Az önkormányzati választás utáni időszakban, az év végi feladatokra való felkészülés jegyében, tehát akkor, amikor az önkormányzat autonómiája ideológiai és pénzügyi visszatekintésének akarata és érvényesülése kerül önkontroll alá, esetleg külső szerv vizsgálatának célkeresztjébe, néhány gondolattal érdemes a helyi adóztatás témakörét bevezetni.
A választás előtti ciklus elemzésekor ki kell (kellett volna) mutatni, hogy a szituációban milyen értéksorrendet alakítson ki az állampolgár, a választó egyén, hogyan, mikor és milyen témakörben találkozott a korábban beígért képviselői és önkormányzati program. Mindezek találkoztak-e az egyéni érdekkel, az alternatív szempontok a döntési szakaszban mit részesítettek előnyben vagy hátrányban, milyen érvekkel találkoztak elfogadhatóság és elfogadhatatlanság kategóriákban. Az értelmes döntés az anyagi és erkölcsi elismeréssel jár együtt, mert a választási lehetőség ismeretében a lehető legkedvezőbb megoldást tartalmazza, visszacsatol a választó felé, igazolja vagy cáfolja az eredeti koncepcióját, ezzel elismeri és tiszteletben tartja a felvállalt véleményét.
A választást követően az önkormányzati rendszer elfogadtatása, önállósága, saját hatáskörű intézkedést biztosító közigazgatási helyzete egyértelműen megerősödött, tehát erős hatáskörrel felruházott települési egységként való intézményes működése a korábban számos problémákkal küzdő területeken is legálissá vált. Sajnálatosan igaz, hogy folyamatosan csökkenő, helyben maradt feladatainak elvégzése kizárólag törvényi szabályozásból következő jogalkotási alárendeltség következménye, de ez még változhat, illetve az önkormányzati rendeletalkotás ereje és hatása nehezen mérhető. Az önkormányzatoknak mindezekben nincs, illetve nagyon ritkán van beleszólási lehetősége, az általánosság elve a jogalkotás ezen területén csak külön felkérés, esetleg felhatalmazás alapján működik. Egy másik, de jelen témakörben ide sorolható egyenlőségi elv alapján csak néhány kiemelt területtel, állampolgárszámmal bíró önkormányzat kivételével funkcionáló (pl.: főváros, megyei jogú szervek) azonos intézmény lehet érintett a jogalkotás területén.
A kommunikáció lényegét, tartalmát jelen folyóiratot olvasók maradéktalanul ismerik. Ki kell hangsúlyozni, különösen az önkormányzati választások után lehet csendes kritika tárgyaként megemlíteni, hogy helyi adó témakörében nem voltak, illetve igen ritkán váltak olvashatóvá (újságok), hallhatóvá (rádió), láthatóvá (televízió, előadások) a területükön hatáskörrel és illetékességgel rendelkező helyi adószervek adatai alapján tiszteletre és kritikára alkalmas információk. Ebből következően a választók nem ismerhették meg a témakör történéseit, problémáit, nagyságrendjét, a területi önkormányzat költségvetésének meghatározó bevételi oldalának adótartalmát adónemenként, tehát a helyi forrás ereje, felhasználásának területe, funkciója nem vált ismertté. Nem derült ki a területi önkormányzat adóerő képessége, annak hiányában a központi támogatás mértéke, illetve esetleges egyéb forrás keletkezésének lehetősége sem. Az önkormányzat jegyzője nem publikálta az adóellenőrzés eredményeit, az adószankciók és az adóbehajtás-végrehajtás eredménye sem jelent meg valamely kommunikációs eszközben.
Az önkormányzati választás előtt tehát a képviselőjelöltek nem alkalmazták a helyi adót taktikai eszközként, amelyből több következtetést lehet levonni, például: az adórendszer nagyszerűen működik, vagy hiányosan működik, nincs ügyfél által indított hatósági eljárás, vagy csekély számú és az adóbevételt nem befolyásolja; a választás után az adóalapban vagy adótételben, a kedvezményekben módosítást kívánnak beterjeszteni, de a hatásvizsgálatot még nem fejezték be stb., illetve a jelenlegi önkormányzati rendelethez nem kívánnak hozzányúlni. Mindezek külön, de együttesen is taktikai eszközként alkalmazhatók lettek volna, ugyanakkor a nagy nyilvánosság, a választók tájékoztatási kötelezettsége is teljesül, a választások ismert sikere további potenciált biztosíthat erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt.
A kommunikáció visszafogottsága lehetett irányított, ami feltételezi a politikai dominancia és az adómorál összhangját.
A kommunikáció tehát az a közlési forma, amelyben az érintett résztvevők megnyilatkoznak, közölnek valamit egymással, ezúttal a képviselők, testületek, önkormányzati adóigazgatás a saját teljesítményét orientálva, jövőképet bemutatva elérni szándékozik a közvélemény egyetértését, elismerését.
A választások eredménye számos vonatkozásban kedvezőbb helyzetet mutat, ugyanakkor felmerül a már jól ismert téma, miszerint változik-e az önkormányzati adóztatás helye, szerepe, hatásköre, növekedhet-e a helyi adóigazgatás ereje, lehet-e valóságos és érdemi együttműködés az állami adóhatóság szerveivel, avagy a dinamikusan növekvő digitalizáción alapuló adatszolgáltatási rendszer az integrációs törekvést helyezi előtérbe. Ugyanakkor az önkormányzati adóhatóságok vezetőinek törekedni kell az állami, központi szervvel való együttműködésre, azt kezdeményeznie kell az adóellenőrzés területén, de a hatósági
- 30/31 -
eljárások miatti információk cseréje is a döntés megalapozottságát eredményezheti, tehát a határidők betartását biztosítja, továbbá bevételnövelési szerepe sem vitatható. A törvényeken alapuló lehetőségeket gyakorlattá kell tenni. Az adóztatás területén az önkormányzati adóigazgatás funkciója, szerepe nem kisebb, mint a központi, állami adószerv hasonló szerepe, alapvetően nincs alárendeltségi viszony, a dominancia maximum az összes bevétel nagysága miatt érdemes említésre. De ez a különböző igazgatási struktúra és eltérő funkció miatti természetes helyzetből, szerepből következik. Mindezek alátámasztására hangsúlyozandó, hogy az összes helyi adónemben az adókötelezettségben érintett adóalanyok száma (építményadó, telekadó, települési adó, kommunális adó, iparűzési adó, idegenforgalmi adó) meghaladja az állami adókategóriában érintettek számát, miközben hatalmas számú alanyi azonosság fedezhető fel a két adóigazgatási, irányítási rendszerben. Egyértelmű, hogy fel kell készülni tehát a már említett digitalizációs működésen alapuló adóigazgatási gyakorlatra, amelyben sajnálatos módon a kisebb települések jelentősen hátrányos helyzete feltételezhető. Az önkormányzati választások utáni tervezés előtti időszakban a középtávú koncepciók között a feladatnak kiemelkedő szerepet kellene betölteni, ez adóigazgatási hatáskör fejlesztését is indokolttá teheti.
Konferenciákon, jogszabályi változásokat követő előadásokon, szakmai továbbképzéseken, egyes publikációkban felmerült kérdés okán érdemes néhány gondolatot fordítani az összes helyi adót érintő makroszintű bevétel nagyságára, továbbá a keletkezett hátralék összegére, kezelhetőségére, forrásként történő tervezésére, ellenőrzési, végrehajtási eredményességére. Az adatok nem nyilvánosak, elérhetőségük lokális, az önkormányzati pénzügyi tevékenységet reprezentáló beszámolók és statisztikai adatok ebből következően csak becsléssel közelíthetők meg. Általánosan feltételezhető a bevételorientáció, ugyanakkor kisebb településeken az eredményesség csak néhány százalékos lehet. A fővárosi sajátos kerületi feladatmegosztás miatt az adatok adónemenként hatalmas szóródást mutatnak a kerületi hatáskörben levő adónemenként (építményadó, telekadó, idegenforgalmi adó) 5-15%-os eredményességgel, a fővárosi önkormányzat által működtetett iparűzési adó vonatkozásában 15-35%-os hatékonyság említhető meg. Annak ismeretében, hogy az összes budapesti helyi adóbevétel, tehát a kerületekkel együttes összeg meghaladja a 260 milliárd forintot, a témakörben történő elemzés, ellenőrzés eredményei nem hagyhatók figyelmen kívül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
