Lássunk néhány módszert, javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a bürokratikus, érthetetlen hivatali nyelvet az ügyfelek számára érthetővé alakítani, a közigazgatás döntéseit pedig ezáltal elfogadhatóvá tenni.
A költészet, Váci Mihállyal az élen, kitüntető figyelmet szentelt a bürokrata pantheonnak. Sorai néha zavarba ejtőek. Vannak, akik szerint egyenesen vitriolosak, felrázóak és szembesítőek. S nekünk legyen mondva, ma is elgondolkodtatóak. Persze ezek olvasásakor meg lehet sértődni, de én azt mondom: nem érdemes. Mivel e gondolatokból az jön át: érted haragszom és nem ellened. S, hogy miként is szólnak? Íme:
Előttünk itt a tinta tenger,
partja a végtelen vész;
nem látni át emberi szemmel;
s nem győzhet fölötte az ész.
A tinta-tenger színe: - kéklő,
mozdulatlan, s az odalenn
élők fajtája sereggé nő,
falánk haduk töméntelen.
A mélybe szállunk: - íme, vedd fel
hasznos búvári öltönyöd:
- töltőtoll-tömlő köpenyeggel
lebegünk a habok között.
A tenger mélyére leszállunk
előbb, hogy mindent rendre láss,
- a lényekre majd ott találunk,
kiknek e mély ad ragyogást.
Akkor a Búvár Kund hadművelet máris indul. Álljunk az élre, gondolkodjunk el és tekintsünk előre. Hiszen a költő jól látta és tudta azt, hogy mint minden szakmának, így a közigazgatásnak is megvan a maga belső világa. Ez mindenféle professzió alfája és ómegája. Mi ez, ha nem annak megbecsülése. Hiszen ami jelentéktelen, azzal nem foglalkoznak, arról nem írnak. Főleg nem verset. Még inkább nem lírai költeményt. Mivel amiről nem írnak, az nincs is. Kár tagadni. Ezt a világot sajátos jelkép és rítusrendszer uralja. Emiatt mindez a kívülállók számára csak egy közeg, egy megfejthetetlen, kiismerhetetlen világ. Nem véletlen, hogy úgy tekintenek reá, mint valami rejtélyes fekete dobozra. Erre a megítélésre - valljuk be őszintén - a közigazgatás gyakran rá is játszik. Sőt, ha kedve úgy tartja, erre még okot is szolgáltat. Nézzünk magunkba: mintha saját magunknak is tetszene ez a rejtelmes misztikum. Mintha önnön magunknak is imponálna, hogy ha kell, el tudunk rejtőzni. S milyen izgalmas az, hogy nem értenek bennünket. Emlékezzünk csak vissza gyermek-, vagy diákkorunkra. A szlengre, a szinonimákra, az argóra. S fogadjuk el, hogy a hivatali nyelvi terepen - hosszú évek óta - a legnagyobb igyekezet ellenére sem, vagy alig csökken az egy négyzetméterre eső bikkfák száma. Van és jut belőle bőven városnak is, falunak is. Pedig a bikkfa irtása szinte alig, vagy egyáltalán nem is kerülne pénzbe. Eleink nem véletlenül kérdezték meg a vármegyeházákon Pista bácsit arról, hogy elolvasás után megérti-e azt, amit a hirdetményben, vagy a szabályrendeletben közhírré akartak tenni a falu és város tisztelt közönségének. S a jurátusok addig javítgatták, fércelgették a szöveget, amíg Pista bátyánk azt nem mondta, hogy most már értem, hogy mit is akarnak az urak. Ilyenkor persze nemcsak a lájk volt jogos, hanem a hosszúlépés, vagy a megfelelő számú és űrmértékű fröccs is. Ez joggal járt ki a korai minőség ellenőrének. Ez ma is egy sajátosan zöld mezős beruházás lehet, ahol előre be lehet kódolni a win-win-t. Mert milyenek is itt a mai fogalmazványi és terepviszonyok? Íme:
Önkritikusan valljuk és lássuk be, hogy gyakran tényleg nem látjuk a bikkfától az erdőt. Mert tudjuk azt, hogy egyáltalán milyen nyelven beszél egy bikkfa? Hát persze, hogy bikkfanyelven. Mindez néha lehet előny, de nagyon sokszor leginkább hátrányt okoz. Csak nem véletlenül ebből is fakad az, hogy a közigazgatással, a hivatalokkal szemben általában igen hevesek az ellenérzések? Innen már csak egy ugrás és az egészen ott marad az általános ügyféli megítélés: ezek csak kávézgatnak és egymással trécselnek ahelyett, hogy a mi ügyeinket intéznék el rendesen. Pedig nem! Mert inkább ez a helyzet, nem? Íme:
Ezért mindig indokoltan és joggal merül fel tehát a kérdés: hogyan változtatható meg ez a kép, miként tehető e nem éppen hízelgő megítélés némileg előnyösebbé?
Elsőként vegyük górcső alá a beszédmódot. Mivel sikeres és eredményes üzenetek nélkül ma már nincs érvényes kommunikáció. Ha ezt nem értik, vagy nem akarják érteni, akkor ott lehetünk, de nem vagyunk jelen. S ebben nem mellékkörülmény a stílus, valamint annak választékossága, leginkább
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
