A szellemi alkotások az innováció eszközeként és megtestesüléseként befolyásolják a gazdaság versenyképességét, a hasznosításukon alapuló iparágak a gazdaságok hangsúlyos, integráns és egyre növekvő részét képezik és együttesen az Európai Unió GDP-jének több, mint 42%-át generálják.[1] Mindezek ellenére, és azt is ignorálva, hogy a társaságok cash flow-ja gyakran közvetlenül az immateriális javakhoz, köztük a szellemi alkotásokra vonatkozó vagyoni jogokhoz kapcsolódik, a szellemi alkotások, illetve az azokhoz kapcsolódó jogok ritkán kapnak figyelmet a "klasszikus" finanszírozási gyakorlatban.[2]
Az értékpapírosítás (angolul: securitization), mint alternatív finanszírozási mód modern kori felvirágzása az 1970-es évek amerikai tőkepiacához köthető, ahol innovatív kötvény kereskedők jelzáloghiteleket kezdtek felvásárolni, "átcsomagolni", és értékesíteni.[3] A korai gyakorlat mortgage-backed (azaz jelzáloggal fedezett), majd asset-backed (tehát az eszközökkel - például hitelkártya, fogyasztói, illetve kereskedelmi követelésekkel - fedezett[4]) értékpapírosítási struktúrákat alkalmazott. A bevont eszközök (tulajdonképpen: követelések) körének bővülésével a szellemi alkotásokra vonatkozó jogok (pontosabban: a felhasználással kapcsolatos jövőbeni licenszdíjak) potenciális fedezetként az 1990-es évek közepén kerültek a finanszírozók látókörébe[5]. Bár néhány előremutató ügylet eredményeként az elmúlt évtizedekben már bizonyítást nyert, hogy az értékpapírosítás hatékony forrásbevonást jelenthet szellemi alkotásban bővelkedő vállalkozások számára, a szellemi alkotásokra vonatkozó jogokkal fedezett értékpapírosítás (a továbbiakban: IP értékpapírosítás, angolul: IP securitization) ügyletek jelenleg sem számítanak gyakorinak.
A jelen írás célja, hogy átfogó módon bemutassa az értékpapírosítás lényegét, illetve kiemelje azon úttörő ügyleteket, amelyek során IP értékpapírosítás keretében történt forrásbevonás. A tanulmány struktúrája a következő. Az I. rész az értékpapírosítási struktúrák lényegét, gazdasági előnyeit és kockázatait foglalja össze. A II. rész a magyar szabályozási hátteret mutatja be röviden. A III. rész az IP értékpapírosítás ügyletek jellegzetességeit elemzi és áttekinti az elmúlt évtizedek nyilvánosságra hozott IP értékpapírosítási ügyleteit. A IV. rész rövid összefoglalóként szolgál az I-III. részek megállapításai tekintetében.
Az értékpapírosítás alternatív finanszírozási forma[6], a strukturált finanszírozás egy típusaként[7] a múlt század egyik legfontosabb pénzügyi innovációja.[8]
Lényegét leggyakorlatiasabban az értékpapírosítási folyamattal lehet megragadni, ami az alábbiakban (leegyszerűsítve, két szakaszban) kerül szemléltetésre (ld. 1. ábra).[9]
Első lépésként a finanszírozási szükséglettel küzdő, bevételt generáló vagyonelemmel bíró társaság, az értékpapírosító (angolul: originator) meghatározott vagyonelemeket (például egy vagy több követelést) azonosít az eszközei között és egy portfólióba/ halmazba ("pool"-ba) csoportosítva elkülöníti azokat (ez az úgynevezett "referencia portfólió").[10] Az értékpapírosító hozza létre azt az üres projekttársaságot (angolul: special purpose vehicle) ("SPV")[11], amely elkülönült jogi személyiséggel rendelkezik, és kizárólag az értékpapírosítás céljából működik. A referencia portfóliót az értékpapírosító az SPV-re ruházza át (engedményezi).[12]
- 103/104 -
1.ábra
Második lépésként a portfólió ellenértékének megfinanszírozására az SPV értékpapírokat bocsát ki. Az így kibocsátott értékpapírokat az átvett referencia portfólió fedezi, ezért ezeket a szakirodalom eszközzel fedezett értékpapíroknak (angolul: asset-backed securities, ABS) nevezi.[13]
A referencia portfóliót alkotó vagyonelemek által generált cash flow az SPV-t illeti, amely cash flow-ból teljesíti az eszközzel fedezett értékpapírok alapján esedékes, befektetők felé fennálló fizetési kötelezettségeket.[14] Az ügyletek fedezetét minden esetben hitelminősítők vizsgálják.
Összegezve, az értékpapírosítási folyamat során a kibocsátó értékpapírt bocsát ki, és a tőke, illetve hozam "megfizetésére szolgáló pénzáram az értékpapírosítás alapjául szolgáló eszközállományba tartozó kitettségek (pl. hitel vagy egyéb követelések) adósaitól származik".[15] Az értékpapírosítás tehát lehetővé teszi a hitelező vagy követelések jogosultja számára, hogy újrafinanszírozza hitelek vagy eszközök egy csoportját azáltal, hogy értékpapírokká konvertálja azokat egy SPV beiktatásával, úgy, hogy a befektetők megtérülése az alapul szolgáló követelések cash flow-iból keletkezik.[16]
Az értékpapírosítás alapvetően likviditási problémákat kezel[17], gyors forrásbevonást lehetővé téve az értékpapírosító számára, biztosítva a kockázat újraelosztás és hitelminőség javítás lehetőségét.[18]
A bankhitelhez képest egyik előnye, hogy az értékpapírosítás keretében történő forrásbevonás nem függ az értékpapírosító hitelkockázati besorolásától, hiszen az eszközzel fedezett értékpapírok kamatát a referencia portfólióhoz társuló kockázat határozza majd meg. A referencia portfólió elkülönítése miatt az értékpapírosító alacsonyabb kamatráták mellett juthat finanszírozáshoz. Következésképp az értékpapírosítás különösen előnyös lehet olyan társaságok esetében, amelyek kockázati besorolása gyenge, de mégis viszonylag jó, stabil bevételt generáló eszközökkel rendelkeznek.[19]
A bankhitelhez képest másik előnye, hogy értékpapírosítás esetén hitelintézetekre vonatkozó szigorú szektoriális szabályok (például a minimum tőke megfelelési követelmények) nem korlátozzák a bevonható forrás összegét.[20]
Nem utolsósorban, a referencia portfólió elkülönítésével az értékpapírosító mérlegen kívül juthat finanszírozáshoz, amely teljesítmény mutatóit javítja[21], ezáltal lehetővé teszi, hogy esetlegesen további forrásokhoz juthasson "klasszikus" finanszírozási csatornákon át.
Az alábbi ábra (2. ábra[22]) az értékpapírosításhoz fűződő kockázatokat a finanszírozás más formáihoz társuló kockázatok fényében mutatja be.
- 104/105 -
| KOCKÁZAT TÍPUS | FINANSZÍROZÁS TÍPUSA | |||
| Értékpapírosítás | Nyilvános részvénykibocsátás (IPO) | Bankhitel | ||
| Biztosíték kockázata | Alacsony | Magas | Alacsony | |
| Jogi kockázat | Mérsékelt | Magas | Alacsony | |
| Kereskedelmi kockázat | Mérsékelt - magas | Nagyon magas | Alacsony | |
| Hitelezési kockázat | Mérsékelt | Magas | Mérsékelt | |
| Szerződő partnerrel kapcsolatos kockázat | Mérsékelt | Mérsékelt | Alacsony | |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
