AZ EU Bíróságának ítéleteiben gyakran előfordul "az állandó bírósági gyakorlat szerint"-formula (pl. egységes jogalkalmazás, eurokonform értelmezés, átfogó megítélés, átlagos fogyasztó, a védjegy gazdasági funkciója). Újabb ítéletekben a korábbi precedensekre hivatkozás helyett felmerül az analógia alkalmazása, amely a jogvita tárgyának minősítéséhez szükséges a bíró számára. Az EU Bírósága kivételesen akár korábbi jogalkalmazási gyakorlatától is eltér: erre példa a HAG II. ítélet a védjegyjogosulttal kapcsolatban, vagy a Keck Mithouard ítélet a tagállamok importkorlátozó intézkedéseivel kapcsolatban. A következetes bírósági gyakorlat mindenesetre megbízhatóbb tájékozódási pont, mint a nem mindig előre látható precedens-szemlélet.
Az igazságszolgáltatás alapvető követelménye, hogy az azonost azonosan kell elbírálni, s ugyanez a követelmény a (közeli) hasonlóság esetén ("simili" érvelés). Az ítélkezési gyakorlat következetlensége ellenkezik a bíráskodással szemben támasztott társadalmi elvárással. A következetes jogalkalmazás egyik eszköze az angol jogból ismert precedensekkel való érvelés[1] (legal reasoning from precendent to precedent).
Az uralkodó nézet szerint,[2] amelyhez magam is csatlakozom, az EU Bíróságának ítéletei, az angol jog felől nézve nem igazi precedensek, mivel az EU Bírósága nincs kötve saját ítéleteihez. A kontinentális jogfelfogás szerint azonban azok mégis precedens-jellegűek, amit a legjobban az szemléltet, hogy alig akad az EU Bíróságának olyan ítélete, amelyben - hasonló kérdésben kialakított állásfoglalást tükröző - korábbi ítéletére ne hivatkozna. Ezért - az angol jogtól való elhatárolás kifejezésére - tettem a címben idézőjelbe a precedens szót.
Az EU Bíróságának precedensjogát jól tükrözi az utóbbi évtizedben elterjedt (Nagy-Britannia 1972 évi csatlakozása után, azaz az angol bírák kinevezését követő időszakban) az ítéletekben szinte kivétel nélkül előforduló szóhasználat: "az állandó bírósági gyakorlat értelmében...".[3] Ettől az állandó gyakorlattól való eltérés pedig a ritka kivételek közé tartozik.
Más kérdés, hogy jogértelmezési kérdésekben az egyes tanácsoknak eltérő véleményük lehet, aminek eredményeként előfordulhatnak ütköző precedensek. Általában a Brown és Kennedy[4] munkaügyi ítéleteket hozzák fel példaként. A nemzeti bíróságok gyakorlatában is előfordul - mondják -, hogy ugyanazon bíróság különböző tanácsa másként ítélkezik hasonló ügyekben. Az ilyet nehéz előre látni. Mindenesetre az EU Bírósága eljárási szabályzatának 95 (4) cikke lehetővé teszi, hogy ha valamelyik tanács eljárása során ilyesmit észlel, úgy kezdeményezze a 13 tagú Nagy Tanács[5] összehívását. Erre persze leginkább előzetes döntéshozatalra felterjesztett kérdések elbírálása esetén kerül sor.
Az előzetes döntéshozatali eljárás egyébként is meglehetősen rugalmas. A jogértelmezés tárgyában érkező megkeresések ismétlődése esetén nem kizárt, hogy az EU Bírósága saját korábbi álláspontját pontosítja, kiegészíti, az azonban kifejezetten ritka, hogy a korábbi állásponttól expressis verbis eltérjen. Az ily módon továbbfejlesztett jogértelmezés kapcsán az az általános vélemény, hogy az EU Bíróságának nincsenek "bebe-
- 53/54 -
tonozott" (cimented) állásfoglalásai. Rasmussen[6] helytállóan jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy az eltérések általában az ítéletek indokolásában, nem pedig a rendelkező részben találhatók.
Amint említettem az EU Bírósága ítéleteiben visszatérő jelleggel használja "az állandó bírósági gyakorlat..." fordulatot. Az alábbiakban a hivatkozási alapul szolgáló legkorábbi ítéletek említésével mutatok be különböző tárgyú precedensekre való hivatkozást.
Az EU Bírósága védjegyügyekben több esetben kimondta, hogy annak érdekében, hogy az oltalom a különböző tagállamokban egymástól ne alakuljon eltérően, az EU Bíróságának feladata, hogy a jogértelmezés egységességét biztosítsa.
Példa: a védjegyjogi irányelv 75. cikk 1. bekezdésének (a védjegy által biztosított jogok) értelmezésekor az EU Bírósága az ARSENAL ügyben (0206/01)[7] hozott ítéletében azt mondta: "Annak elkerülése érdekében, hogy valamely védjegyjogosultnak biztosított oltalom tagállamonként ne változzon, az EU Bíróságának feladata, hogy egységes értelmezését adja az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és különösen a benne szereplő "használat" fogalmának..." (ítélet 45. pont).
Ugyanezt a szempontot ismételte meg az EU Bírósága az OPEL ügyben hozott ítélet (C-48/05) 17. pontjában, a CÉLINE ügyben hozott ítélet (C-17/06) 15. pontjában, a "01" ügyben hozott ítélet (C-533/06) 56. pontjában, az ANSUL ügyben hozott ítélet (C-40/01) 16. és 31. pontjában. Más szavakkal korábbi precedensekre utalással mondja ugyanezt a MATRATZEN ügyben hozott eseti határozat (C-421/04) 20. pontja. Nevezetesen "...a közösségi szinten történő kimerítő jogszabály-közelítési intézkedés rendelkezései alapján... kell elbírálni" (a megkülönböztető képesség kérdését).[8]
Az EU Bíróságának ipso iure feladata, hogy az EU konform jogértelmezést és joggyakorlatot biztosítsa.
Ha pedig olyan tárgykörben merül fel a jogértelmezés kérdése, amelyben a jogi normák EU szinten egységesítve (harmonizálva) vannak, akkor az EU konform jogértelmezés és jogalkalmazás irányába terelés természetesen kiterjed a tagállamok jogalkalmazóira, bíróságaira is. Különösképpen ez a helyzet a közösségi védjegyjog esetén, amely vonatkozásában nemcsak a védjegyjogi irányelv, de a KVR[9] is kijelöli a követendő utat, s ahol valamennyi tagállamban közösségi védjegybíróság működik.
Példa: Az Adidas c/a Fitnessworld (C-408/01) ügyben[10] az irányelv 5(2) cikkének (jóhírű védjegy oltalma) értelmezése alkalmával az EU Bírósága azt mondta: "állandó joggyakorlat, hogy ha a nemzeti bíróság nemzeti jogot, különösen a nemzeti jog olyan rendelkezését alkalmazza, amelyet egy irányelv átültetésével vezettek be, akkor hacsak lehetséges, azt az irányelv szavai és célja szerint értelmezzék" (ítélet 21. pont).
Tekintettel arra, hogy az irányelv 5(2) cikke fakultatív és nem kógens rendelkezés, kézenfekvő, hogy az irányelvkonform jogértelmezés elve nem korlátozódik az irányelv kógens rendelkezéseinek a nemzeti jogba történt átvételéről szóló rendelkezésekre, hanem az irányelv valamennyi rendelkezésének értelmezésére irányadó, ha azokat a nemzeti jogba átültették. Ugyanezt a szempontot ismétli meg a Björnekulla Frouktindustrier ügyben hozott ítélet (C-371/02) 13. pontja, valamint az Anheuser Busch ügyben hozott ítélet (C-245/02) 50. és 70. pontja.
Minden bírósági határozattal szemben az a társadalmi elvárás, igény, hogy az az összes releváns körülmény átfogó mérlegelésének eredményeként jöjjön létre. Ez a társadalmi elvárás korántsem szorítkozik a védjegyjogra, a precedensként felhozott példák azonban a jelen írás szerzőjének személyére visszavezethető okokból védjegyjogiak.
Az EU Bírósága már a kezdet kezdetén két egymástól eltérő módon ábrázolt macskaféle, azaz pumát megjelenítő védjegy ütközése esetén kimondta az átfogó mérlegelés szabályát. A SABEL ügyben[11] hozott ítélet szóhasználata szerint "...Az összetéveszthetőséget átfogóan (globally) kell értékelni, figyelembe véve az ügy körülményeinek valamennyi tényezőjét" [(C-251/95) 22. pont].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
