Már jó pár éve foglalkoztatja a szerzőt az a kérdés, hogy vajon mi történhetett Lynne Watsonnal? E kérdés háttereként szolgál az Európai Bíróság által 1976. július 7-én kihirdetett ítélet a Watson/Belman ügyben[1]. Aki ezt a határozatot elolvassa - az Európai Bíróság határozatainak megszokott felépítési sorrendje alapján - először a felekről, a bíróság összetételéről, az eljárás egyéb résztvevőiről, a jogi háttérről, a tényállásról és végezetül az ítélet indokairól olvashat. Az ítélet tényállása a következő: Lynne Watson, brit állampolgár turistaként meglátogatja Alessandro Belmann-t Olaszországban és nála tölt pár napot. Ezután mindketten elindulnak vonattal Velencébe. Lynne Watson azonban sohasem érkezik meg, hanem eltűnik a vonatról. Belmann úr az asszony eltűnését jelenti a rendőrségen, melynek nincs jobb dolga, mint hogy büntetőeljárást indítson Belmann és Watson ellen, mivel megsértették az olasz jog azon rendelkezését, miszerint minden olyan turistának, aki három napon túl tartózkodik Olaszországban, valamint e személy szállásadójának a lakcímnyilvántartó hivatalban jelentkeznie kell. E tényállás után következik az Európai Bíróság válasza arra a kérdésre, hogy vajon egy ilyen bejelentési kötelezettség előírása az európai joggal összeegyeztethető-e.[2] Ezen a ponton kell az olvasónak egy pillanatra megállnia, ha még nem esett a jogi csőlátás áldozatául, és feltennie a kérdést: vajon mi történt Lynne Watsonnal? Kiesett a vonatból vagy netán kidobták? Olvasta talán Szerb Antal "Utas és holdvilág" című regényét és úgy gondolta, amit Mihály megtett Erzsivel, azt én is meg tudom tenni, és miután egy állomáson leszállt hogy vegyen egy csésze kávét, a peronon felszállt egy másik vonatra? Megijedt vajon, hogy Belmann úr meg akarja kérni a kezét Velencében, és ezért lelépett a kalauzzal? Vagy valójában nem is létezett, és Belmann úr csak egy magára maradt hóbortos agglegény volt, aki csak kitalálta őt, mert ennyire vágyott egy társra? Nem tudjuk, és feltehetőleg nem is fogjuk soha megtudni. Mint ahogy nem tudjuk azt sem, hogy Flamino Costa[3] ügyvédkolléga vajon végül befizette-e az 1925 lírás villanyszámláját, vagy hogy a svéd gasztronómiai szaklapokban[4] időközben lehet-e már alkoholt reklámozni. Nem tudjuk, hogy a Hedley Lomas Kft.[5] a birkáiért, melyeket Spanyolországba akart exportálni, kapott-e kártérítést és hogy egyáltalán miből állt a kára. Nem tudjuk azt sem, hogy Veedfald úr,[6] testvére tönkretett veséjéért kapott-e kártérítést. És mit csinál Jean-Marc Bosman[7], a futballista Lüttich-ből, aki az UEFA leigazolással kapcsolatos szabályait felforgatta? Paola Faccini Dori[8] vajon kapott-e az államtól kártérítést azért a nyelvtanfolyamért, amelyet végül mégsem akart elvégezni? Megengedett-e a külföldi idegenvezetőknek hogy a hazai kollégákkal azonos feltételek mellett dolgozhassanak Olaszországban, Görögországban és Szlovákiában?[9]
Miért lenne fontos megkapni ezekre a kérdésekre a választ? Nemcsak azért, mert a fent említett emberek sorsát figyelemmel szeretnénk kísérni, hanem szakmai és főleg európai jogi érdeklődésből is. Az Európai Bíróság sohasem oldja meg a határozatainak alapjául szolgáló eseteket. Ehhez nincs sem jogosultsága, sem pedig szakmai kompetenciája. Csak azt mondja meg, hogy az európai jog konkrét esetekben mit ír elő. Ezzel azonban még sem a példaként említett Lynne Watson ügye, sem pedig az ehhez hasonló ügyek nem érnek véget. Befejezni nekünk kell, a gyakorló jogászoknak, ügyvédeknek, ügyészeknek és elsősorban természetesen a nemzeti bíráknak, akik a mindenkori ügyekben az ítéletet meghozzák.[10] Ehhez még azonban szükség van egy nagy jelentőségű és nehéz átültetési folyamatra, melynek módszertanát még el kell sajátítani. Hogyan alkalmazzam az Európai Bíróság előírásait az előttem levő ügyben? Hogyan alkalmazzam az előírásokat, ha az esetem az Európai Bíróság által értelmezett közösségi előíráshoz csak hasonlít, de semmiképpen nem azonos vele, ahogy ez oly gyakran elő is fordul? Hogyan fogalmazzak itt? Hogy végezzek el egy irányelv-konform értelmezést? Hogyan magyarázzam azt, hogy a nemzeti jogot figyelmen kívül hagyom és csak az európai jogot alkalmazom - és ezt hogyan tegyem úgy, hogy ennek helyességéről a másodfokú bíróságot is meggyőzzem? Mit kezdjek egy irányelv helytelen magyar fordításával? Hogyan értelmezhetem és hogyan kell megindokolnom, ha egy európai jogi jogintézményt a nemzeti jogba úgy vezetek be, hogy e jogintézményt a nemzeti jog nem ismeri el, nekem mégis ezt kell tennem![11] Ezeket a képességeket a gyakorlatban kell megszereznünk, a legkülönbözőbb esetek megoldása során annak érdekében, hogy a nemzeti bíró teljes magabiztossággal tudja azt mondani: " A Magyar Köztársaság nevében a Magyar Köztársaság Alkotmányának XY rendelkezését figyelmen kívül hagyom, mert az az Európai Közösség XY irányelvének Z cikkével nem összeegyeztethető. Ez a következőkből adódik: ...."[12] Erre nem azáltal válunk képessé, hogy minél több - a gyakorlattól abszolút távol eső - tudást halmozunk föl, pl. megtanuljuk, hogy mi a funkciója és a feladata a számvevőszéknek, az Európai Ombudsman-nak, vagy a Régiók Bizottságának[13]. Ezek olyan dolgok, amelyek véleményem szerint nem érdekelnek egyetlen gyakorló szakembert sem.[14] Az európai jog gyakorlati alkalmazását csak úgy lehet megtanulni, hogy olyan eseteket oldunk meg, amelyek rámutatnak arra, hogy az egyes problémákat hogyan kell az európai jog alkalmazásával a magyar jogban megfelelően megoldani. Minden más elefántcsont-toronyba való, haszontalan, halott tudás, ami azt az illúziót adja, hogy értünk az európai joghoz anélkül, hogy a valóságban a leghalványabb fogalmunk lenne róla, és akár egyetlen európai jogi esetet is meg tudnánk érdemben oldani.
A jogot tanulók kb. 90%-a gyakorlatban fog dolgozni, akár ügyvédként, ügyészként, bíróként, vállalati jogászként stb. E gyakorló jogászokban az a közös, hogy eseteket oldanak meg: jogilag kell tényállásokat értékelniük és egy lehetséges, képviselhető megoldást találniuk. Ha az ember már rendelkezik az esetmegoldás e technikáival, akkor majd azzal is boldogul, ha egyszer mégis kapcsolatba kerül az Európai Ombudsmannal[15] vagy az Európai Számvevőszékkel. Fordítva azonban ez nem működik: az Európai Számvevőszék funkciójával kapcsolatos tudás nem tesz képessé, hogy megírjam az ítéletet vagy kérelemmel forduljak a bírósághoz egy XY irányelv alkalmazásával kapcsolatban. Ezt kell figyelembe venni az európai jog oktatásakor: módszertanra és megértésre van szükség, ahelyett, hogy minél több haszontalan információt gyűjtenénk össze.
De mi történt Lynne Watsonnal? Ezt már soha nem fogjuk megtudni. Én úgy gondolom, hogy nem is létezett soha. ■
JEGYZETEK
1 Ügyszám 118/75.
2 Ez a rendelkezés ma már nyilvánvaló, hogy nem az, ahogy ezt az Európai Bíróság anno ki is mondta. Azonban például Bulgáriában léteznek még olyan szabályozások, melyek ennek az ítélkezési gyakorlatnak ellent mondanak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
