Ebben a lapszámban folytatjuk interjú-sorozatunkat, amelyben olyan szakemberek életútját mutatjuk be, akiknek életében meghatározó szerepet játszott a családjog, és munkásságuk példaképül szolgálhat a következő jogász generációk számára. Interjú alanyunk ezúttal dr. Makai Katalin, a Kúria 2018-ban nyugdíjba vonult tanácselnöke, akivel folyóiratunk főszerkesztője beszélgetett.
Dr. Makai Katalin 1975-ben szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1975 és 1979 között bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár a Budapesti II., XI. és XII. kerületi Bíróságon, és 1979. január 1-jei bírói kinevezését követően itt, valamint a jogutód Budai Központi Kerületi Bíróságon családjogi pereket tárgyalt. 1984 májusától 2006 júniusáig mint berendelt bíró az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, előbb a Törvényelőkészítő Főosztály előadójaként, majd a Civilisztikai és Gazdasági Kodifikációs Főosztály főosztályvezető-helyetteseként a Magánjogi Osztályt vezette. 2006. június 1-jétől a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria Polgári Kollégiumának tagja, a P.II. tanács ügykörébe tartozó perek (családjogi és öröklési jogi viták, gondnokság alá helyezés, hozzátartozók közti kötelmi ügyek) elbírálásában vett részt. 2014 novemberétől ennek a tanácsnak az elnöki tisztét töltötte be egészen 2018. április 1-jei nyugdíjba vonulásáig. Munkásságát számos tanulmány és könyv gazdagítja. Rendszeresen tartott előadásokat és oktatott mind az egyetemen, mind a Magyar Igazságügyi Akadémián. 2014-ig a Jogi Szakvizsgabizottság tagja volt. Tizenöt éven keresztül részt vett a Személyi Állapot Nemzetközi Bizottsága (CIEC[1]) magyar szekciójának munkájában.
Tisztelt Tanácselnök Asszony! A szakmai életutakat bemutató interjúk többsége úgy kezdődik, hogy a riportalany elmondja: már gyerekkorától vonzódott az adott hivatáshoz, és ebben családi példák is szerepet játszottak. Az Ön esetében hogyan alakult ki az érdeklődés a jogi pálya iránt?
Sem felmenőim között, sem szélesebb családomban nem volt jogász, sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy jogász legyek. Szüleim széles látókörű, művelt emberek voltak, apám külpolitikai újságíróként dolgozott. Lakásunk tele volt könyvekkel, szépirodalmi és történelmi művek sorakoztak a polcokon. Nagyon szerettem az irodalmat, az irodalomtörténészi pálya lebegett a szemem előtt. Harmadik gimnazista koromban, amikor a pályaválasztás kérdése felmerült, osztályfőnököm (aki magyart tanított) vetette fel: "Kati, miért nem mész jogi pályára, mikor kimondottan bírói alkat vagy?" Kérdésében nyilván közrejátszott, hogy igazságszerető embernek ismert meg. Első reakcióm a visszautasítás volt, de valahogy a kérdés tovább foglalkoztatott, érlelődött bennem. Kb. egy év múlva, amikor a továbbtanulásra a jelentkezési lapot ki kellett töltenünk, eldöntöttem, hogy az ELTE Jogi Karát választom. Ezt az elhatározásomat befolyásolta az is, hogy az országos tanulmányi versenyen bejutottam a középdöntőbe történelemből, ami az egyik felvételi tárgy volt az egyetemen. Nem családi példa vezetett tehát a jogászi pályára. A sors érdekessége viszont, hogy engem követően két unokaöcsém is jogász lett.
A jog igencsak szerteágazó tudomány: az államjogtól a büntetőjogig, a jogelmélettől a polgári jogig számtalan területe van. Volt-e olyan jogág, amelyet már egyetemista korában jobban kedvelt? Mikor dőlt el, hogy a jogászi hivatások közül melyiket választja?
Ami az első kérdést illeti, kezdettől a polgári joggal és az ahhoz kapcsolódó jogterületekkel szimpatizáltam, más jogág, így például a büntetőjog kevésbé érdekelt. Viszonylag hamar eldőlt bennem az is, hogy a jogászi pályák közül a bírói hivatás áll hozzám legközelebb. Az ügyvédség jöhetett volna még szóba, de az 1970-es évek közepén az ügyvédi karban szigorú létszámkorlát volt. Bírósági fogalmazóként a Pesti Központi Kerületi Bíróságra neveztek ki. A bírói-ügyvédi szakvizsgát követően megszületett a kisfiam, de nem maradtam sokáig otthon, mert addigra már intenzív hivatástudat alakult ki bennem, úgy éreztem, hogy "az igazságügynek szüksége van rám". Az akkori Budapesti II., XI. és XII. kerületi Bíróságra neveztek ki bírónak. Említést érdemel, hogy együtt kezdtem a pályát Tamáné dr. Nagy Erzsébettel, akivel az általános iskolában, a gimnáziumban és az egyetemen is együtt jártam, sőt később együtt dolgoztunk az Igazságügyi Minisztériumban, majd a Kúrián is. Erzsi előttem fél évvel, kúriai tanácselnökként ment nyugdíjba.
- 16/17 -
Az évtizedek során és mind a mai napig a legjobb barátnők vagyunk.
Hogyan jött képbe a családjog? Ez iránt is valamilyen belső vonzódása alakult ki?
A válasz ennél prózaibb: a II., XI. és XII. kerületi bíróságon a családjogi ügyszakban volt szükség bíróra. 1981-ben, a Budai Központi Kerületi Bíróság létrejöttével a családjogi csoportba kerültem. De - miként a bírói pályát - a családjogot is hamar megszerettem, érdekeltek a családjogi ügyek. Nem okozott gondot a tárgyalás, az ügyvédekkel és a felekkel történő kommunikáció sem. És valószínűleg nem működhettem rosszul, mert főnökeimtől és a szakma képviselőitől is számos szóbeli elismerésben részesültem. Az akkori szóhasználattal élve, benne szerepeltem a "káderfejlesztési tervben" is.
Ehhez képest jött egy hirtelen váltás: 1984-ben az Igazságügyi Minisztériumba került beosztott bíróként, mégpedig a Törvényelőkészítő Főosztályra, ahova akkor nagyon nehéz volt bejutni, és nagy megtiszteltetésnek is számított. Nekem volt olyan, idősebb bíró kollégám, aki azt mondta, ő a minisztériumba soha nem menne a "bürokraták" közé, kivéve a Törvényelőkészítő Főosztályt, mert "az más".
Valóban így volt: a főosztály, amelyet akkor dr. László Jenő vezetett, nagy tekintélynek örvendett, és számos kiváló jogász dolgozott ott. Engem a polgári jogi kodifikációs osztály vezetője, Fluckné dr. Papácsy Edit hívott közéjük. Személyesen nem ismert engem, de olvasta ítéleteimet, és úgy ítélte meg, hogy jó íráskészséggel és lényeglátással rendelkezem. Akkor kimondottan gyakorló családjogászt, bírót kerestek, mert küszöbön állt a Csjt. átfogó módosítása, amely az 1986. évi IV. törvénnyel történt meg. Ezt második Csjt. novellaként ismerjük, mert számos újítást hozott a családjogban, például visszahozta a magyar jogba a házassági vagyonjogi szerződést, a Csjt.-be emelte a házastársi lakáshasználat szabályait. Ebben a munkában vettem részt, eredetileg néhány hónapra szólt volna a megbízatásom. Ebből végül húsz év lett, mert csak 2006-ban tértem vissza az igazságszolgáltatásba.
A családjog nem töltötte ki a teljes munkaidőmet, így egyéb feladatokat is kaptam, és megkedveltem a kodifikációs munkát, úgy is mondhatnám, ott ragadtam a főosztályon. A minisztériumi időszakban részt vettem több, a központi közigazgatási szervek vezető tisztségviselőinek szóló továbbképzésen, nemcsak itthon, hanem egy kéthetes tanfolyamon az angliai Sunningdale-ben. Szakmai vizsgálatom "kiválóan alkalmas" minősítéssel tárult.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
