Emberi méltóság kapcsán leggyakrabban jogi megközelítésben a jogalanyiságot mint az emberi méltósághoz és az emberi élethez való elidegeníthetetlen jogot szokásos vizsgálni. Az emberi méltóság központi kérdése azonban arra a kérdésre is keresi a választ, hogy annak milyen felfogása - ha van ilyen - generálhatja minden személy tiszteletben tartásának kötelezettségét?
A roma kisebbség alkotmányjogi helyzete lehetőséget kínál az emberi méltóság és a mindenkit megillető egyenlő bánásmód differenciált vizsgálatára. Szükséges felidéznünk a probléma jelentőségét számokban: "A Roma Integráció Évtizede Program 2005-2015 Nemzeti Cselekvési Terv helyzetképe alapján: a magyarországi cigányság Magyarország legnagyobb etnikai kisebbsége, egyúttal Európa negyedik legnagyobb roma közössége. Mérvadó szakértői becslések szerint a cigány népesség száma jelenleg mintegy 450-600 ezer főre tehető. A csökkenő nem roma népességgel szemben létszámuk nő, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő 50 évben népességen belüli arányuk a jelenlegi 5%-ról 11%-ra emelkedik."[1]
E műben a roma népcsoportra, roma emberekre, társadalmilag meghatározott jogalanyokra, és a "természet és racionalitás egyéni szubsztanciájának"[2] méltóságára, fogalomegyüttesükre utalunk. Előrebocsátjuk, hogy már a társadalmi csoportképzés is problémákat vethet fel, például egyes ideológiákkal szemben - melyek szerint "minden etnikai csoportnak van egy jellegzetes géniusza, lelke vagy szelleme" -, mellyel szemben a romák egyébként közömbösek, és inkább pozitívan élik meg alkalmazkodási képességük lehetőségét[3] a többségi társadalomhoz.[4] Értelmezési nehézséget okoz, hogy a romák szellemi hagyományaiban,[5] a szokások,[6] műveltség,[7] vallás[8] vagy más érték közös, vagy különbözik-e, mint a többségi társadalomban?[9]
Emberi méltóság kapcsán leggyakrabban jogi megközelítésben a jogalanyiságot mint az emberi méltósághoz és az emberi élethez való elidegeníthetetlen jogot szokásos vizsgálni. Az emberi méltóság központi kérdése azonban arra a kérdésre is keresi a választ, hogy annak "milyen felfogása - ha van ilyen - generálhatja minden személy tiszteletben tartásának kötelezettségét"?[10] Feltételezésünk szerint az emberi méltóság normatív tartalmakban gazdag, szinte minden jogterülettel kapcsolatba hozható: valóság. Az alábbi tanulmány azt boncolgatja: a "természeténél fogva állami életre hivatott élőlény"[11] esetében lehetnek-e mellőzött, vagy meghatározó kérdések a kisebbség jogi helyzetében? Egyesek ugyanis a méltóságot az egyes személyek erkölcsi sérthetetlensége tiszteletben tartásának kötelezettségével,[12] mások az alapvető képességek előmozdításának kötelezettségével társítják, de ismertes erényekkel, vagy az önuralom erényével való társítás is, és vannak, akik a személyek méltóságát közösségek, kisebbségek méltóságával is kapcsolatba hozzák.[13] Előfordulhat e kérdés kapcsán az is, hogy több fogalmat társítunk, illetve az egyes fogalmak között választani kell, meg kell őrizni az egyikbe vetett hitet, és fel kell adni a másikban való hitet.[14]
Úgy tarthatjuk, az emberi méltóság az egyes korokban az arról való gondolkodás különböző tartalmú terméke, mert a liberalizmus elmélete biztos a mértékletességében, bölcsességében és emberségében. A liberalizmus a konzervativizmusra mint indokolatlan különbségtevőre, a kommunizmusra mint vakmerő nivellálóra tekint, mely nincs tekintettel az erényre vagy érdemre. A konzervativizmus a liberalizmus erkölcsét nem tartja megfelelőnek.[15] Az emberi méltóságnak véleményünk szerint nem szabad áldozatul esnie "baljóslatú retrográd görcsnek."[16]
Visszatekintve, különböző korok emberi méltóságfelfogásai közül választhatunk, egymásra halmozhatjuk, vagy a hegeli triász alapján szinkretizmus jegyében felfogásokat tükrözhetünk. Más elméletek alapján azonban az emberi méltóság konzisztens, az embernek születésénél fogva sajátja. Megjegyezzük, e felfogások lehetnek azonos gyökerűek, párhuzamosak, de egymással szembe is kerülhetnek. Napjaink gondolkodásmódja azonban e felfogásokra való gyors vagy lassú reagálásként is értelmezhető, hiszen ezek a felfogások különböznek, s mert különböznek, különbözhetnek a felfogásra adott válaszok is, melyek a jogelméletben és a joggyakorlatban, valamint reáliákban "jógyakorlatokban"[17] is tükröződnek.
Dobos szerint kérdéses az is, hogy egyáltalán lehatárolható-e a társadalomban a roma kisebbség,[18] hogy meghatározzuk-e e kisebbség igényeit, hiszen "Magyarországon a cigányság fogalma leginkább egy külsőleg, a többség által megalkotott csoportra utal".[19]
A "roma emberek"[20] érdekeinek képviselete során két elv ütközéséről mindenképpen érdemes beszélni. Egyik a Bayton által alkotott "semmit róluk nélkülük" elv,[21] a másik az ezzel szemben Pap által állított "Csak az menjen ornitológusnak, aki madár?" elv.[22] Feltehetjük tehát a kérdést, hogy csak roma emberek képviselhetik a roma emberek érdekét? A válasz egyik részét a roma emberek méltóságát biztosító alkotmányjogi rendelkezések között biztosan megtaláljuk. A válasz másik részét az elkülönülés szükségességében is keresnünk kell, mert "Megfogalmazódik ugyanakkor az etnikai pártok klasszikus dilemmája, hogy a közös kötődéshez képest nem fontosabbak-e az elválasztó politikai-ideológiai különbségek, és az, hogy az elszigetelődés, az etnikai határvonalak hangsúlyozása és erősítése helyett jóval inkább értékekre és szociális ügyekre kellene építeni."[23] E területen megoszlanak a vélemények, mert mások szerint "az életkörülmények is eleve olyan tényezők, amelyek indokolják egy roma párt életre hívását".[24]
A roma emberek érdekeinek képviselete nem csak pártok által történhet. Roma jogokat képviselnek civil szervezetek is.[25] Az képviselt országos,[26] megyei[27] vagy települési szinten[28] is. A településeken élő roma emberek érdekeit a Helyi Esélyegyenlőségi Programok is hivatottak előmozdítani, mert amely településen van Roma Nemzetiségi Önkormányzat, ott az őket érintő döntésekből a helyi, annak hiányában az Országos Roma Önkormányzat nem hagyható ki.[29]
- 33/34 -
Egyes elgondolások szerint "azt kell mondanunk, hogy minden ember egyenlő méltósága azt az egyetemes jogi kötelezettséget támasztja mindenkivel (egyénnel és politikai közösségekkel) szemben, hogy ezen egyenlő, feltétlen és el nem vitatható méltóságot mindenkiben kivétel nélkül kötelező módon elismerjék."[30] Egyrészt, meg kell jegyeznünk, hogy ellentét feszülhet a múlt és a jelen, a jelen és a jövő "elismerései" között. Ezért megjegyezzük, az emberi méltóság elismerését különböző berendezkedésű, azonos jogokkal rendelkező államok, globális társadalmi trauma után fogadták el, azonban kérdéses, hogy az abból fakadó jogokat az abban az időben létező társadalmi normáknak megfelelően, vagy másképp kell ma értelmezni. Másrészt, az emberi méltóság elismerése különböző szinten, különböző szervek elismerését, és érvényesíthetőségét rejti magában.[31] Amennyiben ezt a megállapítást elfogadjuk, napjainkban, mikor a média által a legfejlettebb elgondolások is tömegek által hozzáférhetőek, az emberi jogok[32] teljességét el kell fogadnunk, azonban az azokról alkotott vélekedés, és azok betartása országonként jelentős torzítást szenvedhet.[33] Nem mellékes, hogy a társadalom tagjainak a jogalkotó és jogalkalmazó szervekkel együtt kell működniük, hiszen az emberi méltóság egyik sarokköve bizonyos magatartások tiltása, és az emberi méltóság érvényesítésében jelentős diszkriminációtilalom betartása, betartatása. Az emberi méltóság csak más alapvető jog védelmében és mások hasonló jogának védelmében korlátozható, mely az állam feladata.[34] Az emberi méltóság ugyanis megsérthető, és annak megtorlása általában nem jelenti a jogsértés teljes reparációját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
