• Miért van páratlanul sok hivatalos nyelv az Európai Unióban?
• Hogyan dolgoznak uniós fordítóink, tolmácsaink?
• Miért/mikor kell áfa helyett héa-ról beszélnünk?
• Valóban beszélhetünk egy önálló EU-nyelvről?
A mindennapi uniós témák, hírek mellett ezek is érdekes, mindannyiunkat érintő kérdések lehetnek. Cikkünkben számos nyelvi példa bemutatásával igyekszünk e kérdésekre választ adni.
Közismert tény, hogy az Európai Uniónak a nemzetközi szervezetek között páratlanul sok, 24 hivatalos nyelve van. Kevésbé ismert azonban az, miért van szükség ennyi hivatalos nyelvre, milyen hatással van e többnyelvűség a tagállamok hivatalos nyelveire, az Unióban dolgozó tolmácsaink és fordítóink munkájára és akár mindennapi, magyar nyelvhasználatunkra. Az európai integráció ugyanis nem csak egyre szorosabbra fonódó gazdasági együttműködést, újabb és újabb területek közös politikák alá vonását hozta magával. A nyelvnek is követnie kell e változásokat, hiszen az új uniós elképzelésekről, az új fogalmakról valamennyi hivatalos nyelven, így magyar nyelven is tudnunk kell kommunikálni.
Közismert tény, hogy a nemzetközi szervezetek több hivatalos nyelvvel dolgoznak. Gondoljunk csak az ENSZ-re, amelynek hat hivatalos nyelve van, a NATO-ra vagy az Európa Tanácsra, amelyek ugyancsak több hivatalos nyelvvel rendelkeznek.
- 33/34 -
Egyik szervezet sem dolgozik azonban olyan sok nyelvvel, mint az Európai Unió. A jelenleg 24 hivatalos nyelv nagy kihívás elé állítja mind az uniós intézményeket, mind a fordítókat és tolmácsokat. Így önkéntelenül is felmerül a kérdés, miért is van ennyi hivatalos nyelvre szükség az Unióban? Miért nem lehet pár nyelvre csökkenteni a hivatalos nyelvek számát, ahogy a többi nemzetközi szervezetnél? Bár gyakran hallhatjuk, hogy a sok nyelv hátterében a politikai presztízs áll, azaz egyik tagállam sem szeretné elveszteni saját nyelvét, egy fontos jogi oka is van annak, miért van szükség ennyi hivatalos nyelvre az EU-ban.
A válasz éppen az EU sajátosságában, nemzetek feletti jellegében rejlik. Azt is mondhatjuk, hogy éppen e többnyelvűség mögött álló okok segíthetnek megérteni az EU bonyolult működését. Az Európai Unió ugyanis - leegyszerűsítve - abban különbözik leginkább a többi, tisztán kormányközi nemzetközi szervezettől, hogy bizonyos jogszabályok (a rendeletek) hatályba lépésüket követően automatikusan a nemzeti jog részévé válnak. Ez azt jelenti, hogy - ellentétben például az irányelvekkel (directives) - nincs szükség semmilyen átültető mechanizmusra, azaz nem szükséges nemzeti szinten egy új jogszabály alkotása eme uniós jogszabályok életbe lépéséhez. Más szóval az uniós rendeletek (regulations) szövege - ahogy az EU Hivatalos Lapjában (Official Journal) megjelenik - a nemzeti jog részévé is válik. Ennek ismeretében azonban nehéz lenne elképzelni, hogy e rendeletek csak angol vagy francia nyelven jelennének meg, hiszen akkor e nyelven is épülnének be a nemzeti, azaz például a magyar jogba! Így éppen ez az automatizmus teremt egyfajta folyamatos "kényszert" a fordításra, azaz e jogszabályok magyar megjelentetésére. Amellett tehát, hogy e kérdésben a tagállamok az Európai Unió Tanácsában vétójoggal is rendelkeznek (és ezért feltehetően bármilyen kísérlet a magyar nyelv hivatalos státuszának megszüntetésére kudarcba fúlna), e jogi tény is evidenssé teszi a tagállamok hivatalos nyelveinek - köztük a magyarnak - uniós hivatalos státuszát.
Főtanácsnok, hozzáadottérték-adó, inkluzív növekedés - mind olyan fogalmak, amelyeket az európai integráció hozott magával. Az Unióban nincs olyan közös, semleges nyelv, amely kizárólag e fogalmakat írná le, így ezt a funkciót a tagállami hivatalos nyelveknek kell betölteniük. Más szóval minden hivatalos nyelven, így magyarul is biztosítani kell azt, hogy lehessen beszélgetni, vitatkozni, írni, gondolkodni, jogot alkotni uniós témákról. A hivatalos nyelvek közötti egyenrangúság elméletben azt feltételezi, hogy az új fogalmakhoz kapcsolódóan közel egy időben születnek az új uniós megnevezések is. Ez azonban a gyakorlatban megvalósíthatatlan lenne. Így a nyelvek többsége számára e tevékenység folyamatos fordítási kötelezettséget, egyfajta "célnyelvi státuszt" jelent (Fischer 2008).
Az uniós kommunikáció fő nyelve ma már az angol, így elsősorban e nyelvről kell megalkotni - fordítás révén - a magyar megfelelőket. A csatlakozás előtt a mintegy százezer oldalnyi dokumentum fordításáról még a tagállamnak kell gondoskodnia. E tevékenység volumenét jól érzékelteti a mellékelt fotó egy brüsszeli kiállításról, ahol a látogatók a csatlakozás előtt lefordítandó dokumentumokat egyetlen, többméteres könyvbe fűzve láthatták. E könyvben lapozgatva válik igazán kézzelfoghatóvá az a mennyiség, amelyet Magyarországnak is teljesítene kellett. Fontos hangsúlyozni, hogy az ország uniós tagságával e területen is új szakasz kezdődött. A csatlakozást követően ugyanis e tevékenységet már az uniós intézmények koordinálják. Ez pedig összességében már évi 2 millió oldalt jelent! Uniós fordítóink és tolmácsaink tehát Brüsszelben, illetve Luxemburgban, a hazai folyamatoktól távol dolgoznak. E különbséget jól tükrözi egy uniós fordító-terminológus találó megjegyzése, mely szerint "mi nem tudunk kiszaladni a Széchenyi Könyvtárba utánanézni egy szakkifejezésnek" (Fischer: 2010). A hazai koordinációnak, a szakértők bevonásának és együttműködésének ezért különösen nagy jelentősége van.
Gyakran hallani kritikus hangokat is arról, hogy a fordítással teremtett új uniós megnevezések a magyar fülnek idegenül hangzanak, és csak az érthetetlen uniós zsargon erősítését szolgálják. Érdemes elgondolkodni azon, hogy e magyartalannak tűnő megnevezések mögött nem rejtőzik-e tudatos döntés, amely éppen a jobb megértést, az egyértelműséget szolgálja. Számos esetben kell dönteni ugyanis arról, hogy az adott uniós fogalmat egy olyan magyar megnevezéssel írjuk le, amelyhez már kapcsolódik egy magyar fogalom, vagy egy magyar fogalomtól mentes megnevezést alkalmazzunk, amely kizárólag az uniós fogalmat írja le. Az előbbire mutatnak példát az olyan megnevezések mint
irányelv (directive), rendelet (regulation) vagy közlemény (communication).
Ezek magyar kontextusban is értelmezhetőek, uniós kontextusban pedig konkrét, jól körülhatárolható fogalmakra (egy-egy uniós jogi aktusra, illetve az Európai Bizottság egy dokumentumtípusára) utalnak. Ezzel szemben
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
