Az Európai Unió 2014. február 4-én fogadta el a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló irányelvét.[1] Az igen nagy terjedelmű, összetett - és részletezettségében a szubszidiaritás uniós jogi elvét is néhol megkérdőjelező - jogi aktus magyar jogba való átültetésének határideje 2016. április 10. A jelen írás célja, hogy ezen irányelv - még jelenleg is folyamatban lévő - implementációjának fő kérdéseit, nehézségeit bemutassa, s ennek eredményeként talán néhány kérdésben az átültető jogszabály bizonyos megoldásainak hátterére is rávilágítson.
Az Európai Unió a közös jogkezelési irányelv elfogadását megelőzően összesen 10 irányelvet fogadott el a szerzői jog területén. A szerzői és szomszédos jogok közös kezelésén[2] tárgykörét az irányelv előtt csak érintőlegesen kezelte az acquis communautaire, és a nemzetközi szerzői jog sem rendelkezik kifejezetten a közös jogkezelést szabályozó normával. E téma szabályozása tehát az egyes tagállamok jogalkotására maradt, ennél fogva nagyobb heterogenitást mutat, mint a szerzői jog más aspektusai. E megállapítás azonban korántsem jelenti azt, hogy - mint erre az Európai Bizottság a szerzői és szomszédos jogok belső piacon történő kezeléséről szóló, 2004. április 16-án megjelent Közleményében is utal - a területet az Unió teljesen elhanyagolta volna.[3] A Bizottság törődésének fontos aspektusa volt például azon munka, amely a közös jogkezelés európai rendszere uniós versenyjognak való megfeleltethetőségét vizsgálta. Ebben a vonatkozásban a közös jogkezelő szervezetek és tagjaik, továbbá a közös jogkezelő szervezetek és a felhasználók, továbbá a közös jogkezelő szervezetek egymás között viszonyrendszere került górcső alá.[4] E tekintetben többek között a közös jogkezelő szervezeteknek az Európai Unió területén fennálló monopolisztikus helyzete, esetleges erőfölénnyel való visszaélésük vagy szerződéses gyakorlatuk tisztességtelensége és a közös jogkezelő szervezetek között kötött úgynevezett kölcsönös képviseleti szerződéseknek a Belső Piacra gyakorolt hatásai voltak terítéken. Az uniós jogalkotás és a közös jogkezelés kapcsolatával összefüggésben ugyanígy megemlítendő, hogy több szerzői jogi irányelv is említést tesz a közös jogkezelésről,[5] mint a szerzői és szomszédos jogok gyakorlásának egyik módjáról, bevezetve például a vezetékes továbbközvetítés esetében az ún. kötelező közös jogkezelést.[6]
- 44/45 -
Az előzőekben hivatkozott Közlemény volt az első azonban, amely a szerzői és szomszédos jogok kezelésével uniós szinten átfogóan foglalkozott.
A Közleményt követően 2005-ben a Bizottság egy tanulmányt is közzétett "a határon átnyúló szerzői jogi közös jogkezelés közösségi kezdeményezése" tárgyában.[7] A tanulmány konklúziója az volt, hogy az analóg környezet megoldásain alapulóan létrejött közös jogkezelés továbbfejlesztésre szorul annak érdekében, hogy a határon átnyúló online zenei szolgáltatások tekintetében fennálló kihívásoknak jobban megfeleljen. A tanulmány szerint mivel a zene a legmeghatározóbb szerzői jogi tartalomtípus az európai kultúra és társadalom szempontjából, ezért a zenében rejlik az a potenciál, hogy az online szolgáltatások megindulásának első területéül szolgáljon.[8] Emiatt indokolt tehát külön figyelmet szentelni a zenével kapcsolatos közös jogkezelésnek is.
A közös jogkezeléssel kapcsolatos első uniós szintű jogalkotási aktusként - szintén 2005-ben - egy soft law eszköz született meg, "A jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló Ajánlás" címmel.[9] Az Ajánlás definiálja "a több területre érvényes engedélyezést",[10] továbbá 3. pontja kimondja, hogy "A jogosultaknak jogukban áll bármely, a jogszerű online zenei szolgáltatások nyújtásához szükséges online joguk kezelését a választásuk szerinti területen működő, általuk választott közös jogkezelőre bízni, függetlenül a közös jogkezelő vagy a jogosult lakóhelye szerinti tagállamra vagy állampolgárságára." A közös jogkezelési irányelv előfutáraként e dokumentum szintén jogosultságot állapít meg a jogosultak számára abban a tekintetben, hogy az online jogok "több területre érvényes kezelését másik közös jogkezelőre bízhassák",[11] továbbá az "Egyenlő elosztás és levonások" a "Megkülönböztetésmentesség", "Elszámoltathatóság" és a "Jogvita rendezés" témái - a közös jogkezelési irányelvhez hasonlóan - mind az Ajánlás részét képezik. Már a dokumentum 12. pontja is "szolgáltatás"-ként tekint a jogkezelési tevékenységre, amely megközelítés a közös jogkezelési irányelv vitái során is előtérbe került.[12]
Az Ajánlás eredményeinek vizsgálata kapcsán a Bizottság 2008 februárjában adta ki jelentését "Monitoring of the 2005 music online Recommendation" címmel.[13] A 2007. január 17-én meghirdetett konzultáció kapcsán érkezett 89 válasz rámutatott, hogy addigra számos engedélyezési kezdeményezés indult az Ajánlás nyomán, és január 26-án adták meg a Bizottság számára elsőként ismertté vált, unió-szerte (EU-wide) irányadó felhasználási engedélyt, amely mobil felhasználásokkal volt kapcsolatos. A Bizottság a monitoring eredményeként megállapította, hogy az Ajánlás hatással járt az engedélyezési piacra és számos közös jogkezelő, zeneműkiadó, valamint felhasználó veszi hasznát. További fejleményeket erre tekintettel a Bizottság e területen nem tartott sürgetőnek. Egészen 2012. július 11-ig. Ekkor nyújtotta ugyanis be a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló irányelvre irányuló javaslatát.[14] A javaslat megalkotásának fő indoka az volt, hogy a már hivatkozott Ajánlás a Bizottság álláspontja szerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek oka az Ajánlás lehatárolt tárgyi hatálya (lényegében a határon átnyúló online zeneszolgáltatásokkal kapcsolatos közös jogkezelésre koncentrált) mellett az volt, hogy nem kötelező jellegű, és emiatt egységesen nem is volt alkalmazott a tagállamok által.[15] A javaslaton alapuló közös jogkezelési irányelv 2014. február 4-én került elfogadásra, átültetésének határideje 2016. április 10.
- 45/46 -
A közös jogkezelési irányelv két fő cél elérése érdekében született meg. Egyrészt hogy az Unió területén működő valamennyi közös jogkezelést végző szervezet felépítésére, irányítására, működésére irányadó minimumszabályokat fektessen le annak érdekében, hogy e szervezetek működésének demokratizmusát és átláthatóságát fejlessze. Másrészt, hogy megteremtse a zeneművek online felhasználásának közös jogkezelő szervezetek által történő több területre kiterjedő hatályú engedélyezésének kereteit.
A tagállamoknak a területükön letelepedett közös jogkezelő szervezetek vonatkozásában módja van arra, hogy a közös jogkezelési irányelv által lefektetett minimumszabályokhoz képest az Irányelvben meghatározottaknál szigorúbb előírásokat is bevezessenek. Amennyiben pedig ilyenek már esetükben hatályban vannak, akkor ezeket nem szükséges hatályon kívül helyezniük.[16]
A közös jogkezelési irányelv valamennyi közös jogkezelő szervezet tekintetében irányadó első részének rendelkezései a jogosultakat a jogkezeléssel összefüggésben megillető jogokat, a közös jogkezelő szervezetek tagságával kapcsolatos kérdéseket és ezen entitások szervezeti felépítését, a közös jogkezelő szervezetek működését és gazdálkodását, továbbá az egyes átláthatósági követelményeket, a közös jogkezeléssel kapcsolatos vitarendezést, valamint a közös jogkezelő szervezetek hatósági felügyeletét szabályozzák.
A közös jogkezelési irányelv fontos célja, hogy az Európában jellemzően de jure - vagy legalábbis de facto - monopóliumként működő közös jogkezelő szervezetek adott tagállam területén fennálló hegemóniáját megtörje, főként azzal, hogy az egyes jogosultak közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos jogait megerősíti, s ennek alapköveként kimondja a határok nélküli szabad közös jogkezelő szervezet választás elvét. A közös jogkezelési irányelv értelmében az egyes jogosultak jogait a közös jogkezelő szervezet megbízás alapján kezelheti, amely a jogosult által bármikor felmondható (a közös jogkezelő szervezet csak bizonyos időbeli korlátokat szabhat e téren). Fontos utalni ugyanakkor e szabályokkal összefüggésben arra, hogy az Irányelv lehetővé teszi az ún. kiterjesztett hatályú és a kötelező közös jogkezelés modelljének fenntartását is a tagállamok számára.[17] Szintén kiemelendő, hogy a jogszabály bevezeti az ún. független jogkezelő szervezet kategóriáját is, amely bár a közös jogkezelő szervezetektől definíció szerint különbözik, de szintén végezhet szerzői és szomszédos jogi jogkezelési tevékenységet, megfelelő garanciális szabályok mellett.[18]
Bár az Irányelv a konkrét szervezeti forma tekintetében nem tartalmaz kötelező előírást, de számos speciális szabály szerepel benne például a közös jogkezelő szervezet belső szabályzatának kötelező tartalmi elemeiről, a felügyeleti feladatkörről (9. cikk) és a vezetői tisztségeket ellátó személyek kötelezettségeiről (10. cikk), továbbá a közgyűlés, mint legfőbb szerv hatásköréről (8. cikk) és szigorú összeférhetetlenségi szabályokat is meghatároz a vezető tisztviselők tekintetében.
A közös jogkezelő szervezetek működése és gazdálkodása tekintetében a közös jogkezelési irányelv előírja azon szabályt, hogy a jogdíjbevételeket vagy a jogdíjbevételek befektetéséből eredő bevételeket e szervezetek kizárólag a jogosultak között való felosztásra használhatják. Az Irányelv alapján továbbá a kezelési díjból (költségből), a jogdíjbevételekből vagy a jogdíjbevételek befektetéséből eredő bevételekből kizárólag a legfőbb szerv döntése alapján lehetséges levonásokat eszközölni. A levonásokról a közös jogkezelő szervezet legfőbb szervének kell döntenie azzal, hogy azoknak ésszerűeknek kell lenniük és összhangban kell állniuk a jogkezelő által végzett jogkezelési tevékenységgel, és mértéküknek objektív kritériumokon kell alapulniuk.
A közös jogkezelő szervezetek működésének átláthatóságát szolgáló követelmények szintén nagy hangsúlyt kaptak az irányelvben, így a közös jogkezelő szervezetnek a tagjai, más közös jogkezelő szervezetek, valamint a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatási kötelezettségek egyaránt részletesen szabályozottak. A közös jogkezelő szervezetek az átültetést követően kötelesek lesznek 5 éves időtartamra közzétenni a vezető tisztségviselők által aláírt ún. éves átláthatósági jelentést, amely magában foglalja a könyvvizsgáló éves jelentését is. A jelentésnek egyebek mellett tartalmaznia kell a közös jogkezelő szervezet mérlegfőösszegét, a bevételek és kiadások kimutatását, valamint a közös jogkezelő szervezeti felépítésének a bemutatását. A pénzügyi információk körében - többek között - tartalmaznia kell még a felhasználási módonként beszedett jogdíjakat, a levont kezelési költségeket, továbbá az egyes jogosultaknak járó és ténylegesen felosztott jogdíjat felhasználási módonként.
Az Irányelv a közös jogkezelő szervezeteket érintő felügyelet tekintetében csupán azt írja elő, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az e célból kijelölt illetékes hatóságok ellenőrizzék, hogy a területükön letelepedett közös jogkezelő szervezetek teljesítik-e az Irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályi rendelkezéseket. Egyelőre nehezen látható, hogy miként működik
- 46/47 -
majd az irányelv azon megoldása, hogy a tagállami hatóságok közvetlenül nem hozhatnak felügyeleti intézkedést a területükön működő, de másik tagállam területén letelepedett jogkezelők vonatkozásában, hanem hatáskörük csak arra terjedhet ki, hogy a feltételezett jogsértésről a letelepedés helye szerint illetékes hatóságot értesítsék és azt a szükséges felügyeleti intézkedések megtételére felhívják.
Az Irányelvnek az Európai Unióban működő valamennyi közös jogkezelő szervezet tekintetében irányadó szabályait képező rendelkezések melletti másik fő része az, amely a zeneművek online felhasználásának több területre kiterjedő hatállyal történő engedélyezését (vagy azt is) végző közös jogkezelő szervezetek kategóriáját az uniós jogba bevezeti. E szervezetekre vonatkoznak egyrészt az Irányelv első részében foglalt kötelezettségek, de ezen túlmenően az Irányelv második részében lefektetett többletkövetelmények is. A közös jogkezelési irányelv e rendelkezéseinek célja az, hogy megteremtse az online zenei felhasználások több területre kiterjedő hatályú engedélyezésének új, harmonizált kereteit, amelyek révén meghatározott többletkövetelményeknek megfelelő közös jogkezelő szervezetek több tagállam, vagy akár az egész Unió területére kiterjedő online zenei szolgáltatásokra is adhatnak felhasználási engedélyt egyablakos módon. Az ilyen engedélyek adásához szükséges feltétel többek között, hogy a közös jogkezelő szervezet rendelkezzen a repertoárokra vonatkozó elektronikus adatbázisokkal, a felhasználókkal történő elektronikus kapcsolattartást lehetővé tevő rendszerekkel és képes legyen a felhasználási adatokat megfelelő idő alatt feldolgozni. A jogdíjak felosztását e közös jogkezelő szervezetnek a felhasználásra vonatkozó adatok beérkezése után késedelem nélkül kell elvégeznie.
A közös jogkezelés szabályait Magyarországon jelenleg a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) XII. fejezete [85-92/P. §] határozza meg.[19] E törvény szerint közös jogkezelés a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elő vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. A közös jogkezelő szervezetek feladata, hogy az általuk képviselt jogosultak műveinek vagy teljesítményeinek felhasználását engedélyezzék, a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeit meghatározzák, figyelemmel kísérjék a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, a jogdíjakat beszedjék, felosszák vagy felosztás céljára másik közös jogkezelő szervezetnek átadják, továbbá, hogy fellépjenek a szerzői vagy a kapcsolódó jog megsértésével szemben. A törvényi szintű szabályozáson túl rendeleti szintű szabályok is vonatkoznak e szervezetekre.[20]
Hazánkban a közös jogkezelés három típusát különböztethetjük meg. Bizonyos szerzői vagy szomszédos jogi vagyoni jogosultságok tekintetében a törvény kimondja, hogy gyakorlásuk kizárólag közös jogkezelés keretében végezhető (kötelező közös jogkezelés). Ezen kívül léteznek olyan vagyoni jogok is, amelyek vonatkozásában a közös jogkezelő szervezet útján történő joggyakorlást szintén a törvény írja elő, a jogosultnak azonban lehetősége van arra, hogy jogainak közös jogkezelés keretében történő gyakorlása ellen tiltakozzon (előírt, de kilépést engedő közös jogkezelés). E két törvényben előírt közös jogkezelési esetkörön kívül önkéntes alapon is végezhető a közös jogkezelés, amikor a jogosultak saját elhatározásán alapuló módon történik valamely jogosultság közös jogkezelésbe vonása a törvény erre vonatkozó előírása nélkül (önkéntes közös jogkezelés). A közös jogkezelő szervezet mindhárom esetben kiterjesztett hatállyal, tehát a szervezet által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi (kül- vagy belföldi) jogosult azonos műfajú művei vagy kapcsolódó jogi teljesítményei vonatkozásában ad felhasználási engedélyt.
A 2010. évi CXLVIII. törvény[21] utalta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) hatáskörébe - 2011. január 1-jei hatállyal - a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos feladatokat. A közös jogkezelés Magyarországon az SZTNH által történő nyilvántartásba vételhez kötött tevékenység, közös jogkezelési tevékenységet végző szervezetekként csak egyesületek vehetőek nyilvántartásba. A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásában jelenleg kilenc közös jogkezelő szervezet szerepel, amelyek, bár képviselnek azonos jogosulti csoportokat, de adott jogosulti csoport ugyanazon vagyoni jogosultsága tekintetében csak egy közös jogkezelő szervezet van nyilvántartásba véve. Magyarországon tehát de facto monopólium áll fenn e területen. A nyilvántartási feladatokon túl az SZTNH látja el e szervezetek felügyeletét is, amely hatásköre feljogosítja többek között arra is, hogy jogsértő működés esetén e szervezetekre bírságot szabjon ki vagy adott esetben a szervezetet a nyilvántartásból törölje.
Szintén az SZTNH feladatkörébe tartozik a közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott - az egyes felhasználások fejében a jogosultakat megillető ellentételezés összegét meghatározó - díjszabásokkal kapcsolatos tervezetek miniszteri jóváhagyásának előkészítése is, amelyek elfogadásáról évente az igazságügyért felelős miniszter dönt.
- 47/48 -
A közös jogkezelési tevékenység és gazdálkodás pontosabb meghatározása, valamint a közös jogkezelő szervezetek átlátható működésének erősítése érdekében a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvény vezetett be jelentős változásokat az Szjt.-ben. A módosítás a hazai közös jogkezelőkre irányadó számviteli és gazdálkodási követelmények előírásával, a transzparenciát elősegítő rendelkezésekkel, valamint a jogdíjak felhasználásának szigorú keretek közé szorításával már 2012. január 1-jei hatállyal az Irányelvben foglalt célokkal azonos irányba mutató - és sokszor azonos rendelkezésen alapuló - szabályokat fektetett le.
A közös jogkezeléssel kapcsolatos, jelenleg hatályos hazai szabályozás alapvetően törvényi szintű. E tekintetben kiemelkedő jelentőséggel természetesen az Szjt. bír, de a közös jogkezelő szervezetek könyvvezetésére vonatkozó előírások háttérjogszabálya a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos hatósági eljárások mögöttes szabálya a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, az egyesületekkel kapcsolatos rendelkezéseket pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza. Ebből az állításból kiindulva adódik, hogy az Irányelv átültetését törvényi szinten szükséges elvégezni. A közös jogkezelési irányelv igen nagy terjedelme és rendkívülinek mondható részletezettsége egyúttal azonban a rendeleti szintű jogalkotást is szükségessé teszi.
Az e rész címében feltett fő kérdés, amely arra irányul, hogy a törvényi szintű implementációra miként kerüljön sor, komoly jelentőséggel bírt az implementációs munka során. Olyannyira, hogy e tekintetben az SZTNH és az Igazságügyi Minisztérium az érdekeltek bevonásával külön konzultációt is lefolytatott.[22] Alapvetően ugyanis két fő alternatíva adódott az átültetés megvalósítására: az Irányelv szabályainak az Szjt.-be illesztése vagy egy új, kifejezetten a közös jogkezelésről szóló törvény megalkotása.[23] (Természetesen az utóbbi jogszabály megalkotása révén sem kerülhető el az Szjt. módosítása, de e módosítások ebben az esetben csak arra irányulnának, hogy a közös jogkezeléssel kapcsolatos szabályok az Szjt.-ből kikerüljenek.) A konzultáció eredményeként végül az a megközelítés nyerte el a többség támogatását, hogy a közös jogkezelési irányelv átültetésére egy külön, a közös jogkezelés tárgyában születő törvénnyel indokolt sort keríteni.
E megközelítés mellett szólt elsősorban, hogy a közös jogkezelési irányelv kifejezetten a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmaz. E szabályok a szerzői és kapcsolódó jogokat érintő alapvető anyagi jogi kereteteket meghatározó, és az Szjt.-ben foglalt szerzői jogi rendelkezésektől jól elkülöníthetőek, ezért az azokkal közös törvényben történő elhelyezésük nem feltétlenül szükséges. Ráadásul a közös jogkezeléssel kapcsolatos részek egy, a jogalkalmazás során elkülöníthetőbb csoport esetében bírnak jelentőséggel, ezek "forgatása" tehát nem gyakorlat minden szerzői jogi szabályozást érintő kérdésben. Az érintett csoport ráadásul jellemzően szakmai vagy üzleti okokból nyúl e rendelkezésekhez, vagyis elvárható tőle egy - az általános szerzői jogi szabályozástól jól elkülöníthető tárgykörű - törvény alkalmazása. Számos tagállami szabályozás is tükrözi ezt a megközelítést, hiszen a közös jogkezelő szervezetekre vagy ezek felügyeletére vonatkozó szabályozást Ausztria, Belgium, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Németország és Portugália is az általános szerzői jogi jogviszonyokat rendező törvénytől elkülönülő jogi aktusban szabályozza.
A külön törvény megalkotását indokolta az irányelvi szabályok nagy terjedelme is. Az irányelvi szabályok Szjt.-be illesztése révén létrejövő "normaóriás" ugyanis valószínűsíthetően nem állta volna ki a normavilágosság követelményének próbáját a kellő strukturáltság és áttekinthetőség hiányában.
Az előzőekben kifejtett érvek alapján az a döntés született, hogy a közös jogkezelési irányelv magyar jogba történő átültetésére egy új, kifejezetten a közös jogkezeléssel kapcsolatos törvény megalkotásával kerüljön sor. E döntés maga után vonta azt is, hogy bizonyos, az Szjt.-ben már a közös jogkezeléssel összefüggésben szereplő részek is átkerüljenek az átültető törvénybe. A vagyoni jogok gyakorlásával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket (vagyis például, hogy adott vagyoni jog gyakorlása közös jogkezelésbe tartozik-e) azonban továbbra is az Szjt. tartalmazza majd.
Ahogy azt a 3. alcím alatt bemutattuk, az Szjt. jelenleg is részletes és szigorú előírásokat tartalmaz a közös jogkezelési tevékenységgel kapcsolatban. E szabályok a közös jogkezelési irányelv szabályozási céljaihoz hasonlóan a közös jogkezelő szervezetek működésének, gazdálkodásának kiszámíthatóságát, átláthatóságát és a jogosultak érdekeinek védelmét szolgálják. A közös jogkezelési irányelv elfogadásával ezt a többszöri törvénymódosítás eredményeként kikristályosodott hazai szabályrendszert kell az irányelv szabályozási elveinek megfelelően átformálni, ami több szempontból is komoly kihívások elé állítja a hazai jogalkotót.
- 48/49 -
A közös jogkezelési irányelv rendkívüli részletességgel, 58 preambulum-bekezdés mellett összesen 45 cikkben szabályozza a szerzői és kapcsolódó jogok kezelését végző szervezetek működését, szervezeti felépítését, valamint a velük kapcsolatos egyéb kérdéseket. Ez a komoly terjedelmű joganyag a jelenleg hatályos hazai rendszerhez képest részben eltérő szabályozási logikán alapul,[24] így az irányelv megfelelő átültetéséhez nem elegendő a hatályos hazai közös jogkezelési szabályok egyszerű kiegészítése. Olyan koncepcionális kérdéseket vet fel az átültetés, mint például az előzetes nyilvántartásba vételi (kvázi engedélyezési) rendszer általános alkalmazhatósága, a más tagállamban letelepedett közös jogkezelő szervezetek határon átnyúló jogkezelési tevékenységének szabályozása vagy a közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak miniszteri jóváhagyáshoz kötésének fenntarthatósága. Az irányelv átültetése során tehát az implementációs kötelezettségnek való megfelelés mellett a hazai jogalkotónak két másik fontos feladata is van. Egyrészt az, hogy az elmúlt években kialakított, a közös jogkezelés hatékonyságát biztosító garanciális jogszabályi kereteket és ellenőrzési rendszereket a lehetőségekhez képest átmentse az új szabályozási környezetbe, másrészt pedig, hogy megelőzze azokat a nem kívánt hatásokat, amelyek az európai jogkezelési piac megnyitásával a nemzetközi összehasonlításban kevésbé versenyképes magyar repertoár megfelelő és hatékony képviseletét hátrányosan befolyásolhatják.
A jelen tanulmány terjedelmi korlátaira tekintettel az alábbiakban csak az átültetés szempontjából legjelentősebb koncepcionális kérdéskört, a közös jogkezelés szabályozási rendszerének differenciálását tárgyalja az átültető Törvénytervezet[25] erre vonatkozó szabályozási megoldásainak ismertetésével.
Az Szjt. hatályos szabályozási rendszerét a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó jogszabályi követelmények egységessége jellemzi, vagyis azonos szervezeti, működési, valamint nyilvántartásba vételi szabályok irányadók minden olyan szervezetre, amely szerzői és kapcsolódó jogok közös kezelését végzi. A közös jogkezelési irányelv szabályaira tekintettel a szerzői és kapcsolódó jogok közös kezelését végző szervezetekre vonatkozó ilyen fajta egységes megközelítés az átültetést követően több okból sem tartható fenn.
Ennek egyik oka, hogy maga az irányelv is többfajta szervezeti kört szabályoz, és differenciáltan határozza meg előírásainak hatályát attól függően, hogy azok valamennyi közös jogkezelő szervezetre, csak a zenei művek online felhasználásának több tagállam területére kiterjedő hatályú engedélyezését végző szervezetre, vagy az úgynevezett független jogkezelő szervezetekre is vonatkoznak.[26]
Az irányelv szabályozási szerkezetéből szükségszerűen következő differenciált megközelítésen kívül azonban az átültetés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a közös jogkezelő szervezet irányelv szerinti fogalmi meghatározása sokkal általánosabb és szélesebb személyi kört fed le, mint az Szjt. jelenleg hatályos rendelkezései. A közös jogkezelés jelenleg Magyarországon az SZTNH általi nyilvántartásba vételhez kötött, és kizárólag olyan szervezet vehető nyilvántartásba, amely a vonatkozó egységes előírásoknak megfelel. Ezáltal a közös jogkezelő szervezetekre irányadó Szjt.-beli szabályokból világosan levezethetők a közös jogkezelő szervezet absztrakt fogalmának egyes elemei is, annak ellenére, hogy az Szjt. külön definíciót nem tartalmaz e tekintetben. Leegyszerűsítve megállapíthatjuk, hogy a jelenleg hatályos magyar szerzői jogi szabályozás alapján közös jogkezelő szervezet a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítésére a jogosultak által létrehozott[27] egyesület,[28] amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét képviseli,[29] közös jogkezelési tevékenységét főszabály szerint kiterjesztett hatállyal végzi,[30] és az SZTNH konstitutív hatállyal nyilvántartásba vette.[31] Ehhez képest az irányelv mindössze annyi feltételt támaszt a közös jogkezelő szervezetté történő minősítéshez (és ezáltal az irányelv szabályainak alkalmazásához), hogy az adott szervezet jogszabály, jogátruházás, felhasználási engedély vagy más szerződéses megállapodás alapján, egynél több jogosult érdekében és közös javára kizárólagos vagy fő céljaként szerzői és szomszédos jogokat kezeljen, továbbá, hogy a tagjai tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álljon, és/vagy nonprofit szervezetként működjön.[32] A közös jogkezelő szervezet irányelv szerinti általános fogalmának változatlan átvétele - a Magyarországon jelenleg hatályos garanciális szabályozási elemek nélkül - végső soron a hazai közös jogkezelési rendszer felhígulásának (és ezzel együtt a hatékonyságának elvesztése) veszélyével járhat, ugyanis elvben akár az is elképzelhető lenne, hogy két ("egynél több") jogosult által létrehozott szervezet is közös jogkezelő szervezetnek minősülhetne. A jelenleg hatályos magyar szabályozás változatlan fenntartásával viszont azt kockáztatná a jogalkotó, hogy az irányelv rendelkezései szerint egyébként közös jogkezelőnek minősülő szervezetekre a magyar szabályozás nem vonatkozna, és ezzel uniós jogot sértene. E dilemma feloldását célozza az átültető törvénytervezetben követett azon szabályozási koncepció, amely a közös jogkezelő szervezetek szabályrendszerét tovább differenciálja, és az irányelv általános fogalma szerinti közös jogkezelő szervezetek mellett bevezeti az úgynevezett reprezentatív közös jogkezelő szervezetek kategóriáját. Teszi ezt oly módon, hogy bizonyos - a közös
- 49/50 -
jogkezelés hatékonysága szempontjából kulcsfontosságú - vagyoni jogok tekintetében csak az ilyen, speciális követelményeknek is megfelelő közös jogkezelő szervezetek végezhetnek közös jogkezelési tevékenységet.
A fentiekben bemutatott szabályozási koncepcióra épülő átültető Törvénytervezet szerinti új, differenciált közös jogkezelési rendszert az alábbiakban mutatjuk be részletesen.
Az átültető Törvénytervezet értelmező rendelkezése[33] kiindulási alapként az irányelv rendelkezésével egyezően rögzíti a közös jogkezelő szervezet általános fogalmát. A közös jogkezelő szervezetek körén belül ugyanakkor speciális szervezeti körként nevesíti[34] a Törvénytervezet az úgynevezett reprezentatív közös jogkezelő szervezeteket, amely fogalom tartalmát tekintve lényegében a jelenleg hatályos szerzői jogi szabályok szerinti közös jogkezelő szervezet fogalmi elemeit (reprezentatív tagság követelménye, előzetes hatósági engedélyhez kötött működés) emeli át az új rendszerbe. E fogalmi elkülönítés mellett különös jelentőséggel bír a Törvénytervezet 5. §-a, amely alapelvként mondja ki, hogy az Szjt. alapján kötelezően, vagy a jogosult tiltakozásáig (más szóval a közös jogkezelésből való kilépéséig) közös jogkezelés keretében kezelendő vagyoni jogok tekintetében közös jogkezelési tevékenységet kizárólag reprezentatív közös jogkezelő szervezet végezhet. A Törvénytervezet továbbá számos olyan előírást is tartalmaz, amely csak a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek esetében alkalmazható, így különösen kizárólag a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek végezhetik kiterjesztett hatállyal közös jogkezelési tevékenységüket,[35] valamint szigorú szabályok korlátozzák, hogy ugyanazt a közös jogkezelési tevékenységet egyszerre több szervezet is végezze.[36] Ezekben az esetekben tehát a Törvénytervezet lényegében a jelenleg is hatályos rendelkezéseket építi be a szabályozási rendszerébe. Az ezeken kívüli esetekben (ha az adott vagyoni jog közös kezelése a jogosultak önkéntes elhatározásán alapul) a Törvénytervezet az irányelv általánosabb megközelítését követi, így például már nem írja elő a közös jogkezelő szervezetek számára a reprezentativitás követelményét, és előzetes engedélyhez sem (csak bejelentéshez) köti a tevékenység megkezdését.
A fentiek alapján tehát elmondható, hogy míg a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó átültető szabályozás személyi hatálya általánosságban kiterjed a közös jogkezelési irányelv szabályai szerint közös jogkezelő szervezetnek minősülő valamennyi entitásra, a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek speciális kategóriájának bevezetésével a jogalkotónak lehetősége nyílik arra, hogy a hazai közös jogkezelés hatékony működése szempontjából kritikus fontosságú körben továbbra is fenntarthassa azokat a garanciális mechanizmusokat, amelyek jelenleg is alapját képezik a közös jogkezelés hazai szabályozásának, és biztosítják annak zavartalan működését.
A reprezentativitási követelmény és az ehhez kapcsolódó kiterjesztett hatályú közös jogkezelés jogintézményének fentiek szerinti beépítését az átültető jogszabályba maga az irányelv is egyértelműen lehetővé teszi. Az irányelv (12) preambulumbekezdése rögzíti ugyanis, hogy az irányelv "nem érinti a jogkezelésre, például az egyedi kezelésre, egy reprezentatív közös jogkezelő szervezet és egy felhasználó között létrejött megállapodás kiterjesztett hatályára, azaz a kiterjesztett hatályú közös engedélyezésre, a kötelező közös jogkezelésre, a képviselet és a jogok közös jogkezelő szervezetekre történő átruházásának törvényes vélelmére vonatkozó tagállami rendelkezéseket".
A zeneművek[37] online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezését végző közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó speciális irányelvi szabályok[38] átültetése a szabályozási rendszer további differenciálását eredményezi. Ha tehát az adott közös jogkezelő szervezet ilyen jellegű tevékenységet kíván végezni, akkor a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó általános előírásokon kívül további különös követelményeknek is eleget kell tennie. E követelmények elsősorban a műfelhasználások naprakész adminisztrációjára, valamint az ennek megfelelő pontos jogdíjfelosztásra vonatkoznak.
A zenei művek online hozzáférhetővé tételének belföldi hatályú engedélyezése a hatályos szerzői jogi szabályozás alapján[39] kilépést engedő, de törvényben előírt közös jogkezelés körébe tartozik. Ezen a szabályon az átültető Törvénytervezet sem kíván változtatni, így ennek a felhasználásnak a belföldi hatályú engedélyezését az átültetést követően reprezentatív közös jogkezelő szervezet végezheti (tekintettel a közös jogkezelés törvényben előírt voltára), mégpedig kiterjesztett hatállyal minden érintett szerzői mű vonatkozásában. Ebből következik, hogy a belföldi hatályú felhasználásra engedélyt adó reprezentatív közös jogkezelő szervezet - az engedély kiterjesztett hatályára is tekintettel - a belföldi engedélyezés viszonylatában kezelhet olyan művekkel kapcsolatos jogokat is, amelyekre vonatkozóan adott esetben egy másik szervezet több területre kiterjedő hatályú felhasználási engedélyt adhat. Figyelemmel a belföldi és multi-territoriális hatályú engedélyek szabályozott elkülönítésére, ez a fajta párhuzamosság nem okozhat zavart az engedélyezés szempontjából. Gyakorlati kérdések az engedély nélküli felhasználás miatti jogérvényesítés
- 50/51 -
esetén merülhetnek fel. Abban az esetben ugyanis, ha egy felhasználó az adott zenemű olyan online felhasználását valósítja meg, amely több tagállam (köztük Magyarország) területén is elérhető, kérdéses lehet, hogy az adott zenemű felhasználásával kapcsolatban mely szervezet érvényesíthet szerzői jogi igényt, a multi-territoriális engedéllyel rendelkező közös jogkezelő szervezet, vagy a nemzeti hatályú engedély adására jogosult hazai közös jogkezelő (a felhasználás ugyanis Magyarország területén is történik). Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása a jogalkalmazó feladata lesz.
Mind az uniós jogban, mind a hazai szerzői jogi szabályozásban korábban ismeretlen szervezeti kategória az irányelv 3. cikkének b) pontjában[40] nevesített független jogkezelő szervezet. A független jogkezelő szervezetek fogalmának értelmezéséhez az irányelv (16) preambulumbekezdése[41] ad némi támpontot, amely azonban csak negatív oldalról közelít a kérdéshez, a fogalom alá tartozó szervezetek kategóriája (és rajtuk keresztül a "független jogkezelői tevékenység" is) csak további értelmezés útján körvonalazható. Azt világosan rögzíti az irányelv hivatkozott preambulum-bekezdése, hogy a film- és hangfelvétel-előállítók (producerek), műsorsugárzók (szervezetek), valamint a különböző kiadói szervezetek nem tekinthetőek az irányelv alkalmazásában "független jogkezelőnek". Ennek oka az irányelv preambulumának szövege szerint, hogy e szervezetek egyedi megállapodással rájuk ruházott jogokkal rendelkeznek, valamint a saját érdekeik szem előtt tartásával járnak el. Ezt akár úgy is érthetjük, hogy e szervezetek inkább a felhasználói oldal sajátosságait viselik magukon, és így nem tekinthetők a jogosultak képviselőjének, a jogosultak jogdíjukat az adott szervezet saját üzleti tevékenységére tekintettel kapják a szervezettől, jellemzően a megkötött felhasználási szerződések alapján (jogátruházás esetén pedig saját jogú jogosultként léphetnek fel e szervezetek, ami szintén kizárja, hogy más jogosultak képviselőjeként tekintsünk rájuk). További támpontot ad a fogalom értelmezéséhez a (16) preambulum-bekezdés második fele, amely a közvetítők, menedzserek, ügynökök tekintetében fogalmaz meg elhatárolási szempontokat. Abból a megfogalmazásból, hogy a fenti személyi kör a közös jogkezelő szervezetekkel való kapcsolataik során nem tekintendő "független jogkezelőnek", a contrario következhet, hogy a felhasználók irányában történő képviselet esetén már nem kizárt, hogy e szervezetek "független jogkezelőnek" minősüljenek. Alapvetően pontosan ez utóbbi személyi kört (ügynökök, menedzserek) fedheti le a "független jogkezelői" kategória, amennyiben a jogosultak érdekében és képviseletében eljárva díjakat állapítanak meg, felhasználási engedélyeket adnak a felhasználók (akár pl. kiadók, színházak) részére, beszedik az ezért járó jogdíjat, és kifizetik azt az általuk képviselt jogosultak részére. Az őket a klasszikus közös jogkezelő szervezetektől élesen elhatároló szempont pedig egyrészt a jogosultaktól való teljes szervezeti elkülönülés, másrészt pedig a tevékenységükkel összefüggő, saját vállalkozási elem jelenléte, amely például a közvetített felhasználási engedélyek után befolyó jogdíjak után járó jutalék formájában jelentkezhet (vagyis nem csak az indokolt működési költségüket vonhatják le a befolyó jogdíjakból). Ilyen módon adott esetben független jogkezelőknek tekinthetők azok az ügynökségek is, akik jelenleg 'nagyjogos' irodalmi művek kiadását, nyilvános előadását vagy átdolgozását közvetítik.
A fentiekre tekintettel rögzíthető, hogy a "független jogkezelők" azok a szervezetek, amelyek - a jogosultaktól szervezetileg elkülönülő - vállalkozási tevékenységként a jogosultak érdekeit szem előtt tartva, több jogosult képviseletében (és nem saját üzleti érdekeik mentén) eljárva díjakat állapítanak meg, és felhasználási szerződést kötnek harmadik személyekkel, beszedik az ebből származó jogdíjakat, valamint saját képviseleti díjuk levonását követően kifizetik azokat az általuk képviselt jogosultak részére. A független jogkezelő szervezet fogalmának értelmezésével kapcsolatban minden bizonnyal számos kérdés fog felmerülni, amelyek tisztázása a jogalkalmazói gyakorlatra vár.
Figyelemmel arra, hogy az irányelv szerint e szervezetekre vonatkozó szabályok köre jóval szűkebb, mint a közös jogkezelő szervezetek esetében, az irányelv átültetése során különösen fontos, hogy e szervezeteket a jogalkotó úgy integrálja a jogkezelés szabályozási rendszerébe, hogy ezzel ne nyisson esetleges kiskapukat a közös jogkezelésre vonatkozó garanciális szabályok falán. Ennek érdekében a Törvénytervezet következetesen elhatárolja a közös jogkezelést[42] a független jogkezelő szervezetek által végzett jogkezelési tevékenységtől, és a közös jogkezeléshez kapcsolódó olyan jogintézmények, mint a kiterjesztett hatályú jogkezelés, a független jogkezelő szervezetek esetében nem alkalmazhatók. Mindettől függetlenül a Törvénytervezet alapján nem kizárt, hogy bizonyos körben[43] független jogkezelő szervezetek közös jogkezelő szervezetek mellett, akár velük versenyezve végezzék tevékenységüket ugyanazon felhasználások és jogosulti csoportok vonatkozásában.
- 51/52 -
A közös jogkezelési irányelv átültetésével kapcsolatos feladatok nem fejeződnek be az átültető jogszabályok elfogadásával. Hasonlóan komoly és kihívásokkal teli feladat vár a jogalkalmazó szervekre és magukra a szabályozással érintett szervezetekre is az átültetést követően. A jogalkalmazó szerveknek olyan, korábban ismeretlen fogalmakat kell majd tartalommal megtölteniük, mint "független jogkezelő szervezet" vagy "nem kereskedelmi célú felhasználás engedélyezése", a közös jogkezelő szervezeteknek pedig mind az általuk képviselt jogosultakkal, mind pedig a felhasználókkal fennálló jogviszonyukban számos új típusú kötelezettségnek kell megfelelniük (pl. elektronikus kapcsolattartás, átláthatósággal összefüggő részletes tájékoztatási kötelezettségek).
A jövő adhat csak választ arra a kérdésre is, hogy az átültetést követő időszakban ténylegesen megváltozik-e a jelenleg kialakult hazai közös jogkezelési struktúra, vagyis megjelennek-e új (akár független jogkezelő) szervezetek ezen a jelenleg rendkívül zártnak tekinthető piacon, vagy a most is működő közös jogkezelő szervezetek (az új szabályozási rendszer alapján már reprezentatív közös jogkezelő szervezetként) fogják a már kialakult együttműködési modellek mentén továbbra is végezni ezt a fajta tevékenységet. Míg a hazai közös jogkezelési piac teljes átalakulása nem látszik valószínűnek, az sokkal inkább elképzelhető, hogy egyes speciális felhasználási esetek tekintetében (pl. háttérzene-szolgáltatások esetében) megjelenhetnek új szereplők ezen a területen. Az átültető jogszabálynak egy ilyen helyzetben is megfelelő szabályozási mechanizmusokkal kell garantálnia a jogkezelés hatékonyságát és átláthatóságát, ami mind a jogosultak, mind a pedig a felhasználók közös érdeke. ■
JEGYZETEK
* A kézirat lezárása: 2016. március 30.
[1] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/26/EU IRÁNYELVE (2014. február 26.) a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről (a továbbiakban: közös jogkezelési irányelv).
[2] A közös jogkezelés a szerzői és szomszédos jogok gyakorlásának egy olyan sajátos módja, amikor a jogosultak - a felhasználás körülményeiből adódóan - nem egyedileg, hanem egy - jellemzően általuk létrehozott - szervezet (közös jogkezelő szervezet) útján gyakorolják jogaikat. Közös jogkezelés esetén a felhasználásra engedélyt a közös jogkezelő szervezettől lehet szerezni, és a jogdíjat is e szervezet szedi be, majd osztja fel - meghatározott szabályok szerint - az általa képviselt jogosultak között.
[3] Már 1995 és 2002 között is folytatott a Bizottság konzultációkat a szerzői és szomszédos jogok kezelése kapcsán, mind ennek egyéni, mind pedig közös megvalósítása tekintetében. A Bizottság által a kilencvenes évek végén, továbbá a kétezres évek elején tartott nemzetközi konferenciák napirendjén is szerepelt e téma [Firenze (1996), Bécs (1998), Strasbourg (2000), Santiago de Compostella (2002)], 2000-ben pedig külön e témában egy kétnapos meghallgatást tartott a Bizottság).
[4] Communication on the Management of Copyright and Related Rights in the Internal Market, Brussels, 16.04.2004 COM (2004) 261 final
[5] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról; az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról; az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról; az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve (2012. október 25.) az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól.
[6] A műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joggal kapcsolatos jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése. Az ún. kötelező közös jogkezelés esetében a jogosultak szerzői vagy szomszédos joga csak közös jogkezelő szervezet révén gyakorolható.
[7] Study on a Community Initiative on the cross-border collective management of copyright 2005. július 7., Brüsszel
http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/docs/management/study-collectivemgmt_en.pdf
[8] Nem vitás persze ugyanakkor az a körülmény sem, hogy a közös jogkezelés kialakulásának történetében is a zene játszotta először a főszerepet.
[9] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32005H0737&from=HU
[10] Az ajánlás 1. pontjának (d) alpontja szerint a "több területre érvényes engedély" olyan engedélyt jelent, amely egynél több tagállam területén érvényes;
[11] 5. pont c) alpont
[12] A Javaslat tárgyalása eredményeként e megközelítést elvetették és a dokumentumból a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvre való utalások kikerültek, amelyek a következők voltak: (3) preamb. bekezdés: Az Európai Unióban székhellyel rendelkező közös jogkezelő szervezetek - mint szolgáltatók - kötelesek a nemzeti követelmények tiszteletben tartására a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[18] összhangban, amely jogi kereteket kíván teremteni a letelepedés szabadságának és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgásának biztosításához. Ez azt feltételezi, hogy a közös jogkezelő szervezetek szabadon nyújthassák szolgáltatásaikat a határokon átnyúlóan, a más tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező jogtulajdonosok képviselete érdekében, vagy engedélyeket nyújthassanak a más tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező felhasználók részére. (8) preamb. bekezdés: Annak biztosítása érdekében, hogy a szerzői és szomszédos jogok tulajdonosai a jogaik kollektív kezelése során teljes mértékben részesülhessenek a belső piac előnyeiből, valamint a jogaik gyakorlásának szabadságát érintő hátrányok elkerülése érdekében a közös jogkezelő szervezetek létesítő okirataiba megfelelő biztosítékokat kell foglalni. Ezenkívül a 2006/123/EK irányelvvel összhangban a közös jogkezelő szervezetek a kezelési szolgáltatásaik nyújtása során nem alkalmazhatnak közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést a jogtulajdonosok között azok állampolgársága, lakóhelye vagy székhelye alapján.
[13] Monitoring of the 2005 Music online Recommendation Brusszel, 2008. február 7.
http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/docs/management/monitoring-report_en.pdf
[14] A javaslat címe: Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek jogainak belső piacon történő online felhasználásra szóló, több területre érvényes engedélyezéséről /* COM/2012/0372 final -2012/0180 (COD) */
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52012PC0372&from=EN
[15] Lásd e tekintetben a Javaslathoz készült Bizottsági hatásvizsgálat (52012SC0204 COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT IMPACT ASSESSMENT Accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on collective management of copyright and related rights and multi-territorial licensing of rights in musical works for online uses in the internal market) 3.4.2. pontját.
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:52012SC0204&from=EN
[16] Megjegyezzük, hogy e könnyen értelmezhetőnek tűnő előírás az implementáció kapcsán magában hordoz nehézségeket is, mivel olykor nem olyan kézenfekvő annak megítélése, hogy minek vagy kinek a szempontjából minősülhet szigorúbbnak valamely megközelítés az irányelvi szabályozásnál.
[17] Ld. (12) preambulumbekezdés.
[18] A közös jogkezelési irányelv 3. cikke alapján független jogkezelő szervezet az olyan szervezet, amely egyébként per definitionem közös jogkezelő szervezetnek minősülne, de nem áll a jogosultak tulajdonában vagy ellenőrzése alatt, és profitorientált jelleggel működik.
[19] Az Szjt. más rendelkezései között is találhatók a közös jogkezelést érintő rendelkezések, de a közös jogkezelést érintő alapvető szabályok a XII. fejezetben szerepelnek.
[20] A közös jogkezelés területét szabályozó rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról szóló 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet, valamint a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó 37/2011. (XII. 23.) KIM rendelet.
[21] A 2010. CXLVIII. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról.
[22] A konzultációra 2014. dec. 23-a és 2015. jan. 30-a között került sor. A konzultációban összesen 21 szervezettől (többek között közös jogkezelő szervezetektől, szakmai szervezetektől, felhasználói érdekképviseleti szervezetektől, közigazgatási szervektől) érkezett visszajelzés.
[23] Az Szjt.-t megelőzően sem az 1969. évi III. törvény, sem pedig a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. törvény nem tartalmazott közös jogkezeléssel kapcsolatos részt. A szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének szabályait az 1969. évi III. törvénytől elkülönülő jogszabály, a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet állapította meg.
[24] Az irányelv nem tartalmaz például semmilyen előírást a közös jogkezelő szervezetek működésének engedélyezésére, reprezentativitására, és a szabályozás hatálya alá tartozó közös jogkezelő szervezetek fogalmát egy rendkívül általános definícióval határozza meg.
[25] Társadalmi egyeztetés céljából a Kormány honlapján 2016. március 23. napján közzétett törvénytervezet a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről (a továbbiakban: Törvénytervezet).
[26] Ld. 2014/26/EU Irányelv 2. cikk.
[27] V.ö. Szjt. 85. §
[28] V.ö. Szjt. 91. § (1) bekezdés.
[29] V.ö. Szjt. 92. § (1) bekezdés b) pont.
[30] V.ö. Szjt. 87. § (1) bekezdés.
[31] V.ö. Szjt. 86. § (1) bekezdés.
[32] 2014/26/EU Irányelv 3. cikk a) pont.
[33] Ld. Törvénytervezet 4. §-ának 8. pontja.
[34] Ld. Törvénytervezet 4. §-ának 10. pontja.
[35] Ld. Törvénytervezet 17. §-a.
[36] Ld. Törvénytervezet 35. §-a.
[37] Hiányossága az irányelvnek, hogy a multi-territoriális engedélyezéssel kapcsolatos rendelkezései kizárólag a zeneművek szerzőinek a jogait kezelő közös jogkezelő szervezetekre vonatkoznak. E szervezetektől azonban nem szerezhető meg az egyes zeneszámok online felhasználásához szükséges valamennyi engedély, azokkal kapcsolatban ugyanis az előadóművészek és hangfelvétel-előállítók is rendelkeznek kizárólagos jogokkal.
[38] Ld. 2014/26/EU Irányelv III. cím.
[39] Ld. Szjt. 27. § (3) bekezdés.
[40] "független jogkezelő szervezet": olyan szervezet, amely jogszabály, jogátruházás, felhasználási engedély vagy más szerződéses megállapodás alapján, egynél több jogosult érdekében és közös javára kizárólagos vagy fő céljaként szerzői és szomszédos jogokat kezel, továbbá amely nem áll a jogosultak közvetlen vagy közvetett, teljes vagy részleges tulajdonában vagy ellenőrzése alatt, és profitorientált szervezetként működik.
[41] Az audiovizuális művek előállítói, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzók saját jogaikkal - bizonyos esetekben például az előadó művészek által egyedi megállapodások alapján rájuk ruházott jogokkal is - rendelkeznek, és saját érdekeik szem előtt tartásával járnak el. A könyv-, zenemű- és lapkiadók az egyedi megállapodások alapján rájuk ruházott jogokkal rendelkeznek, és saját érdekeik szem előtt tartásával járnak el. Ezért az audiovizuális művek előállítói, a hangfelvételelőállítók, a műsorsugárzók és a kiadók sem tekintendők "független jogkezelő szervezeteknek". Továbbá a szerzők és előadóművészek közvetítőjeként működő és a jogosultakat képviselő menedzserek és ügynökök a közös jogkezelő szervezetekkel való kapcsolataik során nem tekintendők "független jogkezelő szervezeteknek", nem kezelik más személyek jogait: nem állapítanak meg díjakat, nem adnak felhasználási engedélyeket, és nem szednek be jogdíjat."
[42] Így például a Törvénytervezet 4. §-ának 7. pontja a közös jogkezelés fogalmi elemévé teszi, hogy azt közös jogkezelő szervezet végezze.
[43] Független jogkezelő szervezet képviselhet például a közös jogkezelésből kilépett jogosultakat, vagy olyan esetben is végezhet jogkezelési tevékenységet, ha az Szjt. egyébként nem írja elő a közös jogkezelő szervezet útján történő joggyakorlást.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főosztályvezető, Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Szerzői Jogi Főosztály.
[2] A szerző szerzői jogi ügyintéző, Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Szerzői Jogi Főosztály.
Visszaugrás
