Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a kötelmi jogviszonyok egyik szükségképpeni szereplője, a jogosult, elnevezéséből következően kizárólag jogok birtokosa, melyek gyakorlásáról saját belátása szerint dönt, vagy ettől eltérően jogait köteles gyakorolni. Másképpen fogalmazva a jogosult köteles-e a kötelezett által felajánlott teljesítést elfogadni, vagy sem? A kérdés megválaszolása érdekében egyaránt meríteni kívánok jogtudósaink e témakörben ismertetett gondolataiból, a hatályos jogi szabályozásból, illetőleg a hamarosan hatályba lépő Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényből (a továbbiakban: új Ptk).
Már itt az elején lényeges annak tisztázása, hogy a tanulmány kizárólag a dare típusú szolgáltatás fajtájú szerződéses jogviszonyokból indul ki, így vizsgálati körén kívül hagyja az egyéb (facere, non facere, és praestare) szolgáltatás fajtájú jogviszonyokat.
A kötelmi jogviszonyok döntő többsége szerződésen alapuló jogviszony. Nem minden kötelmi jogviszony alapul szerződésen (pl. Ptk. 592. § díjkitűzés, vagy a Ptk. 593-596. § kötelezettségvállalás közérdekű célra), miközben minden szerződéses jogviszony kötelmi jogviszony. A szerződéses jogviszonyok kivétel nélkül több szereplősek. Az érintett feleket - többek között egymástól való megkülönböztetésük, jogaik és kötelezettségeik elhatárolása érdekében - eltérő elnevezésekkel illetjük. Emiatt megkülönböztetünk jogosultat (hitelezőt) és kötelezettet (adóst), akiket egymáshoz megállapodásuk (kölcsönös nyilatkozatuk) köt. A szerződéses jogviszonyban érintett felek célja, a megállapodásukban foglaltak teljesülése. Főszabály szerint a szerződéses jogviszonyokban minden érintett fél szolgáltatás nyújtására köteles a másik fél részére, ezt nevezzük visszterhes jogviszonynak. Általában tehát a felek egyazon jogviszonyban egymásnak szolgáltatásokkal tartoznak, amelyek egymás ellenértékei. A visszterhes szerződéses jogviszonyt jellemző kölcsönösségből fakadóan ugyanazon fél adott jogviszonyban egyszerre jogosult és kötelezett is.
Ahogyan azt Szladits Károly említi, a kétoldalú vagy kölcsönös (viszonos) szerződés alapította kötelmi viszony keretében kezdettől fogva két kötelezettség áll szemben oly módon, hogy egyik a másiknak ellenértéke. A kétoldalú szerződésben mind a két fél hitelező is, adós is egy személyben, a másikkal szemben, csakhogy más-más a követelésük, illetőleg tartozásuk tárgya. A kétoldalú szerződés két szemköztes követelés egybetolása, egyesítése, egységes kötelmi viszonyban, amelyen belül a két kötelezettség feltételezettségi viszonyban van összekapcsolva (synallagma): az egyik elestével a másik is elesik. (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Grill Kiadó, Bp., 1937. 18-19. o.)
Az előzőekhez hasonlóan vélekedik Bíró György, aki szerint; a kötelem alanyai rendszerint két különböző érdekállásban helyezkednek el, az egyik hitelezői, a másik az adósi érdekállásban. Mindez nem zárja ki, hogy pl. visszterhes szerződések esetében ugyanaz a személy egyik vonatkozásban hitelező, más vonatkozásban adós legyen. Ebből következően a jogosult, illetve a kötelezett meghatározása kizárólag viszonyrendszerben lehetséges. (Bíró György: Kötelmi jog közös szabályok szerződéstan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2004. 118. o.)
A visszterhes jogviszonyokban tehát mindkét fél tartozik valamilyen szolgáltatás nyújtásával a másik fél részére, ugyanakkor mindkét fél jogosult követelni a másik fél szolgáltatását. Ez a párhuzamos, de ellentétes irányú teljesítési kötelezettség eredményezi azt, hogy egyazon személy adott visszterhes jogviszonyban jogosult és kötelezett is egyben. Erre konkrét példa, hogy egy visszterhes megbízási szerződés alapján a megbízott (őrzés-védelmi cég) köteles a rábízott ügyet (pl. egy épület együttes őrzés-védelmét) ellátni, a megbízó (textil gyár) pedig jogosult arra (elvárhatja), hogy az őrzés-védelmi cég a textil gyár érdekeinek megfelelő gondossággal és alapossággal járjon el, vagyis biztosítsa a textilgyár biztonságát. Cserébe a biztonsági cég természetesen jogosult lesz megbízási díjra (pl. pénz és a védelmet ellátó személyek munkaruházata). Így az őrzés-védelmi cég jogosult a megbízási díjra és köteles az őrzés-védelemre, a textilgyár pedig jogosult épületeinek biztonságát biztosító szolgáltatásra, de kötelezett lesz díj kifizetésére és munkaruha átadására. Ez alapján látható, hogy a jogosultság és kötelezettség összefonódva, jogviszonyban érintett mindkét fél személyében megjelenik, vagyis mind az őrzés-védelmi cég, mind a textilgyár jogosult is és kötelezett is ugyanabban a visszterhes jogviszonyban.
Azonban ha eltekintünk a kölcsönös szolgáltatásnyújtási kötelezettségtől és pusztán arra koncentrálunk, hogy a jogviszony egyes szolgáltatásának nyújtására az egyik fél köteles a másik jogosult, felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben az egyik fél saját szolgáltatását teljesítette, köteles-e a másik fél szolgáltatásának elfogadására. Az előbbi példánkon szemléltetve, amennyiben az őrzés-védelmi cég teljesíti a megbízásból eredő feladatait köteles lesz-e a textilgyár szerződésszerűen felajánlott megbízási díjának (pénz és munkaruha) elfogadására vagy sem. A másik irányból nézve, ha a textilgyár átadta az őrzés-védelmi cég részére a megbízási díjat (pénz és munkaruha) köteles lesz-e lehetővé tenni, hogy a megbízott cég biztonsági feladatait ellássa.
Természetesen előfordulnak ingyenes (visszteher nélküli kötelmi jogviszonyok is), amelyek megítélése jelen esetben egyszerűbb, hiszen ilyenkor szolgáltatás nyújtás szempontjából az egyik fél csak és kizárólag jogosult, míg a másik fél csak és kizárólag kötelezett. Ugyanakkor ez esetben is felmerül az előbbi kérdés a jogosult köteles-e a kötelezett szerződésszerinti szolgáltatását elfogadni vagy sem?
3/4
A kérdés megválaszolása érdekében sorrendben először az e tárgyban született elméleti állásfoglalásokat lapozzuk fel, majd a hatályos polgári jog szabályait (a bizonyítási kötelezettségre, a felek lehetőségeire és kötelezettségeire kiterjesztően), és végül az új Ptk. szabályait vegyük szemügyre.
A jogtudomány jeles elméleti képviselői között nem egyértelmű a fenti felvetés megválaszolása, mármint hogy a jogosult részére felajánlott teljesítés elfogadása kötelezettség, melynek megsértése szerződésszegés, vagy ennek elmulasztása egyszerűen csak a jogosult (hitelező) késedelmét idézi elő. Ezen kijelentés igazolására, az eltérő álláspontok ismertetésére az alábbiakban teszek vázlatos kísérletet.
Kolosváry Bálint szerint ugyanis; miután a hitelező a kötelemből jogosítva van: késedelme sem kötelemszegésnek, sem vétkes magatartásnak sohasem minősíthető. Előfeltétele, hogy az adós hitelezőjét a szolgáltatással kötelemszerű módon megkínálja. Ha a hitelező a felkínált szolgáltatást nem fogadja el, vagy a szolgáltatás eszközléséhez szükséges közreműködésével vonakodik: késedelembe esik. (Kolosváry Bálint: Magánjog, a magyar magánjogról tartott egyetemi előadások rövid foglalata. A "Studium" kiadása, Bp., 1930. 326. o.)
Ehhez hasonlóan Szladits Károly szerint; ha a hitelezőn múlik, hogy az adós nem teljesíthet hitelezőkésedelemről beszélünk. A hitelező ebben a minőségben nem áll kötelezettségben az adóssal szemben és így hitelezőkésedelem nem valamely szolgáltatás elmulasztását, hanem az adós szolgáltatásának megakadályozását jelenti. (Szadits Károly: i. m. 101-102. o.)
Míg Nizsalovszky Endre álláspontja szerint, a hitelező késedelme nem valamely az adóssal szemben fennálló kötelezettség megszegése. A hitelező ugyanis nincs kötelezve arra, hogy az adós által felajánlott teljesítést elfogadja, neki csak joga a szolgáltatást követelni, ha tehát a teljesítés körül őt illető szerepet nem tölti be, ezzel csak meggátolja a kötelem lebonyolítását és a magatartásának következményei is ehhez mérten állnak be. Nizsalovszky Endre: Kötelmi jog I. Általános Tanok, MEFESZ Jogászkör kiadása, Bp. 1949. 324. o.)
Az elméleti szerzők egy, a fentiekben hivatkozott csoportja tehát nem tartja a jogosult kötelezettségének a kötelezett által felajánlott szolgáltatás elfogadását. Ennek elmulasztását kizárólag a jogosult olyan késedelmének vélik, amely nem jelent egyben kötelezettségszegést (szerződésszegést) is.
Ettől eltérő álláspontot fogalmaz meg elfogadási kötelezettség tárgyában a szerzők alábbiakban bemutatott köre.
Grosschmid Béni álláspontja szerint; Van csakugyan elfogadási kötelezettség? Aki a kötelembe belépett az ott helyt állani tartozik: köteles mindent megtenni, ami a kötelem megvalósulásához szükséges. Amint a kötelemből egyoldalúlag kilépni nem lehet, úgy a kötelmet a maga megvalósultában passzív hitelező magatartással zavarni sem lehet. (Grosschmid Béni: Magyar Magánjog, Általános Tanok I. 76. o.)
Ezzel lényegében egyezően fogalmazott Tóth Lajos, hiszen kijelenti; a hitelező ugyanis a kellőképpen felajánlott szolgáltatást el kell, hogy fogadja, a hitelezőt ún. elfogadási kötelezettség terheli. Aki ezt az elfogadási kötelezettséget nem teljesíti: késedelembe esett. (Tóth Lajos: Magyar magánjog. Kötelmi jog. MTA Jogtudományi Bizottságának kiadványsorozata, Városi Nyomda, Debrecen, 1938.)
Míg a maiak közül Bíró György szerint; értelemszerűen nincs szükség (sem mód) a teljesítés felajánlására, ha a jogosult éppen azáltal esik késedelembe, hogy elmulasztja a közreműködést a kötelezett teljesítésénél. A jogosult ugyanis köteles megtenni azokat a cselekményeket vagy jognyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett szerződésszerűen teljesíteni tudjon. (Bíró György: i. m. 452. o.)
Az előzőek alapján megállapítható, elfogadási kötelezettséget illetően már régóta két elméleti irányzat él egymás mellett. Az irányzatok közös kiindulópontja, hogy amennyiben a jogosult gátolja a kötelezett teljesítését - mivel azt nem fogadja el - késedelembe esik. Az előzőekben elsőként ismertetett irányzat azonban ezen nem lép túl és az elfogadási kötelezettség létét nem ismeri el. A másodikként bemutatott irányzat képviselői - kiindulási pontként tekintve arra, hogy ilyen esetben jogosult késedelemben áll - úgy tartják, hogy a jogosulti késedelem az elfogadási kötelezettség megszegését jelenti, vagyis véleményük szerint létezik az elfogadási kötelezettség.
A jogosulti késedelmet a Ptk. 302-304. §-ai szabályozzák, egyben az alábbi három fajtáját különböztetik meg.
Ptk. 302. § A jogosult késedelembe esik, ha
a) a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el;
b) elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon;
c) a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza.
A jogosulti késedelem Ptk. szerinti fogalma meglehetősen tág kört ölel fel. A kötelezett által felajánlott teljesítés el nem fogadása mellett, ugyanis a teljesítést szükségképpen megelőző, illetőleg ahhoz járulékosan kapcsolódó egyéb intézkedések megtételének elmaradását (pl. ha a jogosult az elvégzett szolgáltatásról nem állít ki és ad át számlát a kötelezettnek) is jogosulti késedelemnek minősíti, amennyiben az közvetlenül gátolja a kötelezett teljesítését.
E szabály még önmagában nem elegendő ahhoz, hogy eldöntsük a hatályos jogi szabályozás ismeri-e az elfogadási kötelezettséget, avagy egyszerűen csak - kötelezettségszegés nélküli - jogosulti késedelemnek minősíti a teljesítés el nem fogadását, illetőleg az azt elősegítő intézkedések elmaradását.
4/5
A jogosulti késedelem Ptk.-beli rendszertani elhelyezése azonban segíthet e felvetés eldöntésében. A jogosulti késedelem szabályait a Ptk. XXV. A szerződésszegés c. fejezeten belül tartalmazza és a szerződésszegés egyik fajtájaként ismeri; a kötelezett késedelme, a hibás teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása és a teljesítés megtagadásával egyetemben.
Azt hiszem, egyetérthetünk azzal, hogy szerződést szegni kizárólag kötelezettségszegés útján lehet. Márpedig a felajánlott teljesítés el nem fogadása jogosulti késedelem, ami egyben szerződésszegés is. Így ennek következtében, a jogosult késedelmére vonatkozó szabályok rendszertani elhelyezkedéséből az a következtetés vonható le, hogy a hatályos Ptk. ismeri az elfogadási kötelezettséget, bár azt külön nem nevesíti.
Az előzőeket némileg árnyalja, hogy, a teljesítés lehetetlenné válása szabályait is a szerződésszegés c. fejezeten belül találjuk, márpedig a Ptk. 312. § (1) bekezdésének első fordulata szerint, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. Vagyis a lehetetlenülés vonatkozásában éppen a törvény szövege mondja ki, hogy a lehetetlenülés főszabály szerint a jogviszonyban részes feleken kívüli tényezőre vezethető vissza, amely lényegében kizárja a felek általi szerződésszegés lehetőségét. Megjegyzem erre utal megfogalmazása is "a teljesítés lehetetlenné válása", igaz ugyan az is, hogy utóbb a Ptk. szabályozza a kötelezettnek felróható és a jogosultnak felróható okból bekövetkező lehetetlenülést. Mindez azonban végső soron, nem befolyásolja, hogy szerződésszegés minden esetben valamelyik jogviszonyban részes fél kötelezettségszegésére vezethető vissza, mindössze arra utal, hogy a teljesítés lehetetlenné válásának egy részét rendszertanilag helytelenül helyezték el a Ptk. a szerződésszegés fejezetén belül.
Az elfogadási kötelezettség létezése melletti érv lehet még a Ptk. 4. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettség elve és a kötelmi jogviszonyban résztvevő valamennyi félt egyaránt kötelező, teljesítést elősegítő magatartás tanúsításának kötelezettsége is. Ennek oka, hogy az elfogadási kötelezettség mindkét alapelvből levezethető, mivel ha a jogosult elfogadási kötelezettségét elmulasztja, azzal a kötelezettet gátolja a szerződésszerű magatartás kifejtésében.
Az előzőeket összefoglalva arra a következtetésre juthatunk, hogy a hatályos Ptk. szerint a jogosultat elfogadási kötelezettség terheli. Igaz ugyan, hogy ezt a Ptk. expressis verbis nem mondja ki, de a felépítése és egyéb (alapelvi)szabályai ezt nyomatékosan sugalmazzák.
A jogosult elfogadási kötelezettsége részben abból áll, hogy rendelkezzen a teljesítés elfogadásához szükséges feltételekkel és ezzel összhangban, szándékában álljon a felajánlott teljesítés elfogadása. Anyagi jogilag ezen a ponton megállhatunk, de álláspontom szerint a teljeskörűség érdekében ezt ki kell egészíteni azzal, hogy mindezt bizonyítania is kell.
A bizonyítás szabályai alapvetően eljárásjogi jellegűek, ezért azok megismerése érdekében a Pp. szabályait kell figyelembe vennünk.
Pp. 3. § (3) bekezdés A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli.
Pp. 164. § (1) bekezdés A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
Az idézett rendelkezést kiterjesztően, peres eljáráson kívüli vita eldöntése során is irányadónak tekinthetjük. Megállapíthatjuk azt is, hogy az elfogadás bizonyítása kizárólag a jogosult kötelezettsége, hiszen ő esik késedelembe (és követ el kötelezettségszegést) ennek elmaradása esetén. Ezt igazolják az alábbi Kúria (2012. január 1. napját megelőzően Legfelsőbb Bíróság) által jogosulti késedelem tárgyában hozott ítéletek is.
Helytállóan védekezett viszont az alperes [kötelezett] a felperes [jogosult] számlaadási kötelezettségének elmulasztásával. A felperes állította de a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére eddig nem bizonyította, hogy eleget tett számlaadási kötelezettségének. (BH 1996.104.)
Tekintettel az adós nyilatkozatára szükséges annak igazolása, hogy a hitelező a számlát az adósnak megküldte. Igazolnia kell továbbá a hitelezőnek azt is, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét - szemben az adós előadásával - teljesítette. (BH 2002.370.)
Az a körülmény, hogy a munkaterület átadás-átvételéről jegyzőkönyv nem készült, nem jelenti azt, hogy a munkaterület nem is állt rendelkezésre. … A vétkes szerződésszegésre tekintettel az alperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a munka egyáltalán mikor vált megkezdhetővé, a munka végzésében voltak-e olyan akadályok, amelyeknek elhárítása nem volt elvárható [Pp. 164. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 743/1975. sz.)
Természetesen a jogosult bármilyen bizonyítási eszközt felhasználhat annak érdekében, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget tegyen és igazolja, hogy elfogadási kötelezettségének eleget tett.
A bizonyítási kötelezettségből fakadó, egyben azon túlmutató önálló jogintézmény a bizonyítási teher. Kengyel Miklóst idézve, a bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség két különböző fogalom. Amíg ez utóbbi a bizonyítással kapcsolatos feladatokat szabályozza, addig a bizonyítási teher szabályai azt állapítják meg, hogy a bizonyítatlanságnak a következményei melyik félnek a terhére esnek. (Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Bp., Osiris Kiadó, 2010. 295. o.)
Amennyiben tehát a jogosult bizonyítási kötelezettsége ellenére nem tudja kétséget kizáróan igazolni elfogadási kötelezettségének teljesítését - mivel bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget - e kötelezettség
5/6
számára teherré válik és viselni köteles annak minden következményét, jelesül, hogy addig az időpontig, amíg az elfogadást nem bizonyítja, a késedelme (és szerződésszegése) fennáll. A késedelemből fakadó valamennyi joghátrány kizárólag a jogosultat sújtja, a jelentkező hátrányok közös viselésére (megosztására) a kötelezett nem kötelezhető. Másképpen fogalmazva; ha a jogosult a saját cselekményeivel, tényeivel késlekedik, szerződésszegést követ el, amelynek következményeiért helytállni tartozik, méghozzá (kártérítési kötelezettséget leszámítva) objektíve, tehát felróhatóságtól függetlenül. A jogosult tehát nem háríthatja el késedelmének a jogkövetkezményeit arra való hivatkozással, hogy ő elvárható magatartást tanúsított. (Bíró György: i. m. 451. o.)
Abban az esetben, ha a jogosult a kötelezett által felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy az elfogadást bizonyítani nem képes, késedelemben áll. A jogosult késedelmét a felajánlott teljesítés elfogadása megszünteti. Amennyiben az első jogszerű felajánlás és a tényleges elfogadás időpontja nem esik egybe, a köztes időtartam a jogosulti késedelem időtartamának felel meg.
Kötelezettnek, a jogosulti késedelmek kapcsán általánosságban kijelenthető, hogy nem áll fenn kötelezettsége, mivel az elfogadás csak és kizárólag a jogosult magatartásától függő objektív tény. A kötelezett ezzel kapcsolatos magatartása, pszichikai hozzáállása nincs hatással a jogosulti késedelemre, így semleges szerepet tölt be, hogy a kötelezett sürgeti, felszólítja-e a jogosultat a felajánlott teljesítése elfogadására, vagy egyáltalán semmilyen lépést nem tesz ennek érdekében
Ha a jogosulti késedelem megszűnik a kötelezett ipso iure - a felek közötti szerződésbe foglalt feltételeknek megfelelően - köteles a teljesítésre, ezt megelőzően azonban nem. Így egyetérthetünk Nizsalovszky Endre azon kijelentésével, hogy; a kötelem nem lehet egyidejűleg a hitelező és adósi késedelem állapotában, ezért a hitelezői késedelem az adósi késedelmet elhárítja. (Nizsalovszky Endre: i. m. 327. o.) A jogosulti késedelem megszűnése tehát előidézi, a kötelezett teljesítési kényszerét, ennek elmaradása esetén a kötelezett esik késedelembe.
A kötelezettnek teljesítése elmaradása esetén sem kell joghátránnyal számolnia. A jogosulti késedelem miatt ugyanis lényegében a teljesítési kényszer vonatkozásában megszűnik, teljesítésre nem kötelezhető.
A kötelezett észlelve, hogy a jogosult nem tett eleget elfogadási kötelezettségének nem kell, hogy feltétlenül letegyen szolgáltatásának átadásáról, a teljesítésről. A Ptk. 287. § (1) bekezdése jogosulti késedelem esetére ugyanis lehetővé teszi a kötelezett részére a bírói letétbe helyezéssel történő teljesítést. Ez talán a legcélszerűbb kötelezetti magatartás, hiszen ez a megoldás ex lege zárja ki későbbi problémák felmerülését. Ezzel a megoldással egyébként úgy teljesíthet a kötelezett, hogy a jogosult - mivel az általa igényelt szolgáltatáshoz nem jutott hozzá - továbbra is érdekelt marad a kötelezett szolgáltatásának elfogadásában. Figyelemmel arra, hogy a törvény szövege nem kötelezi, hanem csak lehetővé teszi a kötelezett számára jogosulti késedelem esetén a bírói letétbe helyezést, van arra lehetőség, hogy más - az előző és az utóbbi pontban ismertetett - megoldást válaszon a kötelezett.
Sajnos a bírói letét alkalmazása a gyakorlatban rendkívül ritka annak magas költségei és korlátozottsága miatt, hiszen példánkhoz visszatérve például őrzés-védelmi szolgáltatás bírói letétbe tárgya és jellege miatt nem tehető.
Természetesen előfordulhat, hogy a jogosult késedelmétől függetlenül a kötelezett teljesít. Ez azt jelenti, hogy a kötelezett mielőtt a jogosult lehetővé tenné számára a szolgáltatás szerződésszerű teljesítését átadja a szolgáltatást. Erre példa, hogy ha a megrendelő több raklap szállítmányt rendel, amiket a telephelyére kér leszállítatni. Később azonban a fuvarozó részére telephelyét nem nyitja ki, ennek ellenére a fuvarozó a raklapokat a telephely kerítésén át beemeli oda, így végső soron a jogosult elfogadása nélkül megy végbe a kötelezett teljesítése.) Alapvető problémát jelenthet ez esetben, hogy a kötelezett a jogosult késedelme miatt általában nem rendelkezik megfelelő információkkal a teljesítéshez és, hogy esetleg más jogszabálysértést követ el annak következtében, hogy kötelezettségét teljesíteni akarja.
Az Országgyűlés 2013. február 11. napján fogadta el a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (új Ptk.), amelyet a Magyar Közlöny 2013. február 26. napján megjelent 31. számában tettek közzé. A törvény hatálybalépésének időpontja 2014. március 15. napján lesz.
Az új Ptk. hatodik, kötelmi jog c. könyv X. címe tartalmazza a szerződésszegés szabályait. Az új Ptk. 6:137. § [Szerződésszegés] A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség teljesítésének elmaradása. E szabályhely tehát expressis verbis kimondja azt, amit a jelenleg hatályos Ptk.-ból csak közvetett módon lehetséges levezetni, hogy a szerződés megszegése minden
6/7
esetben valamely szerződéses kötelezettség megsértésére (teljesítésének elmulasztására) vezethető vissza. Szerződésszegést csak jogviszonyban részes fél követhet el.
Az új Ptk. a szerződésszegés címen belül tárgyalja a késedelem szabályait. A késedelmen belül továbbra is megkülönbözteti a kötelezett késedelmét a jogosult késedelmétől, azonban ez utóbbit, amíg jelenleg "a jogosult késedelme"-ként ismerhetjük, az új Ptk.-ban "jogosult átvételi késedelme"-ként jelenik meg. Eszerint 6:156. § [Átvételi késedelem] (1) A jogosult késedelembe esik, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el.
Ez alapján kijelenthető, hogy az új Ptk. is ismeri és kifejezetten kimondja az elfogadási/átvételi kötelezettség létét.
A késedelem rendszertani elhelyezése egyébiránt nem változott, hiszen az továbbra is a szerződésszegés szabályain belül található.
A hatályos Ptk.-hoz képest további változásnak tekinthető, hogy a jogosult késedelme, 2014. március 15. napjától kizárólag az elfogadás / átvétel elmaradásához köthető. Amíg a jelenleg hatályos Ptk. az elfogadást megelőző, illetőleg ahhoz járulékosan kapcsolódó lépések megtételének elmulasztását is a jogosult késedelemnek minősíti, a jövőben ez már közbenső szerződésszegésnek minősül majd. Az új Ptk. 6:150. § [Közbenső szerződésszegés] a fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket, vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse. Emiatt a teljesítéshez szükséges intézkedés, vagy nyilatkozat megtételének elmulasztását immáron mindkét fél által elkövethető szerződésszegésnek, de nem késedelemnek tartja az új kódex. További változás, hogy az új Ptk. - szemben a hatályos Ptk.-val - nyugta ki nem állítását és értékpapír vissza nem adását nem nevesíti önállóan szerződésszegést előidéző tényezőként.
Összefoglalva kijelenthető, hogy az új Ptk. némileg átalakítja a jogosulti késedelem rendszerét. Azon azonban nem változtat, hogy a jogosultat elfogadási (átvételi) kötelezettség terheli. Amennyiben ennek nem tesz eleget, késedelembe esik, ami - a hatályos Ptk.-val egyező módon - szerződésszegést eredményez. Így bár a jogtudományban két egymástól eltérő irányzat figyelhető meg elfogadási kötelezettség létezése tárgyában a gyakorlatot meghatározó két nagy polgári jogi kódexünk is az elfogadási (vagy utóbbi által használt átvételi) kötelezettség létezése mellett tör lándzsát úgy. ■
Visszaugrás
