Bár az Európai Unió versenyhatóságánál már évek óta terítéken van a téma, Viviane Reding, az Európai Unió Bizottságának (Bizottság) Információs Társadalomért és Médiáért felelős biztosa csak múlt év őszén indított nyílt és határozott támadást a nemzetközi roaming díjak radikális csökkentése érdekében, és bejelentette, hogy a Bizottság javaslatot tesz a végfogyasztóknak felszámított nemzetközi roaming díjak szabályozására.
A javaslatból nagyvonalakban az körvonalazódik, hogy a Bizottság a nagykereskedelmi roaming díjak mértékét valamilyen módon a költségekhez közelítené, emellett szükségesnek tartaná a kiskereskedelmi szabályozást is két irányból annak biztosítására, hogy az árcsökkenés valóban eljusson a végfogyasztókhoz is. Egyrészt, a külföldön mobiltelefonról indított hívások díja nem térhetne el az adott szolgáltató azon díjcsomagjának megfelelő díjaitól, amelyet a fogyasztó a honos országában használ. Másrészt, a külföldön a mobiltelefonon fogadott hívásokért a szolgáltatók nem számíthatnának fel díjat. A szabályozás ezen tervezett elemeiről egyenként komoly tanulmányokat lehetne írni (a Vodafone például a konzultáció során komoly elemzéseket rendelt meg saját álláspontja alátámasztására) - jómagam azonban inkább a szabályozás módját szeretném érinteni.
A roaming szolgáltatás különösen érzékeny szabályozási téma, hiszen a nemzeti szabályozással direkt módon valójában az adott országba látogató külföldi előfizetők érdekei védhetők, míg a hazai szabályozó "saját" fogyasztóinak jóléte más nemzeti szabályozások hatásosságától függ. Ebből a nézőpontból mondhatnánk azt is, hogy az európai szintű megoldásra talán egyedül képes Bizottság felelős szervei meglehetős türelemmel viseltettek eddig a mobilszolgáltatókkal szemben.
A szabályozás előkészítése szempontjából talán egyszerűsíti, míg jogi szempontból tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a roaming piac (egész pontosan a nemzetközi roaming szolgáltatások nemzeti nagykereskedelmi piacai) szabályozása részét képezi a hírközlési keretszabályozásnak is. Ilyen értelemben még kevésbé vitatható a szabályozás - elvi - szükségessége. Vitatható azonban, hogy mi indokolja, indokolja-e valami az általánosan alkalmazandó keretszabályozáson kívüli szabályozás választását. A közösségi jogszabály megalkotása mellett szólhat, hogy a tagállami szabályozó hatóságok a Bizottság iránymutatása nélkül egyébként sem kívántak komolyan foglalkozni a nemzetközi roaming piaccal (nem is kell erre jobb példa, mint a magyar szabályozó hatóság példája: az NHH ugyan kötelességtudóan megkezdte a piacelemzési munkát, de a szabályozás módjának, vagyis a kiszabandó kötelezettségeknek, illetve a tagállami szinten kiszabott kötelezettségek együttes hatásának bizonytalansága folytán e munka nem jutott túl egy bizonyos ponton). A szabályozó hatóságok hezitálása érthető, hiszen valóban értelmetlen lenne olyan, egymással nem feltétlenül összecsengő nemzeti szintű kötelezettségek kiszabása, amelyek a határon átnyúló szolgáltatások esetében alkalmazhatatlanná válnának, illetve - ami egy nemzeti szabályozó hatóság szempontjából még rosszabb - extrém esetben a szabályozásban élen járó ország honos előfizetőinek hátrányára működnének (ha más országban nincs hasonló, működő szabályozás, hiába a hazai hatóság munkája, a külföldön roamingoló előfizetők más ország hatóságának elmaradt vagy hatástalan fellépése miatt nem élvezik annak gyümölcseit).
A szabályozó hatóságokat tömörítő Európai Szabályozó Hatóságok Szövetsége (European Regulators' Group, ERG) támogatja is a Bizottság jogalkotási törekvéseit, a konzultáció során legfeljebb csak a szabályozás helye és módja szempontjából fogalmazott meg kritikai észrevételeket és kérdéseket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
