A jóhiszeműség és tisztesség alapelve magában foglalja azt az erkölcsi kívánalmat, hogy a szerződéskötési tárgyalásokat kezdeményező ajánlattevő ne vonhassa vissza ajánlatát vagy annak tartalmát utólag ne módosíthassa, különösen akkor ne, amikor az ajánlat címzettje az ajánlat tartalmáról tudomást szerzett, azaz amikor az ajánlat hatályossá vált. A hatályossá még nem vált ajánlat esetében ez a jóhiszeműségi elvárás nem kerül ilyen mértékben kifejezésre, hiszen ez esetben olyan ajánlatról van szó, amelyről az ajánlat címzettje még nem szerzett tudomást. Ezzel összhangban az ajánlat tartalmának a címzett általi tudomásvétellel a szerződési tárgyalásokra vonatkozó kezdeményezési lehetőség át kell, hogy háruljon a címzettre - a szerződés létrejötte többé már nem az ajánlattevő, hanem az ajánlat címzettjének akaratától kell, hogy függjön.
Mégis, ez az elvi kívánalom az ajánlati kötöttség joghatásának tekintetében nem nyert minden jogrendben azonos jogi jelentőséget. Így az ajánlati kötöttség szabálya a germán jogcsaládba tartozó jogrendekben a legszigorúbb, az angolszász jogban a legenyhébb, míg a két véglet között talán a francia jogi hagyományokat követő jogrendek helyezkednek el, mindenekelőtt a francia és az olasz jog.[1]
E tanulmány célja a hatályossá vált ajánlat visszavonásának összehasonlító jogi elemzése[2] és annak megállapítása, hogy azokban a jogrendekben, amelyekben az ajánlat visszavonása lehetséges, a visszavonás eredményezhet-e kártérítési felelősséget (minősülhet-e az ajánlat visszavonása a szerződési tárgyalások rosszhiszemű folytatásának), azaz fennállhatnak-e a culpa in contrahendo szabályai alkalmazásának feltételei. E tanulmány külön nem tér ki az ajánlat visszavonásának arra az esetére, amikor az ajánlattevő visszavonó nyilatkozata az ajánlattal egy időben vagy előbb érkezik meg az ajánlat címzettjéhez, hiszen a szó szoros értelmében az ilyen "visszavonás" nem is tekinthető az ajánlat visszavonásának, mert időrendi sorrendben valójában nincs is mit visszavonni - a visszavonás tárgyát képező jognyilatkozatról (az ajánlatról) a címzett csak a visszavonó nyilatkozat után, vagy azzal egy időben szerez tudomást. Ezért a kutatás tárgyát csak a hatályossá vált ajánlat visszavonása képezi, azaz annak az ajánlatnak a visszavonása, amelyről a címzett már tudomást szerzett.
A német polgári törvénykönyv lakonikusan csak annyit ír elő, hogy az ajánlat köti az ajánlattevőt, kivéve, ha az ajánlattevő az ajánlati kötöttséget kifejezetten kizárta.[3] Az ajánlat érdemi visszavonásának lehetőségét nem szabályozza. Ennélfogva a német jogban az ajánlattevő ajánlati kötöttsége teljes: ajánlatát annak az ajánlat címzettje által történő tudomásvétele után nem tudja visszavonni, sem módosítani. Ettől a pillanattól többé nem tud hatni a szerződés létrejöttére, mert a szerződés létrejötte az ajánlat címzettjének jognyilatkozatától függ. Az osztrák jog is hasonló állásponton van: az osztrák polgári törvénykönyv előírja, hogy az ajánlatot az ajánlattevő nem tudja visszavonni az ajánlat elfogadására nyitva álló határidő letelte előtt.[4] Ettől a megoldástól a svájci jog sem tér el: a svájci kötelmi törvény értelmében az ajánlattevő ajánlati kötöttsége az ajánlat elfogadására meghatározott határidő leteltéig fennáll.[5] Amennyiben az ajánlatot az ajánlattevő elfogadási határidő meghatározása nélkül tette meg, a svájci jogban két helyzet állhat elő, attól függően, hogy a szerződéskötési tárgyalások jelenlévők vagy távollévők között folynak-e. Amennyiben a tárgyaló felek jogi szempontból jelenlévőknek tekinthetők, az ajánlat címzettjének közvetlenül az ajánlat tartalmának tudomásulvétele után azonnal érdemi választ kell adnia, máskülönben az ajánlattevő ajánlati kötöttsége megszűnik.[6] Az ajánlattévő ajánlati kötöttsége a távollévők közötti szerződéskötési tárgyalások során addig az ideig áll fenn, amely ésszerűen szükséges ahhoz, hogy az ajánlattevő az ajánlat elfogadását tartalmazó, idejekorán megtett és hiánytalan jognyilatkozatot megkapja.[7] A svájci jogban is lehetséges az ajánlati kötöttség kizárása, amennyiben az ajánlattevő ilyen értelemben nyilatkozott.[8]
A német, osztrák és svájci jogban tehát az ajánlattevő ajánlati kötöttsége teljes, azaz főszabályként ajánlatát, miután az már hatályossá vált, nem tudja visszavonni vagy módosítani.[9] E tekintetben ezek a jogrendek eltérnek a valamikori ius commune-ban általánosan elfogadott állásponttól, amely az ajánlatot egészen annak elfogadásáig visszavonhatónak tekintette.[10] Ez a meg-
- 357/358 -
oldás inkább a francia jogi kultúrkörbe tartozó jogrendekben maradt fenn.
Az ajánlati kötöttség szabálya a francia jogban nem olyan szigorú, mint a germán jogi hagyományokat követő jogrendekben. A francia polgári törvénykönyv nem tartalmaz kifejezett rendelkezéseket a szerződéskötési ajánlatról, az elfogadó nyilatkozatról, ezen jognyilatkozatok érvényességéről, így a kódexben nincsenek kifejezett szabályok az ajánlati kötöttségről, sem pedig az ajánlat visszavonásának lehetőségéről. A törvénykönyv csupán rögzíti, hogy a szerződés létrejöttéhez négy előfeltétel teljesülése szükséges, amelyek közül a kötelezett fél beleegyező nyilatkozata (akarategység) szerepel az első helyen.[11] Az akarategységet[12] a kódex részletesebben szabályozza, de ezek a rendelkezések főleg a nyilatkozat akarathibák (tévedés, megtévesztés és fenyegetés) miatti érvénytelenségét érintik. Az összehasonlító jogi irodalom szerint, a törvény említett rendelkezéseiből az a következtetés vonható le, hogy az az ajánlat, amelyben az ajánlattevő kifejezetten nem rögzítette, hogy meghatározott határidő leteltéig visszavonhatatlan, mindaddig visszavonható, amíg az ajánlat címzettje azt el nem fogadta.[13] Ezt az álláspontot fogadja el a francia doktrína és a bírói gyakorlat is.[14] A francia irodalomban az ajánlat elvi visszavonhatósága Aubry, Rau és Bartin rendszerező munkájában került legtisztábban megfogalmazásra. Szerintük, mivel az ajánlat önmagában nem keletkeztet kötelmet, elvben mindaddig visszavonható, amíg az ajánlat címzettje el nem fogadja.[15] Hasonló, sőt az ajánlati kötöttséget még inkább gyengítő állásponton van a francia Semmítőszék is. Álláspontja szerint, amennyiben az ajánlattevő ajánlatában elfogadási határidőt szabott meg a címzettnek, az ajánlattevő a határidő lejárta előtt is visszavonhatja az ajánlatát, amivel igaz meggátolhatja a szerződés létrejöttét, viszont kártalanítási felelősséggel tartozhat az ajánlat címzettjének.[16] Az ajánlat visszavonhatóságának szabályát a Semmítőszék azokra az ajánlatokra is kiterjesztette, amelyekre vonatkozólag az ajánlattevő kifejezetten nem szabott elfogadási határidőt, viszont az adott szerződéstípusra vonatkozó kereskedelmi szokványok fényében vagy az eset körülményeire való tekintettel vélelmezhető, hogy az ajánlat ésszerű határidőn belül elfogadásra nyitva állt.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
