Milyen esetekben alapozható alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XV. cikkében foglalt egyenlőség klauzulára? Ez az írás erre a kérdésre keresi a választ. Először röviden áttekinti az alkotmányjogi panasz három típusának a sajátosságait meghatározó szabályokat és alkotmánybírósági döntéseket. Ezt követően megvizsgálja, hogy az 1989-es Alkotmány 70/A. §-ához kapcsolódó korábbi esetjog mennyiben irányadó az Alaptörvény XV. cikkének értelmezésekor. 2012-ben az Alkotmánybíróság több olyan határozatot és végzést hozott, amelyek ismerete segítséget jelenthet a panaszosnak abban, hogy egyenlőségsérelme esetén megalapozott módon fordulhasson az Alkotmánybírósághoz. Ez a cikk ezeknek a döntéseknek a bemutatásával és rendszerezésével próbál hozzájárulni az alkotmányjogi panaszok sikeréhez.
1. A 2010-es alkotmánymódosítások, az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) jelentősen átalakította a magyar alkotmánybíráskodás karakterét. Előbb az alkotmánybírók jelölésére, majd az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására vonatkozó szabályok módosultak, aztán a testület létszáma majdnem másfélszeresére növekedett. Az intézményi változásokat hatáskör-átalakítás kísérte. Egyfelől az Alkotmánybíróság elvesztette a költségvetési és adótárgyú törvények felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörének jelentős részét. Másfelől megszűnt a mindenki által kezdeményezhető utólagos normakontroll (actio popularis), és kibővült az alkotmányjogi panasz.
Bár az alkotmányjogi panasz intézményét az első két évtized alkotmányvédelmi rendszere is ismerte, a panasz korlátozott volt csupán, mert az Alkotmánybíróság az alapján is a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálta, a jogalkalmazás (vagyis az alkotmánysértő bírói és közigazgatási döntések) kontrolljára nem volt kompetenciája. Mivel a centralizált alkotmánybíráskodás miatt ilyen funkciót a rendes bírósági rendszer csúcsán álló Legfelsőbb Bíróság sem látott el, ezért az alkotmányvédelem hézagos maradt: a törvényhozás széles körű felülvizsgálata mellett az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom egyedi döntései felett nem jött létre kontroll.
2. Ezen változtatott az Abtv., amely háromfajta alkotmányjogi panaszt intézményesített: bevezette a valódi panaszt (a) és az ún. kivételes panaszt (b), továbbá megtartotta a korábbi, jogszabállyal szembeni panaszt (c).[1]
2.1. Ez utóbbi panasz (c) esetében a bírói eljárás során alkalmazott jogszabály alkotmányossága a kérdés. Ezt a jogerős bírói döntés kézbesítését követő hatvan napon belül benyújtható panaszt a törvény korábban is ismerte. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése fenntartja ezt a fajta panaszt, de a 26. § (2) bekezdése emellett lehetővé teszi, hogy kivételesen normakontrollt kezdeményezzen a panaszos, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
2.2. Ezt a kivételes panaszt (b) alapvetően három dolog különbözteti meg az actio popularistól. Elsőként az, hogy a panasz tárgya kizárólag alapjogsérelmet közvetlenül előidéző jogi előírás lehet, olyan, amelyhez eleve nem kapcsolódhat egyedi bírósági döntés. Ilyennek minősült például a bírói kényszernyugdíjazással kapcsolatos ügyben az a szabály, amely szerint azt a bírót, aki betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, fel kell menteni. A szabály ugyanis a nyugdíjkorhatárt betöltő bírák felmentésében, egyedi ügyben közvetlenül, munkáltatói, illetőleg köztársasági elnöki döntéssel, bírói jogalkalmazói döntés nélkül érvényesült. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a felmentésről szóló határozatnak a felmentési döntésre vonatkozó része ebben az esetben formális, mert a kifogásolt rendelkezés kógens, kivételt nem engedő szabály.[2] Egy másik határozatban a villamos energiáról szóló törvénynek az a rendelkezése volt közvetlenül hatályosuló, amely jogerős közigazgatási határozatok hatályát szüntette meg, és az indítványozók számára ez konkrét bevételkiesést, illetve a várt bevételek csökkenését okozta.[3]
Közvetlenül nem alkalmazandó, illetve hatályosuló jogi rendelkezések esetében viszont az Alkotmánybíróság visszautasítja az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapozott panaszt. Ez történt például abban az ügyben, amelyben a panaszos egy telekadót megállapító önkormányzati rendeletet támadott. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a rendelet nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat, az egyének közteherviselési képességeit, az ingatlanok értékét, hanem egységesen állapította meg a fizetési kötelezettséget. Az Alkotmánybíróság a panaszt nem fogadta be, mert úgy ítélte meg, hogy a telekadót megállapító rendelet nem tekinthető közvetlenül hatályosuló normának, mert az csak az önkormányzati adóhatóság döntése révén hatályosul. Ez azt jelenti, hogy a panaszos adott esetben az önkormányzati adóhatóság határozata és az azt felülvizsgáló bírósági döntést követően az egyedi döntésekkel vagy az azok alapjául szolgáló rendeleti szabállyal szemben fordulhat az Alkotmánybírósághoz.[4] Ehhez hasonló sorsra jutott az a panasz, amely a bátaszéki önkormányzat állattartásról szóló rendeletét támadta. Az Alkotmánybíróság a panaszt visszautasította, mert az indítványozó nem jelölte meg, hogy vele szemben sor került-e a támadott rendelkezések alkalmazására, illetve azok vele szemben közvetlenül hatályosultak-e.[5] Végül ilyen nem közvetlenül, hanem a Nyugdíjfolyósító Intézet határozata révén hatályosuló normának bizonyult az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározására vonatkozó törvényi rendelkezés is.[6]
Másodszor, az indítványozónak érintettnek kell lennie. Mit is jelent pontosan az érintettség? Az Alkotmánybíróság a német joggyakorlatból jól ismert érintettségi követelményeket a magyar jogszabályi környezethez igazítva alkalmazza.[7] Az esetjog még ritkás, az Alkotmánybíróság ugyanis 2012-ben mindössze néhány kivételes panaszt bírált el érdemben, az alapvető irányok azonban e korai döntésekből felvázolhatók. A döntések legjelentősebbike a bírák kényszernyugdíjazására vonatkozó jogszabály alkotmányosságát vizsgáló határozat volt, amelyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszos egy ügyben akkor minősül érintettnek, ha a támadott szabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek. A konkrét esetben az Alkotmánybíróság érintettnek tekintette azokat a bírákat, akiknek az ügyében a jogszabály alkalmazása, azaz végrehajtása megkezdődött, illetve a köztársasági elnöki határozatban foglalt felmentéssel teljesült. Emellett a határozat szerint az érintettség abban az esetben is megállapítható, ha jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekmények még nem történtek, de jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
