A Nemzetközi Családjogi Társaság (International Society of Family Law) évente megjelenteti kiadványát, mely a családjog nemzetközi áttekintésével foglalkozik (ezt jelzi a kötet címe is: The International Survey of Family Law). A Családi Jog 2008. évfolyamában közöltünk ismertetéseket a kiadvány 2006. és 2007. évi kötetei alapján, jelen összeállításunk alapja a 2008-ban megjelent legújabb tanulmánykötet. A szerkesztő, Bill Atkin ismételten kiemelte bevezetőjében annak fontosságát, hogy minél több ország részéről jelentkezzenek tanulmányokkal, s ezek a cikkek minél szélesebb körben érintsék a családjog különböző területeit. Ami a jogrendszereket illeti, jelen kötetben is elsősorban európai, amerikai és ausztráliai családjogi megoldásokat, reformokat bemutató tanulmányok sorakoznak, amelyet nyilvánvalóan magyaráz a kötet nyelve, mert bár valamennyi cikk tartalmaz rövid francia nyelvű összefoglalást, a tanulmányok angolul jelennek meg. Ami a témákat illeti, három terület jelentkezik kiemelkedően, jelezve az aktuális problémákat: a szülő-gyermek kapcsolat, a családon belüli erőszak és az azonos neműek partnerkapcsolatai. A szülő-gyermek viszony tág területére tartozik - példaként - a gyermeki jogokat, a gyermektartást, az apaságot, a szülői felügyeleti jogokat érintő német tanulmány, a mesterséges megtermékenyítéssel és a külföldre irányuló örökbefogadással foglalkozó ír cikk, továbbá annak az elemzése, hogy miként kerül sor a gyermek meghallgatására az izraeli bíróságok előtt. A családon belüli erőszak kérdéseivel részletesen foglakozik a szerb és a svájci tanulmány, mely utóbbi az egyesült-államokbeli és dél-afrikai köztársaságbeli ismertetésekkel együtt az azonos neműek regisztrált partnerkapcsolatait is áttekinti.
Közép-kelet-európai szemmel érdekes figyelemmel kísérni a Puerto Ricóban, Indiában, Zambiában illetve a Szamoa-szigeteken lezajló családjogi változásokat és valóban nem érdektelen az, hogy az Európai Unióval társulási megállapodást megkötő Törökországban miképp él tovább a "fellow-wife", a második feleség, illetve "feleségtárs" intézménye. Alábbi összeállításunkban azonban azt tekintjük át, hogy Szlovéniában és Finnországban miként szabályozza a családjogi jogszabály a házastársak közötti vagyoni viszonyokat, a házassági vagyonjogi szerződés lehetőségét, továbbá azt, hogy az angol House of Lords (legfelsőbb bírói fórum) újabb és jelentős hatású ítéletei miként alakíthatják az angol ítélkezési gyakorlatot. A szlovén, finn és angol - eltérő szemléletű és más-más szabályozási megoldást mutató - példák áttekintését indokolja az is, hogy a készülő Polgári Törvénykönyv a magyar házassági vagyonjogi rendelkezéseket is korrigálja, módosítja.
Viktorija Žnidaršič Skubic (Ljubjanai Egyetem) a Szlovéniában fokozatosan és kisebb lépésekben végrehajtott családjogi korszerűsítés házassági vagyonjogi szabályokat érintő javaslatait ismerteti, különös tekintettel a házassági vagyonjogi szerződés, mint új intézmény bevezetésére. (A cikk írásakor az új vagyonjogi rendelkezéseket még nem terjesztették a Parlament elé.) Miután a tartós informális élettársi viszonyokra a házassági vagyonjogi rendelkezéseket kell alkalmazni, mindez megfelelően irányadó a heteroszexuális élettársi kapcsolatokra is.
A szlovén családjogi - a házasságról és a családi kapcsolatokról szóló - törvény 1976-ban került megalkotásra és bár több alkalommal módosították - részben az 1991. évi új szlovén Alkotmány előtt, részben azt követően, az utóbbi években -, a házassági vagyonjogi szabályozásra továbbra is a szocialista jogfelfogás és házasságok vagyoni viszonyairól alkotott szocialista elképzelés nyomta rá a bélyegét. Ennek megfelelően a magántulajdon a családjogi törvényben háttérbe szorult a "társadalmi tulajdon" elsődlegességének megfelelően, annak ellenére, hogy az Alkotmány a magántulajdont elismeri és védelemben részesíti. Noha a rendszerváltást követő években a jogrendszer átalakítása egyéb területeken sürgősebb és fontosabb volt, a kormány 2004-ben foglalkozni kezdett a házassági vagyonjogi rendszer átalakításával is.
A szlovén családjog törvényes házassági vagyonjogi rendszerként a házassági vagyonközösséget ismeri el, amelynek keretei között elválik egymástól a felek közös vagyona és mindkét fél különvagyona. A házasság megkötésétől kezdődően és a házasság teljes tartama alatt a felek munkával szerzett jövedelme a közös vagyont gyarapítja. A felek osztatlan közös tulajdonát képezi az így szerzett vagyon, amelyet közösen és egyetértésben kell kezelniük és azzal csak együttesen rendelkezhetnek. A vagyoni forgalom megkönnyítése érdekében a felek megállapodhatnak abban, hogy csak egyikük gyakorolja a közös vagyonnal való rendelkezési jogot. Ez esetben a konkrét vagyontárgy elidegenítéséhez nincs szükség a másik fél kifejezett hozzájárulására. Az a vagyon, amely a felek tulajdonában volt a házasság megkötésekor, különvagyonuk marad, ugyanúgy, mint a házasság fennállása alatt ingyenesen szerzett - ajándékba kapott, illetve örökölt - vagyon, s ezzel a felek önállóan rendelkezhetnek. A szlovén házassági vagyonjogi szabályozás alapvető jellemzője nemcsak az, hogy megfogalmazza a törvényes házassági vagyonjogi rendszer szabályait, hanem az is, hogy ezeket kizárólagossá tette: a felek szerződésben nem térhettek el a házassági vagyonközösség szabályaitól.
A vagyonközösség véget ér a házasság megszűnésekor, így akkor, ha a felek egyike meghalt, de akkor is, ha a házasságot felbontották, továbbá, ha a házasságot érvénytelenné nyilvánították. Mind a bontást, mind az érvénytelenné nyilvánítást követnie kell a közös vagyon megosztásának. A családjogi törvény arra is lehetőséget ad, hogy a felek a házasság fennállása alatt megállapodjanak a közös vagyon megosztásáról, megállapodás hiányában pedig kérhetik a bíróság döntését. A közös vagyon megosztásának valamennyi esetében a felek közötti egyenlő részesedés elve érvényesül, azaz a vagyonból fele-fele arányban részesülnek. Ha bármelyik fél nagyobb arányú részesedésre tart igényt, bizonyítania kell azt, hogy nagyobb mértékben járult hozzá a közös vagyonhoz, de ehhez nem elégséges annak bizonyítása, hogy nagyobb jövedelemben részesült. Ehhez hasonlóan önmagában az, hogy a felek egyike munkanélküli volt, sem alapozhatja meg a másik fél nagyobb arányú részesedését.
Az élettársi kapcsolatban élők vagyoni viszonyaira ugyanezek a rendelkezések irányadóak. Élettársaknak azt a férfit és nőt kell a szlovén jog szerint tekinteni, akik hosszabb ideig életközösségben élnek, házassági akadály nem áll fenn közöttük és magukat mintegy házastársaknak tekintik.
Žnidaršič Skubic a fenti rendszer problémái közül első helyen említi annak kizárólagos és kötelező jellegét. Utal arra, hogy az a tilalom, melynek megfelelően a házastársak a házasságkötés előtt nem állapodhatnak meg sem eltérő vagyonjogi szabályozásban, sem abban, hogy a törvényben foglaltaktól eltérően határozzák meg a különvagyon és a közös vagyon körét, nem felel meg az európai követelményeknek, hiszen mind az Európai Unió tagállamaiban, mind a szlovén jogrendszerhez hasonló jellegű jogrendszerekben ismeretlen a házassági szerződés tilalma. Mindez nem áll összhangban az Alkotmányban foglaltakkal sem, mert bár az a házastársak vagyoni viszonyait kifejezetten nem említi, a szerző a fentiekkel összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonít a magántulajdonhoz és az örökléshez való jog garantálásának, továbbá annak az alkotmányos rendelkezésnek, amely kimondja, hogy a jogszabályoknak olyan módon kell meghatározni a tulajdon megszerzésének és magának a tulajdonjoggal kapcsolatos jogoknak és kötelezettségeknek a rendszerét, hogy az biztosítsa a tulajdon gazdasági és társadalmi funkcióját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
