1. A Nyugati Gót Birodalom 714-ben történt felbomlását követően az Ibériai-félsziget nagy része arab uralom alá került, így a római jog hivatalos alkalmazására ideiglenesen nem kerülhetett sor. A ius Romanum továbbéléséről, illetve hatásairól ennek megfelelően az Ibériai-félsziget csak azon területeinek vonatkozásában beszélhetünk, ahol keresztény királyságok jöttek létre.
A római jog jelentős hatásáról tanúskodik az 1446-1447-ben, V. Alfonz király (1432-1481) uralkodása alatt - aki először édesanyja, később pedig, 1448-ig nagybátyja gyámsága alatt uralkodott - elfogadott Ordenações Afonsinas, amelyet Ordenações do Rey Afonso V-nek is neveznek. E munka a különböző portugál jogforrások (fontes iuris Lusitani) öt kötetből álló gyűjteménye, amely a II. Alfonz király (1211-1223) uralkodásával kezdődően elfogadott törvényeket (leges) - amelyeket erősen befolyásolt a Cortes gyakorlata - és a szokásjogi szabályokat (consuetudines) tartalmazta. Az Ordenações Afonsinas kötelezőek voltak a bíróságokra nézve.
2. Portugáliában a szokások (costumes) és az egyes városi statútumok (statuta) számos római jogi elemet tartalmaztak. Vonatkozik ez a római jog intézményeire, konstrukcióira és terminológiájára egyaránt.
Hatályban volt portugál területeken ezen felül a Codex Euricianus és a Bölcs Alfonz (Alfonso el Sabio) nevéhez kapcsolódó, hét részből álló Siete Partidas portugál fordítása is. Portugáliában a római jog formális recepciójára (receptio in globo vagy receptio in comp-lexu) azonban Spanyolországtól vagy Németországtól, pontosabban a Szent Római Birodalomtól (Sacrum Romanum Imperium) eltérően mégsem került sor.
3. Portugáliában az ún. általános jog (direito comum) - Spanyolországhoz és Andorrához hasonlóan - a római jogon (ius Romanum) és a kánonjogon (ius canonicum) alapult.
Accursius glossa ordinariájának és Bartolus munkáinak (kommentárjainak) tekintélyét nem befolyásolta, pontosabban gyengítette az a tény, hogy e két rendeletgyűjteményt, kompilációt csak abban az esetben lehetett az ítélkezési gyakorlatban figyelembe venni, ha azok rendelkezései nem álltak ellentétben a communis opinio doctorummal. Ebben kétségtelenül szerepet játszott az a tény, hogy sok esetben a communis opinio doctorum pontos megállapítása nem egy esetben csak hosszú ideig tartó elemzés alapján volt lehetséges. Hasonló értelmű rendelkezéseket tartalmaznak az Ordenações Manuelinas (1521), amelyeket I. Mánuel király (1495-1521) uralkodásának utolsó évében fogadtak el és hirdettek ki.
Ugyancsak hasonló rendelkezéseket találunk az 1603-ból származó Ordenações Filipinas-ban is, amelynek kapcsán megjegyezzük, hogy Portugália ebben az időszakban (1580-1640) spanyol uralom alatt állt. Az Ordenações Filipinas-t III. Fülöp király, Portugália királyaként II. Fülöp (1598-1621) - aki egyidejűleg, egy személyben volt Spanyolország és Portugália királya - fogadta el és hirdette ki.
4. Az 1769. augusztus 18-án - I. József király (17501777) uralkodása idején első miniszteri tisztséget betöltött Pombal márki (Marquês de Pombal) reformkormányzása idején1 - elfogadott Lei da Boa Razão (para os direitos das nações polidas e civilizadas) a római jogot (direito romano) csupán szubszidiáriusan érvényesülő jognak tekinti, amennyiben annak tételei a lényegében a természetjogot (direito natural) jelentő boa razãóval nem állnak ellentétben. Említést érdemel az 1769. szeptember 9-én elfogadott törvény (Lei de 9 de setembre 1769), amely jelentősen módosította az öröklési jog (direito sucessório) szabályait. Az öröklési jog reformja során különleges jelentőségük volt a felvilágosodás eszméinek ("a reforma iluminista").
5. José Homem Correia Teles (1780-1849) a "Theoria da interpretação das leis" (1815) című, a törvények értelmezésével foglalkozó munkájában Jean Domat (1625-1696) tanait követi. Jelentős az 1824-ben publikált, a Lei da Boa Razão-t értelmező műve is. Correia Teles a portugál polgári törvénykönyv előkészítésében jelentős szerepet vállalt. Tagja volt annak az 1827-1828-ban felállított bizottságnak, amelynek feladata a portugál polgári törvénykönyv megalkotása volt. 1835-ben publikált háromkötetes, nagyhatású művében ("Digesto portuguez, ou tractado dos direitos ou obrigações civis, accommodado as leis e costumes de nação portugueza para servir de subsidio ao Novo Codigo Civil") a polgári törvénykönyv megalkotásánál a külföldi törvénykönyvek közül a porosz Allgemeines Landrechtet és a francia Code civilt tekintette elsősorban modellnek, mintának.
A portugál Código civil alapját azonban Correia Teles elgondolása szerint döntően az évszázados hagyományokkal rendelkező, a római jogi hagyományokon alapuló, azokra épülő portugál magánjog képezte volna. Említést érdemel Manuel António Coelho da Rocha (1793-1850) Instituições de direito civil portuguez című tankönyve2, amelyben a neves civilista a hatályos portugál magánjogot mutatja be.
6. A XIX. század elején megerősödő, a politikusok részéről is támogatást élvező kodifikációs mozgalom egyes képviselői a korábbi jogi hagyományok felszámolását szorgalmazták. A. L. Visconde de Seabra (17981895), aki a természetjogi iskola (Escola do direito natural) nézeteit képviselte, 1858-ban tette közzé a portugál polgári törvénykönyv tervezetét, amelynek kidolgozásával 1850-ben bízták meg. A svájci Walther Munzin-gerhez (1830-1873) és Eugen Huberhez (1849-1923) hasonlóan Seabrát egyedüli kodifikátorként bízták meg a törvénykönyv elkészítésével. A törvénytervezetet (Proyecto) Visconde de Seabra 1858-ben nyújtotta át a kormánynak. Számos módosítást követően a portugál Código civil 1868-ban, I. Lajos király (1861-1889) uralkodásának idején lépett hatályba.
Visconde de Seabra Coimbrában végezte tanulmányait, jogászi, műfordítói és filozófiai munkássága mellett politikai tevékenysége is jelentős. Klasszikus latin szerzőket, így Horatius és Ovidius műveit fordította portugál nyelvre. A latin auktorok munkáihoz kommentárokat is írt, amelyek ma is komoly értéket képviselnek. Jelentős Seabra 1850-ben megjelent "A Propiedade. Philosophia do Direito para servir de introduccäo ao comentario sobre a Lei dos foraes" című jogfilozófiai munkája, amely jelentős mértékben közrejátszott abban, hogy Visconde de Seabra kapott megbízást a portugál polgári törvénykönyv szerkesztésére. Seabra több ízben, így 1852-ben néhány hónapon át, majd 1868-ban szintén rövid ideig igazságügyi és egyházügyi (vallásügyi) miniszter volt. 1862 és 1868 között a képviselőház (Cämara dos Deputados) elnöke volt. 1866 és 1868 között az 1290-ben alapított coim-brai egyetem rektori tisztét is betöltötte.
7. A Código civil elkészítése során a politikailag liberálisnak tekinthető Visconde de Seabra elsősorban a porosz Allgemeines Landrecht für die preußischen Staaten magánjoggal kapcsolatos rendelkezéseit, a francia Code civilt és az osztrák Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch-ot tekintette modellnek. A portugál Código civil 16. szakasza a természetjogot (direito natural) szubszidiárius jogforrásnak (direito subsidiário) tekinti.3 A természetjog gyakorlatilag a boa razaót jelenti, amely több szempontból is kapcsolódik a római joghoz. A Código civil értelmezésében a bírói gyakorlatban kiemelkedő szerepet játszott J. Dias Ferreira (1837-1909) ötkötetes kommentárja, amely a római jog alapján interpretálta a portugál polgári törvénykönyvet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
