, ha személyes adat". Ezekből a meghatározásokból ugyanakkor még szükségképpen nem következik az, hogy egy információ személyes-, vagy közérdekű adatnak minősíthető. Szellemesen mutattak rá az ezt kifogásolók, hogy pl. személyes és közérdekű adat egyben az, hogy egy alkotmánybírósági határozatnak ki az előadó bírája.13
A törvény ekkor még abból a koncepcióból indult ki, hogy a nyilvántartható adatoknak egyik tartománya a személyes adatok osztálya. Személyes adatával mindenki maga rendelkezik, ezért ezen adattartománynak fő rendező elve a bizalmasság kell, hogy legyen. Léteznek azonban olyan adatok is, amelyek a köz számára érdekesek, melyek megismerésére az Alkotmány 61. §-ában foglaltak szerint bárkinek jogosultsága van. Ez a közérdekű adatok osztálya, ennek az adattartománynak a fő rendező elve a nyilvánosság. Egyesek szerint a két adattartomány egymás mellett, egymást kizárva létezett.
Még többen voltak azok, akik amellett érveltek, hogy a két adattartomány nem egymást kizáróan, egymás mellett létezik, hanem részben egymást átfedve. Vannak ugyanis olyan adatok, amelyek egyben személyes adatnak minősülnek, mert bármely meghatározott, azonosított, vagy azonosítható természetes személlyel kapcsolatba hozhatók, vagy az adatból az érintettre vonatkozó következtetésnek felelnek meg. Emellett ugyanakkor ezek az információk a közösség érdeklődésére számot tartóak, sőt mi több, a közösség szerveződéseinek nyílt és átlátható működéséhez, és azok ellenőrzéséhez szükség is van széles körű megismerésükre. Ezt felismerve a törvényhozó az Avtv.-t módosította, és bevezette a törvénybe a közérdekből nyilvános adat fogalmát. Az Avtv.-nek a 2003. évi XLVIII törvénnyel történt 2004. január 1-jétől hatályos módosítása ezt a kategóriát ismerte, bár ekkor a közérdekből nyilvános adat meghatározása még mindig a személyes- és közérdekű adatok merev különállásának elvén alapult.
A 2005. évi XIX. tv. 1. §-ával történő, 2005. június 1. napjával történő módosítás az Avtv. 2. § 4. és 5. pontját érintette. Módosítás következtében nem változott a törvényben meghatározott személyes adat fogalma, de módosításra került a közérdekű adat fogalma. Ekkortól közérdekű adatnak minősült az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. A törvény ezzel kívánta pótolni a közérdekű adat fogalmából addig hiányzó adatdefiniciót és kifejezni azt, hogy a közérdekű adat vonatkozásában adaton nem csak számadatot, hanem bármilyen rögzített információt vagy ismeretet is érteni kell.
A törvény 2. § 5. pontja újraszabályozta a közérdekből nyilvános adat fogalmát. E szerint "a közérdekből nyilvános adat a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, melynek nyilvánosságra hozatalát, vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli". A törvényjavaslat indokolása szerint ezen adatfogalom bevezetésével a törvény egyértelműen megkülönbözteti a közérdekű adattól a közérdekűen nyilvános adatot. Világossá teszi, hogy a közérdekből nyilvános adat csak olyan adat lehet, amely nem minősül közérdekű adatnak: vagy azért, mert nem állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében van, vagy pedig azért nem, mert személyes adatnak minősül. Közérdekből nyilvánossá adatot továbbra is törvényi rendelkezés tehet.
A jelenlegi szabályozás szerint tehát mindig törvénynek - éspedig a dolog jellegéből következően az Avtv.-n mindig kívül eső törvényi szabályozásnak -kell meghatározni azt, mi az az adat, mely közérdekből nyilvánosnak minősül. A mostani szabályozással a közösség számára megismerhető adatok köre tehát két irányban is bővült a közérdekből nyilvános adat osztályával. Egyik irányból a személyes adatok meghatározott köre - amennyiben a jövőben azt külön törvény közérdekből nyilvános adatnak rendeli el - közérdekből már nyilvános (bár nem közérdekű adat) lesz. Másik oldalról a nem állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő adatok - amennyiben azokat külön törvény szintén közérdekből nyilvánossá rendeli - ilyen adatokká válnak. (Az állami és önkormányzati feladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő adatok pedig, mint közérdekű adatok ismerhetők meg továbbra is).
Az OIT 100/1999. (XII. 1.) OIT számú határozatában már foglalkozott a bírósági eljárások és az adatvédelem kapcsolatával. A határozat III. pontja értelmében a Tanács úgy foglalt állást, hogy a bírósági eljárások során keletkezett iratok nem vitásan személyes adatokat is tartalmaznak, ezért a közérdekű adatok nyilvánossága alapján nem lehet az egyes hatósági, bírósági eljárások adatait hozzáférhetővé tenni, erre külön jogszabályok az irányadóak.
A határozat szerint közérdekű adatként pl. a bíróság működésére, tevékenységére vonatkozó általános tájékoztatást (statisztikai adatok, személyi-, tárgyi feltételek) lehet kérni.
A bíróságok működésével és szervezetével kapcsolatos adatkérések és adatszolgáltatások teljesítéséről az Avtv. III. fejezete 19-22. §-ai, az OIT 2005. évi 3. számú Ajánlása, és az utóbbi alapján a megyei bíróságok által elkészített szabályzatok rendelkezései az irányadóak. Az ajánlás és a szabályzatok részletesen tartalmazzák a közérdekű adat szolgáltatásának rendjét. Kiemelést érdemel az intézményeket terhelő, az Avtv. 29. § (9) bekezdésén alapuló évenkénti jelentési kötelezettség az adatvédelmi biztos felé az elutasított igényekről és az elutasítások indokairól.
Az említett ajánlás az Avtv. 2005. június 1. napjától kezdődő hatállyal módosított 20. §-a figyelembevételével készült. A törvényi módosítás után újra kell gondolni a Legfelsőbb Bíróság EBH 2002/637. számon megjelent jogértelmezését is. E határozat szerint "eleget tesz a törvényben írt tájékoztatási kötelezettségének a közfeladatot ellátó szerv, ha a kezelésében lévő közérdekű adatot nyilvánosságra hozza (közzéteszi), vagy más módon hozzáférhetővé teszi; egyéni kérelem alapján közvetlen adatszolgáltatásra nem kötelezhető". A döntés arra a sajátos jogi helyzetre vonatkozott, amelyben a közérdekű adatot kezelő szervet külön jogszabály - a perbeli esetben az alperesi jogtudományi kart a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 8/1995. (III. 24.) Korm. rendelet - kötelezte arra, hogy az általa közölt adatokat mikor és milyen módon kell közzétenni. Az Avtv. 20. §-nak 2005. június 1. napjától kezdődő módosítása ugyanakkor új jogi helyzetet teremtett. Ma már maga az Avtv. jogosítja fel az érintettet, hogy közérdekű adat megismerése iránt szóban, írásban, vagy elektronikus úton igényt nyújtson be. Az Avtv. 20. § (2) és (7) bekezdései szabályozzák az adatigénylés és adatszolgáltatás rendjét. Így ma már nem tartható fent az említett határozatban foglalt azon jogi értelmezés, miszerint ha a közérdekű adat nyilvánosságra hozatalának módját és hozzáférhetőségét jogszabály rendezi, az adatkezelő nem kötelezhető arra, hogy kérelemre a kérelmező részére közvetlenül is tájékoztatást adjon. Az Avtv. 20. §-ának említett módosítása erre már közvetlen lehetőséget ad a jövőben.
A bíróságok működésével kapcsolatosan mindezidáig az államháztartás működési rendjéről szóló 1999. január 1. napjától hatályos 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet, a közpénzek felhasználásáról és ellenőrzésének bővítésével összefüggő törvények módosításáról szóló 2003. június 9. napján hatályba lépett 2003. évi XXIV. tv. (az ún. Üvegzseb törvény) fogalmazott meg adatok vonatkozásában közzétételi kötelezettséget. Ezen rendelkezések általában a gazdálkodással kapcsolatos, közérdekűnek minősíthető adatokat kívánták elérhetővé tenni.
A 2006. január 1. napján hatályba lépett az elektronikus információ szabadságról szóló 2005. évi XC. tv. mellékeltét képező "általános közzétételi lista" már ennél részletesebb közérdekű adatok közzétételét követeli meg. A törvény a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása érdekében a közérdekű adatok ott meghatározott körének elektronikus úton, bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélküli, folyamatos és díjmentes közzétételét rendeli el. Közzé kell tenni a szervezeti, személyzeti adatok körében a szerv vezetőinek az egyes szervezeti egységek vezetőinek nevét, beosztását, elérhetőségét. A tevékenységre vonatkozó adatok között kell közzétenni többek között a hatáskörrel, és az alaptevékenységet meghatározó alapvető jogszabályokkal kapcsolatos adatokat, a szerv által fenntartott adatbázisok jegyzékét, de a szervnél végzett alaptevékenységgel kapcsolatos vizsgálatok, ellenőrzések nyilvános megállapításait is.
A gazdálkodásra vonatkozó adatok között kell közzétenni az éves elemző költségvetést, a foglalkoztatottak létszámára és személyi juttatására vonatkozó adatok, a költségtérítések, egyéb juttatások fajtáját és mértékét összesítve.
Az utóbb említett jogszabályok - de maga az Avtv. is - többször használják a "közfeladatot ellátó szerv" kifejezést anélkül, hogy annak pontos meghatározását adnák.
Az Alkotmánybíróság határozataiban [3/1995. (II. 17.), 16/1998. (V. 8.), 2/2001. (I. 17.) számú Ab. Határozatok] többször fordul elő az "önkormányzati és állami közfeladat", az "országos közfeladat", a "közhatalmi elemet tartalmazó közfeladat" vagy a "közfeladatokat ellátó közhatalmi szervezetek" kifejezés. Az Ab. határozataiból levezethető értelmezés szerint minden állami, közhatalmi, önkormányzati tevékenység közfeladat.
Mindezekből következően a bíróságok, mivel közhatalmi tevékenységet, ekként közfeladatot látnak el, közfeladatot ellátó szervnek minősülnek. Ezért ahol a jogszabályok ilyen szervet említenek, azok a rendelkezések vonatkoznak a bíróságokra is. Ezen jogszabályokból és az említett 100/1999. (XII. 1.) OIT határozatból kitűnően a bíróságtól igényelhető közérdekű adatok általában az intézmény szervezeti felépítésével, tevékenységével, működésével, gazdálkodásával kapcsolatosak.
Felmerülhet a kérdés, mi a helyzet azokkal az adatigénylésekkel, amelyekben az igénylő nem a bíróság szervezetével, tevékenységével kapcsolatos, hanem a bíróságok előtt folyó eljárásokban kezelt, de az igénylő által közérdekűnek minősített adatok szolgáltatását kéri. Az Avtv. 2. § 4. pontja szerint ugyanis közérdekű adat a szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem tartozó adat is. Ez a jogszabályhely megenged olyan értelmezést, mely szerint a bíróságok előtt folyamatban volt vagy lévő eljárásokban lehetnek olyan közérdekűnek minősíthető adatok, amelyeket az eljárás során a bíróság "kezel", amelyek azonban nem a bíróság, mint szervezet működésével kapcsolatosak.
Véleményem szerint ezen adatok szolgáltatására, továbbítására nem az "átláthatósággal" kapcsolatos jogszabályok és adattovábbítási rend vonatkoznak, hanem hozzáférhetővé és megismerhetővé tételükre külön jogszabályok az irányadók. Ezek pedig a bírósági eljárásokról rendelkező törvények (a Be. és a Pp.), valamint a bírósági ügyviteli szabályok. Az eljárásban keletkezett iratokban lévő, bennük kezelt közérdekű adatok megismerésére tehát az eljárási törvényeknek a bírósági iratok megismerésére irányadó szabályait kell alkalmazni. Így az ezekkel kapcsolatos adatszolgáltatási tevékenység nem tartozik a bírósági vezetők hatáskörébe, hanem az érintett ügyben az ügy elbírálására kijelölt bíró jogkörébe esik. Ezért ilyen, a kérelmező által közérdekűnek minősített adat megismerésére szolgáló igény esetén a döntést az ügy elbírálására kijelölt bírónak a bírósági iratok megismerésére vonatkozó eljárási szabályok alapján kell elbírálnia.
Az Ab. 34/1994. (VI. 24.) határozatában kimondta, hogy "az Alkotmány 61. § (1) bekezdése a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot is alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs jogok jog-együtteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti". Ebből következően a közérdekű adat megismerésének a joga, mint alkotmányos alapjog korlátozható, de a korlátozás alkotmányosságához egyrészt az szükséges, hogy valamely más alapjog vagy szabadság érdekében történjen és arányos legyen.
A közérdekű adat megismeréséhez fűződő jog korlátozására jelenlegi jogszabályaink szerint többféle adattípus esetén az alábbiak szerint van lehetőség:
Az állami- és szolgálati titokról rendelkező Ttv. és a minősített adat kezelésének rendjéről szóló 79/1997. (VI. 30.) Korm. rendelet szabályai szerint kell eljárni az államtitoknak és szolgálati titoknak minősülő adatok esetén. Államtitoknak minősül a Ttv. 3. §-a szerint az az adat, ami a törvény 1. számú mellékletét képező, ún. államtitokköri jegyzékben felsorolt adatok közé esik, és minősítési eljárás során a minősítő megállapította róla, hogy bizonyos (az ún. érvényességi idő) lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, felhasználása sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott érdekeit. A minősítők között a törvény ugyan felsorolja a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a bíróságok elnökeit, a törvény mellékletét képező titokköri jegyzékben ugyanakkor a különös adatfajták között nem szerepel a bírósági fejezet, ebből következően bírósági elnök adatot nem minősít államtitokká. A bírósági eljárásokban kezelt adatokat más minősítő eljárása eredményeként kapjuk.
Szolgálati titoknak minősül a Ttv. 4. §-a szerint, ugyanakkor a törvényben leírt minősítő által meghatározott adatfajták körébe tartozó adatok, melyeknek az érvényességi idő lejárta előtti felhasználása sérti vagy veszélyezteti az állami- vagy közfeladatot ellátó szerv működésének rendjét, akadályozza a feladat és a hatáskörének illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását, ezáltal hátrányosan érinti a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott érdekeit.
Nem lehet szolgálati titokká minősíteni az Avtv. 19. § (2) bekezdésében meghatározott típusú adatfajták körébe tartozó adatot. Mindez azt jelenti, hogy a bíróságok tevékenységükkel kapcsolatosan legfontosabb adatait - így a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó adatokat - nem minősíthetik szolgálati titokká.
A bíróságok szolgálati titokköri jegyzékét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács állapította meg, és az a Magyar Közlöny 1998. évi 51. számában megjelent közleményben került közzétételre. A Tanács a titokköri jegyzék összeállításánál a Ttv. 6. § (1) bekezdés k) és f) pontjában írt elnökök egyetértése alapján járt el.
Megítélésem szerint a bíróságok tekintetében továbbgondolásra érdemes a titokköri jegyzék tartalma. Az Avtv. 19/A. §-ának 2005. június 1-jével történő módosítása ugyanis a döntés megalapozását szolgáló adat közérdekű voltát időben és tartalmában jelentősen tágította. Ilyen helyzetben a bíróságoknak az adatvédelmi szabályokkal egybevetve indokolt felülvizsgálniuk a szolgálati titokköri jegyzék tartalmát.
Minősített adatnak minősül és nem ismerhető meg a Ttv. III. fejezetében foglalt, a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, illetőleg korlátozott a megismerhetősége az Európai Unió jogszabálya által az Unió jelentős pénzügyi, gazdaságpolitikai érdekére tekintettel (beleértve a monetáris, költségvetési és adópolitikai érdeket is) ilyennek minősített adatának [Avtv. 19. § (7) bekezdés].
Az Avtv. 19. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a törvény elrendelheti honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, illetve bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel a törvény korlátozza.
Végül korlátozott a megismerhetősége az Avtv. 19/A. § (1) bekezdése szerint 2005. június 1. napjától kezdődően az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot (bírósági vagy igazságszolgáltatási tevékenységet) ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés hozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adatnak keletkezésétől számított 10 éves időtartamig. Ez az ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás. Az automatikus nyilvánosságkorlátozás lényegében a közigazgatási eljárás szervező tevékenysége körében keletkezett iratok és akták nyilvánossága kapcsán került kimunkálásra. Az iratok nyilvánossága általában nem vonatkozott az ún. munkadokumentumokra, azaz a belső használatra szánt munkaanyagokra, emlékeztetőkre, tervezetekre, vázlatokra, javaslatokra, általában a döntés-előkészítés során alkotott iratokra. Az Ab. a 34/1994. (VI. 24.) számú határozatában kifejtette, hogy az automatikus nyilvánosságkorlátozás garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, nevezetesen, hogy a döntés előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyjék. A 2/2004. (IV. 7.) Ab. határozatában az Avtv. 19. § (5) bekezdés megsemmisítésére irányuló indítvány elutasítása mellett, az Alkotmánybíróság az automatikus nyilvánosságkorlátozás fenntartását alkotmányosnak ítélte.
Az Avtv. 19/A. § (1) bekezdése értelmében a tv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott szervek - ebbe, mint közfeladatot ellátó szervek közé beletartoznak a bíróságok is - feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított 10 évig nem nyilvános. A 10 éves védelmi idő eltelte előtt az adatot kezelő szerv vezetője engedélyezheti az adat megismerését. A döntés megalapozottságát szolgáló adat megismerésére irányuló igény - a 10 éves védelmi időn belül - a döntés meghozatalát követően azonban csak akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét, feladat- és hatáskörének külső befolyástól mentes ellátását, különösen az adatot keletkeztető álláspontjának, a döntés előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné.
A bíróságok előtt folyó eljárásokban hozott döntések tekintetében az automatikus nyilvánosságkorlátozás intézménye fel sem vethető a bírósági eljárásokra, ugyanis e vonatkozásban nem az adatvédelmi törvény, hanem az eljárási törvények és azok megszabta keretek között alkalmazott anyagi jogi jogszabályok az irányadók. A bírósági iratok nyilvánosságára ugyanis mint aktanyilvánosságra nem az Avtv. szabályai, hanem a bírósági eljárásokról szóló törvények vonatkoznak. [Csupán érdekes analógia, hogy a Büsz. 10. § (4) bekezdésében írt határozattervezet, tanácskozási jegyzőkönyv, külön vélemény, a tanács tagjainak feljegyzései - mint az eljárásbeli döntés-előkészítő iratok - szintén zártan kezelendők, róluk felvilágosítás nem adható].
Felvethető ugyanakkor, hogy a bíróság, mint közhatalmi szerv működésével és igazgatásával kapcsolatos döntések belső használatú adataira, előkészítő anyagaira, vezetői és szervezeti döntésekre (bírói, vezetői pályázatok, összbírói értekezlet anyaga stb.) mennyiben vonatkozik az Avtv. említett szabálya. Továbbgondolásra érdemes az is, hogy a bíróság tevékenységével, azaz a jogalkalmazással, az ítélkezéssel kapcsolatos szervezeti-, szakmai döntésekre (szakmai tanácskozások, kollégiumi ülések stb.) szintén kiterjeszthető-e az Avtv. említett szabálya.
Mivel az Avtv. 19/A. §-a a törvénynek a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló III. fejezetében került beiktatásra, mindebből következik, hogy az ún. döntés megalapozását szolgáló adatként is csak azon adatok igényelhetők, amelyek az Avtv. 2. § 4. pontja alapján egyszersmind közérdekű adatok is.
Ezért a bíróság tevékenységével kapcsolatosan igényelt ilyen jellegű adatok tekintetében a közérdekűség a döntő. E körben is csak olyan adatigénylések teljesíthetők, amelyek közérdekű adatnak kiadása iránti kérelemnek tekinthetők.
Az iménti néhány helyzettel arra kívántam rámutatni, hogy a bírósági eljárások során több olyan eset fordul elő, amelyek kellő jogszabályi háttér nélkül kívánják meg a bíróságtól a tökéletes adatkezelést. Különösen fontos ez olyan szervezetnél, amelyik maga nemcsak az egyik legnagyobb adatkezelő, de a törvényes adatkezelésnek és adatszolgáltatásnak az egyik őre is. Az eddig felvetett problémák megerősítették azon meggyőződésemet, hogy a terület igényli a korszerű jogszabályi rendezést.
A 20/1990. (X. 4.) és a 15/1991. (IV. 13.) Ab. határozatokból kitűnően a személyes adatok védelméhez való jog nemcsak hagyományos védelmi jogként értelmezendő, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként fogalmazható meg. E jog fogalmában azonban benne foglaltatik a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog is. A bírósági eljárásról szóló tájékoztatást és annak tartalmát is ezért - figyelemmel a polgári és büntető eljárások eltéréseire is - törvényben kell szabályozni. Az információs önrendelkezési jog érvényre juttatása céljának megfelelő adatkezelést valamennyi ítélkező szervre vonatkozóan egységesen alkalmazandó külön törvényben, egy ún. szektorális adatvédelmi törvényben (vagy másként nevezve egy igazságügyi nyilvánosságról szóló törvényben) lenne célszerű szabályozni.14 Ezen jogszabályban törvényi szinten lehetne szabályozni az egyes jogosultságok (felvilágosítás, iratbetekintés, másolatok, tárgyalásokon készülő hang és filmfelvétel stb.) gyakorlását, illetve egyes kötelezettségek (ki jogosult felvilágosítás, tájékoztatás adására stb.) teljesítését. Pontosan meghatározhatók lennének az e körben eddig szereplő kategóriák (magánszemély, tájékoztatás felvilágosítás, jogi érdek stb.) Figyelemmel lehetne lenni a büntető és polgári eljárások közötti lényeges különbségekre, az üzleti titokra, a magánperek különbözőségére. Elkerülhető lenne, hogy ilyen kérdésekben a bíróságoknak belügyminiszteri rendelet alapján kelljen eljárniuk.
Ahogyan az Avtv. mellett külön törvény15 szól az egészségügyi és hozzá kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről, ehhez hasonlóan ilyen törvényben lehetne szabályozni az egyes bírósági eljárásokban kezelt személyes adatok védelmét és közérdekű adatok megismerhetőségét. Részletesen szabályozható lenne a sajtó tájékoztatásának kerete és tartalma. Jobban el lehetne határolni az igazságszolgáltatás átláthatóságára (szervezeti felépítés, gazdálkodás, a joggyakorlat szerveződése és kialakulása) irányuló igényt és teljesítését a védelemre érdemes, bizalmas adatok körétől. Ebben a körben nemcsak az igazságszolgáltatás jogalkalmazói gyakorlata megismerhetőségét kell biztosítani, de azt is, hogy a bíráskodás mint önálló hatalmi ág átlátható, működése megismerhető legyen. ■
JEGYZETEK
1 A bírósági ügyforgalom adatai 2005. év. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kiadmánya.
2 Idézi: Dr. Péterfalvi Attila. Fundamentum 2004/1. szám 70. o.
3 Fővárosi Bíróság 22.P.633028/2004/5. szám.
4 26/2004. (VII. 7.) Ab.; 8/2004. (III. 28.) Ab.; 38/2003. (VI. 26.) Ab.; 35/2002. (VII. 19.) Ab.; 31/2003. (VI. 4.) Ab. és köv. 25/2004. (VII. 7.) Ab. határozatok: idézi Majtényi: lásd 5. jegyzet.
6 Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf. 20.304/2005/8. sz.
7 Legfelsőbb Bíróság 2.Pfv.E.21.872/2005/2. sz.
8 Csiba Tibor: Az élőszó és az írás szerepe a bírói hivatás gyakorlásában. Bírák Lapja 2005/2. szám 60. o.
9 Hasonlóan foglalt állást az ítélőtáblák és a megyei bíróságok polgári kollégiumvezetőinek 2006. januári tanácskozása.
10 Dr. Péterfalvi Attila előadása. Fundamentum 2004/1. szám 73. o.
11 A Polgári perrendtartás magyarázata. KJK, 1999. I. kötet 282. o.
12 Fórum a bírósági eljárások nyilvánosságáról. Pataki Árpád előadása. Fundamentum 2004/1. szám 79. o.
13 Kis János: Az iratnyilvánosság és az Alkotmány. Élet és Irodalom 2005.
14 Majtényi László: "A jogállami forradalom elbukott..." HVG, 2005. VII. 2.
15 Személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. tv.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Sisák Péter, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bíróség elnöke, Miskolc
Visszaugrás
