A társasági jog a XX. század végi és XXI. század eleji magyar polgári jogalkotás talán legkiemelkedőbb területeként fejlődött, annak összes kihívása és buktatója ellenére. A szakma nagy többsége valószínűleg egyetért abban, hogy az elmúlt több mint három és fél évtized során valóban jelentős, érdemi előrelépések történtek ezen a jogterületen. Felmerülhet a kérdés, szükséges-e még a Ptk. Harmadik Könyvének további javításán gondolkodni, ha a joganyag alapvetően stabil és jól működik a gyakorlatban is. Ugyanakkor az "új"-nak már nem nevezhető, több mint egy évtizede hatályba lépett Ptk.-ban még mindig találhatóak olyan jogintézményi elemek, megfogalmazások és szófordulatok, amelyek átgondolása, finomítása indokolt lehet. Jelen tanulmány célja ezen finomhangolási törekvésekhez való hozzájárulás.
The company law has developed as perhaps the most outstanding field of Hungarian civil legislation of the late 20[th] and early 21[st] century, despite all its challenges and pitfalls. The vast majority of the legal profession would probably agree that over the past three and a half decades, significant and substantial progress has indeed been made in this area of law. The question may arise as to whether further improvements to the Third Book of the Civil Code are still necessary if the legislation is basically stable and works well in practice. However, in the Civil Code, which can no longer be called 'new' and which entered into force more than a decade ago, there are still legal instruments, wording and phrases which could be considered and refined. This study aims to contribute to these fine-tuning efforts.
Hosszan lehetne sorolni azokat az érveket, amelyek az ellen szóltak[1], hogy a Polgári Törvénykönyv jogi személyek úgynevezett belső jogviszonyaira vonatkozó rendelkezései főszabály szerint és általános jelleggel diszpozitívak legyenek. Ezekről az érvekről egy évtized múltán is elmondható, nem voltak sem indokolatlanok, sem megalapozatlanok. Én magam azon az állásponton vagyok, hogy talán a 2006-os Gt. találta meg a legjobban az egyensúlyt a kötelezően alkalmazandó és eltérést engedő szabályok között, amikor azt mondta, hogy "[a] tagok (részvényesek) e törvény, illetve más jogszabályok keretei között a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) tartalmát szabadon állapíthatják meg, e törvény rendelkezéseitől azonban csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. Nem minősül a törvénytől való eltérésnek olyan további rendelkezés társasági szerződésbe (alapszabályba, alapító okiratba) való foglalása, amelyről e törvény nem szól, ha a rendelkezés nem áll ellentétben a társasági jog általános rendeltetésével, vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával, és nem sérti a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit"[2]. Ezt már csak azért is így gondolom, mert erősen kétséges, hogy a sokszor a kógens és imperatív szabályozásra jellemző nyelvezettel megfogalmazott mondatok - "kötelező", "kell", "nem lehet", "tilos"- laikus tanulmányozóitól magától értetődően elvárható annak felismerése, hogy épp olyan rendelkezéseket olvasnak, amelyektől akár el is lehetne térniük[3], ha ezek felismerése/azonosítása sokszor még a professzionális jogalkalmazóknak, az ügyfeleket segítő ügyvédeknek, a jogvitákat eldöntő bíróknak sem egyértelmű és számukra is nehézséget okoz.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a Ptk. az azt megelőző két társasági törvénytől gyökeresen eltérő szabályozási alapkoncepció talaján áll[4] és ameddig ez a szabályozási koncepció nem változik, addig ebben a szabályozási környezetben kell arra törekedni, hogyan lehetne megfogalmazni a legtökéletesebben azt, amit a jogalkotó elérni kívánt.
A Ptk. Harmadik Könyve rendelkezései értelmezésénél nyilvánvalóan nem csak hatalmas segítséget jelent, de egyben irányadó is a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2014. május 21-23-án megtartott ülésén elfogadott 1. számú állásfoglalása arról, "[h]ogyan kell értelmezni a Ptk. Harmadik Könyvének a jogi személyek létrehozására és működésére alkalmazandó, a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív szabályozás elsődlegességének az elvét? Milyen szempontok szerint kell vizsgálni a Ptk. egyes rendelkezéseit annak eldöntéséhez, hogy diszpozitív-e az adott rendelkezés, az eltérés törvényi tilalma hiányában" és szintén alapjaiban járják körbe ezt a témát olyan iránymutató írások is, mint például "[a] gazdasági társaságok szervezeti és működési kereteit meghatározó diszpozitív és kógens szabályok I-II." és "[m]iért kóges a diszpozitív? I-V." Dzsula Marianna tollából.
- 66/67 -
A kérdés szerintem az, hogy lehetséges lenne-e az elmúlt tíz évben a jogszabályértelmezés körében felhalmozott tudást és szempontrendszert, a bíróságok által kidolgozott és alkalmazott úgynevezett "objektív tesztet", illetve annak minél nagyobb részét szöveges formába öntve beépíteni magába a Ptk.-ba (vagy legalább ahhoz közelíteni) annak érdekében, hogy az ne a jogalkalmazás, hanem a jogalkotás oldalán egyértelműsítse a felmerülő kérdésekre adandó válaszokat.
Álláspontom szerint a jelenleg hatályos 3:4. § megfogalmazásához képest a Ptk. Harmadik Könyvének diszpozitivitási célját meg lehetne a pontosabban is fogalmazni, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan sérülne az eddig kialakított joggyakorlat vagy azon változtatni kellene.
A Ptk. 3:4. § (2)-(3) bekezdésnek módosított, kiegészített normaszövegére, amely szerintem megfelelne a jogalkotói célnak és a bíróságok kialakított joggyakorlatának is, az alábbi javaslatot tenném[5]:
"3:4. § (2) A jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti, illetve a jogi személyhez fűződő viszonyukra nézve, valamint a jogi személy szervezetére és működésére irányuló azon szabályoktól, amelyek a jogi személy belső viszonyaira vonatkoznak, és lényegesen, valamint közvetlenül nem érintik harmadik személyek törvényes érdekeit, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.
(3) A jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el a törvényben foglalt szabályoktól, a) ha az eltérést [e] törvény oly módon tiltja, hogy ahhoz a semmisség jogkövetkezményét fűzi, vagy b) ha az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak, illetve a jogi személy tagjai kisebbségének lényeges törvényes érdekét sérti, vagy c) ha az eltérés a jogi személy feletti törvényességi felügyelet érvényesülését akadályozza, vagy d) ha az eltérés az adott jogi személy rendeltetésével, alapvető fogalmi ismérveivel ellentétes."
A fenti kiegészítés/módosítás szövegszerűen tartalmazná, hogy
- a Ptk.-tól való eltérés lehetőségét a jogalkotó csak a jogi személy belső viszonyaiban biztosítja, és ott is csak akkor, ha az harmadik személy törvényes érdekét nem érinti,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
