Emlékezetes, hogy 1996. március 20. és 23-a között a Mozdonyvezetők Országos Szakszervezete részéről folytatott sikertelen bérügyi tárgyalások miatt a menetrendszerinti vasúti közlekedés leállt és csak az "elégséges" szolgáltatást jelentő két-két járat közlekedett az egyes vonalakon. A mozdonyvezetők sztrájkja három napig tartott, mivel az ellenérdekű felek részéről felkért egyeztetőnek, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkárának sikerült a felek között mindkét fél részére elfogadható egyezséget létrehoznia. Ez a sztrájk a tetemes károkon túlmenően komoly zavarokat okozott a közlekedésben, mivel a mozdonyvezetők leállása a vasúti forgalom teljes megbénulását vonta magával, annak ellenére, hogy a másik két reprezentatív vasutas szakszervezet, a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) és a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) a sztrájkban nem vett részt és hármuk közül akkor a Mozdonyvezetők Országos Szakszervezetének a taglétszáma és az üzemi tanácsválasztásokon elért reprezentativitása volt a legkisebb. Mivelhogy a vasút üzemi működésében a mozdonyvezetők kulcspozíciót töltenek be és sztrájkjukkal meg tudják bénítani a vasút egész üzemi működését, Németországban mindaddig, amíg a "Deutsches Bahn", ill. a "Reichsbahn" állami intézményként, nem pedig Rt.-ként működött, a mozdonyvezetőket köztisztviselőknek, azaz hivatalnokoknak (Beamte) minősítették, mivel hivatalnok a német Sztrájkrendtartás és a Beamtengesetz értelmében nem sztrájkolhat.
A Munkaügyi Minisztérium akkori helyettes államtitkárának (Herczog László) az egyeztető közreműködésével megkötött és kollektív szerződésbe foglalt béralku 1998. december 31-ével lejárt. A MÁV Rt. az előbb említett három reprezentatív vasúti szakszervezettel november közepén megkezdte a bértárgyalásokat. Mivel a felek álláspontja jelentős mértékben eltért egymástól, az álláspontok pedig nem közeledtek egymáshoz, december közepén egyeztető tárgyalások kezdődtek a felek között. Érdekessége az ügynek, hogy az egyeztető tárgyalásokon - a felek jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a MOSZ és a VSZ vett rendszeresen részt. A VDSZSZ jelenléte a bírósági ügyiratokhoz csatolt egyeztető tárgyalási jegyzőkönyvekből csak egy esetben tűnik ki. Ezenkívül az is érdekes, hogy amikor már látható volt, hogy a tárgyalások az álláspontok megmerevedése miatt megfeneklenek és a jegyzőkönyvek csak a tárgyalások eredménytelenségét, valamint a tárgyalás folytatásának az időpontját rögzítik, sem közvetítőt, sem pártatlan egyeztetőt a tárgyalásokba az ellenérdekű felek nem vonnak be, ill. ilyen személyt nem kérnek fel, holott a Magyar Törvénykönyvének (Mt.) a 195. §-a lehetőséget biztosít, továbbá ezen kívül igénybe vehető még a jelenleg a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő Közvetítő, Egyeztető és Döntőbírói Szolgálat is.
A tárgyalások megfeneklése miatt dec. 21-én a MOSZ, másnap pedig a VSZ tartott a kora reggeli időszakban kétórás figyelmeztető sztrájkot. Emiatt a MÁV Rt. azzal a kérelemmel fordult a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, hogy állapítsa meg a figyelmeztető sztrájkok jogellenességét, amit a Fővárosi Munkaügyi Bíróság első fokon eljárt bírája B.-né, dr. Lakatos Katalin eljárásban hozott végzésével meg is állapított. A két szakszervezetet elmarasztaló végzést a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság munkaügyi tanácsa megváltoztatta és a figyelmezető sztrájkokat jogszerűnek minősített. Ezzel párhuzamosan egyfelől a MÁV Rt. másfelől a VOSZ és VSZ között a tárgyalások továbbfolytak. A MÁV Rt. - szerinte - a lehetőségeinek végső határáig elmenve újabb és végsőnek szánt béremelési ajánlatot tett, amit a két szakszervezet - meggyőződve abban, hogy további engedményeket adni a vasút nem képes -az Rt. ajánlatát december 31-én elfogadta. A felek megállapodtak abban, hogy a kollektív szerződésnek minősülő bérmegállapodást - amely az 1999-es évre szól -jan. 4-én írják alá és az eredetileg e naptól kezdődő sztrájkot "lefújják". Ez meg is történt. Nem így járt el azonban a VDSZSZ, amely nem fogadta el a MÁV Rt.-nek a legutoljára tett bérajánlatát és tovább ragaszkodott eredeti béremelési igényéhez. Ezért a VDSZSZ január 4-ére meghirdetette és megkezdte részleges sztrájkját, amely kisebb-nagyobb zavarokat azért okozott a vasút működésében.
A MÁV Rt. ezért ismét a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordult a VDSZSZ által szervezett sztrájk jogellenessé minősítésének az érdekében, amit a Munkaügyi Bíróság nevében eljárt B.-né dr. Lakatos Katalin a nemperes eljárásban hozott végzésével ki is mondott, és amelyet a VDSZSZ fellebbezése folytán a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság helybenhagyott. Az ezt követő felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi tanácsa megváltoztatva az első és másodfokon eljárt bíróságok álláspontját, a VDSZSZ sztrájkját jogszerűnek és a másik két szakszervezet által megkötött kollektív szerződést érvénytelennek nyilvánította. Ezzel a VDSZSZ megszabadult egy hatalmas kártérítési igénytől, amelyet főként a külföldi fuvarmegrendelések teljesítésének késedelméből vagy elmaradásából keletkezett jövedelemkiesés, valamint kötbér-, és kárigény bejelentések miatt állt elő.
A VDSZSZ, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján fellélegzett, annak elnöke, Gaskó Gyula továbbra is követelte az eredetileg is igényelt béremelést és újból sztrájkkal fenyegetőzött. Végül is - mint hírlik külföldi és belföldi munkajogi és munkaügyi szakértők tanácsára - a kétes kimeneteltől tartva visszavonta a sztrájkfelhívást. Ezzel lényegében elfogadta azt a megállapodást, amelyet a MÁV Rt. a két másik vasúti szakszervezettel megkötött. Ugyanakkor Gaskó a VDSZSZ lapjában az első fokon eljárt bírónőt érzelmi kitörésektől sem mentes támadó jellegű bírálatban részesítette, kétségbe vonva jogi szaktudását, tárgyilagosságát és a bírói pályára való alkalmasságát, felszólítva őt, e pálya elhagyására. Közvetve a bírói függetlenséget is megkérdőjelező e szokatlan hangvételű cikkre a Fővárosi Bíróság elnöke nyilvános válaszlevélben kívánt reagálni, e vádakat alaptalannak, elfogultnak és demagógnak minősítve. Az egyébként érzelmektől mentes hangvételű választ Gaskó nem engedte leközölni a VDSZSZ lapjában. Ezért az a Fővárosi Bíróság belső orgánumában, a "Kisbíró"-ban jelent meg Gaskó írásával együtt.
A Gaskó cikk nyomában úgy tűnhet, hogy itt egy kormánypolitikailag befolyásolt és a bírói objektivitást, valamint a pozitív jogot félremagyarázó végzések születtek az első és a másodfokú eljárások során. Ugyanakkor ezek az 1998/99. évben lezajlott vasutas kollektív munkaügyi jogviták több olyan jogalkalmazási és jogértelmezési problémát vetnek fel, amelyre a mai magyar tételes munkajogi szabályozás több vonatkozásban nem ad megfelelő iránymutatást. Ezért az 1998 decemberi és az 1999 januári vasutas sztrájkokból, valamint a velük összefüggő kollektív szerződésből keletkezett jogvitákat és a bennük hozott bírósági döntéseket érdemes jogelméleti szempontok szerint kiértékelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
