A hatályos Alkotmány deklarálja, hogy a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka.[1] E rendelkezésnek azonban nemcsak deklaratív jelentősége van: normatív tartalma szerint a Magyar Köztársaságban a Magyar Honvédség főparancsnoka a köztársasági elnök, vagyis ezt a funkciót más szerv nem veheti át, és nem gyakorolhatja. Az államfő főparancsnoki funkciójának meghatározását viszont nem lehet az Alkotmány szisztematikáját figyelmen kívül hagyva, pusztán csak ezt az egyetlen rendelkezést alapul véve, sajátos - kiterjesztő - tartalommal megállapítani. Ezért az alaptörvény által meghatározott főparancsnoki funkció lényegét és tartalmát az Alkotmánybíróság az Alkotmány 29. § (2) bekezdése, a 40/B. § (3) bekezdése,[2] valamint 35. § (1) bekezdés h) pontja[3] együttes értelmezésével, továbbá az alaptörvény szisztematikájának egészére tekintettel végezte el. A testület megállapította, hogy az Alkotmány 29. § (2) bekezdése, amely szerint a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka, nem hatásköri szabály, mert az Alkotmány a köztársasági elnöknek a Magyar Honvédség irányítására vonatkozó hatáskörén belül nem különít el, és nem nevez meg a fő-parancsnoki funkciót kitöltő jogosítványokat. A 29. § (2) bekezdése alkotmányjogi jelentősége annyi, hogy a köztársasági elnököt legalább egy hagyományos főparancsnoki jogosítvánnyal fel kell ruházni. A köztársasági elnök főparancsnoki funkciója az elnök alkotmányjogi jogállásának része, és nem a Magyar Honvédségben viselt rang vagy beosztás. A Magyar Honvédség főparancsnoka a Honvédségen kívül áll, ennek irányítója és nem vezetője. A főparancsnok tehát a Honvédség állományának nem szolgálati elöljárója.[4]
Az Alkotmánybíróság szerint "az államfői és hadsereg főparancsnoki funkció között szoros történelmi kapcsolat van. A főparancsnokság tipikusan az uralkodói jogok része, és a köztársaságokban is általában az elnöki jogok közé tartozik."[5] A magyar Alkotmány tehát a köztársasági elnök főparancsnoki funkciójának meghatározásával más államok tradícióját és modelljét követi, amikor ezt a funkciót a magyar államfőhöz rendeli hozzá.[6] Az Alkotmány azonban a 29. § (2) bekezdésében nem határozza meg, és nem bontja ki a főparancsnoki funkció tartalmát. Ezért e funkciót - a történelmi hagyományokra is tekintettel - különbözőképpen lehet felfogni, meghatározni és értelmezni. A főparancsnoki funkciót az Alkotmány kifejezetten a köztársasági elnök tisztségéhez kapcsolta, vagyis az államfő számára nevesítette. A főparancsnoki funkcióval nem sui generis hatalmat hozott létre, hanem ez az államfő alkotmányjogi tisztségének részeként értékelendő, vagyis alkotmányjogi funkció.[7] A főparancsnoki funkció tartalmi meghatározatlanságából az is következik, hogy ennek korlátozása alkotmányjogilag elvileg megengedhető.
Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a hagyományos főparancsnoki jogkör - a magyar közjogban a király (a kormányzó) legfőbb hadúri[8] jogállása - felölelte a haderő feletti tényleges rendelkezést, a hadsereg igazgatását (esetleg speciális katonai rendeletalkotási joggal), és a személyi hatásköröket (kinevezés, kitüntetés, fegyelmi fórum).[9]
A magyar közjogban a főhadúri jog hagyományosan az államfőt illette meg.[10] A főhadúri jog a kormányzati felségjogok egyikeként a polgári Magyarországon az államfőnek azt a jogát jelentette, hogy a haderő felett rendelkező legfőbb parancsnok legyen.[11] A főhadúri jog az 1867. évi XII. tc. 11. §-a szerint három részjogból állt: a vezérlet jogából, a vezénylet jogából és az ún. belszervezeti jogból.[12]
a) A vezérlet joga azt jelentette, hogy békében és háborúban az államfő személyesen vezette a haderőt, ennek részeként rendelkezett a mozgósítás kezdetének és végének meghatározásáról,[13] de a fővezérletet másra is átruházhatta. Kinevezhette és alkalmazhatta a haderő vezéreit, tisztjeit, és a hadvezérlést velük és általuk gyakorolta.
b) A (fő) vezénylet (vagy másként "commando") joga a hadügyi igazgatással kapcsolatos legfőbb parancsnoklásra (parancsadásra) vonatkozó államfői hatalmat jelentette. Az államfő ezt személyesen is megtehette, de a katonai parancsnokságokra is átruházhatta. A vezénylet jogát kiegészítette a katonai fegyelmi jog és a katonai büntető hatalom (katonai bíráskodás joga), amelynek birtokosa tehát szintén az államfő volt.
c) A belszervezeti jog - a belszervezetre vonatkozó rendelkezési jog - alatt a fegyvernemekre és csapatokra, katonai egységekre, hatóságokra és intézetekre való felosztás meghatározásának és megváltoztatásának jogát értették, vagyis
- 108/109 -
a belső szervezet kialakításáról dönthetett. Nem számították a belszervezeti joghoz a katonai oktatásügyet, sem pedig a hadsereg címerének és lobogójának, illetve a vezénylet és a belső szolgálat nyelvének a meghatározását. A hadsereget érintő mindazok a feladatok, amelyeknek ellátását a törvények nem utalták az államfő jogkörébe, a törvényhozást illették meg.[14]
E jogokat az államfő a végrehajtó hatalom fejeként gyakorolhatta.[15] Az államfő - főhadúri jogának ellátása során - köteles volt a vonatkozó törvényeket betartani, de parancsainak érvényéhez írásbeliség, illetve miniszteri ellenjegyzés elvileg nem volt szükséges. Jóllehet a miniszteri ellenjegyzés kötelezettségétől az alkotmányos gyakorlat a dualista időkben csupán a királynak háborúban, fővezéri minőségében tett főbb rendelkezései vonatkozásában tekintett el.[16]
A köztársasági elnök főparancsnoki funkciójából adódó jogok elvileg magukban foglalhatnák a Magyar Honvédségre vonatkozó tényleges rendelkezési jogot, az utasítás (parancsadás) jogát, a Honvédség igazgatását (beleértve a Honvédség szervezeti felépítésének és hadrendjének létrehozását, átszervezését, megszüntetését), valamint a Honvédséggel kapcsolatos személyi hatásköröket. Az Alkotmánybíróság azonban az alaptörvény értelmezésével ezeket a köztársasági elnököt megillető jogköröket - a parlamentáris kormányzati rendszer sajátosságára, valamint a Honvédség irányítására vonatkozó jogkörök megosztására tekintettel - megszorítóan értelmezte. A hatályos alkotmányi szabályozás alapján a köztársasági elnök főparancsnoki funkciójának meghatározásakor az Alkotmánybíróság a következő elvi jelentőségű megállapításból indult ki: az alaptörvény eleve határt szab annak, hogy ezekből a hagyományos jogokból a Magyar Honvédséggel kapcsolatosan a köztársasági elnöknek milyen hatáskörök adhatók.[17] Ennek oka egyrészt, hogy Magyarország parlamentáris köztársaság, másrészt, hogy az Alkotmány a Magyar Honvédség irányítási jogát - a konkrét irányítási jogok meghatározása és részletezése nélkül - megosztotta az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány (illetékes miniszter) között.
a) Az Alkotmány a parlamentáris köztársaságot intézményesítette, aminek következtében az államfő főparancsnoki funkciójának és hatásköreinek illeszkedniük kell a köztársasági elnöknek a parlamentáris rendszerben elfoglalt alkotmányjogi helyzetéhez. Az Alkotmány szerinti parlamentáris rendszerben a végrehajtó hatalom kizárólagos letéteményese és az Országgyűlésnek felelős gyakorlója a Kormány.[18] A köztársasági elnök kívül áll a végrehajtó hatalmon, önálló államfői hatásköre van. "Az Alkotmányból nem vezethető le olyan konstrukció, hogy a végrehajtó hatalom élén a Kormány és a köztársasági elnök állna, akik egymást kölcsönösen ellenőrizve és ellensúlyozva, konszenzuson alapuló döntéseket hoznak, s csupán a közigazgatási irányítása tartozna egyedül a Kormány hatáskörébe. Éppen ellenkezőleg: a köztársasági elnöknek az Alkotmány 31/A. § (1) bekezdésében kifejezetten deklarált sérthetetlensége, azaz az Országgyűléssel szembeni politikai felelősségviselésének hiánya kizárja az ilyen közös hatalomgyakorlás jogi alapját."[19] Mivel a köztársasági elnök az alaptörvény által kialakított államszervezetben és az államhatalmi ágak elválasztásának rendszerében nem minősül sem a végrehajtó hatalom letéteményesének, sem ennek fejének, sőt, kifejezetten ezen kívül áll, így a főparancsnoki funkció gyakorlását lehetővé tévő konkrét hatásköröket is ennek megfelelően szükséges kialakítani, vagyis a köztársasági elnököt megillető főparancsnoki funkció tartalmát erre tekintettel kell értelmezni, tehát nem lehetséges ettől eltérő jelentéstartalmat megállapítani. Önmagában már ebből sem vezethető le, hogy a köztársasági elnököt megillesse mindazoknak a jogosítványoknak a gyakorlása, amelyek az ún. főhadúri jog alapján az alkotmányos monarchia államfőjét illették meg.
A parlamentáris kormányzati rendszer logikájának megfelelően a Magyar Honvédség irányítási jogainak jó része - a "működésirányítás" - a Kormány kezében van. Az Alkotmánybíróság szerint az alaptörvénynek az a rendelkezése, hogy a Kormány irányítja a Magyar Honvédség működését, olyan hatáskör-megállapítás, amelyet úgy kell értelmezni, hogy a Honvédség a végrehajtó hatalom része - nem ettől elkülönült intézmény -, és az irányításból a végrehajtó hatalomra tartozó részt jelöli meg.[20] A testület értelmezése összhangban áll a Honvédség alapvető alkotmányi rendeltetésével is. A Honvédség a Magyar Köztársaságban a demokratikus állam fegyveres hatalmát testesíti meg, az állam létének és integritásának külső támadásokkal szembeni védelmét, az ezzel kapcsolatos funkciókat, illetőleg a meghatározott elveket követve a vállalt nemzetközi kötelezettségek végrehajtását látja el, valamint az erre szolgáló legfontosabb intézményt és eszközt jelenti.[21]
A "működésirányítás" Kormányhoz rendelésének indokaként megfogalmazható, hogy a Honvédség feletti irányítási jogok jelentős terjedelmét az Alkotmány alárendeli a Kormány Országgyűlés előtti felelősségi rendszerének. A Honvédséggel kapcsolatos döntések a parlamentáris kormányzati rendszer bizalmi és felelősségi viszonyainak megfelelően egyrészt a kormányzás egészébe ágyazottan, az összkormányzás részeként kerülnek meghatározásra - tekintettel a bel-, a kül- és a gazdaságpolitikai összefüggésekre -, másrészt így érvényesíthető
- 109/110 -
a parlamenti politikai felelősség elve, és az ennek érvényesítéséhez szükséges átfogó parlamenti kontroll alkalmazása. Ekként nem keletkezhet olyan -a Honvédséget érintő - terület, amely ne volna az Országgyűlés ellenőrzésének alárendelve.
b) A másik alaptörvényi ok, ami miatt a köztársasági elnök főparancsnoki funkciója korlátozott, az Alkotmánybíróság szerint abban jelölhető meg, hogy bár az Alkotmány a köztársasági elnöknek irányítási jogot[22] adott a Magyar Honvédség felett,[23] de az irányítást megosztotta az Országgyűléssel és a Kormánnyal.[24] Megjegyzendő azonban, hogy az alaptörvény nem határozza meg, mit jelent az e bekezdésben szereplő "irányítás". Az Alkotmánybíróság szerint "A 40/B. § (3) bekezdését nem lehet önálló hatásköri rendelkezésként értelmezni, ez csak a hatáskör jellegét ('irányítás') és kizárólagos gyakorlóit határozza meg, továbbá kimondja, hogy ezek az irányítást 'az Alkotmányban és külön törvényekben meghatározott keretek között' gyakorolják. A konkrét irányítási jogosítványokat tehát más rendelkezések tartalmazzák."[25] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nem a végrehajtó hatalomra tartozó irányítási jogkörök konkrét kialakítása a hatályos Alkotmány szerint nem alkotmányossági, hanem politikai döntés kérdése, és az Alkotmány e politikai döntésnek csupán határait szabja meg a következők szerint.
- A Magyar Honvédség irányításában a 40/B. § (3) bekezdésében felsorolt szervek mindegyikét részeltetni kell, az Alkotmányban meghatározott hatáskörök szerint, illetve azok sérelme nélkül.
- Az irányításban semmilyen más szerv nem vehet részt.
- Nem lehet alkotmányosan olyan vezetői hatásköröket megállapítani, amelyek az irányítástól függetlenek.
Az irányítási jogkörök alapvető felosztását az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány között az Alkotmány nem nevesíti,[26] de a vonatkozó alkotmányi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a Magyar Honvédség mindig - békeidőben és rendkívüli állapot idején is - polgári irányítás alatt áll. A Honvédség irányítására vonatkozó hatáskörök értelmezésekor mindig az illető hatalmi ág jellege, illetve a köztársasági elnök esetében az elnök jogállásának egésze irányadó. Ez azt is jelenti, hogy az irányítás a különböző szervek részéről más-más jellegű hatáskörök gyakorlásával történik.[27]
A köztársasági elnöknek a Honvédségre vonatkozó irányítási jogköre az Alkotmánybíróság szerint részben az Országgyűlést rendkívüli körülmények között átmenetileg helyettesítő hatásköréből következik,[28] másrészt az államfő olyan irányítási jogosítványokkal rendelkezik, amelyek a testület értelmezése szerint a főparancsnoki funkció tartalmát adják. E tartalom azonban csak az irányítási jogok értelmezésével bontható ki, vagyis a köztársasági elnök főparancsnoki funkciója az irányítási jogok - mint hatáskörökben konkretizálódó jogosítványok - tartalmának megfelelően határozható meg, mert az irányítás magában foglalja a főparancsnoki funkciót is, vagyis ez nem választható el az irányítás átfogó kategóriájától.
a) A köztársasági elnök mint főparancsnok - ha az Országgyűlés nem akadályozott - nem gyakorolhatja az Országgyűlés hatáskörébe került alapvető rendelkezési jogokat (pl. a Magyar Honvédség alkalmazására vonatkozó döntési jogot). A Magyar Honvédség feletti rendelkezés fő szabály szerint ugyanis az Országgyűlésnek van fenntartva.[29] Az irányítási jog a köztársasági elnök számára a Magyar Honvédség feletti rendelkezési jogot csak az Országgyűlés helyettesítése esetén biztosítja.[30] Békeidőben a főparancsnoki funkciót konkretizáló irányítási jogok a köztársasági elnököt illetik meg: ezek a köztársasági elnöktől nem vonhatók el, és általa sem delegálhatók más szervre. Rendkívüli állapot idején az Alkotmány azt írja elő, hogy a köztársasági elnök jogait a Honvédelmi Tanács gyakorolja,[31] ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy a főparancsnoki funkcióból adódó irányítási hatáskörök alanya a Honvédelmi Tanács.
b) A köztársasági elnök irányítói pozíciója kizárja, hogy a főparancsnok vezetői jogokkal rendelkezzék, ekként nem illeti meg a parancsadás joga[32] sem. A köztársasági elnök főparancsnoki funkciója alkotmányjogi funkció, és nem a Magyar Honvédségen belül viselt beosztás vagy rang. Ezért a köztársasági elnök nem lehet egyidejűleg hivatásos katona,[33] nem lehet katonai rendfokozata, sem pedig a Honvédségen belüli beosztása, és nem minősül szolgálati elöljárónak sem.[34] A főparancsnok a Magyar Honvédségen kívül helyezkedik el, ennek irányítója és nem vezetője.[35] A főparancsnok tehát a Honvédség állományának nem szolgálati elöljárója, az irányítási aktusának megfelelő parancsot nem adhat ki, így nem kapcsolódik hozzá a parancsnak való engedelmesség sem. "A köztársasági elnök vezetési (parancsnoki) jogkörökkel való felruházása ellentmondana a köztársasági elnök jogállásának: parancsnoki minőségében ugyanis alá lenne rendelve a többi irányítási jogosultsággal felruházott szerv rendelkezéseinek."[36] Az irányítási jogok jellege nem követeli meg azt sem, hogy a köztársasági elnöknek korábban katonai szolgálatot kellett volna teljesítenie, vagy erre egyáltalán alkalmasnak kellene lennie, sem azt, hogy szakmai-katonai ismeretek birtokában legyen.
- 110/111 -
c) A köztársasági elnök nem gyakorolhatja a hadsereg működésére vonatkozó "vezényletet" sem, mert ezt az irányítási jogosítványt a Kormány kapta meg: a Magyar Honvédség működésének irányítása a Kormány hatásköre. Az Alkotmány azonban nem részletezi azt sem, hogy mit kell érteni a "működésirányítás" alatt. Ezért az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy az Alkotmány 35. § (1) bekezdés h) pontjában a "működés irányítása" az irányítási jogkörökből a végrehajtó hatalomra tartozó részt jelöli meg, és a végrehajtó hatalommal kizárólagosan felruházott Kormány alkotmányos jogállásával összhangban minden olyan irányítási hatáskört felölel a Magyar Honvédség felett, amely nem tartozik kifejezetten az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság szerint a Kormány irányításával kell a Honvédséget úgy megszervezni és olyan állapotban tartani, hogy elláthassa feladatait. A "működés" ugyanis az az ismérv, amely a végrehajtó hatalom hatásköri korlátját meghatározza: az Alkotmány szerint a Kormány hatásköre ezen semmilyen törvényi rendelkezés folytán sem terjedhet túl, másrészt a Kormány általános hatáskörének ilyen meghatározása azt is bizonyítja, hogy a működés irányítása a Kormány hatásköréből törvénnyel nem vonható el, és ez a hatásköre nem csorbítható. A Kormány hatáskörének a működés irányításaként való pozitív meghatározása nem áll ellentétben azzal, hogy a Kormány hatásköre mindarra kiterjed, ami nem az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök kifejezett hatásköre. Az Országgyűlés és a köztársasági elnök konkrét jogosítványainak és a Kormány általában meghatározott hatáskörének a Honvédség irányítása egészét át kell fognia; nem maradhat olyan hézag, amelynek folytán a Honvédség adott vonatkozásban ne állna az Alkotmányban meghatározott három szerv valamelyikének irányítása alatt. Az a tény, hogy a Kormány hatáskörét az Alkotmány pozitívan, a működés irányításaként határozza meg, egyrészt a Kormány hatáskörét védi, másrészt azt teszi lehetővé, hogy a hatalmi ágak elválasztása, illetve a köztársasági elnök jogállása keretein belül mind az Országgyűlés, mind a köztársasági elnök hatásköre elvileg bővíthető legyen a Kormány hatáskörének érintetlenül hagyása mellett.[37]
A köztársasági elnök főparancsnoki funkciójából adódó irányítási jogosítványokat az Alkotmány, illetőleg az ez alapján meghozott honvédelmi törvény[38] határozza meg. A köztársasági elnök irányítási jogosítványai között megkülönböztethetők a közvetett és a közvetlen irányítási jogok. A közvetett irányítási jogok azok, amelyek a tipikus államfői jogosítványok közül - mint a magyar állam képviselete, bizonyos nemzetközi szerződések megkötése, követek megbízása és fogadása, kitüntetés adományozása és viselésének engedélyezése, a kegyelmezés - a Honvédséget is érintik. A közvetlen irányítási jogok a köztársasági elnök főparancsnoki hatáskörét jelentik, amelyeket jelenleg az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés i) pontja akként állapít meg, hogy az elnök - külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára - kinevezi és előlépteti a tábornokokat. "A tábornokok kinevezésén kívül az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés m) pontja értelmében külön törvény további főparancsnoki hatásköröket állapíthat meg a köztársasági elnök számára. A 30/A. § (2) bekezdése értelmében azonban mind a tábornokok kinevezéséhez, mind a külön törvénnyel megállapított további hatáskörök gyakorlásához miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzés szükséges."[39] A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 49. §-a a köztársasági elnök Alkotmányban meghatározott hatásköréhez igazodva - a Kormány működésirányítási hatáskörét alapul véve - a következő közvetlen irányítási jogokat rögzíti.
- A köztársasági elnök - a miniszterelnök előterjesztésére - jóváhagyja az ország fegyveres védelmi tervét. A védelmi tervet a Honvéd Vezérkar főnöke dolgozza ki, amely terv magában foglalja a fegyveres küzdelem megvívásának, minden oldalú biztosításának és a hadszíntér - amely alatt védelmi hadműveletek esetén az ország területe értendő - előkészítésének valamennyi kérdését. A védelmi terv nem nélkülözheti a kormányzat - ezen belül a honvédelmi miniszter - felelősségét. Ezért a köztársasági elnöknek jóváhagyásra történő előterjesztése csak a miniszterelnök útján, a honvédelmi miniszter ellenjegyzése feltételével történhet.
- A köztársasági elnök a honvédelemért felelős miniszter javaslatára kinevezi és felmenti a Honvéd Vezérkar főnökét.
- A köztársasági elnök dönt a Honvédség tábornokainak kinevezéséről, előléptetéséről, szolgálatból elbocsátásáról, nyugállományba helyezéséről, szolgálatba visszavételéről (reaktiválásáról), valamint fegyelmi fenyítésként a szolgálati viszony megszüntetéséről, továbbá lefokozásáról, ha az nem bírósági ítélettel történik. A törvény - a személyi ügyek tekintetében - az alkotmányos rendnek megfelelően a tábornoki kinevezési és felmentési jogkör gyakorlását a honvédelemért felelős miniszter előterjesztéséhez köti.
- A köztársasági elnök szimbolikus jellegű jogosítványa, hogy a miniszter előterjesztésére a Honvédség katonai szervezeteinek katonai csapatzászlót adományoz.
- 111/112 -
- Garanciális jellegű az államfőnek az a jogosítványa, miszerint a Honvédséget érintő szervezeti intézkedések (jogszabályok, döntések) tervezeteit tájékoztatásul megkapja, illetve a Honvédség működését érintő bármely ügyben tájékoztatást kérhet a Kormánytól.[40] A hagyományos hadúri jogok közül tehát a köztársasági elnök - mint főparancsnok - az Alkotmánnyal összhangban személyügyi, reprezentatív, és szimbolikus hatásköröket kapott, ennek megfelelően a köztársasági elnök csak ennyiben jogosult a Honvédség irányítására.[41] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy magából a főparancsnoki funkcióból az Alkotmányban és a törvényben meghatározott jogosítványokon kívül további jogok közvetlenül nem származnak.[42] Ha a köztársasági elnök jogai között legalább egy főparancsnoki jogosítvány található, akkor az Alkotmány 29. § (2) bekezdésében írott funkció megvalósul.[43] Ennek indoka - a testület szerint - az, hogy az államfői és a főparancsnoki minőség voltaképpen nem választható szét: a köztársasági elnöknek a Magyar Honvédség irányítására vonatkozó hatáskörei főparancsnoki hatáskörök, de valójában nincs is alkotmányjogi jelentősége annak, hogy az elnök - külön megnevezés nélkül - köztársasági elnöki hatáskörében eljárva, avagy ezen belül a tradíció szerint főparancsnoki vagy államfői hatáskörben irányítja-e a Magyar Honvédséget. A lényeg az, hogy az adott hatáskör feljogosítsa az elnököt a Honvédség irányítására: maga az Alkotmány 40/B. §-a az irányítást a köztársasági elnöki és nem ezen belül a főparancsnoki hatáskörhöz köti. Ez a tény egyben kiemeli azt a magától értetődő körülményt, hogy a "főparancsnoki" irányítás alkotmányos feltételei ugyanazok, mint a hasonló tartalmú elnöki hatáskörök esetében.[44]
a) A köztársasági elnök főparancsnoki funkciójának tartalmi korlátai közül elsőként azt kell kiemelni, hogy a köztársasági elnök Magyar Honvédséget békeidőben irányító aktusai - az ország fegyveres védelmi tervének jóváhagyása és a személyügyi hatáskörök gyakorlása (a Honvéd Vezérkar főnökének és a tábornokoknak a kinevezése és felmentése) - kivétel nélkül ellenjegyzésre szoruló döntések, vagyis csak ellenjegyzéssel érvényesek. Az ellenjegyzés megtörténtével a Kormány vállalja a politikai felelősséget a köztársasági elnök aktusáért az Országgyűlés előtt.[45]
Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította:[46] az ellenjegyzéshez való kötöttségből nem következik az, hogy a köztársasági elnök jogköre ezekben az esetekben puszta formalitás volna. A védelmi terv jóváhagyása és a személyügyi döntések államfői, illetve főparancsnoki jogkörök, amelyek gyakorlásával a köztársasági elnök - többek között - az Alkotmány 29. §-ában meghatározott feladatát teljesíti. E jog gyakorlásának tartalma a döntés megtagadását is magában foglalja, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben az ellenjegyzés fogalmilag kizárt, mert az ellenjegyzés csak a teljesített döntésre vonatkozhat. A köztársasági elnöknek tehát joga van a döntés megtagadására, de akkor ez a döntése - az ellenjegyzés szükségszerű elmaradása folytán - a köztársasági elnök önálló politikai döntési jogkörévé válik. Az ilyen jellegű döntés határai és feltételei nem lehetnek tágabbak, mint az Alkotmányban nevesített - felelősség nélküli - önálló politikai döntéseké. Az elnök döntését korlátozza magának a döntési jognak a helyesen értelmezett tartalma is. A köztársasági elnök döntési jogköre ugyanis kötött jogkör, mert ezeket a döntéseket nem a köztársasági elnök kezdeményezi, hanem törvényben meghatározott más szerv. A kezdeményezés (javaslat) teljesítése az elfogadást és a megerősítést jelenti. A döntés - ha nem az eljárási feltételek hiányán alapul - csak akkor tagadható meg, ha az elnök észleli, hogy a teljesítéshez megkívánt jogi előfeltételek nem állnak fenn.[47] A köztársasági elnök tartalmi okból akkor utasíthatja el a javaslatot, ha alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése "az államszervezet demokratikus működését" súlyosan zavarná.[48] A formailag aggálytalan javaslat teljesítésének megtagadásával ugyanis a köztársasági elnök érdemben, felülbírálhatatlanul beavatkozik az államszervezet működésébe, a politikai felelősséget viselők akaratának teljesülését meghiúsítja, anélkül, hogy maga ezért politikai felelősséget viselne. Az Alkotmányban kifejezetten szabályozott önálló politikai döntések feltételei szerint, és alkotmányos helyzetéből adódóan, a köztársasági elnök tartalmi okból elutasító döntése végső biztosítékul szolgál: rendkívüli eszköz, amelynek alkalmazására csak az államszervezet súlyos működési zavarának elhárítása adhat okot. Tehát a javaslat megtagadásához is rendkívül súlyos kifogásnak kell fennállnia, vagy az aggályos javaslatok sorozatának kell olyan mértéket öltenie, hogy a demokratikus államszervezet védelmében a köztársasági elnöknek meg kell szakítani a folyamatot.
b) A köztársasági elnök főparancsnoki funkciójának tartalmi korlátját jelenti az is, hogy az Országgyűlés - alkotmánymódosítás nélkül - a Magyar Honvédség irányítására vonatkozó olyan új hatáskört, amelyet az Alkotmány nem tartalmaz, csak akkor állapíthat meg az irányító szervek bármelyike - így a köztársasági elnök - részére, ha ezzel az Alkotmány 40/B. § (3) bekezdése szerint irányításra jogosult többi szervnek az Alkotmányban meghatározott hatáskörét nem vonja el.[49]
- 112/113 -
c) A köztársasági elnök főparancsnoki funkciójának korlátja adódik abból is, hogy az államfő hatásköreinek illeszkedniük kell a köztársasági elnök alkotmányjogi helyzetéhez. A főparancsnoki funkcióhoz külön törvény sem rendelhet olyan döntési hatáskört, amely lényegesen eltér a köztársasági elnök hasonló jellegű döntéseinek Alkotmányból folyó feltételeitől. Ahhoz ugyanis, hogy a főparancsnoki funkciót kitöltő jogosítvány az elnök tipikus jogaitól eltérjen, az Alkotmánynak kifejezetten így kellett volna meghatároznia a Magyar Honvédséggel kapcsolatos hatásköröket - és ezzel maga a köztársasági elnöki jogállás is más lenne. A parlamentáris köztársaság elnöke jogállásából folyó korlátoknak különös jelentősége van azokban az esetekben, amikor az elnök döntésért való politikai felelősségvállalás szokásos mechanizmusai (a miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzés) nem működnek.[50]
Összefoglalásként megállapítható, hogy a köztársasági elnök főparancsnoki funkciójának tartalmi körülhatárolását az Alkotmánybíróság végezte el, mégpedig a parlamentáris kormányzati rendszer sajátosságra és a Magyar Honvédség irányítására tekintettel: a testület az Alkotmány által az egyes alkotmányos szervekhez hozzárendelt irányítási jogköröket egymásra vonatkoztatva értelmezte. Ennek alapján az a következtetés tűnik levonhatónak, hogy a Magyar Köztársaságban az államfő főparancsnoki funkciója - az ehhez kapcsolódó tényleges jogkör jellegéből kiindulva - inkább monarchikus maradék-kompetenciának minősíthető, és lényegében jelképes funkciónak tekinthető. A köztársasági elnöknek a Magyar Honvédség irányítására vonatkozó hatásköre alkotmányjogilag nem különbözik egyéb hatásköreitől. Ezért e hatásköröket államfőként akkor is gyakorolhatná, ha nem volna a Magyar Honvédség főparancsnoka. ■
JEGYZETEK
[1] Alk. 29. § (2) bek. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2004. CIV. törvény hatályba lépése óta kizárólag a Magyar Honvédség minősül fegyveres erőnek. E tény azonban nem érinti az alkotmánymódosítás előtti alkotmánybírósági alkotmányértelmező határozatok alkalmazhatóságát.
[2] Az Alkotmány 40/B. § (3) bekezdése szerint "A Magyar Honvédség irányítására - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosult."
[3] Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés h) pontja szerint a Kormány irányítja a Magyar Honvédség működését.
[4] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189
[5] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197. "A főparancsnoki jogkör tipikus államfői jogkör, annak mértéke és tartalma azonban eltér az egyes kormányformák esetében." Csink Lóránt: Az államfő jogállása Európában és Magyarországon. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2008. 107. o. Az európai országok alkotmányaiban különböző megoldások találhatók. Vannak államok, amelyekben az alaptörvény kifejezetten rögzíti, hogy a köztársasági elnök (vagy az uralkodó) látja el a hadsereg feletti főparancsnoki tisztséget [cseh alkotmány 63. cikk (1) c) pont; ír alkotmány 13. cikk (4) bek.; olasz alkotmány 87. cikk (9) bek.; osztrák alkotmány 80. cikk (1) bek.; portugál alkotmány 134. cikk a) pont; spanyol alkotmány 62. cikk h) pont; szlovén alkotmány 102. cikk; szlovák alkotmány 102. cikk k) pont]. Más államokban a köztársasági elnök főparancsnoki funkciója mellett az alkotmány a kormány (vagy miniszter) jogosítványait is rögzíti: a francia alkotmány 15. cikke megállapítja, hogy a fegyveres erők főparancsnoka a köztársasági elnök, de a 20. cikk második mondata szerint a kormány "rendelkezik a közigazgatás és a fegyveres erők felett". A görög alkotmány 45. cikkében rögzíti, hogy "A köztársasági elnök a nemzet fegyveres erőinek főparancsnoka, amelynek vezetését a kormány gyakorolja a törvényben meghatározottak szerint." A finn alkotmány 58. cikk (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy "A köztársasági elnök valamelyik miniszterrel közösen hoz döntést a hadseregre vonatkozó ügyekben..." A lengyel alkotmány 134. cikk (1) bekezdésében megállapítja: "A köztársasági elnök a Lengyel Köztársaság Fegyveres Erőinek főparancsnoka", míg a (2) bekezdés kimondja, hogy "A köztársasági elnök békeidőben a nemzetvédelmi miniszteren keresztül irányítja a Fegyveres Erőket". Végül vannak államok, ahol az államfőnek nincs főparancsnoki tisztsége. A német alaptörvény a 65/A. cikkében azt írja elő, hogy "A szövetségi honvédelmi miniszter a fegyveres erők fölött parancsnoklási és vezénylési jogkörökkel rendelkezik." A holland alkotmány 98. cikk (2) bekezdése szerint "A fegyveres erők feletti legfőbb hatalom a kormányt illeti meg." A svéd alkotmány VII. fejezet 3. cikkéből az következik, hogy a fegyveres erőkről a kormány dönt. Vö. Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. (Szerk. Trócsányi László - Badó Attila) KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2005
[6] Az alkotmányi szabályozás kialakításával kapcsolatosan lásd Kovács Virág: A köztársasági elnök. In: Az Alkotmány kommentárja. (Szerk. Jakab András) Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 965. o.
[7] "Az Alkotmány nem nevesíti, hogy a köztársasági elnök hatáskörén belül melyek az államfői és melyek a főparancsnoki jogosítványok." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[8] A hadúr "1867-től a második világháború végéig a mindenkori magyar államfőnek mint a hadsereg legfőbb parancsnokának a megnevezése. A hadúr gyakorolta az 1867. évi XII. tc. értelmében az uralkodót megillető alkotmányos államfői jogkörnek a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó ún. főhadúri jogot. Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár. Mérték Kiadó, Budapest 2008. 388-389. o.
[9] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[10] Kovács: i.m. 966. o. Kovács Virág megjegyzi, hogy "1989-ben az Alkotmányba bekerült főparancsnok elnevezés azonban nem hagyományos megjelölés volt: csak az olmützi birodalmi alkotmány használta ezt a kifejezést az államfő fegyveres erőkkel kapcsolatos jogainak jelölésére (a 15. §-ban). A magyar közjogban a főparancsnok szó jellemzően a fegyveres erők katonai vezetőjére, és nem az államfőre utalt." Uo.
[11] Pomogyi: i.m. 317. o. A haderőbe e helyütt a magyar királyi honvédséget és a népfelkelést is beleértették. Uo.
[12] Erre vonatkozóan lásd Pomogyi: i.m. 317-318. o., valamint Kovács: i.m. 966. o.
[13] Pomogyi: i.m. 567. o.
[14] Ilyen volt pl. a szolgálati idő hosszának vagy az újonclétszámnak a megállapítása (lásd 1867. évi XII. tc. 12. §-át). Pomogyi: i.m. 317. o.
[15] Kovács: i.m. 966. o.
[16] Pomogyi: i.m. 318. o. "A Horthy-korszakban a szabályozás félreérthető módon sikerült: egyrészt ugyanis az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom
- 113/114 -
gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. tc. 13. §-a úgy rendelkezett, hogy a kormányzónak a fegyveres erőre vonatkozó rendelkezései is csak úgy érvényesek, ha azt az illetékes miniszter ellenjegyzi, rögtön a következő bekezdésben viszont úgy rendelkezett a jogalkotó, hogy ez a kötelezettség nem érinti a kormányzónak a hadügy körébe tartozó azon alkotmányos jogait, amelyek a nemzeti hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag őt megilletik." Uo.
[17] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[18] Vö. a 48/1991. (IX. 26.) AB határozattal. ABH 1991. 189, 199
[19] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 200
[20] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 199
[21] Az Alkotmány 40/A. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Honvédség alapvető kötelezettsége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása."
[22] "Az irányítást az irányító szerv csakis jogszabályban meghatározott hatáskörének keretében gyakorolhatja. Irányítási eszközei - ha a hatásköri szabály erről nem rendelkezik -felölelik az állami szervezés teljes eszköztárát. Az irányítónak természetesen lehetnek hatósági igazgatási jogosítványai is." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 194
[23] Vö. Alk. 40/B. § (3) bekezdésével.
[24] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[25] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 198.
Megjegyzendő, hogy a hatályos Alkotmány szövege a következő: "A Magyar Honvédség irányítására - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosult."
[26] ["]A szövegszerűen a fegyveres erők irányítására vonatkozó hatáskörökön kívül még számos hatáskör gyakorlása a fegyveres erők irányításának minősülhet, ha az adott esetben a fegyveres erőkre is vonatkozik. Ilyen pl. az Országgyűlés esetében a költségvetés jóváhagyása, vagy kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződés megkötése. Ezek nem önmagukban a fegyveres erők irányítására vonatkozó jogkörök, hanem ezt is eshetőlegesen magukba foglaló szélesebb kompetenciák. Amennyiben azonban gyakorlásukkal a fegyveres erők irányítása valósul meg, mindaz érvényes rájuk, ami a nevesített irányítási hatáskörökre. Más hatáskörök viszont csak közvetve irányítási jogok, mert valamely közvetlen irányítási hatáskör gyakorlásának feltételét valósítják meg. Ilyen pl. a hadiállapot vagy a szükségállapot kihirdetése." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 195
[27] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 195
[28] ["]A köztársasági elnök tipikusan közvetett irányítási jogkörben helyettesíti az Országgyűlést: az Országgyűlés akadályoztatása esetén jogosult kinyilvánítani a hadiállapotot, kihirdetni a rendkívüli állapotot és létrehozni a Honvédelmi Tanácsot, továbbá kihirdetni a szükségállapotot (19/A. § -19/D. §). A fegyveres erőkkel való tényleges rendelkezés, azaz közvetlen irányítási jogkör ezen esetek közül csakis 'a szükségállapot kihirdetésekor' [19/C. § (1) bekezdés] illeti meg az elnököt, aki, amíg az Országgyűlés össze nem ül, dönt a fegyveres erők alkalmazásáról, az Országgyűlés, illetve annak Honvédelmi bizottsága utólagos ellenőrzése mellett [19/A. § (4) bekezdés, 19/C. § (3) bekezdés]. A köztársasági elnök az Országgyűlést helyettesítő hatáskörét eleve az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök előzetes együttes döntésétől függően [19/A. § (3) bekezdés] és az Országgyűlés utólagos kontrollja mellett gyakorolja [19/A. § (4) bekezdés]." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 196
[29] Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontja szerint az Országgyűlés "az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, (...) külföldi (...) állomásozásáról." Az alaptörvény ettől két esetben enged eltérést. Egyrészt a 40/C. § (1) bekezdésben, mely szerint "A Kormány engedélyezi a Magyar Honvédség, (.) az Európai Unió vagy az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapuló alkalmazását, valamint más csapatmozgásait." Másrészt rendkívüli állapot idején az Országgyűlés helyett a Honvédelmi Tanács dönt [Alk. 19/B. § (1) a) pont].
[30] Az Alkotmány 19/C. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy "A szükségállapot kihirdetésekor az Országgyűlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök dönt a Magyar Honvédség 40/B. § (2) bekezdése szerinti felhasználásáról." Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a köztársasági elnök tipikusan közvetett irányítási jogkörben helyettesíti az Országgyűlést. Vö. a 25. lábjegyzettel.
[32] "A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás (rendelkezés)." A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 105. § (1) bek.
[33] Ez következik az államfőre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokból ["A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással." (Alk. 30. §)], de abból a követelményből is, hogy mint főparancsnok - akit irányítói, nem pedig vezetői jogok illetnek meg - kívül áll a Magyar Honvédségen.
[34] Vö. a 48/1991. (IX. 26.) AB határozattal. ABH 1991. 189, 190. A katonák a szolgálatukat a Honvédségnél fennálló függelmi rendszerben teljesítik. E rendszerben az a katona, akinek joga és kötelessége más katonák tevékenységének irányítása: elöljáró vagy felettes. Akire pedig ez a jogkör kiterjed: alárendelt. Az elöljárói és felettesi, illetve alárendeltségi viszonyban az egyszemélyi felelős vezetés (parancsnoklás) elve érvényesül. Az általános hatáskörű elöljáró, illetőleg felettes: a szolgálati elöljáró, illetőleg hivatali felettes, a neki alárendelt katonák: a szolgálati, illetőleg hivatali alárendeltek. A szolgálati elöljárót a Honvédség szervezeti rendszerében elfoglalt beosztásánál fogva a vezetése alá tartozó katonai szervezet tevékenységére és e szervezet személyi állományára vonatkozóan a jogszabályokban és a hatásköri szabályokban megállapított rendelkezési jog illeti meg. Vö. a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 92-93. §-aival.
[35] "Az irányítás és vezetés elhatárolása tehát az irányított szervezethez való viszonyon és - az állami irányításban - az irányítási, illetve vezetői aktusok különböző jogi minőségén alapul. Ilyen értelemben a megkülönböztetés formális: az aktus nem általános vagy konkrét volta szerint minősül 'irányítói' vagy 'vezetői' aktusnak, s nem is jelentősége szerint. A vezetés mindig az irányítás keretei között marad, s ebben az értelemben az irányítás végrehajtása minden vezetői önállóság mellett is, nemcsak akkor, ha az irányító és a vezető között (szervezeti) hierarchikus alá-fölérendeltség van." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197, 194
[36] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[37] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 200
[38] Lásd a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvényt.
[39] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 198. "Az ellenjegyzés a köztársasági elnök aktusainak érvényességi kelléke. Egyrészt biztosítja, hogy az elnök aktusai ne kerüljenek ellentétbe a Kormány politikájával, másrészt pedig a köztársasági elnök aktusát is bekapcsolja a parlamentáris felelősség rendszerébe azáltal, hogy a Kormány átvállalja a politikai felelősséget az aktusért." ABH 1991. 189, 203
[40] Vö. a 2004. évi CV. törvény 49. §-ához fűzött részletes indokolással.
[41] Az Alkotmánybíróság szerint "A hagyományos hadúri jogok közül a köztársasági elnök - mint főparancsnok - nem
- 114/115 -
az Országgyűlést helyettesítő jogkörében, béke idején - az Alkotmánnyal összhangban legfeljebb a személyügyi és reprezentatív hatásköröket kaphatja meg." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[42] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 199
[43] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[44] "Vagyis a jóváhagyásra, kinevezésre, ellenjegyzésre stb. szóló szabályok egyformán érvényesülnek, függetlenül attól, hogy pl. az elnök főparancsnokként tábornokot, vagy államfőként egyetemi tanárt nevez-e ki. A főparancsnoki funkcióhoz rendelt hatáskörök elkülönítése legfeljebb a köztársasági elnöki intézmény belső szervezése szempontjából lehet releváns; pl. az elnök katonai irodája feladatainak meghatározásakor." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 197
[45] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 191
[46] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 203-204. Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság e problémát elsősorban a kinevezéssel kapcsolatban elemezte, de utalt arra, hogy "A kinevezésre vonatkozóan kifejtettek értelemszerűen érvényesek az előléptetésre, a felmentésre, a tisztségben való megerősítésre, továbbá köztársasági elnök jóváhagyási jogára is." ABH 1991. 189, 204
[47] "Ha törvény előírja, hogy a kinevezési eljárás során valamely szerv - így például az Országgyűlés bizottsága - a jelöltet meghallgassa, vagy véleményt nyilvánítson, a meghallgatás és az állásfoglalás eljárási érvényességi kellék, megtörténtüket a köztársasági elnöknek a kinevezés jogi előfeltételei között vizsgálnia kell. Az eljárásban közreműködő szerv állásfoglalását a köztársasági elnök akkor köteles figyelembe venni, ha törvény kifejezetten így rendelkezik. A figyelembe vétel az állásfoglalás tartalmának bevonását jelenti a döntés előtti mérlegelésbe, magát a döntést azonban nem köti." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 191
[48] "Az utóbbi szempontból a köztársasági elnök a kinevezésnél kizárólag a személyre tett javaslatot, jóváhagyás esetén pedig kizárólag a mindenkori előterjesztés tartalmát vizsgálhatja felül." 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 191
[49] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 199. "Ezzel a köztársasági elnök főparancsnoki jogköreit a határozat 'konzerválta', és igen szűkre szabta a törvényhozó lehetséges mozgásterét." Csink: i.m. 109. o.
[50] 48/1991. (IX. 26.) AB határozat. ABH 1991. 189, 199
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár.
Visszaugrás
