Jelentős kiadvány hagyta el folyó év (2008) első felében a Complex - Wolters Kluwer csoport neves budapesti kiadó nyomdáját: a "Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez" (a továbbiakban: Szakértői Javaslat), amely az új Ptk. javaslatba hozott normaszöveg-tervezete mellett tartalmazza a figyelemre méltó, tudományos és a tételes joghoz is viszonyító módon kapcsolódó indokolást is.
Az új, 2008. évi Szakértői Javaslat a "Polgári Törvénykönyv - Javaslat - Normaszöveg és indokolás, Budapest, 2006" (a továbbiakban: Javaslat) közzétételét, valamint a 2007. évben lefolytatott számos tudományos és szakmai fórumok vitáit is figyelembe véve, a korábbi változathoz képest, egészükben véve, jelentősen módosított tartalommal, jelent meg.
A Szakértői Javaslat megjelenését követő aránylag rövid idő múltán, nem áll módunkban, hogy általános, átfogó értékelést nyújtsunk.1 Első olvasatra azonban, úgy tűnik, hogy a Szakértői Javaslatban a kontinuitás és a diszkontinuitás elméleteinek kompromisszuma tükröződik.2 A kontinuitás és a diszkontinuitás vitája arról szólt, hogy az új Ptk.-nak milyen legyen a "kapcsolata" a "régi" (jelenleg hatályos, 1988-tól többször módosított) Ptk.-hoz, - teljesen szakítson vele és új alapokra helyeződjék-e, vagy belőle "mentse át" azt, ami az új, rendszerváltó gazdasági és társadalmi rendszerben továbbra is elfogadható.
Ismeretes, hogy a magyar polgári jogtudomány jeles képviselői (Mádl Ferenc3, Harmathy Attila, Vékás Lajos akadémikusok, és mások), a Magyar Jogász Egyleti Vándorgyűlések tudományos értekezletein4, röviddel a rendszerváltás után, már 1994-től jelezték az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) alapos átértékelésének, sőt újrakodifikálásának, úgymond elvi "diszkontinuitásának" szükségét, a saját és európai kodifikációs hagyományokhoz való elvi visszatérést (Mádl). Az akkori vita a Ptk.-nak, immáron a piacgazdálkodáshoz mért módszereken és jogintézményeken alapuló (szerződéskötési szabadság, a polgári jogi jogviszony felek egyenrangúságát biztosító Ptk., általános károkozási tilalom stb.) teljes körű átgondolása, tehát, újrakodifikálása mellett szálltak síkra. Ugyanis az 1959. évi Ptk. jóformán egészében tükrözte a korábbi rendszer piacgazdálkodással nem egyeztethető szabályozási módszerét (pl. felérendelési elv, a tervutasításos gazdasági rendszer miatt, az állami szervek által okozott károk kimentése az olyan ún. állami szuverenitáselmélet értelmében, melyben az állami kárfelelősség kizárt a polgári jogviszonyokban, a nem vagyoni kárpótlás kizárása, mely a személyiségvédelmet csökkentette stb.).
Kevesebben voltak ebben az időszakban azok a magyar teoretikusok, akik ismervén a tervgazdálkodás és a piacgazdálkodás egymással szöges ellentétben álló gazdaságpolitikai és filozófiai lényegét, hittek volna a Ptk. partikuláris reformja sikerében, azaz a korábbi rendszerben fogant és annak lényegét elvi szinten tükröző Ptk. számba vehető "túlélésében," egyfajta reformált "kontinuitásában".
Habár az Országgyűlés "tudomásul vette" a magyar polgári jogtudományban kifejtett, a teljes Ptk.-ra kiterjedő, mélyreható újrakodifikálás szükségét, sőt, ezáltal, a polgári jog koncepciója egészére vonatkozó reformját, ebben az időszakban még nem hozott teljes rekodi-fikációra (újrakodifikálására) irányuló határozatot. E döntés hiányának lehetséges indoka talán abban lehetett, hogy a rendszerváltás viszonylag hosszabb folyamatnak mutatkozott, mint kezdetben tűnt. Túlnyomóvá vált az a parlamenti álláspont, hogy a külön, kódexen kívüli törvényhozás hathatósabb, "gyorsabb" eszköze lesz a rendszerváltásnak, mint egymagában a polgári jogi kódex átfogó reformja, ami tapasztalat szerint, hosszan tartó folyamat. A privatizációs folyamat, amit külön törvényhozás szabályozott, pl., jóformán 1997-ig tartott. Ennél fogva az egész rendszerváltás megvalósítását szolgáló alapvető, ún. rendszerváltó, Kódexen (Ptk.-n) kívüli törvényhozás került előtérbe. Ezek közé tartozott a Gt. - a társasági törvény, a versenytörvény, a fogyasztóvédelmi törvény, ingatlan-nyilvántartási törvény stb., és természetesen privatizációs törvényhozás (mely ugyan szabályozási tárgyát veszítette a privatizáció megvalósításával). Rendszerint, a Kódex képezi a "világító toronyt", a rész-törvények, azaz a kódexen kívüli törvények számára. A magyar polgári törvényhozás rendszerváltási szakaszában (1988-1998), azonban fordított volt a helyzet, a kódexen kívüli rész-törvények váltak ilyenné, iránymutatóvá, sőt ezek meghozatala váltotta ki, a hatályos Ptk. részenkénti, azaz ad hoc módosításait. Ezek a módosítások és kiegészítések azonban "megsokasodtak", egyes szerzők szerint 1998-ig számuk meghaladta a százat, s ily módon, habár maga a Ptk. is fokról-fokra reformálódott, fennállt a veszély, hogy inkonzisztenssé, összefüggéstelenné válik. Ilyen helyzetben, a már fejlett piacgazdálkodási feltételek mellett, nem tudja betölteni fundamentális törvényi szabályozási szerepét. Mint Vékás Lajos akadémikus a Szakértői Javaslat előszavában találóan kifejti, immáron nem felelt meg a gazdaság alkotmánya követelményének, azaz nem tölthette be teljes mértékben, a gazdasági, azaz a polgári jogviszonyoknak a szabályozási rendeltetését.5
Ennek a "megfordított" helyzetnek, amiben a kódexen kívüli résztörvények "fektették vállra a Kódexet", vetett véget az 1998. évi Kormányhatározat, mely az 1959. évi többször módosított Ptk.-t teljeskörű újrakodifikálására utalta.
Miután megtörténtek a Ptk. partikuláris módosításai, a nemcsak helyenként inkonzisztensnek mutatkozó régi és új, módosított és kiegészített rendelkezések együttese, mintha "felélesztette" volna a kontinuitáselméletet. Ezek után, az újrakodifikálási határozat az új Ptk. koncepciójával kapcsolatos vitában fokozatosan érvényre jutott azon álláspont, mely szerint a már reformált, akár nem egészen konzisztens Ptk.-ra lehetne építeni, bizonyos kodifikációs alapelvi tézisek mentén. Így született meg az inkorporációs elmélet (Vékás Lajos), mely a Ptk. átgondolását, a kódextest további módosításai, kiegészítései mellett, az új parciális, kódexen kívüli törvények beemelésével kívánta elérni. Ennek mentén azonban korántsem egyszerű kodifikációs módszerbeli kérdések, azaz az inkorporációs mércék problémái merültek fel. Felmerült a "teljes", vagy a "részleges" inkorporáció kérdése. Miközben, értelmezésünk szerint, sem az egyik, sem a másik nem a szószerinti, puszta (teljes vagy részleges) beemelést jelentette. Talán inkább a teljesség és a mélység, a részletező vagy általánosító inkorporáció vitájáról, "versenyéről" volt szó. Azon álláspont (Vékás Lajos), mely szerint a Családjogi kódexet teljes egészében, maradéktalanul, további rész-törvénynek nem hagyván helyet a családi jogviszonyok szabályozására, "be kell emelni" túlnyomóan és helyeselhetően elfogadottá vált, - hiszen a klasszikus polgári törvénykönyvekben (Code civil, BGB, OÁptk stb.) a családjog szerves részét képezi a Kódexnek, természetesen "sajátosságaira" tekintet-tel.6 Kezdetben azonban ez ellen voltak ismert családi jogász teoretikusoktól származó ellenvetések (Weiss Emilia). Kérdésként merült fel azonban, hogyan és mennyiben "inkorporálódjon" egy versenytörvény, vagy a nemzetközi magánjogi kódex, vagy akár egy ingatlan-nyilvántartási törvény, netán közjegyzői törvény. Utóbbinál pl., anyagi jogi vonatkozásaiban, pl. a szerződés alaki kellékeire vonatkozó szabályozásnál -teljes egészében, részben, vagy csupán absztrahált voltában? Azzal a további kérdéssel, hogy inkorporációs módszertől függően, több-kevesebb joganyag marad a kódexen kívüli külön törvényi szabályozási hatáskörben. Hasonlóképpen tevődött fel a kérdés, milyen mértékben legyen "inkorporálva" az Eü. törvény, vagy a vadvédelmi, azaz vadászatról szóló törvény pl., a különleges kárfelelősségi szabályozás körében. Megmutatkozott, hogy mindegyik partikuláris, kódexen kívüli, valamely speciális polgári jogviszonyt szabályozó törvényi teljes inkorporációjának nincs értelme, nemcsak azért, mert akár tizenöt könyv sem volt volna elegendő arra, hogy a Ptk. ilyen értelemben váljék teljessé, avagy kódexszé. Végülis, egymagában, az nem okoz gondot, ha valamely partikuláris törvény (teljeskörű) indokolt beemelése "kiüríti" az adott jogviszonytípus külön-tör-vényhozási voltát. Így, nem gond, ha a családjog egészében bekerül a kódexbe, s többé nincs sem mód, sem "hely", hogy e területen legyen kódexen kívüli (partikuláris) törvényhozás. A "gond" azokon a területeken mutatkozott meg (amire korábbi tanulmányainkban is utaltunk),7 ahol a hazai és külföldi tapasztalatra való tekintettel szükséges a kódexen kívüli törvényhozás, annál fogva, hogy az adott "joganyag" gyakori változásoknak van kitéve. Ennek alapján tehát a lex specia-lis-t nem érdemes "bevinni" a Ptk.-ba. A Ptk., mint a polgári jog "alkotmánya" lehetőleg, csak stabil "szabályozási joganyagot" kell felvegyen. Többek között a jogbiztonság, a szerzett jogosultságok biztosításának szüksége miatt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
