Horváth M. Tamás legújabb monográfiájának a címe - Magasfeszültség - is sokat mondó. A monográfia, amely a Debreceni Egyetem Pénzügyi Jogi és Közmenedzsment Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanárának a Városi kormányzás közepes városokban és várostérségekben c., K 101147. jelű OTKA kutatás keretében,[1] kutatásvezetőként végzett főbb kutatási eredményei összefoglalásának is tekinthető, a mostani időszak egyik fontos és sokat vitatott kérdését elemzi: a városok által a polgáraik, illetve a városi térségek vonzáskörzetei által nyújtott, elsődlegesen gazdasági és infrastrukturális szolgáltatások körét tekinti át. A monográfia az OTKA kutatás eredményei mellett egyes, az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoportban végzett munkákra is támaszkodik[2], azokra, amelyek szoros kapcsolatban álltak az OTKA vizsgálat tárgyával.
A cím beszélő és többrétegű, egyrészt az egyik legfontosabb hálózatos és infrastrukturális szolgáltatásra, a villamos energia előállítására, szállítására és kereskedelmére utal, másrészt kifejezi, hogy ezek a (köz)szolgáltatások az elmúlt évtizedekben a folyamatosan változó elméleti és gyakorlati, tudományos, szakpolitikai és politikai viták középpontjában álltak, amely viták - mintegy viharfellegként - magas feszültséget, erős és nagy "villámokat" gerjesztettek. Horváth M. Tamás könyvében így arra tesz - véleményem szerint sikeresen - kísérletet, hogy az infrastrukturális városi szolgáltatások nyújtását, annak szervezeti, finanszírozási vonatkozásait, az egyes modelleket és az azokhoz kapcsolódó közpolitikai és tudományos megközelítéseket áttekintse, s közben a hazai működést empirikus meg is vizsgálja, s annak eredményeit is ismertesse.
A szerző ezeknek az elemeknek az összeállítása során a legújabb eredményekre támaszkodott, olyan megközelítést alkalmazott, amely integrálja a legfontosabb társadalomtudományi eredményeket a közigazgatás-tudomány és a közjogtudomány zárt világába. Ez a megközelítés - az érintett tudományok fejlődésével, s így az emberről alkotott kép átalakulásával - viszonylag elterjedt tőlünk nyugatabbra, s Horváth M. Tamás már több ízben alkalmazta ezt kutatásai során.[3]
A következőkben ennek figyelembevételével tekintem át a könyv legfontosabb megállapításait. Horváth M. Tamás munkája több szempontból tekinthető szintetizáló jellegű műnek. Egyrészt szintézisnek tekinthető abból a szempontból, ahogyan a különböző társadalomtudományok eredményeit felhasználja. A szintézis második szintjét pedig a közpolitikai, tudományos és gyakorlati megközelítések együttes alkalmazása jelenti, amelynek révén a kötet nemcsak a közigazgatás- és közjogtudománnyal foglalkozó szakemberek, hanem a gyakorlati közszolgálati tisztviselők és foglalkoztatottak, továbbá a (köz)politikai döntéshozók számára is hasznos olvasmányt jelent.
Horváth M. Tamás több írásában - így e folyóirat hasábjain is -foglalkozott a közszolgáltatások, s különösen a gazdasági jellegű közszolgáltatások ellátásában bekövetkezett "csendes fordulattal".[4] Az 1970-es évek végétől kezdődően ugyanis ezen a területen meghatározóvá vált az új közmenedzsment paradigmájának a befolyása. Ez a paradigma elsőként az angolszász országokban jelent meg, de különböző formában mind a német nyelvű, mind a frankofon államokban
- 417/418 -
megjelent - ha némileg más tartalommal is. A paradigma központi eleme az ún. menedzsment eszközök, azaz a piaci megoldások valamilyen módon történő alkalmazása volt. Így a közszolgáltatások terén széles körben megjelent a verseny - illetve ahol a szolgáltatás jellege kizárta a kvázi verseny - valamint több, magánjogi jellegű megoldás - így például a szerződéses, mellérendelt viszonyok, valamint a közjogi intézmények helyett a magánjogi jellegű szervezetek általi feladatellátás - intézményesítése.[5]
Az 1970-es években kialakuló közmenedzsment paradigmát azonban már az 1990-es évektől több kritika érte, s egyfajta versengő paradigmák jelentek meg. Így az angolszász államokban megjelent a szolgáltatásoknak a gazdasági megfontoláson túli egyéb elemeit is értékelő, az ún. legjobb érték (Best Value) elvére alapozó New Public Services modellje. A skandináv államokból kiindulva kialakult a hálózatos társadalom-felfogás elvére építő, az egyes társadalmi hálózatok közötti kapcsolatok megteremtésére, és azoknak a szolgáltatások szervezésébe való bevonására építő Jó Kormányzás (Good Governance) elképzelése. A németajkú államokban pedig az ezredforduló időszakában a weber-i bürokrácia-felfogás főbb elemeire építő, a döntéshozatal szakszerűségét és a jogállamiság elvét központba helyező ún. újweberi (neoweberiánus) paradigma jelentett kihívást az új közmenedzsment modellje számára.[6]
A fenti paradigmák hatása nemcsak a tudományos életben, hanem a jogalkotásban is jelentkezett, azonban - ahogyan Horváth M. is kiemelte idézett, a "Csendes fordulat" című cikkében - a változás nem forradalmi és azonnali volt, hanem több lépcsőn keresztül zajlott le, s kezdetben az állami támogatásokkal és a közbeszerzésekkel kapcsolatos állami és uniós (szak) politikákban jelent meg, s onnan terjedt tovább más ágazatokra is.
A szerző az 1980-as évek végétől kezdődően, de elsősorban az 1990-es években a közmenedzsment paradigmájára figyelemmel, különösen a helyi-területi közszolgáltatások körében alkotott egységes koncepciót.[7] Lényegében ennek az összefoglaló tudományos munkának egy következő állomását jelenti ez a munka, amelyben Horváth M. Tamás áttekinti, hogy a gazdasági jellegű helyi közszolgáltatásokra összpontosítva milyen változások zajlottak le a 2000-es évek elején megjelent monografikus művei óta eltelt időben. Ez a munka végső soron illeszkedik a szerző korábbi munkáinak sorába.
A monográfia szerkezetében is igyekszik követni Horváth M. Tamás korábbi műveinek megoldásait - azaz a Nagy Marianna által jelzett, a közszolgáltatások értelmezése tekintetében az angolszász jellegű igazgatási megközelítésre is építve[8] - elsőként a helyi közszolgáltatások általános, térbeli kereteit tekinti át, azaz megvizsgálja, hogy a közfeladatok területi megosztása, azok mérethatékonysága tekintetében milyen modellek alakultak ki, s milyen főbb problémák jelentek meg. Ezen általános felvezető, alapozó rész második felében a térszervezés és hatékonyság kérdéseit veti fel. Bár látszólag ez a rész a korábbi magyarországi, szintenkénti igazgatás kérdéseinek vizsgálatához illeszkedik, azonban figyelmesebben olvasva láthatóvá válik, hogy a szerző éppen a merev, határokhoz igazodó térszerkezettel szemben egy rugalmasabb modellt tekint alkalmazhatóbbnak.
A monográfia második részében Horváth M. Tamás tovább a gazdaságtudományi és földrajztudományi jellegű alapozást követően a városi kormányzással kapcsolatban a politikatudományban és az igazgatástudományban kialakult főbb koncepciókat és modelleket tekinti át. E körben külön vizsgálja a pénzügyi föderalizmus, a decentralizáció, a lokalizáció és a hálózatiasodás elméleteit. A fenti fejezet nemcsak az alapozó jellege miatt külön értékes, hanem azért is, mert viszonylag jól foglalja össze az elmúlt évtizedek helyi közszolgáltatások szervezésével kapcsolatos főbb igazgatástudományi elképzeléseit, azaz egyfajta összefoglaló számvetés is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
