Az Olvasó a Fontes Iuris különleges számát tartja kezében. Azt a számot, amelyet a szokásos, állandó szakmai rovatokon kívül, teljes egészében az Alaptörvénynek szenteltünk. Hazánk második írott alkotmánya idén ünnepli elfogadásának ötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból országszerte tartottak politikai és szakmai konferenciákat. Ezek némelyikén magam is részt vehettem, és az általam vezetett tárca társszervezője is volt az Országgyűlésben rendezett ünnepi ülésnek, amelyen mások mellett Kövér László házelnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Darák Péter, a Kúria elnöke is részt vett és felszólalt. Amikor második írott, "chartális" alkotmányt említek, akkor máris utalok egy közjogászok számára különösen izgalmas kérdéskörre: miért az Alaptörvény, és miért nem az Alkotmány címet viseli a dokumentum? Magyarországnak Szent István király óta volt és van alkotmánya. Ez pedig a történeti alkotmány, amelyet az Alaptörvény maga is említ: "Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét."[1] Valamint: "Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni."[2] Az Alaptörvényt elfogadó Országgyűlés ezzel visszatért a magyar történelemnek abba a fő sodrába, amely a hagyománytól, a történeti alkotmány eddigi vívmányaitól, azokból merítve és azokat magáévá téve építi a jövőt. Az Alaptörvény tehát jogelméleti, jogtechnikai értelemben jogforrás, méghozzá a legmagasabb nemzeti jogforrásunk. Történeti értelemben azonban maga is más, régebbi forrásokból táplálkozik. Értékeket, eszményeket, identitást fogalmaz meg és közvetít. Ám ezek nem a múltba révedést szolgálják, hanem irányt mutatnak a jövőre nézve.
Az itt közölt beszédek az Alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulóját köszöntő ünnepi tanácskozásokon hangzottak el. A szónokok reflektáltak az Alaptörvény szellemiségére, megalkotásának és elfogadásának körülményeire, az alkotmányozást végigkísérő hazai és nemzetközi vitákra. Ezek egy része mára lecsengett. Vannak azonban olyan tudatos értékválasztások az Alaptörvényben, amelyek kapcsán még várható polémia más párhuzamos, vagy éppen rivális értékrendekkel. Ez azonban nem baj. Ellenkezőleg: maga az Alaptörvény Magyarország- és Európa-felfogása is pluralista. Más előadók, felszólalók az Alaptörvény gyakorlati jelentőségét, a jogalkotásra és a jogalkalmazásra kifejtett egy-egy konkrét hatását is vizsgálták.
Sok mindent kiemelhetnék ebből a talán a szokásosnál is gondolatgazdagabb lapszámból, de ettől most eltekintek, bízva az Olvasó érdeklődésében és lelkesedésében, hogy végigolvassa majd valamennyi oldalát. Csupán egy személyes véleményt szeretnék hozzátenni az itt következőkhöz.
A magyar - és általában a nyugati - alkotmányfejlődés lényege, hogy a társadalom, a nemzet egyre szélesebb rétegeit emeli be az "alkotmány sáncai mögé" - hogy ezzel a szép magyar költői képpel éljek.
Az Alaptörvény a nemzet egységének chartájaként tovább tudott menni a fejlődésnek ezen az útján. A nyugati alkotmányfejlődés vívmányait, a jogállamiság, a plurális demokrácia, az egyéni és kollektív szabadságjogok klasszikus katalógusát megtartva beemeli az alkotmány sáncai mögé egyrészt a határon kívüli magyarságot, másrészt a határainkon belül élő nemzetiségeket. Az előbbi gyümölcse jogalkotásunkban a nemzet közjogi egyesítése, az egyszerűsített honosítás, és a szavazati jog kiterjesztése a határon túli nemzetrészek számára. Az utóbbi pedig a nemzeti és nyelvi kisebbségeknek garantált közösségi kulturális jogok Európában úttörő példája. De az Alaptörvény igyekszik ennél is többet tenni: amikor az egészséges környezethez való jogot vagy a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság követelményét rögzíti, akkor a jövő nemzedékeket, a legsérülékenyebb, hiszen még csak remélt nemzetrészt is beemeli a jelen alkotmány sáncai mögé. Ahogyan a Nemzeti Hitvallás fogalmaz: "Alaptörvényünk ... szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között." ■
JEGYZETEK
[1] Alaptörvény, Nemzeti hitvallás.
Visszaugrás
