1. A Magyar Jogász Egylet az Igazságügyi Minisztérium által támogatott kutatási programjának keretében feldolgozta a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött, a 20. század második felére vonatkozó, jelentős mértékű magánjogi kodifikációs anyagot. A projekt homlokterében az 1959-es Polgári Törvénykönyv története állt, ugyanakkor három kötetben[1] közzétették a 2013-as kódex születésének legfontosabb emlékeit,[2] valamint Vékás Lajos szerkesztésében Fejezetek a Polgári Törvénykönyv keletkezéstörténetéből címmel egy tanulmánykötet is napvilágot látott.[3]
2. A 2013-as polgári törvénykönyv előkészítő anyagai című háromkötetes reprezentatív iratgyűjtemény előszava a kutatási programot támogató igazságügyi miniszter, Trócsányi László tollából származik, aki a magánjogi kódex születésének vázlatos ismertetését követően hangsúlyozza a kodifikációs munka igazságügyi minisztérium általi vezetésének fontosságát.
3. A forrásgyűjtemény bevezetőjét Sárközy Tamás írta Az új polgári törvénykönyv kodifikációjának történetéről címmel,[4] amely áttekintést ad a kódex születésének történetéről a rendszerváltás időszakától a jelenkorig. A szerző a kodifikációs folyamat főbb állomásainak ismertetésén túl számos helyen az akkoriban született legfontosabb publikációkat is rögzíti, utat mutatva ezáltal a magánjog egyes kérdéseiről folyó tudományos és szakmai viták iránt érdeklődő olvasó számára. Sárközy Tamás végül rögzíti, hogy az új Ptk. hitet tett a megfontolt modernizáció, a nyugati típusú szociális polgári piacgazdaság és a magánautonómia mellett, és össze tudta egyeztetni a magyar magánjogi hagyományokat az Európai Unió magánjogával.[5]
4. Sáriné Simkó Ágnes az iratanyaghoz készült második bevezető tanulmányban[6] a kodifikációs folyamatot mutatja be. Kitér a kodifikációs munka során keletkezett dokumentumok típusaira is. A szerző ismerteti a munkában részt vevő bizottságok létrejöttét, az új Ptk. koncepcióját és tematikáját, valamint az első tervezet megalkotásának részleteit, az ehhez kapcsolódó menetrendet és háttértevékenységet. Kitér a közigazgatási egyeztetés folyamatára, a 2009-es kódex történetére, majd tárgyalja a 2010-ben újra induló kodifikációs munka szakaszait és a hatálybalépéssel kapcsolatos feladatokat. A tanulmány minden esetben utal az iratgyűjteményben szereplő kapcsolódó dokumentumokra, így nagyban hozzájárul a jelentős mértékű forrás könnyebb átláthatóságához.
5. Az iratanyag összeállításának alapvető szempontja az volt, hogy a témával foglalkozó kutatások számára lehetővé tegyék a kodifikációs folyamat időrend szerinti feldolgozását, az előkészítő munka tematikus elemzését, a szakmai egyeztetések és a döntés-előkészítés lépéseinek bemutatását.[7]
A kötetek anyagának összeállítása során azonban - részben a jelentős terjedelem miatt - szükséges volt néhány szűkítést eszközölni. Az iratanyagba nem kerülhettek be azok a dokumentumok, amelyeknek az adatvédelmi minősítése ezt nem tette lehetővé, így például a titkos ügykezelésű iratok. Nem képezik a forrásgyűjtemény részét a 2000. év előtti anyagok sem, amelyek bár levéltári dokumentumoknak minősülnek, a kötet összeállításakor nem voltak hozzáférhetők.[8] A tanulmány szerzője rögzíti, hogy a tevékenység szempontjából jelentős, "a további kutatások számára mégis értéktelenek" a belső szervezési dokumentumok, a főosztályok közötti vagy éppen más tárcák közötti levelezések, így ezek az anyagok sem kaptak helyet a kötetben.
Az Igazságügyi Minisztérium felkérése azt a tartalmi megszorítást fogalmazta meg, hogy az új Polgári Törvénykönyv általános kérdései, a jogi személyek, a tulajdonjog, a kötelmi jog előkészítő anyagai szerepeljenek a gyűjteményben, ezért a természetes személyre, a családi és öröklési jogra, a szellemi tulajdonra, valamint a nemzetközi magánjogra vonatkozó anyagok nem kerültek be a kötetekbe.[9]
6. A több mint ezerhatszáz oldalnyi anyag kronologikus rendben kap helyet a három kötetben. A publikált iratok a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság egy 2001-ben tartott üléséről szóló emlékeztetővel kezdődnek, az utol-
- 298/290 -
só dokumentumok pedig már az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésének az időpontját is meghaladják. A harmadik, 2018-ban kiadott kötet jelentős része ezzel a korszakkal foglalkozik: az igazságügyi miniszternek írt leveleken túl külön melléklet tartalmazza az Igazságügyi Minisztérium által 2015 és 2018 között a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez kiadott állásfoglalásokat.
7. A Vékás Lajos által szerkesztett kötet első tanulmánya Molnár Hella tollából származik, aki a cselekvőképességre vonatkozó szabályokat és azok alakulását veszi górcső alá.[10] A munka két részre tagolható. A szerző a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény és a végrehajtására vonatkozó törvényerejű rendelet szabályaitól kezdve elemzi a cselekvőképesség fejlődését a magyar magánjogban. Gondosan követi a rendelkezések változásait és az ezek mögött meghúzódó szemlélet alakulását, ugyanakkor önálló tanulmánynak beillő terjedelemben és alapossággal elemzi a 2001. évi XV. törvény cselekvőképességgel és gondnoksággal kapcsolatos változtatásait, különös tekintettel a nemzetközi hatásokra. Molnár Hella munkájának második része foglalkozik az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjával és az egyes szakaszokban kidolgozott tervezetekkel, koncepciókkal. Kitér a gyökeres változtatásokat tartalmazó 2009. évi CXX. törvény rendelkezéseire, valamint bemutatja a 2013. évi V. törvény szabályait is. Foglalkozik az új Polgári Törvénykönyvvel kapcsolatos aggályokkal is, és részletekbe menően tárgyalja az Alkotmánybíróság 11/2014. (IV. 4.) határozatát, valamint rövid kitekintést tesz a nemzetközi gyakorlatra is.
8. Szikora Veronika A társasági jog és a Polgári Törvénykönyv kodifikációjának összefüggései című munkájában a magyar társasági jog magánjogban elfoglalt helyével foglalkozik.[11] Tanulmányában vázlatosan bemutatja az 1959-től a jelenkorig terjedő időszak vonatkozó jogszabályi kereteit, különös tekintettel a régi Polgári Törvénykönyv, valamint az 1977-es reform koncepcionális változtatásaira. A szerző külön fejezetet szentel a társasági jog szabályozási helyének és a monista és dualista modelleknek, az egyes modellek meghatározásán túl széles körű nemzetközi kitekintést is tesz. Részletesen elemzi az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának társasági jogi vonatkozásait, a tervezetek megoldásainak vizsgálata mellett figyelmet szentel a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény és a Polgári Törvénykönyv megalkotásának viszonyára is. A szerző elemzi a törvény elfogadását követő időszak joggyakorlatát és jogalkotási eredményeit is, valamint kitér az új polgári perrendtartás jogi személyeket érintő pontjaira, valamint a civil szervezetekre vonatkozó módosításokra is.[12]
9. Szeibert Orsolya tanulmánya[13] a Családjogi Könyv rendelkezéseinek formálódását összegzi a Polgári Törvénykönyv kodifikációjának időszakát illetően. A tanulmány eleje két alapvető elvi kérdést vesz górcső alá: a családjogi rendelkezések Ptk.-ba történő beemelésével kapcsolatos főbb álláspontokat és érveket vizsgálja meg, ezt követően elemzi a magyar családi jog alapvető gyökeres reformjától való tartózkodás okait. A szerző sorra veszi a kodifikációs folyamat főbb lépéseit, azonos szempontokat kiemelve vizsgálja a Polgári Törvénykönyv 2002-es koncepcióját, valamint a 2003-ban közreadott koncepciót és tematikát, ezt követően elemzi a 2006-os normaszöveget, különös tekintettel az általános kérdésekre, a családjog alapelveire, a házasság megkötésére, bontására, személyi joghatásaira, a házassági tartásra, a házasság vagyoni jogi hatásaira, valamint a rokonság, a szülő-gyermek viszonyra, a rokontartás, gyámság témaköreire és a házasságon kívüli partnerkapcsolatokra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
